A h�z belseje az elm�lt �vekben szinte semmit sem v�ltozott kiv�ve a sok fot�t, amik mind a kis Gillien  - r�l  sz�ltak.

Az egyik k�pen m�g p�ly�s kisbaba volt, a m�sikon �ppen j�rni tanult, a harmadikon meg labd�zott a nevel�apj�val.

B�ntudatosan l�ttam, hogy r�lam is volt kint egy k�p.

M�g akkor k�sz�lt, amikor a kis Carlisle  - val voltam terhes. Mosolyogtam rajta, �s integettem a f�nyk�pez� kamer�j�ba.

Gil a konyh�ban volt.

A f�ld�n fek�dt eszm�letlen�l.

- Te j� �g! – ki�ltottam fel – Mi t�rt�nt vele?

- Megpr�b�lta meg�vni a csal�dj�t! – mondta mosolyogva Jasminne, �s roppant el�gedett volt mag�val. 

- Ugye j�l van? – k�rdezte Nora Carlisle – t.

Gondolom m�g eml�kezett r�, hogy orvos.

Carlisle lehajolt hozz�, kitapintotta a pulzus�t megsz�molta, majd b�lintott.

- Rendbe fog j�nni.

- Jaj de j�. – s�hajtott Nora, de l�tszott rajta, hogy az�rt nem teljesen nyugodott meg.

Persze ezt meg is �rtettem.

Azt hitte, hogy meghaltam.

Erre egy nap megjelenek itt a h�z�ban, pont ugyanolyan k�ls�vel, mint amikor utolj�ra l�tott, l�tsz�lag semmi bajom, az oldalamon azon a f�rfival, akit mindig megeml�tettem neki, �s aki szint�n nem �regedett az elm�lt �vekben.

 Sokkoll� lehetett a sz�m�ra.

Gillien m�r nem s�rt. �rdekl�dve szeml�lt minket, �s amikor r�n�ztem, mindig r�m mosolygott, �s titokban integetett.

Jasminne �gy tr�nolt a konyh�ban, mintha mindig is itt lakott volna. Le�lt az egyik sz�kre, �s szenvtelen�l figyelte, hogy mik�nt fogunk reag�lni.  

Amikor eltelt egy kis id�, �s senki sem sz�lalt meg,  elege lett �s �gy sz�lt:

- Kedves Nora – n�zett rokonomra – Egy kicsit sem �rdekel t�ged, hogy Esme hogyan van most itt?

Nora r�m n�zett, �s tan�cstalan arcot v�gott.

V�g�l b�lintott.

- Esme.  - n�zett most r�m neg�desen a n� – Nem szeretn�l valamit elmes�lni a dr�gal�t�s unokatestv�rednek?

- Nem! Semmit! – v�gtam r� r�gt�n.

- T�nyleg? �n nem �gy gondolom!  - mondta szigor�an, �s mag�hoz h�zta Gillien - t.

- K�rem ne b�ntsa! – k�ny�rg�tt neki Nora.

- Te csak fogd be a sz�d, �s figyelj arra amit Esme mondani fog!

- Jasminne! – pattant Carlisle szigor� hangja – Te is tudod a t�rv�nyt! Elv�gre a Volturi tagja volt�l! Haland� ember nem tudhatja meg a titkot!

- Azt hiszed �rdekelt valaha is  Aro meg a t�bbiek bugyuta titoktart�si fogadalma? – k�rdezett vissza a n�.  – Nem igaz�n, hiszen akkor nem j�ttem volna ut�nad!

- Gondolkozz m�r! Ha most megszeged a t�rv�nyt biztos hal�l lesz a sorsod!  - noszogatta szerelmem.

- Nem �rdekel! Nekem m�r �gy is mindegy. Gondolom te is tiszt�ban vagy vele, hogy valakit m�r �rtem k�ldtek Olaszorsz�gb�l! 

- Igen. Tudom.

- Akkor meg mi itt a probl�ma? – t�rta sz�t a karjait a n�, �s megr�ntotta fekete hajkoron�j�t.

- Nem �rtelek! Te meg akarsz halni? – k�rdeztem Jasminne – t.

- L�tom, hogy t�nyleg nem �rted a l�nyeget!  - d�rrent r�m m�rgesen – Elegem volt m�r a Volturi �lland� szab�lyaib�l!

Amikor Carlisle megjelent n�lunk egy �j �let lehet�s�g�t t�rta fel el�tt�nk. De Marcus �s Caius nem l�tt�k �rtelm�t, m�g meghallgatni sem! Csak Aro volt az aki mutatott egy kis �rdekl�d�st, �m v�g�l �t is lebesz�lt�k r�la!

�n csod�ltam Carlisle b�tors�g�t �s elsz�nts�g�t. Sosem tal�lkoztam m�g hozz� hasonl� egy�nis�ggel!

Amikor elment r�gt�n tudtam, hogy beleszerettem, �s azzal is tiszt�ban voltam, hogy lebuktam Marcus el�tt.

Erre � nem, hogy meghallgatott volna, vagy engedte volna hogy elj�jjek, �s k�vessem Carlisle – t, hanem b�rt�nbe z�ratott, �s azt az �tkozott kis Jane –t k�ldte ki �rz�semre! Pokoli k�nokat �ltem �t!

Akkor j�ttem r�, hogy a csal�d amiben eddig �ltem milyen k�pmutat�!

�k hoztak egy szab�lyt, �s az id�k folyam�n  olyan konzervat�vak lettek, hogy nem voltak  k�pesek a saj�t d�nt�seiken t�ll�tni!

V�g�l siker�lt elsz�kn�m, �s megtal�lnom a szeretett f�rfit! Erre benne is csal�dnom kellett!  Nekem azt mondta, hogy sosem szeretett m�g senkit, �m amikor oda�rtem a h�zatokhoz ott volt az az Edward �s Te. �jabb csal�d�s!

- �n �rtem, hogy mir�l besz�lsz, de mi�rt kell most bossz�t �llnod rajtunk? Mi�rt b�ntod �s kevered bele egy�ltal�n az �rtatlanokat? – k�rdeztem szomor�an.

- Fogalmam sincs, hogy mi�rt teszem! Egyszer�en �gy vagyok vele, hogy ha m�r �n is csal�dtam, �s �n is szenvedtem, akkor ti se �ssz�tok meg k�nnyen!

- Mi ez az eg�sz? – k�rdezte Nora – Mi folyik itt Esme?  - n�zett r�m keser�en.

- Nem mondhatom meg! Sajn�lom. – tettem hozz� f�sultan.

- Pedig igenis megfogod mondani k�l�nben v�gzek vel�k! �ruld el, hogy ki is vagy te val�j�ban! Gyer�nk!  - kiab�lta Jasminne.

- Legal�bb a gyereket ne keverj�k bele! K�ldd ki a szob�b�l! – k�rte Carlisle.

- Nem! � is itt marad! Gillien az �n biztos�t�kom!

A kisl�ny f�l�sen n�zett a n�re, �s felsikoltott, amikor megl�tta a szemeit.

S�hajtottam, majd odal�ptem  Nora el�.  

- K�rlek bocs�ss meg nekem! Nem kellett volna belekevernem titeket!

- Most m�r �ruld el, hogy mi ez az eg�sz! – k�rte t�lem.

N�m�n, �s tan�cstalanul meredtem r�. Hogy mondjam meg neki, hogy miv� is v�ltam? – tanakodtam.

Azt�n �gy d�nt�ttem, hogy jobb lesz ha az elej�n kezdem.

Elmes�ltem neki mik�nt mentett meg Carlisle, �s hogy mi t�rt�nt velem az elm�lt t�z �vben.

- V�mp�r? – hebegte, �s nagyokat pislogott.

- Igen.  – mondtam v�g�l.

- Nem hiszem! Ilyen nincs! – sz�lt egyre hiszt�rikusabb hangon.

- Akkor mivel magyar�zod, hogy t�z �v alatt  semmit sem v�ltoztam?  - k�rdeztem t�le c�lzatosan.

- Ez nem lehet igaz! Ez csak egy r�m�lom! – mondta, �s a szem�t d�rzs�lgette – Mindj�rt fel fogok �bredni!

- Ostoba n�szem�ly! – ki�ltotta Jasminne, �s ell�kte mag�t�l Gillien- t, majd k�pen t�r�lte Nora – t.

N�lam itt telt be a poh�r.

Engem �veken �t b�ntalmaztak, �s az er�szakot nem t�rtem egyk�nnyen.

N�gyk�zl�bra hasaltam, �s j�l oldalba r�gtam Jasminne –t.

� kirep�lt a csukott ablakon, �s t�bb m�tert rep�lt kifel�, amikor hatalmas puffan�ssal f�ldet �rt.

- Vigy�zzon a kisl�nyra! – sz�lt Carlisle a r�m�lt Nora  -ra, �s engem k�vetve kil�pett a szabadba.

- J�nnek!  - mondta, �s a leveg�be szimatolt.

- Kik? – k�rdeztem m�rgesen, mert �n m�g mindig a most �ppen fel�ll� Jasminne – ra szegeztem a szemeimet.

- A Volturik.  – suttogta Carlisle, �s a h�tam m�g� n�zett.

Jasminne riadtan, zih�lva �s mozdulatlann� dermedve b�multa azt a pontot amit Carlisle is.      

Azt�n �n is megl�ttam �ket.

Az esti sz�rk�letben, fekete csukly�s k�p�nyegiekben, t�bb hangtalanul suhan� alak t�nt fel.

�ten voltak.

Mindannyian minket n�ztek, majd el�reengedt�k a legh�tul halad� alakot, �s t�l�nk p�r m�terre megtorpantak.

A legh�ts� alak k�nnyed�n leh�zta a fej�r�l a selyemk�penyt, �s Carlisle fel� intett.

- � Marcus. Jasminne f�rje! – s�gta nekem a szerelmem, �s �n most m�r t�nyleg tudtam, hogy �ri�si bajban vagyunk.