(Edward szemsz�ge) 

Bella  el nem mozdul az  apja mell�l. M�g �jjelre sem hajland� elmenni a k�rh�zb�l, �s Nessie is ugyan olyan makacs mint az anyja. Am�g Bella nem megy el, �n is itt leszek. Jacob ugyan�gy van, �s Renesmeevel egy�tt el�g kialvatlanok. Nessie m�r nem egyszer aludt el f�rje karjaiban. Bella v�gig fogja Charlie kez�t, �s azt mondta, hogy nem fogja elengedni, m�g az fel nem �bred. Charlienak nincs fejs�r�l�se, sz�val m�r csak percek k�rd�se, hogy kinyissa a szem�t. K�zben Alice is bej�tt. Nessie �s Bella fel v�ltva k�rdezgetik, hogy m�g mennyi id�. Szerencs�re Jasper is itt van, b�r mivel nem lehet�nk bent ennyien egyszerre, amikor Jasper �s Alice itt van, Nessienek �s Jacobnak ki kell mennie. Bella nem v�llalta, hogy itt hagyja Charliet, ha ez nem is sok id�, de Jake meg gy�zte a l�nyomat, hogy nem �rt meg nekik sem egy kis friss leveg�.

• M�g �t perc – suttogta Alice. Nem mondhatta hangosan, hisz a n�v�rek �r�ltnek n�zn�k.
• K�sz�n�m Alice – �lelte meg f�l k�zzel Bella a holl�fekete haj� h�gunkat. Nem engedte el az apja kez�t.
• Nessie – sz�lt Bella
• Sz�lok neki – mondta Alice, majd ki ment a szob�b�l. Jasper k�vette.

Nem sokkal k�s�bb Nessie �s Jake j�ttek be. Meg csapott az er�s fert�tlen�t� szerek illata, marta az orrom. Mindenki Charliera f�ggesztette a pillant�s�t. Soknak t�n�, idegt�p� m�sodpercek ut�n hunyorogni kezdett. P�r pillanat m�lva nyitotta csak ki a szem�t, megpillantva minket.

• Bells – Charlie hangja meggy�t�rt volt, de j� kedv�.
• Papa – suttogta Bella. Az �retts�gi �ta nem h�vta �gy az apj�t
• Nagyapa – sz�lalt meg Nessie is. Charlie unok�ja fel� kapta a fej�t.
• Nessie, hogy vagy? – k�rdezte Charlie. A hangja egyre j� kedv�bb, a gondolatai viszont zaklatottak.
• Te hogy vagy? – k�rdezte a l�nyom
• �n j�l – �s t�nyleg j�l volt. A gondolataiban hatalmas k�rd�jelek voltak.

Mi�rt van itt? Mi t�rt�nt vele? M�rt van az intenz�ven mikor nem is f�j semmije? �s kisebb k�rd�jel is. Mik is vagyunk mi?  Bella, Renesmee �s �n. �s a csal�dunk, Carlisle, Esme �s a t�bbiek. Valami�rt k�v�ncsi lett, valami�rt meg v�ltozott a „csak amennyit musz�j” l�t�sz�ge. Ez a k�rd�s ink�bb elhal� volt, �s rem�nykedtem, hogy nem fogja fel tenni. Bella agg�dna, ha el mondan�nk neki. Nem akarom, hogy Bella �jra szomor� legyen. B�r el akarja majd mondani neki. Meg fogom nyugtatni, a Volturi sehonnan sem tudhatja meg, ha csak nem j�nnek �jra. De az nem most lesz, mire �jra esz�kbe jutunk, - b�r ut�ltam magam ez�rt a gondolat�rt – Charlie m�r r�g meg halt, term�szetes hal�lban, az id�s kor k�vetkezt�ben.   

• Mikor j�het haza? – k�rdezte Bella az id� k�zben be l�p� Carlislet�l
• Ma d�lut�n. M�g bent tartjuk meg figyel�sre, �s m�g besz�lni szeretn�k vele – mondta ap�m
• Besz�lhetn�k a doktor �rral? – k�rdezte Charlie
• Persze, apa. Gyertek – intett Bella Jacobnak �s Renesmeenek

�tkaroltam Bell�t, akinek a szem�be vissza t�rt a csillog�s, amit nem l�ttam mi�ta be j�tt az apj�hoz. Most el�sz�r hagyta el a szob�t.

• Most m�r minden rendben van – suttogta, majd meg cs�kolt.

Nem �rdekelte hogy hol vagyunk, �s ez engem sem nagyon foglalkoztatott. Nem sz�m�tott sem a hely, sem az id�. Csak az �rdekelt hogy Bell�nak vissza t�rt a j�  kedve, �s a karjaimban van.

• Szeretlek – suttogtam, mi ut�n el h�z�dtam t�le, hogy a lassan m�r teljesen fekete szemeibe n�zhessek
• Im�dlak – mondta hangosabban, nagy mosollyal az arc�n
• Ha ap�dat haza vitt�k, menj�nk el vad�szni, rendben? Mind kett�nkre r�nk f�rne. – aj�nlottam, mire v�gyakoz� mosoly ter�lt el Bella gy�ny�r� arc�n
• Igazad van – mondta

Az intenz�v oszt�ly ajtaja nyit�dott, �s Carlisle l�pett ki rajta.

• Hogy fogadta? –ment oda hozz� Bella – �gy �rtem a betegs�get
• Eg�sz j�l, el magyar�ztam neki a kezel�s�t is. Nem lesz semmi gond ha rendszeresen eszik, �s m�ri a v�rcukr�t.
• K�sz�n�m – �lelte meg Bella ap�mat
• Ez a munk�m – Carlisle mindig ezt mondja, nem lep�dtem meg rajta.
• De az�rt �n h�l�s vagyok – mosolygott Bella el engedve Carlislet

Be ment�nk Charliehoz, aki m�r el kezdte �ssze pakolni a holmijait.

• Indulhatunk? – k�rdezte Bella, amikor seg�tett �ssze pakolni apj�nak
• Igen – mondta �s be k�t�tte a cip�j�t, majd fel �llt az �gyr�l.

Gyorsan a kocsihoz �rt�nk, Charlie h�tra �lt. A hazafel� �t sem volt sok, b�r sz�momra �veknek t�nt. Meg akartam osztani Bell�val Charlie k�telyeit. A feles�gem ragaszkodott hozz�, hogy maradjunk m�g egy ideig az apj�val. Nagyon makacs, Charlie is mondta neki hogy nem kell, j�l van, �s �n is, de nem hallgatott r�nk. Nem volt hajland� t�g�tani, am�g nem l�tta, hogy a most m�r cukorbeteg apja meg nem eszik egy szendvicset. Charlie gyorsan v�gzett az ev�ssel, �s ekkor m�r Bella is menni akart.

• Apa, mi elmegy�nk – alig tudtam vissza tartani a mosolyt Bella sz�haszn�lata miatt.
• Rendben – puszilta arcon Charlie Bell�t
• Szia apa – k�sz�nt
• Helo Charlie – k�sz�ntem �n is. Mi ut�n hallottuk Charlie k�sz�n�s�t is az aut�hoz siet�nk.

El� t�rt bel�lem a kacag�s.

• Mi olyan vicces? – n�zett r�m Bella k�rd� szemekkel. Azt�n eszembe jutott, hogy v�gig am�g ott Charlie-n�l voltunk a k�rd�s m�g mindig a fej�ben volt.

Az arcom el komolyodott.

• Bella, meg kell valamit besz�ln�nk – mondtam a legkomolyabb hangomon
• Mit? – k�rdezte
• Ap�d gondolataiban l�ttam k�rd�seket. �s volt egy, ami nem hagy nyugodni
• Mi volt az?
• Voltak k�rd�sei, hogy m�rt van ott a k�rh�zban, mikor nem f�j semmije, �s ilyesmik. De volt egy, ami nagyon nyugtalan�t�.
• Mi az Edward? – k�rdezte Bella m�r-m�r k�ts�gbe esetten
• Tudni akarja, hogy konkr�tan mik vagyunk mi – suttogtam. Id� k�zben a Cullen h�zba �rt�nk.
• Mit gondolsz, el mondhatn�nk neki? – k�rdezte
• Nem tudom, meg k�ne besz�lni Carlislelal – mondtam halkan
• Rendben, menj�nk. – mondta, majd ki pattant a kocsib�l engem is mag�val h�zva.

Futottunk be a h�zba, Alice meg akarta k�rdezni Bell�t�l, hogy Charlie jobban van-e, de el rohant mellette. Egyenesen Carlisle irod�j�ba.

• Apa, besz�ln�nk kell – mondtam, ahogy be l�pt�nk az irod�ba. Calisle a sz�k�ben �lt, �s egy m�retes �s neh�znek t�n� k�nyv volt a kez�ben.
• Zavarunk? – k�rdezte udvariasan Bella
• Dehogy zavartok – mosolygott kedvesen az ap�m – foglaljatok helyet –mutatott a k�t szabad sz�kre az asztal m�sik oldal�n.
• K�sz�nj�k – mosolygott Bella
• Carlisle, amikor Charlie fel �bredt voltak k�rd�sek a gondolataiban. P�ld�ul hogy m�rt van ott, mi t�rt�nt vele stb. De volt egy k�rd�s, ami el�gg� aggaszt. Charlie tudni szeretn� hogy mik vagyunk – magyar�ztam
• Ha r� k�rdez, mit mondjunk neki? – k�rdezte Bella agg�d� hangon
• H�t n�zz�k meg, hogy milyen �rvek sz�lnak amellett, hogy el mondjuk neki – Carlisle mindig is �sszer�en gondolkozott.
• Nem tudom, k�v�ncsi. �s a Volturi meg tudhatn� valahonnan? – Bella hangja m�g mindig agg�d�
• Nem hiszem hogy ez most vesz�lyes lenne.
• Akkor, mi legyen? – sz�laltam meg. Calisle is arra gondolt, amire �n. Mire a Volturi �jra ellen�rizni akar minket, �s mire �ssze szedik magukat t�z �ve elszenvedett veres�g�k ut�n, Charlie emberi �let�nek biztosan v�ge lesz.
• Nem vesz�lyes, de Bella – emelte fel mutat�ujj�t ap�m – csak ha r� k�rdez.
• Persze. K�sz�n�m. – mondta Bella
• Szia apa – mondtam, majd Bella megfogta a kezem, �s kifel� h�zott az ajt�n. A szem�be n�zve efogott a v�gy.

�jra h�zni kezdett, ez�ttal az ablak fel�. Tetszett az �tlete, biztosan nem akart Aliceszel t�rsalogni. L�ttam a szem�n: csak �n kellek neki. �nel�g�lt mosoly ter�lt el az arcomon. Nem sok id� telt bele, m�g a h�zunkba �rt�nk. Az ajt� keretest�l t�r ki,amikor bement�nk. Nem volt id�m ezzel foglalkozni. Bella az �gyra vetette mag�t, �n pedig ut�na. A ruh�ink f�l m�sodpercen bel�l darabokban hullottak a f�ldre. Boldogan mer�lt�nk el egym�s v�ggyal telt szemeiben.