Az eset ut�n a napok monotonon, egyhang�an teltek – minden nap v�rtam, mikor tal�l r�m Victoria. V�rtam, mikor j�n, hogy elvigyen, meg�lj�n, vagy b�rmi m�s sz�rny�s�get tegyen velem. Persze a v�rakoz�s hatalmas f�lelemmel is t�rsult, f�ltem a j�v�t�l, a f�jdalomt�l, �s f�ltettem Charlie-t is. M�r nem Edward-ra gondoltam eg�sz nap, Victori�nak „k�sz�nhet�en” az elm�m retteg�ssel volt tele, m�sra sem tudtam gondolni, csak arra a v�r�s haj� d�monra. Az �lmaimra is kihat�ssal volt – sok nyugtalan �jszak�t "k�sz�nhetek" neki.

Ezek ut�n az �lomk�pek ut�n mindig �r�kat forgol�dtam, k�ptelen voltam elaludni. A homlokomon minden egyes ilyen �lom ut�n izzads�g cseppek jelentek meg, a sz�vem pedig vadul kalimp�lt �ssze-vissza. Sokszor egy kiad�s hideg zuhany kellett ahhoz, hogy lenyugodjak, �s k�pes legyek ism�t �lomba mer�lni.

Annyira tele volt a fejem Victori�val, hogy a tanul�sra sem tudtam rendesen koncentr�lni, ami meg is l�tszott az eredm�nyeimen. Ha lehet, m�g ink�bb visszah�z�d�, magamba fordul� lettem – miut�n Edward elment, nem besz�ltem szinte senkivel, nem t�r�dtem semmivel, olyan voltam, ak�r egy zombi. Most m�g ink�bb olyan vagyok, Charlie-val annyib�l �ll a kommunik�l�sunk, hogy reggel �s este k�sz�n�nk egym�snak. L�tom rajta, hogy agg�dik, de csak nem mondhatom meg neki, hogy egy bossz��ll� v�mp�r akar engem becserk�szni, majd val�sz�n�leg meg�lni, mert akkor a dilih�zban k�t�k ki. Az oszt�lyt�rsaimmal sem besz�lek semmit, Jessica l�that�an ut�l emiatt, Lauren csak a szok�sos, Angela pr�b�l besz�lgetni velem, Mike is igyekszik. Csak �n sajnos egy nagy, l�thatatlan burokba vagyok z�rva. Ebben a burokban csup�n szomor�s�g, f�jdalom �s retteg�s van. Nem tudj�k, miken mentem �n kereszt�l, az � vil�guk annyira m�s az eny�mhez k�pest. De nincs is kedvem besz�lgetni, kapcsolatot tartani a vil�ggal…

Napok teltek el �gy, egyhang�an; rettegve; zombik�nt. Majd a napokb�l hetek lettek, v�g�l m�r egy h�napja semmi nyoma nem volt Victori�nak. Nem volt tele a h�rad� „titokzatos gyilkos puszt�t Forks-ban” tud�s�t�ssokkal, nem volt az �js�gokban �ri�si bet�kkel felt�ntetve az el�bbi mondat a c�mlapon, �s nem volt sz�besz�d t�rgya a gyilkol�s, meg az emberek elt�n�se titokzatos k�r�lm�nyek k�z�tt. Semmi jel sem mutatott arra, hogy Victoria egy�ltal�n a v�rosban lenne.

Amikor m�r m�sf�l h�nap telt el ilyen esem�nytelen�l, megnyugodtam. Ha valamit is akart Victoria, m�r nem akarja, hiszen elj�tt volna �rtem. Ebben a hitben �ltem eg�szen addig, am�g nem kaptam egy idi�ta biol�gia h�zi feladatot…

Ism�t abban az erd�ben j�rtam, ami m�r sokat l�tott. Egyr�szt azt l�tta, mikor Edward elment - gomb�c keletkezett a torkomban, ez�rt gyorsan elhessegettem az eml�keket.

Annak is szemtan�ja volt ez az erd�, amikor megl�ttam Victoria kusza, v�r�s haj�t a bokor m�g�l kikandik�lni.

Victoria eml�t�s�re ism�t p�nik lett �rra rajtam. Nem akar t�lem semmit – b�ztattam magam. M�gis f�ltem. F�ltem, hogy tal�n �jra felbukkan. Elv�gre egyed�l vagyok egy nagy, s�t�t erd�ben. A gyomrom idegesen g�rcsbe r�ndult.

Ha akart volna valamit, m�r megtette volna. – eml�kezettem magam. Pr�b�ltam egyenletesen l�legezni, majd lehajoltam egy falev�l�rt.

Persze, nem vagyok olyan bolond, hogy faleveleket gy�jt�getek unalmamban. Az�rt folyamodtam erre, mert ezt kaptuk feladatnak biol�gi�b�l. Faleveleket gy�jteni, pr�selni, majd elemezni n�v�nytanilag…Kedvelem a bioszt, de ezt a r�sz�t sosem szerettem.

A biol�gia miatt megint eszembe jutott �…Mondhatn�nk �gy is, a biol�gia hozott �ssze minket. B�r szerintem e n�lk�l is egym�sra tal�ltunk volna, de az�rt el�gg� kivette a r�sz�t az ismerked�sb�l az, hogy egym�s mellett �lt�nk.

M�r megint! Egyszer�en k�ptelen voltam elterelni a figyelmemet. Mindenr�l, de t�nyleg mindenr�l Edward jutott eszembe. Minden t�rgyhoz, szitu�ci�hoz, emberhez oda tudtam kapcsolni �t.

Ism�t lehajoltam egy lev�l�rt. Azt�n m�g egy�rt. Folyamatosan szedegettem a s�rg�s, pirosas sz�n�  leveleket, pr�b�ltam gy�ny�rk�dni benn�k, elterelve ezzel a figyelmemet.

Mikor m�r egy j� maroknyi lev�l a kezemben volt, elegend�nek tal�ltam a h�zihoz.

Azt�n meghallottam a hangj�t.

A csilingel�, gonoszs�ggal �tf�t�tt hangot.

- Nocsak, nocsak, kivel nem futhat �ssze egy v�mp�r, ha az erd�ben s�t�lgat. – m�g mindig h�ttal �lltam neki, de �reztem a hanglejt�s�n, hogy a mondat v�g�n gonosz vigyorra h�zza a sz�j�t.

A levelek kiestek a kezemb�l ijedtemben, majd elter�ltek a f�ld�n, beter�tve a talajt.

Lassan, remegve megfordultam.

Mosolygott. K�r�rvend�en, gonoszul. Szemei v�r�sen izottak – teh�t nem szomjas. Akkor meg mit akar t�lem, ha nem a v�remet?!

Csak n�zett engem, �n pedig �lltam a tekintet�t. Hossz� m�sodpercekig meredt�nk egym�sra, a sz�vem k�zben hangosan d�b�rg�tt a mellkasomban. Victoria egyre gonoszabb vigyorgott – val�sz�n�leg a mellkasomb�l kit�rni k�sz�l� sz�vem miatt, hiszen meghallotta annak vad dobog�s�t.

- Mi az, csak nem f�lsz? –  k�rdezte s�t�ni hangon, hatalmas lobonc�t h�tracsapta.

Nem tudtam felelni neki. �reztem, hogy a l�baim olyanok, ak�r a kocsonya. Remegtem, a tenyerem j�ghideg volt a f�lelemt�l – ak�rcsak a v�mp�rok�. Abban is hasonl�tottam m�g jelenleg r�juk, hogy egyre s�padtabb �s s�padtabb lettem, az arcom lassan teljesen felvette a v�mp�rokra jellemz� falfeh�r arcsz�nt.

- Hm, �gy l�tom igen. –  felnevetett, nevet�se bet�lt�tte az eg�sz erd�t, �s m�g m�sodpercekig visszhangzott k�r�rvend� kacaja.

M�g mindig nem tudtam megnyikkanni sem. Csak �lltam, l�baim egyre jobban remegtek, �n pedig egyre rosszabbul �reztem magam. Kezdtem fekete foltokat l�tni minden�tt.

- H�t akkor v�gjunk a k�zep�be! – csapta �ssze tenyer�t. A k�t teny�r csattan�sa m�g m�sodpercekig hallatszott a kihalt ter�leten.

A vil�g egyre csak s�t�t�lt, �s �gy t�nt, a l�bam sem akar merev lenni – jobban remegett, mint az el�bb.

Victoria lassan k�zeledett fel�m. Ahogy a t�vols�g egyre cs�kkent k�z�tt�nk, �gy �n egyre rosszabbul lettem. Most m�r a fekete foltokhoz sz�nesek is t�rsultak, a f�lem pedig z�gott.

A v�r�s haj� d�mon meg�llt el�ttem �gy 50 centire. Tekintet�t az eny�mbe f�rta, mosolygott, kivillantva hegyes, feh�r fogait.

�reztem, hogy kics�szik a l�bam al�l a talaj. �sszeestem, a levelek egy kiss� felr�ppentek k�r�l�ttem az es�s hat�s�ra, majd �jra visszaestek a f�ldre.

Victoria nevetett, hangosabban, mint el�bb, nevet�se a f�lemben visszhangzott. M�g �reztem, hogy a hideg kezek felemelnek, majd �lbe vesznek. �rz�keltem egy kiss� a sz�guld�st, de ut�na az �sszes �rz�kszervem cserbenhagyott, �n pedig csak a feketes�get l�ttam. El�jultam. M�g utolj�ra �tfutott az agyamon n�h�ny r�mes gondolat – �tletek, mit akar velem tenni Victoria – majd v�gleg els�t�t�l el�ttem a vil�g.