Szemeim v�r�sen izzottak. Tudtam, hogy sz�rny�, amit teszek, �m m�gsem parancsoltam meg�lljt magamnak. Azzal vigasztal�dtam, hogy gyilkosok, azok, akiket �n magam �l�k meg. De ez egy id� ut�n nem volt el�g. Egy kis hang, mintha minden egyes l�p�semn�l, ahogy k�zelebb mentem �ldozatomhoz azt skand�lta, volna, hogy „Sz�rnyeteg, sz�rnyeteg” Tudtam, hogy nem fogom sok�ig b�rni, �s egy id� ut�n bele�r�l�k ebbe az �letbe. M�r b�ntam, hogy elj�ttem Carlisle-t�l, �s Esme-t�l. De visszamenni hozz�juk, hogy megbocs�t�st k�rjek t�l�k, azt nem lehetett. T�l gy�va voltam ahhoz, hogy felv�llaljam sz�gyenemet. Ink�bb �ltem. Kegyetlen�l gyilkoltam. Nevezd, aminek akarod. Lass� emberi l�ptekkel haladtam a t�pl�l�kom el�. Nem �reztem m�st, csak magam ir�nt undort, �s gy�l�letet. Egyre k�zelebb �rtem, �s a kiszemelt �ldozatom v�re illata egyre jobban el�rasztotta az elm�m. Nem akartam, de nem volt m�s v�laszt�som, �tadtam magam az �szt�neimnek. �s amikor m�r nem voltam ura �nmagamnak a bennem lakoz� sz�rnyeteg k�jesen felmordult a v�r k�bulatba ejt� illat�n. Egy s�t�t sik�torba �rtem, de sz�momra a feketes�g nem jelentett gondot. A szemem itt, is mint, mindenhol kit�n�en m�k�d�tt. Szinte azonnal a l�t�terembe ker�lt egy ember alakja. A v�r�t�l m�r val�s�ggal elb�dultam K�zelebb mentem hozz�, a sz�rnyeteg, amit kiszabad�tottam, felmorgott. Vigyorogva v�rta az �ld�kl�st. A sz�rnyeteg �n voltam, s�v�rogtam a v�r ut�n, �s ett�l egy pillanatra ism�t elfogott az undor. A f�rfi r�m emelte tekintet�t, �s h�trah�k�lt. Amint v�r�s szemeimbe n�zett megr�m�lt. Hallottam a gondolatait. Ki ez?… Mit akar t�lem?… Te j� �g,  a szemei!… Hiszen ezek v�r�sek!… A pisztoly!…

Ez vicces lesz.

A f�ri a kab�tja al�  ny�lt, �s el�h�zott egy fegyvert. Kibiztos�totta, majd �gy sz�lt.

- *H�rmat sz�molok, �s maga elh�z innen a j� b�d�s francba, vagy ha nem h�t szit�v� l�v�m! – Amikor nem mozdultam bed�h�d�tt. - Megmondtam, te kis mocsok, t�nj a rohadt any�dba! – A v�g�n m�r tegezett. Ezzel azt akarta mutatni, hogy most � itt a f�n�k. Kegyetlen�l mosolyogva megr�ztam a fejem. Ugyan, hogy tudna � �rtani nekem azzal a kis iz�vel! Felnevettem.

- Nem, bar�tom. Itt ma csak, �s kiz�r�lag te fogsz meghalni! – A v�g�n m�r vicsorogtam. A fick�nak se kellett t�bb els�t�tte a fegyvert. Egyszer, k�tszer, h�romszor. A goly�k hihetetlen gyorsas�ggal s�v�tettek, de �n m�gis l�ttam �ket. K�nnyed�n f�lre ugorhattam volna, de az nem lett volna vicces. �gy h�t hagytam, hogy a goly�k bel�m csap�djanak, majd mikor hozz�m �rnek, - mintha valami goly��ll� p�nc�l lenn�k - leessenek r�lam. A f�rfi r�m�lten ord�tott fel. �n, pedig felh�zott ajkakkal vicsorogva l�petem k�zelebb. El�g volt a j�tszadoz�sb�l. Egy m�lyr�l j�v� morg�s szakadt fel bel�lem, m�g nagyobb ijedelemre k�sztetve a f�rfit. Megpr�b�lt mellettem elfutni, de �n nem engedtem. Elrugaszkodtam a f�ldt�l, �s r�vetettem magam. A f�rfi hanyatt v�g�dott, �s nem tudott t�bb� menek�lni. A feje hatalmasat koppant a betonon, �s m�r f�lig az �ntudatlans�g hat�r�n volt. �les fogaimat a nyak�hoz k�zel�tettem, �s belem�lyesztettem a puha h�sba. Hamarosam meg�reztem a v�r elb�d�t� �z�t, �s ellepte az agyamat a v�r�s k�d. A f�rfi m�g r�ngat�zott, �s verg�d�tt, majd egy utols� f�jdalmas ki�lt�ssal kilehelte a lelk�t, �s nem mozdult t�bbet. �n moh�n sz�vtam a v�r�t, �s a bennem �l� sz�rnyeteg most kiel�g�lten morgott – v�gre megkapta, amit akart. Lassan nem maradt a f�rfi test�ben semmi, amit�l �n m�g j�l lakhattam volna, ez�rt fel�lltam, �s otthagytam a holttestet.

   �jra �nmagam voltam. Sz�gyelltem az el�bbi tettemet, de nem tehettem ellene semmit. Mindig ezt �rzem, egy-egy gyilkoss�gom ut�n, �s lassan kezd ez engem az �r�letbe kergetni. Tal�n Carlisle-nak igaza volt, �s nem musz�j sz�rnyetegnek lennem. Tal�n �lhetek �gy is, mint �, �s tal�n nem kellene meg�ln�m t�bb embert. Hiszen �vekkel ezel�tt is ment! De az�rt j�ttem el, mert nem akartam elnyomni �szt�neimet, mert nem akartam m�s lenni. Mi van, ha felt�madnak bennem egyszer ugyanezek a k�ts�gek?

Nem!  D�nt�ttem el. Lek�zd�m  �ket, �s Carlisle, �s Esme bizalm�t is visszanyerem. V�gre olyan �letet �lhetek megint, amiben nem vagyok gyilkos, �s nem halnak meg k�r�l�ttem az emberek. 

V�ge