N�m�n �s megillet�dve vettem szem�gyre az idesereglett Volturi tagokat.

Jelenlegei vezet�j�k, Marcus �gy festett, mintha egy renesz�nsz korabeli festm�nyr�l l�pett volna el�.

Hossz�, hull�mos, holl�-feketesz�n� haja le�rt eg�szen a derek�ig. Nagyon fiatalnak t�nt. A szemei rubintv�r�sen izzottak.

A k�peny amit viselt megk�l�nb�ztette �t a m�sik n�gy v�mp�rt�l, mert �v� az sokkal eleg�nsabb volt, valamint latin nyelv� h�mzett  sz�vegek d�sz�tett�k.  

A Volturi t�bbi tagja, akik a test�ri poz�ci�t t�lt�tt�k be, sz�rke utaz�k�penyt viseltek, �s �k nem vett�k le a csukly�kat a fej�kr�l, ezzel �rz�keltetve, hogy mindannyian al�rendeltjei Marcusnak.

Marcus vid�mnak �s el�gedettnek t�nt, pedig nem ezt v�rtam volna egy olyan hidegt�l, aki  egy kir�lyi csal�db�l sz�rmazik,  �s a feles�ge nemr�g hagyta el egy m�sik f�rfi kedv��rt.  

�jra Carlisle fel�n intett, majd k�zelebb l�pett hozz�nk.

- Hogy vagy �reg bar�tom? – k�rdezte sz�v�lyes mosollyal, �s kezet ny�jtott szerelmem fel�.

A kez�n egy d�szes pecs�tgy�r� fityegett.

- A k�r�lm�nyekhez k�pest k�sz�n�m j�l.   – mondta Carlisle kurt�n, majd megr�zta a f�rfi h�feh�r kez�t.

Marcus felnevetett, �s a pillant�sa hirtelen Jasminne – ra t�vedt.

Abban a  pillanatban tudtam, hogy tal�n m�gsem olyan bar�ts�gos, mint amilyennek t�nik.

�m azt�n �jra mosolyt �s nyugodts�got er�ltetett az arc�ra, �s most engem vett szem�gyre.

Tet�t�l – talpig v�gigm�rt, �s el�gedetten s�hajtott.

- Kegyed kicsoda? – k�rdezte udvariasan.

Carlisle  -ra n�ztem, aki b�tor�t�an b�lintott, hogy feleljek a k�rd�sre.

Egy hatalmasat nyeltem, �s �gy sz�ltam:

- Esme vagyok.  – mondtam egyszer�en.

Marcus egy k�r�lm�nyes meghajl�s k�zepette b�lintott, majd kezet cs�kolt.

- �r�l�k, hogy megismerhetem. Marcus vagyok. – mutatkozott be, de � is tiszt�ban volt vele, hogy �n m�r tudom hogy kicsoda.

- �rvendek. – sz�ltam f�l�sen, �s   pukedliztem egyet.

A f�rfi felnevetett, �s �rvendetesen tapsolt.

- Remek, remek. – mondta mag�nak, majd a test�rei fel� fordult.  – L�tj�tok �n mondtam, hogy Jasminne nem Carlisle b�ztat�s�ra hagyott ott minket!

A t�bbi n�gy egyet�rt�en b�lintott.

- El�sz�r azt hittem, hogy tal�n titkos viszonyt folytattatok a h�tam m�g�tt Volterr�ban, de Aro is azt mondta, hogy Carlisle – t nem olyan f�b�l faragt�k aki �tveri a bar�tait. L�m igaza volt.  – t�rta sz�t a karjait a f�rfi.

- Val�ban. – mondta Carlisle magabiztosan – Sosem szerettem Jasminne –t, �s nem is k�rtem, hogy k�vessen.

- Tudom. Erre m�r r�j�ttem. – legyintett k�nnyed�n Marcus – Bocs�ss meg, hogy k�telkedtem benned!

- Semmi baj.

- Lek�telezel.  – mondta a f�rfi, �s most megint fel�m fordult – Ha j�l sejtem Esme dr�ga a szerencs�s v�lasztott?!

- Carlisle �s �n �sszefogunk h�zasodni! – v�laszoltam, �s megszor�tottam szerelmem kez�t.

- Micsoda remek h�r! �ld�som r�tok gyermekeim!

- K�sz�nj�k. – felelt�k mindketten.

Marcus most, a volt feles�ge fel� fordult, �s a hat�rtalan j�kedve egy szempillant�s alatt elsz�llt.

- Hogyan is k�pzelted, hogy elhagyhatsz? – k�rdezte a remeg� n�t�l.

- Sajn�lom, de nem szeretlek! Sosem szerettelek! Te v�lasztott�l feles�gnek, nem �n jelentkeztem! – mondta elsz�ntan a n�, de hi�ba pr�b�lta b�tornak mutatni mag�t, l�tszott, hogy nagyon f�l.

- Val�ban? – k�rdezte Marcus, majd odal�pett Jasminne  - hoz �s k�pen t�r�lte.  – Sz�gyent hozt�l az eg�sz csal�dra!  - sziszegte neki.

- Egyszer az �letben l�gy �szinte magadhoz �s a talpnyal�idhoz is! –b�k�tt a fej�vel Jasminne a t�bbi test�r fel� – Ez nem az �n sz�gyenem, hanem a ti�d! Sosem szerett�l igaz�n! Egy kedves szavad sem volt hozz�m, ami�ta megh�zasodtunk! A te hib�d, hogy m�sba szerettem bele!

Marcus szemei vill�mokat sz�rtak m�rg�ben, �s �jra felemelte a kez�t, �m Carlisle �gy sz�lt:

- Elhiszem, hogy d�h�s vagy, de tal�n nem ez lenne a j� megold�s! Hagyd b�k�n!  - k�rte.

Marcus meglepetten fordult fel�, majd leengedte a kez�t.

- Tal�n igazad van! Ez semmit nem old meg!

A test�r�k t�meg�b�l ekkor egy apr� alak v�lt ki, �s Marcus megk�rdez�se n�lk�l libbent oda hozz�.

Meghajolt el�tte, majd l�bujjhegyre �llva  s�gott valamit a f�rfi f�l�be.

Marcus t�relmesen v�gighallgatta, majd fej�vel nemet intett, �s az apr� l�nyt visszaparancsolta a t�bbi v�delmez� k�z�.

- El�g! Tudd, hogy hol a helyed! – mondta szigor�an.

A sz�rke k�penyes alak csal�dottan n�zett Marcusra, �s lassan visszaaraszolt oda hol eddig �llt. 

A figyelmemet nem ker�lte el, hogy amikor odal�pett Jasminne k�zel�be az m�g a kellet�n�l is jobban megingott, �s az eddigi hat�rozotts�ga a porba hullt.

- Jane azt javasolta, hogy  itt helyben v�gezz�nk ki t�ged! – vetette oda Marcus a n�nek.

Most m�r minden vil�goss� v�lt a sz�momra.

Teh�t � volt Jane.

A kegyetlen kisl�ny, akir�l Carlisle annyit mes�lt, �s akir�l kijelentette, hogy amilyen kicsi, olyan gonosz.

Most �jra r�n�ztem.

- T�nyleg nagyon fiatal lehetett, amikor �tv�ltoztatt�k. – gondoltam magamban.

Jane v�r�s szemei r�m villantak. Biztosan �szrevette, hogy �t n�zem.

Gyorsan elkaptam r�la a tekintetem. M�g v�letlen�l sem akartam �sszet�z�sbe ker�lni vele.

- Mit is tegy�nk veled? – tanakodott hangosan Marcus.

- Nekem mindegy! �ljetek meg, vagy z�rjatok �jra b�rt�nbe.  De onnan �gy is megsz�k�m! Ha most siker�lt, m�skor is fog!  - sz�lt bek�pzelten Jasminne.

Jane tork�b�l hangos morg�s t�rt fel.

Marcus �jra a kisl�ny  fel� fordult, �s figyelmeztet�en felemelte a mutat�ujj�t.

- Fegyelmezd magad! Att�l m�g, hogy Aro megbocs�totta a b�n�det �n nem! – sz�lt szigor�an.

- De… - sz�lt angyali hangon Jane, �m azt�n jobbnak l�tta ha elhallgat.

- Na az�rt!  - sz�lt Marcus, �s tekintete kett�nkre v�ndorolt.

- Eln�z�st k�rek t�letek. Ti biztosan nem �rtitek ezt a kis k�zj�t�kot. Jane �rizte Jasminne – t, de hagyta megsz�kni! A fiv�rem, Aro eln�zte neki ezt a s�lyos bakl�v�st, viszont �n nem felejtek ilyen k�nnyen! Jane most b�ntet�sben van. Az�rt is k�s�rt el ide. Eredetileg nem akart j�nni, de mondtam hogy nem t�r�m az ellenszeg�l�st!

- �rtem. – sz�lt Carlisle, �s zavartan n�zett Marcusra.

Csend telepedett a Volturi tagjaira, �s �n m�r egyre rosszabbul �reztem magam.

Marcus most gondolkod�ba esett, �s j�rk�lni kezdett.

Jasminne kih�v�an n�zett a t�bbiekre.

Jane m�g mindig meg – megremegett d�h�ben a k�p�nyege alatt.

Carlisle  pedig egyre jobban szor�totta a kezem.

�n most jobban agg�dtam Nora�k – �rt.

�k m�g mindig a h�zban lapultak, �s csendben hallgatt�k a v�mp�rok k�z�tt lezajl� besz�lget�st.

Nagyon f�lhettek. Hallottam a gyors, ritmik�tlan sz�vdobog�sukat.

- D�nt�ttem! – mondta Marcus t�zpercnyi n�mas�g ut�n, �s a test�rs�g fel� fordult.

- Caleb! Gyere ide! – intett egy magas, szik�r test� f�rfinak.

Az engedelmesen kil�pett a t�megb�l �s �vatosan elindult Marcus �s Jasminne ir�ny�ba.

- � Caleb. – mutatta meg nek�nk a fi�t. – Az egyik legtehets�gesebb Volturi tag.

Hallottam, hogy Jane �jra felmordult. �gy v�ltem s�rtette Marcus ezen   kijelent�se.

Caleb el�gedett k�ppel fordult a l�ny fel�, �s g�nyosan r�nevetett, majd levette a csukly�j�t, �s kurt�n biccentett fel�nk.

Nagyon j�k�p� fi� volt. L�tsz�lag h�sz �ves lehetett. Gesztenyebarna haja egyenesre volt ny�rva. 

- Rendelkezz velem. – mondta Marcusnak.

- Azt hiszem Egyet kell �rtenem veled Jasminne! – mondta a f�rfi, �s megint volt neje fel� fordult.

Megragadta a kez�t �s odavonszolta Caleb el�. 

- Mire gondolsz? – k�rdezte gyanakodva a n�.

- Ha most magunkkal visz�nk, �s bez�ratlak val�sz�n�, hogy �jra kereket oldasz. Meg�lni meg nem akarlak, mert ha hiszed ha nem: Szeretlek.

Jasminne felhorkantott.

- �gy az lesz a legjobb ha megk�rem Caleb – et, hogy �zze ki a fejedb�l a Carlisle ir�nt �rzett szerelmedet!

- Nem! Ezt nem teheted! Nem! – sz�lt f�jdalmasan Jasminne, �s r�ngat�zni kezdett Marcus kezei k�z�tt – Szabad akaratom van!

- Csak volt kedvesem.  – sz�lt a f�rfi, �s intett Caleb – nek, hogy tegye meg amit j�nak l�t.

�szt�n�sen Carlisle fel� fordultam, �s arcomat a v�ll�ba f�rtam. Nem akartam l�tni, hogy Caleb mit csin�l Jasminne – val.

- Dr�ga Esme!  - sz�l�tott  meg Marcus – Nyugodtan feln�zhetsz! Itt azt�n semmi kegyetlens�gnek tan�ja nem leszel! Caleb csup�n Jasminne eml�keinek egy r�sz�t t�rli majd ki. Dr�ga kis  feles�gem nem fog eml�kezni sem Carlisle olaszorsz�gi l�togat�s�ra, sem a b�rt�nben t�lt�tt id�szakra. A sz�k�s�re sem. Olyan lesz ez neki, mintha mindig is vel�nk lett volna az elm�lt �vekben, �s ez itt, – mutatott k�rbe – sosem t�rt�nt volna meg. 

A fi�ra n�ztem aki k�t kez�t Jasminne hal�nt�k�ra tette, majd behunyta a szemeit �s er�sen koncentr�lni kezdett.

A n� t�bbsz�r megremegett a kezei k�z�tt, majd hirtelen �sszeesett.

- K�sz! – jelentette ki Caleb.

- K�sz�n�m. – mondta Marcus, �s megveregette a fi� v�ll�t.

Caleb b�lintott, meghajolt, majd visszavette a csukly�j�t �s  be�llt Jane el�.

Marcus most lehajolt felseg�tette Jasminne – t, �s megcs�kolta.

A n� kinyitotta a szemeit �s egy ideig k�d�s tekintettel n�zett, majd r�f�kusz�lt Marcusra, �s elmosolyodott.  

- Hol vagyok? – k�rdezte.

- Nem fontos az eg�sz dr�g�m. Nemsok�ra indulunk vissza Volterr�ba.

- Rendben.   – sz�lt al�zatosan a n�.

- Jane. – sz�lt Marcus  - Gyere ide, �s seg�ts Jasminne – nak!

A l�ny egy pillanatra  megtorpant, majd Caleb elfojtott nevet�s�t�l k�s�rve odal�pett Jasminne – hoz , �s a derek�n�l fogva odak�s�rte a t�bbi Volturishoz.

Amikor elhaladtak mellett�nk Carlisle �s �n is megd�bbenve n�zt�nk az eddig minket k�vet� n�re.

Jasminne t�nyleg nem eml�kezett semmire.

M�g egy pillant�s erej�ig sem m�ltatott minket.

- Ezzel megvoln�nk! – mondta Marcus, �s el�gedetten n�zett a Jasminne - t pesztr�l� Jane-re. – Mi  akkor megy�nk is. Ha nem lenne t�l nagy k�r�s t�lem, – fordult a f�rfi Carlisle fel� – ne gyere t�bbet Volterr�ba. Sosem lehet tudni, hogy mikor v�lsz �jra  szimpatikuss� Jasminne szem�ben!

- Rendben. Nem megyek oda t�bbet! �g�rem! – sz�lt Carlisle.

- Lek�telezel.  – s�hajtott megk�nnyebb�lten a f�rfi, �s sz�lesen mosolygott r�nk.  – Minden j�t! Viszl�t.  – k�sz�nt el t�lem is, �s �jra kezet cs�kolt.

Felh�zta a csukly�t a fej�re, �s beleolvadt a test�r�k t�meg�be.

- V�rj!  - k�rtem hirtelen, �s ut�na szaladtam.

- Igen? – n�zett vissza meglepetten.

- Caleb k�pess�ge csak v�mp�rokra hat? – k�rdeztem.

- Nem. Emberekre �s a mi fajt�nkra ugyan�gy hat�ssal van!  - v�laszolta Marcus.

- Akkor ha sz�pen megk�rn�lek seg�ten�tek nekem?

- Csak nem azokr�l az emberekr�l van sz�? – k�rdezte Marcus, �s a h�tam fel� intett.

Odafordultam.

Nora, Gil �s a kis Gillien a h�z el�tt �lltak.

Megd�bbenve szeml�lt�k a titokzatos alakok sokas�g�t, majd  r�m�lten n�ztek r�m.

- Nem szeretn�m ha eml�kezn�nek erre a sok hercehurc�ra!

- A k�r�sed sz�momra parancs! – mondta Marcus, majd  �jra Caleb - et h�vta.

- Esme? Mit akarsz?  -k�rdezte r�m�lten Nora.

- Nyugodj meg! Nem lesz semmi gond! Csak elint�zem, hogy tov�bbra is olyan boldogan �ljetek, mint eddig.

- Nem… - ellenkezett Nora, �m Caleb r�tette a kez�t az � hal�nt�k�ra is.

- Mire ne eml�kezzenek? – k�rdezte  t�lem  a fi�.

- Csak  erre a napra.  – mondtam.

- Rendben.  – b�lintott Caleb.

- Viszl�t.  – k�sz�ntem el a d�bbent k�pet v�g� Nora – t�l, majd kiss� szomor�an n�ztem, amint �, majd Gil �s v�g�l a kisl�nyuk is  lassan, de  mindent elfelejtettek.

Caleb egyenk�nt  le�ltette �ket a verend�ra, majd visszal�pett a Volturihoz.

- K�sz�n�m. – mondtam Marcusnak, �s a fi�nak is.

- Nemsok�ra magukhoz t�rnek! – sz�lt a fi� figyelmeztet�en.

- Akkor jobb lesz ha mindannyian megy�nk! – mondta Marcus, �s odal�pett Jasminne – hoz, megfogta a kez�t, �s a test�r�k k�zrefogt�k �ket.

A Volturi tagjai olyan gyorsan  t�ntek el, amilyen hirtelen felbukkantak.

- Biztos, hogy ezt akartad? – k�rdezte t�lem Carlisle.

- Teljesen biztos! N�zz r�juk! Nekik is jobb, ha abban a hitben �lnek, hogy �n meghaltam, �s v�mp�rok meg nem l�teznek!

- Ez igaz. – mondta Carlisle, majd  beh�zott a f�k k�z� ahol eddig is lesben �lltunk.

Nora t�rt mag�hoz el�sz�r.

 Kicsit meglep�d�tt, hogy mindannyian a verend�n �lnek, f�leg hogy ilyen k�s�i �r�ban.

- Gil! – sz�lt r� a f�rfira – Vidd be Gillien –t, mert a v�g�n m�g megf�zik nekem!

- Nyugodj meg m�r viszem is.  – b�lintott boldogan Gil, �s felkapta a vid�m kisl�nyt.

- Nah�t. Anya.  Apa. – nyafogott Gillien  - Olyan furcsa �lmom volt. Esme n�ni is szerepelt benne! 

- Majd holnap elmes�led, most eredj lefek�dni, k�l�nben l�ttek a csokitort�nak, amit meg�g�rtem! – sz�lt szigor�an Nora, de az�rt � is nevetett, �s a csal�d lassan bevonult a h�zba.

- L�tod �gy mindenkinek k�nnyebb! – mondtam Carlisle  - nak.

- Menj�nk haza! – sz�lt   a szerelmem �s megcs�kolt, majd k�zen fogva elindultunk vissza Madison –ba.