Egy h�rom emeletes b�rlak�s padl�s�n �ltem, egy r�gi, rogyadoz� sz�kben.

A telefont �jra megrezzent a zsebemben. El�vettem, �s f�l �v ut�n el�sz�r fel ismertem a sz�mot. Rosalie. Vajon mit akarhat?. Megnyomtam a „h�v�s fogad�sa” gombot.

Rose durc�s, �s meglepett hangj�t hallottam.

• J�, Edward fel vette a telefont. Megtisztelve �rzem magam. – g�nyol�dott.
• Mi van Rosalie? – k�rdeztem �lettelen hangon.
• Edward, gyere haza. Esme �s Carlisle teljesen ki vannak borulva..
• Szerinted j� tenne az �llapotuknak ha �gy l�tn�nak engem?

Nem v�laszolt.

• Hol vannak a t�bbiek?
• Emmett, Jasper, �s �n Esm�vel �s Carlisle-al.
• �s Alice?

Rose hallgatott, �n pedig kezdtem ideges lenni. Azt�n v�gre megsz�lalt.

• �hm, Alice  Forksba ment.. – mondta kicsit ijedten.

Mi? Alice? Forksban? De mit keres � ott? Meg�g�rte..

• Mit keres Alice Forksban? Meg �g�rte, hogy nem megy oda... Bella miatt… - f�jdalmas volt kimondanom a nev�t.
• Edward, Bella nincs Forksban. – k�z�lte velem Rosalie k�z�mb�sen.
• Mi? Bella elk�lt�z�tt?
• Nem Edward, nem k�lt�z�tt el.

De ha nem k�lt�z�tt el, akkor hogy-hogy nincs Forksban? �n ezt nem �rtem..

• Akkor mi van vele? Rose, el kell mondanod nekem! – k�rleltem
• Nem akartam el mondani de… Bella meghalt, Edward.
• Most m�rhaza j�hetsz, minden rendben lesz.

Megnyomtam a „h�v�s v�ge” gombot, �s eld�nt�ttem, hogy Forksba megyek. Megn�zem, hogy t�nyleg meg halt – e. Ha igen, elmegyek a Volturihoz. Ha nem halt meg, de boldog, akkor lesz el�g er�m visszaj�nni. Ha �l, �s boldogtalan.. akkor fogalmam sincs. 

H�rom napig meg�ll�s n�lk�l futottam, csak akkor lass�tottam le amikor Forks hat�r�ba �rtem. Egykor szeretettel gondoltam erre a kis es�s v�rosk�ra, az otthonomk�nt. De most, k�nz�, f�jdalmas eml�kek gy�t�rtek ah�nyszor csak a nev�re gondoltam. �jszaka volt. Csak a hold f�nye vil�g�tott be a f�k lombjai k�zt. 

Mikor kil�ptem az erd�b�l, megpillantottam a h�zat A h�zat amely nemr�g m�g m�sodik otthonom volt. A h�zat melynek minden �jjel  bem�sztam az ablak�n, hogy Bella �lm�t �rizhessem. A h�zat melybe most f�lve l�ptem be. 

Elindultam a h�z el�, meg�lltam az ablak alatt, �s hallottam egy ember sz�vver�s�t, �s  �reztem azt a liliom illatot, mely f�l �ve nem csapta meg az orrom.

Elhat�roztam magam, felugrottam, �s a k�vetkez� pillanatban m�r Bella szob�j�ban �ltem a hintasz�kben. A jelenl�te megnyugtatott. Azt�n lassan, el�sz�r mi�ta itt voltam, az arc�ra f�kusz�ltam. Nagyon lefogyott, az arca besett volt, �s m�rhetetlen szomor�s�g, �s boldogtalans�g l�tszott rajta. 

Azt�n hirtelen megfordult, sik�tott, �s fel�lt.

R�m n�zett. Egyenesen a szemembe. L�that�an nagyon meglep�d�tt, �s el kezdett zokogni. A k�nnyek patakban folytak az arc�n lefel�,  el�ztatva a takar�j�t. Odamentem hozz�, �s v�gig sim�tottam az arc�n.

• Edward? – k�rdezte alig �rthet�en a s�r�s k�zben.
• Igen, �n vagyok. Itt vagyok, minden rendben, nincs semmi baj. Ne s�rj.

Abbahagyta a zokog�st, �s �rthetetlens�g suhant �t az arc�n.

• Te… mit keresel itt? Mi�rt j�tt�l vissza?- a hangj�b�l kihallatszott a szenved�s �s a f�jdalom.
• �n azt hittem hogy meghalt�l, �s �n vissza j�ttem megn�zni, hogy ez igaz- e.
• �lek. El fogsz menni, igaz? Itt fogsz engem hagyni megint.
• Nem Bella – szak�tottam f�lbe – Itt vagyok, nem megyek sehov�. N�lk�led nem.
• De… te nem szeretsz engem. Elhagyt�l.. – �rtetlenkedett, majd �jra el�t�rtek a k�nnyei. Magamhoz h�ztam, �t�leltem, �s simogattam a h�t�t.
• Nem. Bella �n szeretlek. Mindig szerettelek �s mindig is szeretni foglak. Ezen semmi nem v�ltoztathat. Nem megyek el. Nem b�rn�lak itthagyni m�g egyszer. Megb�ntam hogy el hagytalak, �s  ez soha t�bb� nem fog bek�vetkezni.
• De akkor mi�rt ment�l el? – �rtetlenkedett �jra, �s m�g mindig hullottak a k�nnyei.
• Mert v�deni akartam az �letedet. Folytonos vesz�lyben volt�l a jelenl�temben.
• De akkor most szeretsz, �s nem m�sz el? Itt maradsz velem? Minden a r�gi lesz? – hangja egyre boldogabb volt, �s m�r egy k�nnycsepp sem hullott le az arc�r�l.
• Persze hogy szeretlek. �s nem fogok sehov� sem menni. N�lk�led soha.
• Edward, annyira hi�nyozt�l, el sem hiszem hogy szeretsz, �s hogy itt vagy velem.

�s akkor megcs�koltam, de amikor �gy �reztem, hogy el�rtem a hat�raimat, eltoltam magamt�l.

� csak b�mult r�m, �s mintha m�g mindig nem hitte volna el, hogy t�nyleg ott vagyok.

      - Bella, itt vagyok, �s szeretj�k egym�st. Ez a legfontosabb.

      - Rendben, elhiszem.

      - Adn�l egy percet? Fel kell h�vnom Carlisle-t, �s elmondani neki, hogy itt vagyok, �s itt is maradok. Biztosan �k is visszaj�nnek.

      -  Persze, h�vd csak. 

T�rcs�ztam Carlisle sz�m�t. Az els� cs�rg�sre felvette.

• Edward, hol vagy? Mi van veled? – k�rdezte Carlisle r�m�lt hangon, �s ha nem szak�tom f�lbe, m�g t�bb k�rd�st z�d�t r�m.
• Nyugodj meg, apa. Minden rendben. Forksban vagyok, Bell�val. �s nem megyek inne sehov� n�lk�le.

Carlisle hallotta az �letet a hangomban, �s neki is j� kedve lett. Hallottam hogy mind ezt el�js�golja Esm�nek, �s hallottam any�m boldog, gondtalan hangj�t.

• Visszamegy�nk Forksba, mind.
• Ez remek, Carlisle. Mikor �rkeztek?
• Holnap hajnalban.
• Rendben, addig �n elleszek Bell�val. V�runk titeket.
• Ott lesz�nk. – mondta, �s hallottam a hangj�n, hogy mosolyog.
• Viszl�t Carlisle! – k�sz�ntem el
• Szia Edward! Holnap tal�lkozunk.

Visszat�rtem Bell�hoz. Ezt a v�rost �jra az otthonomnak tekintettem, sz�p, �s kellemes eml�kekkel.