Elment. T�nyleg elment, a bokrok, n�v�nyek jelezt�k �tj�t, melyek m�g arr�l tan�skodtak, hogy ott j�rt valaki. Valaki, aki az �letet jelentette sz�momra. Most itt hagyott. �reztem, hogy s�rok, de nem lep�dtem meg rajta. A k�nnyek szabad utat t�rtek maguknak, hagytam, hogy v�gigfolyjanak az arcomon, majd lecs�ppenjenek az avarba. Ezernyi gondolat kavargott a fejemben, pr�b�ltam nem gondolni r�juk, de nem tudtam elterelni a figyelmemet. Csak �lltam ott s�rva, gy�ny�r� arc�t magam el� k�pzeltem. Az arcot, amelyet sosem l�thatok t�bbet. Erre a gondolatra s�r�som felhangosult, zokog�som bet�lt�tte az eg�sz erd�t.

Sejt�sem sem volt, meddig �llhattam ott, itatva az egereket, de v�g�l elindultam arra, amerre � ment… Tudtam, hogy bolonds�g, amit teszek, hiszen utol�rni nem tudom, �s arr�l sincs elk�pzel�sem, merre mehetett. Egy bels� er� k�sztetett arra, hogy elinduljak, hab�r a bokrok m�r r�g al�bbhagytak a zizeg�ssel, �gy v�gk�pp nem volt fogalmam arr�l, merre menjek.

Csak mentem, el�re, a nagy, s�t�t erd�be...

Fogalmam sem volt arr�l, h�ny �ra van, �s hogy egy�ltal�n hol vagyok. Csup�n annyit tudtam, hogy a l�baim sajognak, majd hamarosan fel is mondt�k a szolg�latot, �gy magatehetetlen�l rogytam �ssze a narancss�rga �s piros sz�nekben pomp�z� avarba.

�tkulcsoltam a t�rdemet a kezemmel, �s �gy fek�dtem, k�nny�ztatta arccal. Nem tudtam mit�v� legyek – hogyan tudn�k l�tezni n�lk�le?! Tot�lis k�ptelens�g lenne �lni Edward n�lk�l.

Id��rz�kem nem sok maradt, �m annyit m�g meg tudtam �llap�tani, hogy legal�bb k�t �r�ja csak fekszem a hideg f�ld�n, a nedves levelek k�z�tt. – nem csoda, reggel esett az es�, �gy a levelek vizess� v�ltak.

Charlie biztos agg�dik m�r. Megpr�b�ltam felt�p�szkodni, nagy nehezen siker�lt is, b�r majdnem visszazuhantam a levelek k�z�.

Sz�d�lve n�ztem k�rbe, el�sz�r m�g nem is tisztult ki a k�p, de p�r pislog�s ut�n m�r rendesen kirajzol�dott az erd�. Nem tudtam, merre menjek. Vajon hol lehet a h�zunk? Most j�ttem csak r�, mekkora h�lyes�g volt elindulni, be az ismeretlen erd�be.

Elindultam el�re, m�st nem nagyon tudtam volna tenni. Lassan haladtam, elgyeng�lt l�baimat am�gy sem tudtam volna gyorsabb j�r�sm�dra �szt�k�lni. N�ha megbotlottam egy-egy ki�ll� gy�k�rben, vagy egy nagyobb k�ben, egyszer el is estem, de nem adtam fel, haladtam el�re – ha m�s�rt nem, h�t Charlie-�rt.

Szerencs�m volt, mert f�l  �ra m�lva l�ttam egy kis gyenge f�nyt el�l. Majd �t perc j�r�s ut�n a f�k ritkulni kezdtek, �s megpillantottam a h�zunkat. �r�ltem, hogy ilyen nagy szerencs�m volt, b�r szerintem Charlie m�r f�l Forks-ot a keres�semre ind�totta.

A h�z fel� indultam, ahonnan �ppen apu j�tt kifel�. Ideges arckifejez�s�t�l nem sok j�t rem�ltem, b�r szerencse, hogy senkit sem k�ld�tt a keres�semre – legal�bbis �n nem hallottam, hogy b�rki is keresett volna, a nevemet kiab�lva. De az is lehet, hogy mindez megt�rt�nt – nem lep�d�k meg rajta, ha �szre sem vettem…

- Bella! Az �g szerelm�re, hol volt�l? – Charlie agg�d� hangja hallat�n egy kicsit b�ntudatom lett, de a k�rd�se eszembe jutatta az el�bb �t�lteket, �s a gyomrom idegesen g�rcsbe r�ndult, a szemem pedig elhom�lyosodott – az els� k�nnycsepp kibuggyanni k�sz�lt.

- Hallod, mit mondok? Bella! Bella, j�l vagy? – szeg�ny ap�m idegesen n�zett r�m  – m�r amennyit l�ttam bel�le, hiszen a szemem megtelt k�nnyel, �gy a vil�g elhom�lyosult el�ttem.

- Per-sze…Nincs semmi baj. – dadogtam.

- Mi az, hogy nincs semmi baj?! Bells, te s�rsz! Mi a baj? – ny�st�lt Charlie, hogy sz�laljak meg v�gre, de biztos voltam benne, hogy jelenleg egy sz�t sem tudok kipr�selni magamb�l.

- Na j�, �gy l�tom nem sokra megyek most veled. Gyere be, �s nyugodj meg sz�pen! Ut�na pedig mondj el mindent! – k�rte szigor�an, egy apr� b�lint�ssal jeleztem, hogy rendben. – de tudtam, hogy �gysem tudok most megsz�lalni

Berontottam a h�zba, �s felszaladtam a szob�mba, kettes�vel v�ve a l�pcs�fokokat. Nem akartam l�tni most senkit �s semmit, nem akartam hallani semmif�le besz�det, vagy zajt, csak lebegni akartam egy hangtalan semmiben, �s f�k�pp s�rni akartam.

R�vet�dtem az �gyamra, az sem �rdekelt, hogy koszos lesz – ugyanis nem vettem le a cip�met, ami id�k�zben el�g s�ros lett.

Csak fek�dtem ott, mint valami �lettelen test, �s ism�t el�lr�l kezd�d�tt minden, mint az erd�ben: az id� csak telt, �n pedig nem tudtam felm�rni, hogy mennyi ideje fekszem. Magamhoz szor�tottam a p�rn�mat, behunytam a szemeimet, de a k�nny �gy is kifolyt, nem tehettem ellene semmit. V�g�l m�r az eg�sz p�rna k�nny�ztatta lett, de most ez �rdekelt legkev�sb�.

Egyszer mintha valami – vagy valaki – megzavart volna, mert hallottam egy halk z�rejt – nem tudtam meghat�rozni, hogy mit. Tal�n az ajt�ny�l�shoz hasonl�tott. Ebb�l arra k�vetkeztettem, hogy Charlie ben�zett hozz�m, de nem sz�lt semmit – jobban is tette.

Az ablak fel� fordultam, �s megd�bbenve l�ttam, hogy m�r s�t�t van – az �gbolt szinte fekete volt �s rengeteg par�nyi, vil�g�t� csillag bor�totta.

S�hajtottam egyet, majd ler�gtam a cip�imet. Felkaptam a nesszeszerem, azt�n a f�rd�szoba fel�  vettem az ir�nyt. Nem v�gytam most semmi m�sra, csak arra, hogy lezuhanyozzak – sajnos a v�zzel egy�tt a m�lt nem folyik le a lefoly�n… Pedig milyen j� lenne… - s�hajtottam �jra egy nagyot.

Be�lltam a zuhany al�,  �s csak folyattam magamra a vizet egy f�l �r�n kereszt�l. Hihetetlen�l j�l esett a forr� v�z. Az erd�ben igencsak �tfagytam, a f�ld hideg volt, a levelek pedig nedvesek.

Mikor v�geztem a zuhanyz�ssal �tvettem a pizsam�mat. Annyira eml�keztetett ez az eg�sz azokra az est�kre, amikor…amikor � is itt volt…

Nyeltem egy nagyot, megpr�b�ltam nem elb�gni magam, hiszen m�g le k�ne mennem apuhoz sz�lni, hogy megyek aludni. Csak ne faggasson a mai napr�l. – foh�szkodtam magamban.

Lassan mentem lefel�  a l�pcs�n, egyre hangosabban hallottam a TV-b�l kisz�r�d�  zajokat. Charlie szok�sosan meccset n�zett, egy dobozos s�rrel a kez�ben.

- Apu… - nyekeregtem.

Nem hallotta meg. Nem is csod�lom, amilyen halkan mondtam… De jelenleg besz�dk�ptelen voltam.

- Apu. – pr�b�lkoztam m�g egyszer, ez�ttal hangosabban.

- Bells? – n�zett fel r�m.

- Megyek…megyek aludni. – mondtam.

- Persze, menj csak. Pihend ki magad. Azt�n holnap mes�lj el mindent! – a mondat v�g�n�l a feje egyre ink�bb a TV fel� fordult. Tudtam, hogy �rdekli a meccs is, meg �n is, de a meccs most megy, �n meg holnap is tudok besz�lni…

- Akkor…megyek. J� �jt, apu!

- Neked is. – mormolta.

Felmentem a szob�mba, most nem v�gytam semmi m�sra, csak arra, hogy aludjak. Befek�dtem az �gyamba, magamra h�ztam a takar�t, de tudtam, nem tudok egyk�nnyen elaludni. Akaratlanul is felsz�nre t�rtek az eml�keim, �s nem tudtam elfojtani �ket. V�g�l a f�radts�g gy�z�tt, de az biztos, hogy �r�kig forgol�dtam. Azt�n elnyomott az �lom, �gy egy kis id�re megfeledkezhettem minden bajomr�l…