Egy napunkba sem telt, am�g el�rt�k Milwaukee hat�r�t.

Nagyon f�ltem, hogy mire oda�r�nk  az eml�keimben �l� kis h�z m�r fel lesz d�lva, �s csup�n k�t mozdulatlan testet fogunk  ott tal�lni.

�m legnagyobb megel�ged�semre Nora �s Gil �letben voltak.

Mik�zben eltelt t�z �v a v�mp�rr� v�l�som �ta, �s �n ugyanolyan maradtam, addig  rajtuk megl�tsz�dott az id� m�l�sa. 

Nora v�r�s haja m�r itt  - ott �szbe vegy�lt, Gil pedig szinte teljesen megkopaszodott.

El�g viccesen festettek, �m amikor l�ttam, hogy milyen boldogok �s b�josak �gy egy�tt, sz�vemet el�nt�tte a melegs�g.

- Nem hagyhatjuk Jasminne – nak, hogy t�nkretegye ezt az igazi csal�di idillt!  - suttogtam.

- Minden t�l�nk telhet�t megtesz�nk majd, hogy megv�dj�k �ket. – nyugtatott Carlisle.

Mik�zben mi felt�n�smentesen lapultunk a rokonaim h�z�val szemk�zti kisebb parkban,  egyszer csak gyerekkiab�l�sra lettem figyelmes.

- Anya! Anya! – ki�ltotta egy  hat �v k�r�li kisl�ny, akinek sz�ke haja k�t oldalt coffban volt, �s lelombozva,   kis�rt szemekkel rohant Nora fel�.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte a m�sod-unokatestv�rem, �s amikor odal�pett hozz� a kisl�ny a karjaiba kapta.

- Azok a fi�k m�r megint b�ntottak!  - panaszolta a kisl�ny.

- Mit mondtak m�r megint? – k�rdezte Nora fejcs�v�lva.

- Most �jra azzal piszk�lnak, hogy Esme n�ni bolond volt, �s az�rt halt meg!

Carlisle d�bbenten n�zett r�m, �s �n is �r�.

- Ne t�r�dj vel�k Gillien!  Tudod, hogy milyen but�k azok a fi�k! Mit is mondtam neked Esme – r�l? – k�rdezte Nora a kisl�nyt.

- Azt hogy � igaz�n kedves �s szeretetre m�lt� volt, �s az�rt halt meg olyan tragikusan, mert baleset �rte!  - ism�telte a kisl�ny, mintha csak k�nyvb�l olvasta volna.

- Pontosan! Most pedig szaladj be a h�zba, mert k�sz van a vacsora! Moss kezet �s egy�l!

- Rendben. – mondta Gillien, �s apja mellett  ellav�rozva beszaladt a h�zba.

- M�r megint? – k�rdezte Gil gondterhelten.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy �jra sz�ljak a v�ros k�z�ss�g�nek! Szeg�ny Gillien nem tudhatja meg, hogy Esme �ngyilkos lett!

- Buta k�lyk�k! – mondta Gil m�rgesen, �s bek�s�rte Nora – t a h�zba.

- Mit sz�lsz? – k�rdezte suttogva Carlisle.

- Mit is mondhatn�k? – tanakodtam – Mondhatom nagyszer�, hogy v�rosi legenda lett az �ll�t�lagos hal�lomb�l.  – bosszankodtam – Jasminne �gy k�nnyebben idetal�l ha hallani fog ezekr�l!

- Sajnos. De nek�nk most nem szabad elmozdulnunk inn�t! F�leg, hogy egy gyermek is van a k�zelben.  – mondta Carlisle szigor�an.  – Eml�kszem r�, hogy  egykoron azt mes�lted, rokonaidnak nem lehet gyermeke?!

- Ez �gy igaz. De m�g a bab�m sz�let�sekor mondt�k, hogy majd �r�kbe fogadnak. �gy l�tom, hogy siker�lt nekik. Ennek igaz�n  �r�l�k. – sz�ltam, �s t�nyleg elmosolyodtam. 

- B�rcsak nek�nk is lehetne gyerek�nk. – sz�lt Carlisle. – De sajnos ez egy�tt j�r a v�mp�r l�ttel! Nem lehet saj�t bab�nk!

- Itt volt nek�nk Edward, de �t is el�ld�zt�k t�l�nk.  – s�hajtottam keservesen.

Carlisle szomor�an b�lintott, �s le�lt az egyik fa t�v�be.

�n m�g vetettem egy pillant�st Nora - �k h�za fel�, majd odahuppantam szerelmem mell�.

- Esme? – k�rdezte t�lem hirtelen.

- Igen?

- Tudod az jutott az eszembe, hogy tal�n megh�zasodhatn�nk!

Meglepetten, de boldogan fordultam Carlisle fel�.

- Komolyan gondolod?

- Persze. Nagyon szeretlek, �s tudod hogy min�l t�bb emberi �rz�st szeretn�k �t�lni veled egy�tt, ebbe pedig a h�zass�g is beletartozik.

- Oh – leheltem boldogan – K�sz�n�m.

- Akkor hozz�m j�ssz?

- Igen.   – sz�ltam, majd  megcs�koltuk egym�st.

- Ha v�ge lesz ennek az eg�sznek elveszlek feles�g�l. �g�rem. Azut�n pedig megkeress�k Edwardot.

- Rendben.

Nagyon boldog voltam. M�g ekkora bajban is �r�lni tudtam, hiszen a f�rfi akit igaz�n szerettem megk�rte a kezemet.

Tiszt�ban voltam vele, hogy ez a frigy az �r�kk�val�s�gig fog majd tartani, de cseppet sem b�ntam.

�r�mittasan hajoltam k�zelebb  a v�leg�nyemhez, amikor sikoltoz�sokra, �s cs�r�mp�l�sre lett�nk figyelmesek.

- Ez Jasminne! – mondta Carlisle m�rgesen, �s felpattant.

- Mi t�rt�nhetett?  - k�rdeztem �s aggodalomt�l remegve n�ztem a h�z fel�.

A verand�n Jasminne �llt. 

Egyik kez�vel h�vogat�an intett fel�nk, m�g a m�sikkal Nora  kez�t fogta szorosan. Nora pedig,  a s�r� Gillien- t  �lelte k�ts�gbeesetten.

- Mi�rt nem csatlakoztok hozz�nk? – kiab�lt fel�nk.

�n m�r indulni akartam, amikor Carlisle lefogott.

- Nem teheted! Nora  - �k �gy tudj�k, hogy meghalt�l! Mit sz�ln�nak most ha megjelenn�l el�tt�k velem egy�tt, �s ugyan�gy n�zn�nk ki, mint t�z �vvel ezel�tt?!

- Akkor meg mit tegy�nk? – k�rdeztem fesz�lten.

- Nem enged�nk a zsarol�snak!

- Carlisle �s Esme!  - kiab�lta t�relmetlen�l Jasminne – Mit sz�ln�tok ha megharapn�m a kisl�nyt? – hallottuk a hangj�t, ami most morg�sba csapott �t.

- Neee! – kil�tottam, �s kirohantam a b�v�hely�nk m�g�l.

Carlisle nem tehetett semmit, �gy � is k�vetett engem.

Jasminne elengedte a kisl�nyt, �s �jra nek�nk integetett.

- Gyertek csak gyertek! – mondta mindkett�nknek.

- Esme? – k�rdezte Nora megd�bbenten.

- Nora.  –mondtam szomor�an, �s b�lintottam.

- Az lesz a legjobb ha mindannyian bemegy�nk a h�zba! – sz�lt szigor�an Jasminne, �s m�g mindig b�bk�nt r�ngatta maga el�tt Nora – t, �s a kisl�ny�t.

- Mi lesz most?! – tanakodtam magamban, �s valamif�le csod�ban rem�nykedtem, ahogy Carlisle – t k�vetve bel�ptem a h�zba.