(Bella szemsz�g) 

Futottam, rohantam az erd�ben, amilyen gyorsan csak tudtam. Futottam az eml�keim el�l, �gy pr�b�lv�n h�tra hagyni a k�njaimat. De sajnos a f�jdalom t�rsam volt, mellettem futott kitart�an, v�gig k�nozva engem, m�g jobban fel t�pve a sebeimet. K�ptelen voltam terelni a gondolataimat, de mindig csak arra gondoltam, hogy nem sok�ra v�ge szakad az �letemnek, vele egy�tt a k�nnak, a f�jdalomnak, �s mindennek. Ez a f�jdalom nem volt hasonl�that� a tizennyolcadik sz�let�snapom ut�ni, f�l �vnyi szenved�shez. Ez sokkal �lesebb volt, sokkal jobban k�nzott, mint eddig b�rmi m�s. Akkor azt hittem, hogy ann�l nagyobb f�jdalmat nem tudn�k t�l �lni. T�vedtem, most sz� n�lk�l cser�ln�m el az akkor �rzett k�nt a mostanira. �s most m�g nem is aludhatok, hogy csak egy p�r �r�ra is, de ki tudjam kapcsolni az agyam. Ink�bb az �lmok, mint ez a folytonos gy�trelem. Ekkor hirtelen fut�s zaj�t hallottam a h�tam m�g�l. Nem foglalkoztam vele, ehelyett a saj�t dolgom �rdekelt. A c�l: Olaszorsz�g. L�pteim zaj�t el nyomta a s�v�t� sz�l, de egyre k�zelebb hallottam magamhoz a szapora l�pteket. Pr�b�ltam ki kapcsolni a hall�som, �gy tenni – magammal el hitetni – hogy nincs itt senki, ha van is, nem ut�nam j�n. �s f�leg azt, hogy nem � rohan ut�nam. Hirtelen suttog�st hallottam, �s nem m�s hangja volt az, mint a vil�g leggy�ny�r�bb l�ny� a vil�gon. Edward – a gondolat �jabb sebet szak�tott a mellkasomon. �jra hallottam a suttog�st. A nevemen sz�l�tott.  

• Bella –  suttogta �jra. Nem b�rtam tov�bb, meg�lltam �s megfordultam.

Az �rz�keim ki�lesedtek, �s m�g a s�v�t� sz�l ellen�re is �rezni v�ltem b�d�t� illat�t, �s hallani gy�ny�r� hangj�t. Szememmel f�rk�sztem az erd�t. A k�d�t el vitte a sz�l, �s egy magas ember alakja rajzol�dott ki a f�k k�z�tt. Messze volt t�lem, de az arc von�sai, a sz�ja �ve, az arccsontj�nak vonala ismer�s volt. Sz�zezer k�z�l is fel ismertem volna. Meg d�rzs�ltem a szeme, hogy a l�tom�snak v�lt alak el t�nj�n, �s ne �lltassam magam a saj�t elm�m �ltal alkotott k�pet. Rem�nykedni akartam, de nem l�ttam �rtelm�t. �s miut�n el vettem a szemem el�l a keze, � k�zeledett. Nem l�tom�s volt, nem is a k�pzeletem sz�lem�nye. � volt az. Nem akartam m�g egyszer �t �lni azt a k�nt, h�t futni kezdtem.  

• Bella, �llj meg, k�rlek – hangja m�r nagyon k�zelr�l j�tt. A l�bam f�ldbe gy�kerezett, nem tudtam tov�bb menni

Egyre csak k�zeledett, nem torpant meg az arc kifejez�semet l�tva. Megb�n� arca f�jdalmat t�kr�z�tt. Kez�t fel�m ny�jtotta, de �n nem tudtam meg mozdulni. Sz�ja m�g jobban le fel� g�rb�lt, nem l�tva egy�ttm�k�d�st a r�szemr�l. Nem tudtam m�sra gondolni, csak hogy most itt van. Teljesen le blokkoltam, az agym�k�d�sem ha lehets�ges le �llt, csak az a r�szem „m�k�d�tt” amelyik l�tta, hogy fel�m k�zeledik. De az minden egyes porcik�mnak jelet k�ld�tt, minden egyes r�szem, ahogy eddig m�g soha, hogy itt van velem.  

• Bella, k�rlek, t�rden �llva k�rlek – itt let�rdelt – hogy bocs�ss meg nekem. Ezt az eg�szet csak a boldog j�v�nk �rdek�ben tettem. B�rmit meg megteszek, hogy megbocs�ss. K�rlek – az utols�  sz�t m�r csak suttogta
• Hogy �rted, hogy a k�z�s j�v�nk �rdek�ben? – �rtetlenkedtem, de nem tudom m�rt hitte, hogy m�rges vagyok r�. Hisz az � d�nt�se, hogy hogyan hat�roz az �let�r�l.
• A rohamaid. Megsz�nnek. – suttogta le hajtott fejjel
• Mi? Ez�rt volt ez az eg�sz? – k�rdeztem k�t okt�vval magasabban a megszokott hangomn�l
• Igen, k�rlek bocs�ss meg – k�ny�rg� hangj�ban f�jdalom bujk�lt
• Nem haragszom – mondtam
• Mi? – most � nem �rtette
• Edward, m�rt haragudn�k? A te �leted, a te d�nt�seid. – mondtam a szem�be n�zve
• Mi? Tudsz r�la, hogy most ordib�lnod k�ne velem, �s meg pofozni, hogy ekkora idi�ta voltam? – k�rdezte hangosabban
• Mi? De m�rt? – �rtetlenkedtem �jra
• Bella – fel�llt, �s a szemembe n�zett – az �n �letem te vagy. Nem �lhetek n�lk�led, a mi �let�nk fonalai elszakadhatatlanul egym�sba vannak fonva. �r�kk�. – suttogta l�gyan a szemembe n�zve.
• K�sz�n�m – mondtam
• De mit? – k�rdezte m�rgesen
• Hogy itt vagy. Nem tudom meg szokni az �rz�st, hogy ekkora szerencs�m van. Te ugyan�gy az �letet jelented nekem. – mondtam a mellkas�ba temetve az arcom.
• Bella – mutat�ujj�t az �llam al� tette, �s fel emelte a fejem. A szem�be n�ztem – ugyan ezt mondhatn�m. Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egyszer, b�rmikor lesz valaki, aki szeret, �s akit szerethetek, engedi hogy b�n�sen szeressem, �s azt tegyem vele, hogy azz� v�ljon ami �n vagyok. �n vagyok a vil�g legszerencs�sebb l�nye a vil�gon, hogy meg kaphattalak t�ged. Mindenest�l. – mondta, majd k�zeledni kezdett.

�r�knak t�n� m�sodpercek ut�n ajkaink �ssze forrtak. Mikor el szakadtunk egym�st�l Edward sz�lalt meg el�sz�r. 

• Menj�nk, Alice-�k nem tudj�k biztosan, hogy utol �rtelek-e – mondta.

Nem v�laszoltam, csak biccentetem, �s f�l perc m�lva m�r k�zen fogva futottunk a h�zunkba. Az otthonunkba. Soha nem �reztem m�g ennyire er�teljesen, �s biztosan ezt. Futottunk h�t az erd�n �t, a l�pteink zaj�t el nyomta a sz�l suhog�sa, ahogy utat t�rt mag�nak a falevelek k�zt. Nem sok id� volt, m�g vissza �rt�nk. Ahogy a h�zba l�pt�nk az eg�sz csal�dom ott v�rt a nappaliban. Jake �s Nessie is ott volt. 

• Sziasztok –  mosolyogtam
• Bella, m�g egy ilyen butas�got meg ne l�ssak – ugrott Alice a nyakamba
• Ne haragudj – hajtottam le a fejem, sz�gyelltem magam
• Semmi baj – Alice csilingel� hangja az eg�sz h�zat be zengte
• Anya – �lelt meg Renesmee olyan hangon, mint aki sz�z �ve nem l�tott
• Kicsim – suttogtam – Ne haragudj r�m – A l�nyom nem v�laszolt, egyre csak �lelt, �s �reztem ahogy a k�nnyei a p�l�mat kezdik �ztatni. Szorosan magamhoz �leltem.
• Nyugodj meg, semmi baj. Itt vagyok. – suttogtam l�nyom f�l�be, �s � ha lassan is, de meg nyugodott. Olyan �rz�sem volt, mint aki vissza kapta a l�ny�t, a csal�dj�t, a f�rj�t. Egyszer�en az �let�t.
• Ne csin�lj m�g egyszer ilyet, nagyon meg ijedtem – mondta Nessie szipogva
• Meg �g�rem, sz�vem – mosolyogtam
• Bella – sz�lalt meg �jra Alice. Eddig �szre sem vettem, hogy mindenki engem �s Rensemeet n�zi – Meg terveztem az esk�v�t�ket. Ha k�szen �lltok nem sok�ra meg is tarthatn�nk
• K�sz�n�m Alice. Megbesz�lj�k ezt holnap, rendben? Most a saj�t kis kuck�mra van sz�ks�gem – h�l�s voltam Alicenek, ami�rt mindent elint�zett helyettem.

Igaz�n j�, hogy �  ebben �lvezetet lel, �s neki ez nem teher. Im�d szervezkedni.

• Induljunk? – k�rdezte Edward l�gy, megnyugtat� hangon
• Igen – mondtam.

Mindenkit�l elk�sz�nt�nk, j� �jszak�t k�v�ntunk, majd a mi kis otthonunkba menek�lt�nk a k�v�ncsi szemek el�le. J� volt egy kicsit elb�jni. Bel�pt�k a h�zba, �s a szoba k�zep�n l�v� francia�gy hirtelen nagyon h�vogat� volt. Mindketten ugyan arra gondoltunk. Eltoltam a pajzsomat, �s Edward �t�lhette az �lm�nyt az �n gondolataimon kereszt�l is.