(Edward szemsz�ge) 

�reztem az illatot. Azt a v�gtelen�l h�vogat�, meleg, nedves illatot, mely�rt most minden porcik�m �lne. Tudtam, hogy k�t m�sodperc m�lva �lni is fog. A bennem lakoz� sz�rny kiszabadulni v�gyott. Torkomb�l m�ly morg�s szakadt fel. Egy szarvascsorda volt, a patakb�l ittak. Hallottam minden egyes mozdulatukat, ahogy a patak sz�mukra h�s�t� viz�t issz�k. A torkomban �g� l�ng �jra fel lobbant. A m�sodperc t�red�ke alatt �lltam fel, majd futni kezdtem. A szarvascsorda k�r�lbel�l egy kilom�terre volt t�lem. A t�vols�g nem volt sok, �s mivel hang n�lk�l futottam az �ldozataim nem vett�k �szre a vesz�lyt. A l�baim �szt�n�sen mozogtak, gyorsabban, mikor az illat jobban �s jobban, hull�mokban kezdte el b�d�tani az elm�m. A tiszt�s sz�l�n meg �lltam, vad�sz guggol�sba ereszkedve. M�r l�ttam �ket, �t �llat volt. K�t h�m, �s h�rom n�st�ny. Nem vett�k �sze a jelenl�temet, ugyan olyan nyugodtan ittak �s legeltek mint az ide �rkez�sem el�tt. A tiszt�son kereszt�l folyt a patak, a sz�l�n pedig egy sziklafal magasodott. A f� z�ld volt, nem volt ki sz�radva. T�k�letes hely volt, de most el fogom rontani a hangulatot a v�ront�ssal. Nem b�rtam tov�bb, hirtelen fel �lltam, �s h�rom sz�kken�ssel �t hidalva a t�vols�got r� vetettem magam az �ldozatomra. Az egyik h�m volt az. Fogaimat a nyak�ba m�lyesztetem, az �t� ere jobban l�ktetett, hevesebb volt. Majd mikor a sz�mat el�rasztotta az �ltet�, meleg folyad�k. Mi ut�n a h�m ki sz�radt – ez p�r m�sodperc volt – a k�vetkez� �ldozat fel� vetettem a pillant�som, aki m�r nem volt a tiszt�son. Halottam ahogyan az erd�ben rohan, a l�ptei zaj�t, �s ahogyan teste s�rolja a f�k leveleit. A nyom�ba eredtem, �s fel perc alatt utol �rtem. � is ugyan �gy v�gezte mint az el�z�. �jabb mozg�st hallottam d�l-nyugat fel�l. A torkomban enyh�lt az �get� szomj�s�g, b�r nem teljesen sz�nt meg. Az illat sokkal cs�b�t�bb volt, sokkal jobban hasonl�tott az ember�hez. Ez egy h�sev� volt. �szre sem vettem, hogy mennyire el t�volodtam a kiindul�si pontt�l. El indultam a cs�b�t� v�r illat ir�ny�ba, �s nem sok�ra meg l�ttam a harmadik �ldozatomat. Egy oroszl�n volt, a kedvencem. A morg�s most sokkal m�lyebbr�l j�tt, a bennem �l�, �jra kiszabadulni k�sz�l� sz�rnyeteg legm�ly�r�l. �szt�n�sen az �lltra vetettem magam, aki sokkal jobban k�zd�tt az �let��rt, mint a k�t bika. Karmait pr�b�lta a karomba m�ly�teni, de a kem�ny b�r�m ellen�llt. Vaj puha nyak�ba haraptam, �s az �h�tott ital majdnem teljesen elmulasztotta a torkomban tombol� l�ngokat. A kisz�radt test �lettelen�l cs�szott ki a kezemb�l, mikor meg l�ttam Bell�t. Ut�nam j�tt, egy folt sem volt rajta. A ruh�ja nem volt el cs�szva, �s haja sem volt k�cos. M�r � is rutinosan vad�szott. Sz� n�lk�l s�t�ltam oda, �s fogtam meg a kez�t.

• J�l lakt�l? – k�rdezte �nel�g�lt mosollyal r�m n�zve.
• Igen, �s te? – k�rdeztem �n is nagy mosollyal az arcomon.
• Igen. Menj�nk haza – suttogta el v�gy�dva
• Rendben . mondtam, majd egy m�sodper erej�ig magamhoz szor�tottam, majd rohanni kezdt�nk.

Az erd� k�d�s volt, �s mind ketten hangtalanul suhantunk a sz�llel. Kez�nk �ssze kulcsolva, b�r ez nem g�tolt a sebess�gben. �lveztem a sz�guldoz�st, �s l�that�an Bell�nak is kedv�re volt. Nem telt sok id�be m�g a h�zunkhoz �rt�nk, b�r t�bb volt mint amire sz�m�tottam. T�nyleg el�g sok�ig el ment�nk. A h�zhoz �rve - a m�r megjav�tott ajt�n be l�pve – a nappaliba ment�nk. A kanap�ra �ltem, Bella pedig el ter�lt a m�sik kanap�n.

• Fel h�vom Charlie-t – jelentette ki t�z perc csend ut�n
• Rendben – mosolyogtam. � m�r a sz�mot �t�tte be.
• Szia apa – sz�lt bele a telefonba Bella

Nem sok�ig besz�ltek, meg k�rdezte t�le hogy hogy van, �s hogy a v�rcukor szintje rendben van- e. Term�szetesen Charlie j�l volt, �s a v�rcukra is norm�lis. Mikor le tette a telefont �jra el ter�lt a velem szemben l�v� kanap�n. Halv�ny mosollyal a z arc�n be csukta a szem�t. A mosolya lassan kezdett el halv�nyulni, majd teljesen el t�nt az arc�r�l. Az arckifejez�se eltorzult, majd egyre r�m�ltebb lett. Eg�sz test�ben remegni kezdett, mire �szt�n�sen fel �lltam, �s meg �leltem. A karjaimba kapaszkodott.

• Edward, Edward ne menj el, ne hagyj itt, k�rlek. – sik�totta
• Itt vagyok Bella – mondtam – itt vagyok. – ahogy meg hallotta a hangom a szemei fel pattantak.
• Mi t�rt�nt? – k�rdeztem r�m�lten.

Bella kapkodta a leveg�t, �s ijedt szemekkel n�zett r�m. Megkellett �lelnem. Szorosan magamhoz szor�tottam.

• Mi t�rt�nt? – k�rdeztem meg �jra
• Becsuktam a szemem, �s nem tudtam kinyitni. Mintha valaki a szemh�jamra tett volna sz�z tonn�s s�lyokat. �s azt�n megjelent egy k�p. �jra elment�l, ugyan azokkal a szavakkal hagyt�l ott az erd�ben. Azt�n t�volr�l hallottam a hangod, hogy mi t�rt�nt. �s ki tudtam nyitni a szemem. Annyira val�s�gos volt – mondta. Az utols� mondatn�l m�r a mellkasomba temetve az arc�t.
• �jra �t�ltem – suttogta, nem eresztve engem
• Itt vagyok – csak ennyit tudtam mondani. A m�lyen el �sott �s be forrt sebek fel szakadtak, �s a f�jdalom ak�r az �lom nehezedett a mellkasomra.
• J�l vagy, Edward? – k�rdezte Bella. Ekkor vettem �szre hogy most �n kapkodom a leveg�t.
• Igen – mondtam. K�zelebb h�ztam magamhoz Bell�t, ami meg nyugtatott.
• Ne okold magad, k�rlek – suttogta meg puszilva a nyakam

Nem sz�ltam egy sz�t sem, csak �szinte, �s nyugodt mosoly ter�lt el az arcomon. A k�zels�ge, az �rint�se el mulasztotta az �sszes f�jdalmamat.

• De h�t – vissza t�rve Bella „roham�ra” – soha nem t�rt�nt m�g veled ilyen
• Nem tudom, mi volt ez. De t�nyleg el hittem, annyira val�s volt – �jra meg �leltem, szorosan szor�tva �t.
• Itt vagyok – suttogtam �jra. A v�llamra hajtotta a fej�t, de a szem�t nem csukta be
• Szeretlek – suttogta. A hangja kiss� megt�rt.
• �n is t�ged. �s mindig itt leszek – mondtam, majd szorosan lehunyva a szemem megcs�koltam.