Csak futottam, futottam �s futottam. Egyetlen egy valami akad�lyozott meg abban, hogy r�t�madjak egy emberre. Az az �rz�s, hogy ezzel csal�d�st okozn�k Edwardnak. �t kerestem most is, mik�zben menek�ltem �nmagam, �s a v�mp�r el�l. �n nem vagyok sz�rnyeteg, �s nem is leszek az. K�pes leszek uralkodni a szomjamon, csak �gy mint Cullen�k. De hol lehetek, �s vajon �k merre vannak? Mennyi ideje vagyok m�r itt? Valahogy meg kellett tudnom mindezt, de hogy?

- Eln�z�st kisasszony, kit keres? - k�rdezte egy alacsony f�rfi, kinek illata megcsapta az orromat.

Megr�ztam a fejemet, �s visszatartottam a l�legzetem, de tudtam, hogy �gy is meg kell sz�lalnom, �s ahhoz l�legeznem kell.

- Hol vagyok most uram? - k�rdeztem kedvesen, a f�rfi biztosan vonz�nak tal�lt.

Most m�r �n is sz�p vagyok.

- Forks v�ros sz�l�n kedvesem - t�j�koztatott a f�rfi, �s hirtelen megk�nnyebb�ltem.

Sz�val nem vitt el messzire, csak a v�ros sz�l�re hozott. Akkor Edward�k a k�zelben lesznek.

- J�l van kisasszony? - k�rdezte a f�rfi.

- Igen, k�sz�n�m! - mondtam, �s tov�bbindultam.

Mikor m�r senki sem l�tott, elkezdtem rohanni, rohantam a Cullen h�z fel�. El�g messze voltam t�le, b�r hogy ezt honnan tudtam, arr�l fogalmam sincs. V�mp�rk�nt j�l t�j�koz�dtam.

- Bella! - hallottam a h�tam m�g�tt �s ki�lt�st, �s a k�vetkez� pillanatban valaki az oldalamba r�gott.

Nekirep�ltem az egyik f�nak, amely kett�t�rt.

- Hagyj b�k�n! - ki�ltottam a gonosz v�mp�rnak, ki �tv�ltoztatott.

- Nem hagylak! Nem hagyom hogy visszamenj Cullen�khez, �s ha nem tudlak meg�ll�tani akkor meg�llek! - fr�cs�gte, �s m�ris nekem rontott.

K�zd�tt�nk, nagyon kem�nyen, �s komolyan, ott �t�tt�k egym�st, ahol �rt�k, nem ismert�nk kegyelmet.

- Mi�rt szereted vajon bel�d Edward? Mi�rt nem �lt meg? - k�rdezte gonosz vigyorral az arc�n.

- Mert � nem sz�rnyeteg! - ki�ltottam, �s elr�gtam magamt�l.

- Minden v�mp�r sz�rnyeteg Bella! Egy mocskos sz�rny � is �s te is! - fr�cs�gte.

- Nem igaz! - ki�ltottam, �s nekirontottam, majd beleharaptam a nyak�ba.

�les v�mp�rfogaim felhas�tott�k kem�ny m�rv�nyb�r�t, kit�ptem a b�r�b�l egy darabot, undorodva k�ptem ki a sz�mb�l.

- Ha meg�lsz Isabella csak azt bizony�tott hogy egy gyilkos vagy! Mocskos sz�rny! - mondta, �s �n megdermedtem.

T�nyleg ezt csin�lom? Verekedem egy v�mp�rral, aki m�g arra sem m�lt� hogy egy�ltal�n r�n�zzek? Gyilkoss� ak�rn�k v�lni? Ha meg�l�m az leszek, �s ezt nem engedhetem meg.

- Na l�tod. Bel�tod hogy igazam van - vigyorodott el, de �n �k�llel arcba v�gtam.

- Nem l�tok be semmit! Nem vagyok gyilkos, soha nem is leszek az! - ki�ltottam, majd kezemmel arr�bb l�ktem, �s elrohantam.

Hallottam, hogy m�g ut�nam ki�lt valamit, de nem �rdekelt. Csak az volt a fontos, hogy megtal�ljam Edwardot, �s hogy v�gre egy�tt legy�nk.

- Bella! . hallottam meg a vil�g leggy�ny�r�bb hangj�t a h�tam m�g�tt, Edward rohant fel�m, majd ode�rve hozz�m a karjaiba vett.

- Edward! Hogy ker�lsz te ide? Mit csin�lsz itt? Nem l�ttalak... - suttogtam, de a szeme elvar�zsolt.

- Nincsen semmi baj Bella! Most m�r itt vagyok veled, az a v�mp�r nem fog b�ntani! - mondta, �s k�zelebb hajolt.

- Edward, az el�bb m�g itt volt! Nem hagyhatjuk hogy elmenjen! - mondtam k�ts�gbeesetten, de � a derekamn�l fogva mag�hoz r�ntott.

- Ne menj szerelmem! - mondta, majd megcs�kolt, hosszan, szenved�lyesen.

�n is cs�koltam, majd � felkapott, h�tamat az egyik f�nak t�masztotta.

- Edward... -suttogtam a v�gyt�l rekedten szerelmem nev�t.

- Bella! - hallottam egy hangot �s azonnal ell�ktem magamt�l Edwardot, aki �rtetlen arccal b�mult r�m. Visszah�ztam a p�l�m, melyet m�r f�lig levett r�lam, �s �r�ltem hogy nem t�rt�nt meg az a dolog, ugyanis az erd�b�l egy m�sik Edward rohant fel�m.

- Bella �n vagyok Edward! - ki�ltotta az �jonnan �rkez�, de �n nem �rtettem semmit.

Azt�n m�r csak azt l�ttam, hogy egym�snak esnek, �s megkezd�dik a harc.