Azt hiszem v�gre siker�lt ler�znom. Az erd�ben �ltem, az egyik fa t�v�ben, �s im�dkoztam a j� istenhez, hogy szabad�tson meg ett�l az idi�t�t�l, n�v szerint Nahuelt�l. Egy hete mutatta be Alice nekem, s � az�ta a nap minden perc�n itt lebzsel. Olyan mintha itt �lne vel�nk. Nem tudom, mit gondolhatott Alice akkor, amikor elhat�rozta, hogy �sszehoz engem ezzel a... nem mondok m�r semmit sem r�. Mert tudom, hogy az volt a sz�nd�ka.

- Nessie! B�j�csk�zni akarsz? Akkor megyek �s megkereslek! - hallottam Nahuel kiab�l�s�t a h�z fel�l, s megr�ztam a fejem.

D�h�sen el�b�jtam, �s gyorsan berohantam a szob�mba. Nahuel most kint fog keresni, �gy lesz n�h�ny nyugodt percem.

Kin�ztem az ablakon, s l�ttam, hogy �ppen elindul az erd�be. Ak�r haza is mehetne. Jaj, de �r�ln�k neki.

- Nessie! - �sszerezzentem apa hangj�t�l, s az ajt� fel� fordultam.

M�r ott �llt, b�natosan l�gatta maga mellett a kezeit. Tudtam, hogy ez megint csak az �n hib�m, ugyanis mi�ta Jake elment, kitudja hov�, nagyon szomor� vagyok. N�ha hullak�nt viselkedek. Az egyetlen ok, ami miatt k�pes vagyok arra, hogy kimozduljak a szob�mb�l, a menek�l�s Nahuel ellen.

- Szia apa! Valami baj van? - k�rdeztem szomork�s hangon.

Apa arca eltorzult a f�jdalomt�l. Meglep�, hogy milyen k�nnyen tudok f�jdalmat okozni az embereknek. El�g csak egy kicsit szomor�nak lennem, �s mindenki m�s is az lesz.

- Nem, nincsen. Csak besz�lni szeretn�nk veled - mosolyodott el.

Arcomra er�ltettem �n is egy halv�ny kis mosolyt, �s b�lintottam.

- Egy perc, �s lemegyek  - suttogtam.

Hallottam, ahogy apa elhagyja a szob�mat, �s lass� l�ptekkel elindul lefel�. Kib�multam az udvarra, n�ztem, amint a nap elb�jik a f�k m�g�tt. Egy apr� kis k�nnycsepp folyt le az arcomon. Egy k�nnycsepp, melyet Jake-�rt hullajtottam. T�bbet is meg�rdemelt volna, hisz annyira j� ember, amilyet h�t�n m�g nem hordott a f�ld, de sajnos most nem tehettem meg azt, hogy els�rom magam. Er�snek kell mutatnom magam a csal�dom miatt. Nem engedhetem, hogy l�ss�k a szenved�sem, hogy tudom�st szerezzenek a lelkemben d�l� viharral.

- Nessie! - kiab�lt fel az emeletre anya.

�t is megviselte az, hogy Jake egyetlen egy sz� n�lk�l elrohant, s senki sem tudott r�la semmit.

- Megyek m�r! - ki�ltottam.

M�g egy utols� pillant�st vetettem a szekr�nyemen �ll� f�nyk�pre, melyen Jake �s �n voltunk, majd elindultam lefel�.

Odalent a t�bbiek csendben �ltek egym�s mellett a kanap�n, teljesen nyugodtnak l�tszottak. Nahuel is itt volt.

- Azt hittem elb�jt�l. Elindultalak megkeresni... - nevetett r�m, �n meg legsz�vesebben fejbe v�gtam volna.

- Nem vagyok ded�s, nem b�j�csk�zom, f�leg nem veled! - szaladt ki a sz�mon a nem �ppen kedves kis mondat, de nem tehettem ellene semmit sem.

Nahuel olyan mint egy kullancs, le nem lehet vakarni magamr�l.

- El�g legyen. Kisl�nyom k�rlek �lj le! - ahogy kimondta ezt apa, m�r a helyemen is �ltem, �s k�v�ncsian v�rtam a mondand�j�t.

- Nessie, tudod gondolkoztunk, �s v�g�l egy olyan d�nt�st hoztunk meg, aminek szerintem te nagyon fogsz �r�lni - kezdett bele, majd sz�netet tartott.

Fel�ledt bennem a k�v�ncsis�g. Aminek �r�lni fogok? Nos... h�t nem nagyon jut eszembe olyan dolog. Csak az az egyetlen k�v�ns�gom, hogy Jake j�jj�n vissza.

- Hallgatlak - feleltem.

- Biztosan eml�kszel arra, hogy Jake elmondta any�dnak, hogy mit �rz�l a bar�tkoz�ssal kapcsolatban. Hogy mennyire neh�z neked, hogy nem lehetnek bar�taid. Nos... �gy tal�ltuk j�nak, ha seg�t�nk neked megoldani ezt a gondot... - habozott, homlok�t r�ncolgatta.

Most szedhette �ssze a gondolatait, val�sz�n�leg nem tudta, hogy mondja el nekem azt a bizonyos dolgot.

- Apa... k�rlek siess m�r! M�r nagyon k�v�ncsi vagyok! - s�rgettem idegesen.

- Ok�, arra jutottunk, hogy szeretn�nk, ha te... - de miel�tt kimondta volna, megsz�lalt a cseng�.

D�h�sen csaptam a sz�k karf�j�ra �s megindultam az ajt� fel�.

- Ki a fene lehet az ilyenkor?! Hozz�nk nem szoktak csak �gy vend�gs�gbe j�nni! - d�h�ngtem, �s kit�rtam magam el�tt az ajt�n.

Led�bbenve b�multam az ajt�ban �ll� alakot, majd gondolkod�s n�lk�l a karjaiba vetettem magam.

- Jake! Jaj, Jake, tudod, hogy mennyire hi�nyozt�l nekem?! Hogy mehett�l el, mondd?! El sem hiszem, hogy k�pes volt�l egyetlen egy sz� n�lk�l itthagyni engem! Haragudnom kellene r�d, de nem tudok! - vigyorogtam, nem titkoltam el �r�m�met.

- Sajn�lom! Azt hittem, haragszol r�m, �s nem b�rtam volna elviselni! Ink�bb elmentem, hogy ne is kelljen l�tnom, ahogy megvet�en n�zel r�m! - n�zett b�nb�n�an a szemeimbe.

- Ugyan, dehogy haragszok! Annyira �r�l�k, hogy �jra itt vagy! - b�jtam a mellkas�hoz.

- �n is �r�l�k Nessie! - nyomott egy puszit a homlokomra.

A h�tunk m�g�tt valaki megk�sz�r�lte a tork�t. Apa volt az. F�lve kapkodtam a fejem k�zte �s Jake k�z�tt. Nem akarom, hogy harcoljanak.

- Nessie, semmi baj. Csak mondani akarok neki valamit! - nyugtatott meg apa, �s k�zelebb l�pett Jake-hez, aki mag�hoz h�zott, el nem engedett volna.

- Mit akarsz? - k�rdezte Jake h�v�sen.

- Bocs�natot k�rni a viselked�sem�rt. Nem akartam ennyire... sz�val a l�nyeg az, hogy soha t�bb� nem fog el�fordulni - esk�d�tt meg r�.

- Megbocs�tok. De csak Nessie miatt. Ha � nem lenne, m�r r�g meg�ln�lek - jelentette ki teljesen nyugodtan, majd a tekintete els�t�t�lt, ahogy Nahuelre n�zett.

- Mi a baj? Jake! - k�rdezgettem, v�gigsim�tottam a karj�n, de nem felelt.

- Ez meg mit keres itt?! - k�rdezte d�h�sen v�g�l, s Nahuelre mutatott.

- � csak... megl�togatott minket. Nem marad sok�ig! - hangs�lyoztam ki.

- Hello Jacob Black! L�tom, visszaj�tt�l! Az�rt nem volt sz�p t�led, hogy mag�ra hagytad Renesmee-t, f�leg azok ut�n, hogy megt�rt�nt az a bizonyos dolog a sz�let�se napj�n - vigyorogott r�.

- Fogd be! - ki�ltott r� Jacob �s f�lve pillantott r�m.

Nem �rtettem semmit, csak n�ztem az el�ttem kibontakoz� jelenetet.

- Mi t�rt�nt akkor, amikor sz�lettem? - k�rdeztem, de senki sem v�laszolt - halljam! Jogom van tudni!

- Nessie, tal�n ez most a legjobb alkalom arra, hogy megtudd! - sz�lt r�m apa komor arccal.

- De valami olyat tudtok, amit nem akartok elmondani nekem! - idegeskedtem, �s kib�jtam Jake �lel�s�b�l.

- Nahuel, mondd el nekem! - k�rtem, k�ny�rg�n n�ztem a szemeibe.

- Egy cs�k, �s mindent megtudsz �desem! - sim�tott v�gig a nyakamon.

Kir�zott a hideg, egyszer�en undor�t�nak tal�ltam, ahogy ezt csin�lja.

- Azt m�r nem! - �llt k�z�nk sebesen Jake, teste remegett a visszafolytott fesz�lts�gt�l.

Ha most �tv�ltozik, biztosan meg�li �t.

- Jake, nyugodj meg! Nem fogom megtenni amit k�r! Csak k�rlek, higgadj le egy kicsit! Nagyon sz�pen k�rlek! Jake! - r�ztam meg a karj�t - k�rlek!

Len�zett r�m, szemeib�l kiolvastam, hogy nagyon agg�dik �rtem. Nagy leveg�t vett, s sz�pen lassan lecsillapodott.

- T�nj el innen! - ki�ltott Nahuel fel�, aki azonnal fel is �llt, s sz�p nyugodtan s�t�lt kifel� az ajt�n.

- M�g visszaj�v�k �des! - vigyorgott r�m kaj�nul, majd elrohant.

Sok�ig n�ztem ut�na, majd arra lettem figyelmes, hogy Jake teljes er�b�l maga fel� ford�t.

- Ez meg mi volt? - vont k�rd�re, nagyon d�h�snek t�nt.

- Mi mi volt?! - k�rdeztem �rtetlen�l.

- Volt k�ztetek... �hm... valami? - halkult le a hangja.

Hangosan felnevettem, �s belebokszoltam a mellkas�ba.

- Hogy is ne! Egy ilyen idi�t�val?! M�g mit nem! - mondtam, elmosolyodtam.

- Ennek �r�l�k! - �lelt mag�hoz.

- Na j�, most m�r ideje lenne megtudnod, hogy mit is akartunk elmondani neked! - mondta anya, �s l�tszott, hogy �r�l, hogy Jake �jra itt van.

- Ok�, mondj�tok csak! - vigyorogtam r�juk izgatottan.

Most m�r b�rmit is akarnak mondani, annak csak �r�lni fogok.

- Sz�val... szeretn�nk ha mostant�l iskol�ba j�rn�l. Szerezhetsz bar�tokat is ha akarsz, minden rajtad fog m�lni - hadarta el egy szuszra apa.

Csak n�ztem magam el� d�bbenten, majd sik�tozva �leltem meg mindenkit a szob�ban. Annyira feldob�dtam, hogy alig b�rtam magammal.

- Istenem! Ez igaz?! Jaj, ez nem lehet igaz! El sem hiszem! Jaj de j�! Nagyon �r�l�k neki! K�szi! - nyomtam puszit mindenki arc�ra, a mosolyt le sem lehetett vakarni az arcomr�l.

- �r�l�k, hogy �r�lsz kicsim! - �lelt meg apa - de szeretn�m ha vigy�zn�l majd magadra!

- �g�rem, vigy�zni fogok! H�tf�n suliba megyek! - ugr�ltam �r�m�mben.

- H� h�, nyugi m�r! - nevetett fel Jake, de nem lehetett engem le�ll�tani.

- Ok� abbahagyom! - vigyorogtam r�.

Megfogtam a kez�t, �s megszor�tottam j� er�sen. Tudnia kell r�la, hogy �n mindig mellette fogok �llni, legyen sz� b�rmir�l.

- Szeretn�m, ha egyszer elmondan�d nekem azt, amira Nahuel c�lzott! - suttogtam a f�l�be.

Jacob teste kicsit megr�ndult, de az�rt b�lintott.

- �g�rem majd egyszer meg fogod tudni! - adott egy puszit az arcomra, majd megfogta a kezem �s elindult velem kifel�.

Miel�tt kil�pt�nk volna az udvarra, visszafordult.

- Elmegy�nk Nessie-vel motorozni, ha nem baj! - n�zett ap�ra, aki b�lintott.

- De vigy�zz r�! - mondta nagyon komolyan.

- Tudod, hogy jobban vigy�zok r� mindenn�l! - felelte Jake is ugyanolyan komolys�ggal a hangj�ban.

�jra k�zen fogott, �s elindult velem az udvarra.

- H�j, ez az a motor, amit... - kezdtem bele, de nem folytattam, mert hirtelen nagy b�ntudatom t�madt.

R�n�ztem Jake-re, aki bizony�ra tudhatta, mi b�nt engem, mert sz�lesen elvigyorodott.

- Igen, ez az, de nem kell agg�dnod, nem haragszom! - sim�tott v�gig a kezemen.

- Biztos? Mert �n annyira sz�gyellem magam miatta... - hajtottam le a fejemet szomor�an.

Jake felemelte a fejemet, s k�nyszer�tett, hogy a szem�be n�zzek.

- Soha nem b�rn�k r�d haragudni Renesmee... - suttogta.

A hangja hirtelen olyan furcsa lett, �gy m�g soha nem hallottam besz�lni. R�ad�sul Renesmee-nek sz�l�tott, ahogy m�g sohasem.

- �hm... indulunk? - k�rdeztem zavartan, mire �, mintha valami rosszat tett volna, elkapta a kez�t az arcomr�l.

- H�t persze! Vedd fel ezt! - dobott a kezembe egy piros buk�sisakot.

Feltettem a fejemre, majd fel�ltem Jake m�g� a motorra. �tfogtam a mellkas�t, fejemet pedig a h�t�hoz nyomtam. Annyira j�l esett a k�zels�ge. Az az egy h�t, amit t�vol t�lt�tt, nagyon megviselt engem, akkor �gy �reztem, mintha a lelkem egy r�sz�t kit�pt�k volna. Lehet, hogy ez h�ly�n hangzik, de �gy volt.

- Indulhatunk, h�lgyem? - fordult h�tra, �n pedig b�lintottam.

G�zt adott, �s m�r sz�guldottunk is. �lveztem, amint eggy� v�lunk a leveg�vel, s m�g ann�l is sebesebben mozgunk.

- Ez szuper! - ki�ltottam, mire � felnevetett.

- �r�l�k, hogy tetszik! - vigyorgott r�m.

Lehajtottam a fejemet, szemeimet becsuktam. Hallgattam Jake sz�v�nek dobog�s�t, �lveztem, amint meleg b�re m�g a ruh�n kereszt�l is kellemesen melenget engem is.

- Charlie... Jake menj Charlie-hoz! - jutott hirtelen eszembe a pap�m.

Ki kell b�k�tenem �t �s a sz�leimet.

- Ok�! - sz�lt h�tra, �s ir�nyt v�ltott.

Hamarosan meg is �rkezt�nk Charlie h�z�hoz. Lesz�lltam a motorr�l, �s rohantam az ajt�hoz. Kopogtattam. Az ajt� lassan kiny�lt, Charlie jelent meg rajta. Nagyon meglepetnek t�nt.

- Szia Nessie... �s Jake! Mi j�ratban erre? - k�rdezte kedvesen.

- Besz�lnem kell veled! - mondtam hat�rozottan.

- Mir�l? - k�rdezte gyanakv�an.

- A sz�leimr�l. Any�r�l... - kezdtem �vatosan, de � d�h�sen leintett.

- Ne is kezd el! Nem akarok r�luk besz�lni �s k�sz! �s ha csak ez�rt j�tt�l, akkor mehetsz is el vele egy�tt! - mutatott d�h�sen Jake-re, �s becsapta el�tt�nk az ajt�t.

Lehajtottam a fejemet. Jake odal�pett hozz�m, �s mag�hoz �lelt.

- Nincs semmi baj! Majd megb�k�l! - nyugtatott.

- De mikor? Annyira m�s lett, mi�ta tudja! - s�rtam.

- Kell neki egy kis id�t adni! Nem k�nny� feldolgoznia ezt! - magyar�zta.

- Ugye nem m�sz el t�bb�? - k�rdeztem rem�nykedve.

- M�g sz�p, hogy nem megyek el! Valakinek meg kell t�ged v�denie a bajt�l! �s Nahuelt�l! - vigyorodott el.

- Igen... - suttogtam, �s r�mosolyogtam.

- Annyira szeretlek Nessie! - suttogta, �s szorosabban �lelt mag�hoz mint eddig.

Nem lepett meg, hogy ezt mondta, hisz rengetegszer mondtuk egym�snak azt, hogy szeretlek, mivel bar�tok voltunk, de most valahogy m�s hangs�llyal mondta mindezt.

- �n is szeretlek! - mondtam neki, de valahogy furcsa volt most kimondani ezt a sz�t.

Nem tudom, hogy mi�rt...