Az es� k�m�letlen�l esett, ami mostan�ban ritka volt itt. M�r egy h�napja hogy visszaj�tt�nk,  hetven,  nekem iszony�an hossz�, kegyetlen �v ut�n. Minden egyes m�sodper �r�kk�val�s�gnak t�nt. N�lk�le… Az �letem n�lk�l �ltem. Egy h�napja voltunk Forksban, �s mintha az id�j�r�s is megv�ltozott volna. Ez az els� alkalom hogy esik az es� egy h�napja. �n nem tudtam �r�lni a napnak. Az �n Napom m�r le�ldozott, �s soha t�bb� nem kel m�r fel. Magamat �tkozom, mert kis�t�ltam az �let�b�l, hagytam hogy elszaladjon mellettem majd’ egy �vsz�zad. �s nem j�ttem vissza, hagytam szenvedni. A tizennyolcadik sz�let�snapja �ta nem �leltem,  cs�koltam meg. Ha vissza tudn�m forgatni az id� kerek�t, ha akkor nem d�nt�k olyan elhamarkodottan, ha t�bb eszem lett volna. Most is a karjaimban tudhatn�m �t. �r�kk�. � is szenvedett, �n pedig idi�ta m�don azt hittem elfelejt. Hogy hihettem hogy �gy jobb lesz? Buta b�r�ny, t�l kellett volna l�pnie. 

�k�lbe szor�tottam a kezem, �s a homlokomhoz vertem. Mi�ta itt voltunk nem volt er�m elj�nni hozz�. Elindultam befel�. Kutattam �letem szerelme ut�n, majd mikor r�tal�ltam az �letet jelent� n�vre k�zelebb mentem. A s�rk� sz�rke volt, a neve belev�sve, ami kegyetlen�l eml�keztet r�: Meghalt.  
 

Bella Swan

(1987-2075) 
 

Alszik. �ld�zte �t a sors ezernyi bajjal, 
�s m�gis �lt, am�g mellette volt egy angyal. 
Meghalt. Oly egyszer� a magyar�zata: 
Mikor a nap lemegy, be�ll az �jszaka. 
 

Az �jamat v�gig h�ztam a k�be v�sett n�ven. Az agyamba villant minden egyes eml�k, minden egy�tt t�lt�tt pillanat. Kegyetlen�l has�totta fel az eml�kezetemet, �s ugyan�gy t�rtem vissza a val�s�gba. A f�jdalmas val�s�gba. 

Felord�tottam, �s t�rdre rogytam kedvesem s�rja el�tt.

• Mi�rt? – k�rdeztem k�nnyek n�lk�l zokogva.

Becsuktam a szemem, �s magam el� k�pzeltem gy�ny�r� arc�t. �ves ajkai mosolyra h�z�dva, ami a szem�ig is el�rt. �szint�n mosolygott. Mikor m�g boldog volt. Hirtelen egy �j k�p villant az agyamba. Bella arca, ijedt, f�jdalmas, �s  v�gtelen�l szomor�. �gy l�ttam utolj�ra. Ezt tettem vele, �s sosem bocs�tottam meg magamnak. Egy �r�kk�val�s�g sem lenne el�g erre.  

Egy hangot hallottam, a vil�g leggy�n�r�bb hangj�t. A szavai s�mogattak.

• Szeretlek, k�rlek ne gy�t�rd magad.

Megfordultam, de senkit nem l�ttam. Az elm�m j�tszik velem.

• �n is szeretlek Bella. Nem sok�ra egy�tt lesz�nk. M�r hiszem,  hogy van lelkem. Neked k�sz�nhetem a lelkemet, visszaadtad nekem. – suttogtam �r�k szerelmem s�rj�hoz fordulva.

Fel�lltam. M�g egyszer meg�rintettem a s�rk�vet. Mikor a temet� kapuin k�v�l voltam elkezdtem rohanni. Emberi szemnek l�thatatlanul suhantam a k�d�s erd�n �. H�rom nap k�nz�, �rj�t� fut�s ut�n lass�tottam csak le, mikor megl�ttam a f�l�m magasod� Volterra falait. Egyenesen a f� �rre mentem. Pontosan d�lben, mikor a nap a legmegfelel�bb sz�gb�l s�t�tt le r�m, kil�ptem az �ra toronyhoz. Becsukott szemmel, �s halv�ny mosollyal indultam a v�gzetem fel�. K�t perc m�lva m�r semmit nem �reztem. Mikor kinyitottam a szemem vak�t� f�nyt, �s a vil�got jelent� arcot pillantottam meg. Hossz�, barna haja a v�ll�ra omlott, szemeiben a boldogs�g f�nye csillant. Karjait h�vogat�an t�rta sz�t, �n pedig sz� n�lk�l rohantam a boldogs�g fel�.