Mikor kitekintettem az ablakomon, megborzongtam a s�r� h�t�meg l�tt�n. Ism�t h�. Amikor vele voltam, akkor is volt h�. Volt es� �s m�g naps�t�s is. Most pedig megint h�. T�z �vvel k�s�bb, h�. Pontosan t�z �ve tal�lkoztam vele el�sz�r. T�z hossz� �v, ami elsz�llt felettem. Mikor m�g hittem abban, hogy viszont szeret, mikor m�g �br�ndoztam arr�l, hogy vele �lhetem le az eg�sz �letem, nem mintha most nem �br�ndozn�k r�la, de akkor m�g volt val�s alapja. T�z hossz� �s gy�trelmes �v n�lk�le. Az ujjamon Mike gy�r�je... b�r est�nk�nt leveszem, mert rem�lem, hogy elj�n hozz�m, az ablakom minden este nyitva �ll. � el�tte. M�g az eml�ke is f�j, de nem tudom feledni. A fejemben az arck�pe m�r megkopott �s kiss� hom�lyos, de nem feledem. Soha! Szeretem. A sz�vem m�r t�z hossz� �ve az �v�. M�r b�nom, hogy elfogadtam Mike gy�r�j�t. De a boldog�t�, az �n esetemben keser�t� igent m�g nem mondtam ki. Elmenek�ltem. Forksban, a h�zamban, az emeleten, a szob�mban, az ablakom el�tt �llok. H�feh�r �s gy�ny�r� ruh�ban, a sminkem k�nnyekt�l elmos�dva. �t perce m�g a templom bej�rata el�tt voltam. De nem ment. M�g mind�g �g bennem a csod�lat, a szerelem, a v�gyakoz�s. De nem Mike ir�nt, hanem � ir�nta. Jacob bev�s�d�tt Angelik�ba. M�r h�rom gyermek�k van. �n itt �llok, huszonnyolc �vesen, esk�v�i ruh�ban �s nem vagyok boldog. Az �letem ism�t romokban hever. Mike h�rom �ve jegyzett el. Az �ta �sszesen k�tszer cs�kolt meg, �s mind a k�tszer els�rtam magam �s elrohantam. � v�rt r�m. �gy gondoltam, ma menni fog. De nem. Nem vagyok r� k�pes. Mi�rt hagyott itt? Mi�rt nem vagyok olyan sz�p, mint a v�mp�rok... akkor megfeleln�k neki? Vajon � t�nyleg... nem is akarom tudni! Sz�ks�gem van r�!

Vettem egy m�ly leveg�t  �s elhat�roztam, hogy nem teszem t�nkre Mike �let�t. Nem �rdemlem meg �t! Lassan leh�ztam a gy�r�t az ujjamr�l �s beletettem egy bor�t�kba �s mell� tettem egy levelet, amire ezt �rtam: "Kedves Mike! Sajn�lom, hogy sz�d�tettelek, de nekem m�g mind�g � kell... Nem teszem t�nkre az �leted! SAJN�LOM!  Bella..."

Letettem az �r�asztalomra �s leh�ztam a l�bamr�l a t�sark� cip�t �s levettem a f�tylam. Belen�ztem a t�k�rbe. A csokol�d�barna szemeim pirosak voltak a sok s�r�s miatt �s a sz�tfojt sminkem csak rontott rajta. Vettem egy m�ly leveg�t �s elindultam az erd�be. A k�nnyeim folytak �s a ruh�m megakadt egy fa ki�ll� t�sk�in �s idegesen r�ntottam rajta, majd a combom alatt k�rbe elszakadt. Egy furcs�n �talak�tott menyasszonyi ruh�ban bolyongtam a s�t�t f�k k�zt. Megl�ttam a vil�goss�got �s elindultam fel�. Meglep�dtem a helyen, ahova kilyukadtam. A mi tiszt�sunk volt az. Futottam arra a r�sz�re, ahol � fek�dt, de megbotlottam �s elestem, megpr�b�ltam fel�llni, de a talpam nagyon v�rzett. H�t persze, mivel csak egy harisnya volt rajtam, valami elv�gta �s rettenetesen f�jt. Az igazat megvallva nem is akartam felkelni. Csak �vek �ta el�sz�r hagytam, hogy s�rjak. Eddig folyton visszatartottam, legal�bb is pr�b�ltam. De most nem... Engedtem neki... a k�nnyeim megindultak, a torkom �sszesz�k�lt, kiszor�tva ezzel a leveg� �tj�t. A sz�vem kevesen vert. �reztem az �ri�si f�jdalmat, a mellkasomon m�r majdnem teljesen beforrt seb felszakadt �s kegyetlen�l f�jt. A hi�nya a szerelme a szeme az ajkai. � maga!

- Edward - ny�gtem a nev�t. Mikor kimondtam, t�z �ve el�sz�r r�m t�rt m�g egy �rzelemhull�m �s csod�lkoztam, hogy a t�r�keny testem hogy b�r el ennyi f�jdalmat. - Edward - suttogtam meggy�t�rten - Szeretlek Edward! - egyre jobban f�jt a neve, de nem �rdekelt a k�n. - Vissza kell j�nn�d hozz�m... - a nagy er�lk�d�s ellen�re is elcsuklott a hangom. Nem tudom mi�rt, de rem�ltem, ha kimondom, a nev�t meghallja �s elj�n hozz�m. - Edward. - alig tudtam kimondani �s olyan halk volt, mint egy l�gy szell�. Nem b�rtam tov�bb m�r. Nem tudtam megsz�lalni, csak s�rtam. Alig kaptam leveg�t. �sszeszedtem a marad�k er�met �s megtettem azt, amit sosem hittem volna, hogy k�pes vagyok r�. -EDWARD! - ord�tottam, a hangom hom�lyos volt, de nagyon hangos �s gy�trelmes. Ha a k�zelben lett volna, biztos hallan�. A sok s�r�s k�zepette lehunytam a szemem. 

Halottam egy m�ly morg�st �s egy pillanatig �r�ltem, majd az, amit l�ttam lefagyasztott. Egy k�t m�teres medve �llt el�ttem, felemelkedett a h�ts� l�baira �s d�h�sen horkantott egyet. Ne! M�g nem akarok meghalni... m�g v�rnom kell Edwardra. Kit�gult puppil�kkal b�multam a hatalmas sz�rnyeteget �s v�rtam, hogy meg�lj�n. De nem tette, leereszkedett a f�ldre �s elkezdett futni. Elrohant. Mintha az �lete lenne a t�t. Meg sem tudtam moccanni, f�l �r�ig led�bbenve fek�dtem a f�ld�n, majd ism�t halottam a morg�st. A medve fel�m rohant, de elesett. Elesett? Nem! Ell�kt�k. M�r el�g s�t�t volt �s alig l�ttam valamit. Egy feh�r alak k�zel�tette meg az �llatot �s r�vetette mag�t, a medve keservesen ny�g�tt egyet �s ez volt �lete utols� hangja. Idegesen fel�lltam a reszketeg l�baimra �s elindultam, futottam, az �letem�rt. De, elgondolkodtam. "Nem, az nem lehet" mondtam magamnak. "Vagy m�gis?" Meg�lltam �s visszafel� kezdtem el rohanni. A medve ir�ny�ba. Mosolyogtam, �szint�n. Mikor megl�ttam az alakot r�vetettem magam.

- Emmett! - �leltem �t azt, aki egy f�l perce m�g hal�lf�lelmet okozott nekem.

- Bella? - olyan j� volt hallani a r�gi ismer�s hangot.

- � Emmett! - tiszta er�mb�l szor�tottam, ami n�la egy l�gy simogat�snak min�s�l. - Hogy ker�lsz ide?- szipogtam.

- Itt vannak a legjobb grizlik. - mosolygott, a s�t�tben a h�feh�r fogai villogtak.

- Mi rajtad ez a megt�p�zott ruha?

- Hossz� t�rt�net. Edward? - a neve hallat�n torkom �sszesz�k�lt �s minden hirtelen t�nt el. 

Mikor kinyitottam a szemem k�rben�ztem. A tiszt�son voltam, megt�p�zott ruh�ban, k�nnyekkel k�szk�dve. Ne! Mind csak �lom volt. Mind csak �lom… Pr�b�ltam fel�llni, de nem ment a l�bamon a seb nagyon f�jt. Mi�rt nem j�n vissza? Az eleve is sz�tszaggatott ruh�mb�l let�ptem egy darabot �s szorosan r�k�t�ttem a l�bamra. A k�nnyek miatt alig l�ttam �s m�r a nap is kezdett lemenni. Mindenre tiszt�n eml�kszem, m�rmint a mondataira. Amelyekkel itt hagyott engem

„- Bella, �n nem akarom, hogy velem gyere – lassan �s prec�zen besz�lt, jeges szemei az arcomon, n�zte, ahogy megfesz�ltem, att�l, amit igaz�n kimondott. Volt egy sz�net, amiben t�bbsz�r is megism�teltem magamban a szavakat, mik�zben �tvizsg�ltam az igazi sz�nd�kukat.

- Te…  nem… akarsz engem? –  pr�b�ltam kital�lni a szavakat, megzavartak, ahogy hangzottak, ebben a sorrendbe.

- Nem.”

Mikor �jra v�giggondoltam, a mellkasomon l�v� seb szor�tott. Olyan volt mintha �pp egy vonat al� ker�ltem volna. Nagyon F�jt. Nem akar engem.

- Edward! –ny�gtem f�jdalmasan. – Edward… - a hangom elcsuklott. T�l kell l�pnem rajta. Nem �lhetek a m�ltban. Vissza kell mennem, �sszeszedni a holmimat �s elmenni Forks-b�l. Megpr�b�ltam fel�llni, de a talpamon l�v� seb nagyon f�jt. A hatodik pr�b�lkoz�sra siker�lt �s nagyon lassan elindultam a h�z fel�. Carlie hi�nyozni fog. Nem akarok besz�lni vele. Majd ha elmentem felh�vom. Nem sz�moltam az id�t, de legal�bb h�rom �r�ba telt, mire elbotork�ltam a h�z ajtaj�ig. Nehezen felmentem a l�pcs�n. Apa m�g nincs itthon. Lekezeltem a sebem �s bek�t�ttem. �sszepakoltam �s elindultam a teheraut�m fel�, mikor m�r mindent bepakoltam �s be�ltem a kocsiba, t�tov�ztam. A sz�vem legm�ly�n m�g maradni akartam. V�rni r�. De nem lehet. Mennem kell. Nem j�n vissza. Vil�gosan megmondta, hogy nem akar engem. Mikor elford�tottam a kulcsot, a kocsi felmordult �s f�st�lt, majd le�llt.

- Ne! Ne most! –bosszankodtam �s �jra megpr�b�ltam. F�l perc morajl�s ut�n beindult. Beletapostam a g�zba �s elhajtottam Forksb�l. Mikor Port-Angeles k�zel�ben haladtam el, egy ez�stsz�n� aut� majdnem bel�m j�tt. Hirtelen lef�keztem �s az aut� f�st�lni kezdett �s egy nagy pukkan�ssal le�llt. A m�sik sof�r term�szetesen sim�n kiker�lt �s elhajtott. Halottam a f�kcsikorg�st �s az aut� fel�m j�tt. Csak nem? �h! „Ne rem�nykedj Bella!” Mondtam magamnak. Att�l, hogy ez egy ez�stsz�n� Volvo att�l m�g nem… ism�t a k�nnyeimmel k�szk�dtem. T�nyleg azt hittem, hogy itt tudom hagyni Forksot. Visszamegyek. A Volvo meg�llt mellettem �s egy magas fi� sz�llt ki. A s�t�tben alig l�ttam valamit. Nem j�het ide. Nem �lt�ztem �t itt �ltem egy „�talak�tott” esk�v�i ruh�ban. De most �gy is mindegy.

- J�l vagy? – k�rdezte a keser� hang. –H�lgyem? Sajn�lom.

Nem sz�laltam meg, de az ajt�t kinyitottam �s egy l�gy szell� belekapott a hajamba �s az ismeretlen alak fel� f�jta az illatom.

- Bella? –a hang egyre gy�trelmesebb volt �s megismertem.

- Edward? –szipogtam.

- Bella, sajn�lom.

- Szeretlek Edward. –ny�gtem. –K�rlek, maradj velem. Nem megy n�lk�led az �letem.

- M�r r�gen el kellett volna felejtened.

- De �n �szint�n im�dlak!

- Mit tettem veled? Sajn�lom Bella. Nem tudtam. Nem akartam. Az emberi elme egy szita, de a ti�d…

- Tudom. Az id� sem seg�tett Edward. –olyan j� volt kimondani a nev�t �gy, hogy itt �ll el�ttem.

- Jaj, Bella… - ny�gte keservesen.

- Ne foglalkozz velem, tudom, hogy nem szeretsz. –t�r�dtem bele a hozz��ll�sa miatt.

- Mi? Te vagy az �letem Isabella Marie Swan. N�lk�led csak egy �res test vagyok. Szeretlek.

- Akkor mi�rt hagyt�l itt?

- Mert nem akartalak kitenni t�bb vesz�lynek. �gy l�ttam jobbnak.

- Mi?! Sz�val az �n  �rdekemben k�nozt�l?! –�v�lt�ttem �letemben el�sz�r Edwarddal. Nagyon d�h�s voltam. –Hagyt�l szenvedni?! Majdnem Mike lett a f�rjem! –mikor ezt kimondtam horkantott egyet. –De nem ment. Mert szeretlek. N�zz r�m Edward! �reg lettem! Huszonnyolc �ves vagyok! Te tizenh�t! T�z �v Edward! Az id�!

- Nem sz�m�t… - r�zta meg a fej�t.

- De igen is sz�m�t Edward! Hozz�d k�pest!

- �t akarsz alakulni?

- Mi?! –egyre d�h�sebb lettem �s s�rtam. –Edward! T�z �ve k�ny�r�gtem neked! Nem tetted meg! Most meg hirtelen! Nem! Most m�r k�s� Edward! Ak�r az leszek ak�r nem, �reg vagyok hozz�d k�pest!

- Bella k�rlek hallgass meg.

- Nem! Te hallgass meg! Mi�rt j�tt�l vissza? Mi�rt k�nzol? Mi�rt most akarsz �tv�ltoztatni? –forrtam a d�ht�l. Sokszor elk�pzeltem m�r, hogy mit fogok csin�lni, ha �jra velem lesz. De nem �gy. T�l sok volt a d�h�m.

- Mert szeretlek Bella. Im�dlak! Sz�ks�gem van r�d! Sajn�lom… - mondta �szint�n. –sajn�lom, hogy �nz� vagyok.

Nem akartam veszekedni. Szeretem �s k�sz. Kisz�lltam a kocsib�l �s � mosolygott mikor v�gign�zett rajtam.

- Beakadt egy f�ba. –magyar�ztam a ruh�mat.

B�lintott egy mosollyal �s az ajkai az eny�met �rintett�k. Ism�t a hideg test�hez simultam. �t�leltem. Olyan szenved�llyel cs�kolt, mint m�g soha. A hideg ajkait er�teljesen tapasztotta az �n langyos ajkaimra. 

Egy h�ttel k�s�bb a Cullen csal�dba m�r nyolc v�mp�r tartozott. �n voltam a nyolcadik. Isabella Marie Cullen. Mrs. Cullen.

- Bella? –n�zett r�m Edward.

- Igen?

- K�sz�n�m, hogy megbocs�jtott�l.

- Szeretlek Edward. Csak ez sz�m�t.

- �n is t�ged. Szerelemem.

�s boldogan �lt�k tov�bb az �r�kk�val�s�gunkat. 

The End…