(Carlisle szemsz�ge)

Az �vek csak m�lnak felettem, de m�gsem tal�lom meg az igazi boldogs�got. Igaz, hogy most m�r van egy fiam �s nem vagyok olyan mag�nyos, mint sz�zadokig voltam, de vajon volt-e jogom, hogy ezt tegyem? Az �desanyja k�ny�rg�tt, hogy mentsem meg a fi�t, �s �gy �reztem, hogy val�ban ezt szeretn�, de Edward nem akart ilyenn� v�lni, mint amilyen �n vagyok. Egy r�sze �rzem, hogy h�l�s nekem, ami�rt m�g l�tezhet, de a lelke m�sik r�sze ink�bb az �desanyj�val ment volna a t�lvil�gra. Most meg m�r megint mit teszek? A hullah�z fel� s�t�lok. Mi�rt teszem ezt mindig? Mondjuk egyszer m�r volt �rtelme, hogy idej�ttem, hiszen egy szerencs�tlen embert, aki csup�n �t volt fagyva �s lelassultak az �letfunkci�i r�gt�n idehoztak. Szeg�ny kis h�j�n meghalt, mert nem vizsg�lt�k meg el�g alaposan. Micsoda fejetlens�g van ebben a k�rh�zban.

Csak s�t�ltam tov�bb a halottash�z fel�, �s amikor bel�ptem t�k�letes hall�somnak k�sz�nhet�en egy gyenge kis sz�vhangot hallottam meg. Alig dobogott m�r, de m�g �lt. Ez egy�rtelm� volt. Gyorsan megkerestem az �let forr�s�t, �s felemeltem r�la a leplet. Amint megl�ttam azt hittem, hogy ott halok sz�rnyet �n is. Esme. A gy�ny�r�, kedves l�ny, akit egyszer �vekkel ezel�tt ell�ttam. Id�sebb lett, b�r m�g �gy is fiatalabb, mint �n voltam az �tv�ltoz�somkor. Viszont m�g mindig hihetetlen�l sz�p, ha lehet, akkor m�g ann�l is k�pr�zatosabb, mint amikor utolj�ra l�ttam. Vajon mi t�rt�nhetett vele? Biztosan balesetet szenvedett. Egyre lassul a sz�vver�se. Gyorsan megvizsg�ltam �s r� kellett d�bbenem, hogy m�r nem seg�thetek rajta. Ez a t�nem�ny n�h�ny percen bel�l t�vozik az �l�k sor�b�l. Ha csak nem. Nem azt nem tehetem meg vele. Vagy m�gis? Mi t�v� legyek? Mindig is v�gytam szerelemre �s feles�gre, de lehet, hogy � nem akarna engem. Van jogom m�g egyszer megtenni azt, amit nemr�gen m�r egyszer v�ghezvittem? Vagy v�mp�rr� v�ltoztatom, vagy hagyom, hogy t�vozzon az �l�k sor�b�l. Vajon melyik a helyes d�nt�s? Az etika mindig is fontos volt a sz�momra, de neh�z d�nt�s, hogy valakit elengedjek-e, vagy tegyem-e hozz�m hasonl�v�. B�r Esme biztos vagyok benne, hogy seg�ts�ggel t�k�letesen el tudn� saj�t�tani azt az �letm�dot, amit Edwarddal folytatunk. Igen, megteszem. Egy ilyen gyeng�d �s t�r�keny teremt�s soha nem lenne k�pes sz�rnyetegg� v�ltozni. Tudom, hogy k�pes lenne m�g v�mp�rk�nt is �gy szeretni mindenkit, mint ahogy emberk�nt is tette. Sug�rzik a j�s�ga. Halk s�haj hagyta el a sz�j�t, majd f�jdalmasan hunyorgott, �n pedig akkor m�r tudtam, hogy meg kell tennem. Amint felt�rultak el�ttem azok a m�g most is csillog� �rtatlan szemek, azonnal lehajoltam hozz� �s a selymes haj�t f�lres�p�rve el�sz�r a f�l�be suttogtam.

-         Ne f�lj, megmentelek – suttogtam neki halkan, mire megint fels�hajtott, majd belem�lyesztettem �les fogaimat selymes b�r�be.

A v�re �mely�t�en �des volt, tiszta, mint a lelke, de tudtam, hogy meg kell �llnom. Nem b�nthatom �t. �n az�rt sz�lettem, hogy szeressem ezt a n�t.  Amint fogaim elhagyt�k a nyak�t, Esme megfesz�lt �s elkezd�d�tt az �tv�ltoz�sa, m�r akkor tudtam, hogy nagyon neh�z h�rom nap el� n�z�nk. Sz�rny� lesz v�gign�zni a szenved�seit, de m�g mindig jobb, mintha meghalt volna. Gyeng�den a karjaimba vettem �s h�s cs�kot leheltem m�r l�ngol� nyak�ra. El kell vinnem innen, miel�tt megl�tn�nak minket. Egy hat�rozott mozdulattal kiugrottam vele az ablakon a s�t�t sik�rtorba, hogy hazavigyem. �t k�zben m�r sikoltozni kezdett a f�jdalomt�l, �s nekem a sz�vembe markolt minden egyes f�jdalmas ki�lt�sa.

-         Shh, Kedves, tudom, hogy nagyon f�j. K�rlek, bocs�ss meg nekem – suttogtam neki nyugtat�an, �s �jabb cs�kot leheltem a nyak�ra.

Mintha egy pillanatig kicsit megnyugodott volna, de azt�n a f�jdalom ism�t �rr� lett rajta. M�r nem voltunk messze. Egy perccel k�s�bb m�r nyitottam is az ajt�t �s �des terhemmel az �gyhoz rohantam. Igen, b�rmilyen hihetetlen is, de volt �gyunk. F�leg az�rt, hogy fent tartsuk a l�tszatot, b�r id�nk�nt Edward elheveredett rajta, hogy olvasson valamit. Most nem volt itthon, mert vad�szni ment. Majd ha haza�r elmagyar�zom neki a helyzetet, addig is koncentr�lhatok csak �s kiz�r�lag erre az angyali teremtm�nyre, aki itt fekszik el�ttem. Esme csak sikoltozott �s vonaglott a k�nt�l, �s �n nem tudtam seg�teni rajta. Fogtam a kez�t �s nyugtat�an simogattam a h�velykujjammal, de ez nem sokat seg�tett. Minden egyes sikolya halott sz�vemig hatolt. �jra �t�reztem a f�jdalmat, amit �n is �reztem, azokon a sz�rny� napokon. H�rom napon �t t�rdeltem az �gy mellett, el nem mozdultam volna a vil�g minden kincs��rt sem ett�l a n�t�l. Edwardnak, amikor vissza�rt azonnal megmutattam gondolatban mindent, ami t�rt�nt, �s a r�gi tal�lkoz�somat is azzal a fiatal l�nnyal, aki most n�k�nt fekszik itt el�ttem. Edward azonnal meg�rtette a helyzetet �s biztos�tott r�la, hogy helyesen cselekedtem. Az a h�rom nap volt �letem leghosszabb h�rom napja, de v�g�l csak el�rkezett az id�, amikor v�gre v�get �rtek Esme k�njai, �s felnyitotta most m�r v�r�sen izz� szemeit. Ijedten ugrott fel kit�pve kez�t az eny�mb�l �s eg�szen a falhoz lapult. Legnagyobb meglepet�semre azonban nem v�mp�r m�don viselkedett. Nem �llt t�mad� �ll�sba, hanem �sszeg�mb�ly�d�tt a fal mellett �s reszketni kezdett. Nem tudtam, hogy mit�l r�m�lhetett meg ennyire, de Edward azt suttogta, hogy menjek k�zelebb hozz�, mert sz�ks�ge van r�m, �n pedig �gy tettem, ahogy azt fiam javasolta �s lassan k�zel�teni kezdtem fel�.