(Bella szemsz�ge) 

Csal�d. T�g fogalom. A legt�bb l�nynek megadatik, �n ebb�l a szempontb�l is nagyon- nagyon szerencs�s vagyok. Az �n csal�dom a legodaad�bb, leg�nfel�ldoz�bb a vil�gon. Ha �vekig keresn�k, akkor sem tal�ln�k ett�l nagyszer�bbet. Csak egyetlen egy ilyen l�tezik a vil�gon, �n pedig akkora meg tiszteltet�sben r�szes�ltem, hogy r�sze lehet ennek. Enn�l szeret�bb – �s gy�ny�r�bb – f�rjet, �s �rettebb gyermeket nem is k�v�nhatn�k magamnak. �s persze ott van a legjobb bar�tom, - a l�nyom f�rje – Jacob. � nagyon c�ltudatos, �rett, �s im�dj�k egym�st Nessievel. Boldogok. A Cullen h�zban voltunk, ma �jjel mindenki itt maradt. M�g Jake �s Renesemee is vel�nk tartottak a mi kis „�jszakai vad�szatunkon”. Ez az eg�sz persze Emmett �tlete volt, hogy menj�nk �jjel, de volt egy ki k�t�s. Nem egy�tt, �s nem is a saj�t h�zast�rsunkkal. Mindenki m�ssal ment. Edward Jasperrel, Nessie Rosalieval, Emmett Esm�vel, Alice Jacobbal, �n pedig Carlisleal indultam el a k�zeli erd�be. A v�mp�rl�tben elt�lt�tt t�z �vem alatt egyszer sem vad�sztam fogadott ap�mmal. Mindig Edwarddal, Jasperrel, vagy Aliceszel mentem, nek�nk nagyj�b�l egyezett az �zl�s�nk. Ez egy k�l�nleges  alkalom volt, az eg�sz csal�d egy�tt vad�szott, szokatlan csoportokba rendez�dve. Tetszett az �tlet.

• Bella, n�zd – suttogott Carlisle. P�r m�terre t�lem �llt, de tudtam mit akar mutatni. M�r �reztem az illatukat. A tiszt�s sz�l�r�l figyelt�k a k�t ragadoz�t

A telihold f�nye vissza t�kr�z�d�tt a selymes, fekete bund�jukr�l. A k�t p�rduc is vad�szott, de r�nk – az ilyenkor ki�lesed� �rz�keik ellen�re – nem lettek figyelmesek.

• Lehet eny�m a  n�st�ny? – k�rdeztem
• Persze – v�laszolt Carlisle

Az �llatok v�r�nek nedves, cs�b�t�  illata elb�d�totta elm�m. M�lyet szippantottam a leveg�b�l, mely teli olt az �ltet� folyad�k illat�val. Az �szt�neim arra sarkalltak, hogy azon nyomban csapjak le �ldozatomra. Minden porcik�m egyre jobban �s jobban k�v�nta a v�rt, melynek illat�t most m�g jobban fel�m hozta a sz�l. A sz�mban egyre csak gy�lt a m�reg.  Carlisle mellettem vad�sz guggol�sba ereszkedett, �n pedig k�vettem a p�ld�j�t.�t adtam magam az �szt�neimnek. A torkomb�l fel szakad� �llatias morg�sra fel figyeltet a p�rducok, de ahogyan r�m n�zett az egyik, �n m�r ugrottam is r�. Fogamat a vaj puha h�sba m�lyesztettem, a v�r kicsordult, �n pedig moh�n sz�vni kezdtem azt. Az elm�met ellep� v�r�s k�d nem engedte hogy m�sra figyeljek. Az �llat k�zd�tt, de mancsai karmol�sai simogat�snak hatottak. P�r perc m�lva, mikor a test�ben l�v� �r engem �ltetett m�r nem kap�l�zott. Mikor v�geztem fel �lltam, �s zavartan vettem �szre hogy Carlisle m�r egy ideje karba tett k�zzel mosolyog m�g�ttem. Ha ember lettem volna, az arcomon megjelen� v�r�s foltok jelezt�k volna a zavaromat. Most csak az arckifejez�sem �rulkodott, az als� ajkam harapd�ltam. Hirtelen meg csapta az orrom a vil�g legb�d�t�bb illata. Edward a k�zelben volt, �s egyre jobban kezdtem �rezni a hi�ny�t. �szt�n�sen az illat ir�ny�ba indultam, Carlisle pedig leesett �llal n�zte az arcomon d�l� hi�nyt, k�bulatot, �s v�gyakoz�st valami f�ld�n t�li ut�n.  Edward ut�n. Persze tudta hogy mi az oka, hisz � is �rezte a fia illat�t. Futni kezdtem, a l�baim automatikusan mozogtak, szerelmemhez igyekeztem.  Nem sok id� m�lva m�r Edward karjaiban voltam. Jasper megbabon�zott szemekkel n�zett, pedig nem el�sz�r �rezte a vibr�l�st k�zt�nk.

• J�l lakt�l? –k�rdezte Edward
• Nem igaz�n – fintorogtam.  A torkomban �g� szomj�s�g m�g nem m�lt el annyira, hogy ne foglalkozzam vele.
• Akkor nyom�s – mondta – m�g �n is vad�szom egy kicsit. Otthon tal�lkozunk, rendben?
• Rendben – v�laszoltam. M�lyen a szemembe n�zett, �s mi el�tt meg cs�kolt volna meg aj�nd�kozott a kedvenc f�loldalas mosolyommal.

Hirtelen nagyon fontosnak tartottam el mondani valamit neki.

• Szeretlek – mondtam, miut�n meg szak�tottam a cs�kot, hogy a tudt�ra adhassam.
• �n is t�ged – mondta.

�ssze�rt a homlokunk, �s kaptam m�g egy puszit, azt�n elment Jasperrel tov�bb vad�szni

• Menj�nk – mondtam Carlisle-nak

Sz� n�lk�l indult el nyugat fel�, �s nagyon �gy n�zett ki, mint aki a gondolataiba van mer�lve. F�ltem hogy ha nem figyel – �s ha ez lehetetlen is – neki megy egy f�nak. Most nem futottunk, csak s�t�ltam ap�m mellett. J� �rz�ssel t�lt�tt el, hogy el fogadott l�ny�ul. K�t ap�m volt: Charlie, �s Carlisle. Hirtelen meg sz�lalt, �s el�sz�r azt hittem hogy nem hozz�m sz�lt.

• Nem hittem volna- mondta. Nem �rtettem mir�l besz�l
• De t�nyleg – hitetlenkedett tov�bb.
• Mit? – k�v�ncsiskodtam
• Hogy ennyire – megakadt a szava – ezt nem lehet szavakkal kifejezni – fejezte be a mondatot p�r m�sodperc gondolkod�s ut�n.
• Ti – m�g mindig nem �rtettem mire c�loz
• Hogy �rted ezt? – k�rdeztem. Kezdtem k�v�ncsiv� v�lni, vajon mit tal�lhatott olyan furcs�nak?
• Bella, igaz te nem veszed �szre. Megszoktad. De nek�nk, k�v�l�ll�knak annyira… - �jra megakadt a szava – nem tudom kifejezni.  – gondolkodott egy kicsit, majd �jrakezdte
• Sz�val m�r a szemetekben l�tszik az a rengeteg �rzelem, a szeretetetek, a k�t�d�setek, az �r�k szerelmetek. Minden �rzelmet,mindent egyetlen perc alatt adtatok �t a m�siknak. �s ez csak egy perc volt, megd�bbent�. Eddig is tudtam hogy szeretitek egym�st, de ez hihetetlen. Bella, az eddigi �letem sor�n – �s nem keveset �ltem – nem l�ttam ehhez foghat�t, m�g hasonl�t sem. T�nyleg hihetetlen – fejezte be.

Az, hogy Carlisle elmondta ezt nekem sokat jelentett. Tudtam, hogy nem nagyon vannak olyan intim pillanataink, amit m�s l�t. De nem gondoltam volna, hogy egy-egy ilyen pillanat ekkora megd�bben�st tud okozni. Edward olyan hat�ssal van r�m, min senki m�s. Ha meg l�tom, vagy csak �rz�kelem a jelenl�t�t el�nt egy ismer�s, t�bb mint egy �vtizede majdnem folyamatosan �rzett �rz�s. Ez az �r�k, visszavonhatatlan, mindent el s�pr�, de els�p�rhetetlen szerelem. T�bbet jelent sz�momra, mint az �let, �s ez szavakkal kifejezhetetlen.

• �n ezt meg szoktam, de akkor most m�r val�sz�n�leg �rted, amit egym�s ir�nt �rz�nk – mondtam
• Kezdem meg�rteni – mosolygott Carlisle
• Vad�sszunk! – mondtam. Nem szerettem a k�z�ppontban lenni, k�nyelmetlen�l �reztem magam, m�g �gy v�mp�rk�nt is.
• Induljunk arra – mutatott �szakkelet fel� Carlisle.

Futni kezdt�nk,  �s nem sok�ra r� is tal�ltunk egy szarvas csord�ra. Tudtam hogy m�r csak egy �llat v�re kell hogy kell� m�rt�kben csillapodjon a szomjam. A szarvasok b�k�sen pihentek egy fa t�v�ben. K�zelebb �rt�nk hozz�juk, �s egy kis bokor m�g� guggoltunk. A �llatok v�r�nek illata �jra arra sarkallt, hogy ki engedjem a bennem �l� vad�llatot. Csak a v�rre tudtam gondolni. El rugaszkodtam, majd az egyik – hozz�m legk�zelebb l�v� – �llatra vetettem magam. A v�r�t�l kell� m�rt�k� volt a szomjam, a torkomban nem �reztem a l�ngokat. Carlisle m�g a m�sik v�r�t itta. El�gg� megd�bbent� volt l�tni azt a mindig kedves, galamblelk�, �s nagyszer� orvost. Nem sok id� telt el, �s Carlisle fel �llt a kisz�radt test mell�l

• Menj�nk haza – sz�laltam meg.

Nem v�laszolt, csak egy b�lint�ssal nyugt�zta k�r�sem. Nem telt sok id�be m�g haza�rt�nk. A gyenge es�felh�ket m�r kezdte �tt�rni a felj�v� nap f�nye. M�r mindenki vissza �rt, csak Edward �s Jasper hi�nyoztak m�g, de p�r percen bel�l meg �rkeztek �k is. �n egyb�l Edwardhoz mentem, Alice pedig Jasperhez. De nem �lelt�k meg egym�st, csak m�lyen egym�s szem�be n�ztek. Eszembe jutott, hogy mi�ta itt lakom nem l�ttam �ket cs�kol�zni. Az � kapcsolatuk nagyon m�ly, b�r nem tudom hogy nincs sz�ks�g�k �rintkez�sre. Lehet, hogy csak szeretnek el b�jni a vil�g el�l, �s akkor csak egym�sra figyelni. De az a pillant�s m�g is annyira szem�lyes volt, hogy �gy �reztem el kell fordulnom. A nap m�r kezett felfel� v�nszorogni az �gen. Szerettem a hajnalt, minden egyes nap �jat hozott mag�val. Minden nap jobban szerett�k egym�st Edwarddal, de �n soha nem v�rtam epekedve a k�vetkez�t, a jelenben �lt�nk, minden percet egym�snak aj�nd�kozva. Egyetlen pillanatot sem akartam el mulasztani, ha b�r v�gtelen jutott bel�le nek�nk. Ez�rt �r�kk� h�l�s leszek Edwardnak: neki k�sz�nhetem a halhatatlans�gomat, hogy �r�kk� boldog lehetek, ha � ott van.

• R�t? – k�rdezte szerelmem
• Indul�s- mondtam lelkesen.

Kiment�nk a kocsihoz, term�szetesen Edward akart vezetni, de egy  „k�rlek” – kel meg gy�ztem. �s arr�l is, ha m�r �n vezetek menj�nk az �n kocsimmal. Kis incselked�se a kocsi kulccsal m�g nagyobb mosolyt csalt az arcomra. Nem sok id�be telt a kis �sv�ny elej�hez �rni, b�r mivel �n nem sz�guldozom mint egy �r�lt, Edward az eg�sz utat a vezet�si st�lusom kives�z�s�vel t�lt�tte. El j�tszottam a s�rt�d�tt v�mp�rl�nyk�t, mire � engesztel�s�l venni akart nekem egy szigetet. Jellemz�. Nevettem a reakci�j�n. Ki sz�lltunk az aut�b�l, �s  sz� n�lk�l futottunk az erd�ben. A lombokat �t t�r� nap f�nye n�ha-n�ha  meg vil�g�totta Edward m�rv�ny b�r�t, amit�l csillogott. Elk�peszt� l�tv�ny volt. A r�t sz�l�t�l le lass�tva, �s k�zen fogva s�t�ltunk. A m�r �gen l�v� napot pillanatok alatt �rny�kolt�k be az es� felh�k, �s p�r m�sodpercre r� el is eredt. Nevetve fek�dt�nk a vizes f�be. Edward megbabon�zva n�zte a csukl�mon l�v� csal�di �kszert. Sz�vvel-l�lekkel �reztem, hogy tartozom  valahov�.

• Szeretlek – suttogtam
• �n is t�ged, Kicsi Bell�m – v�laszolt. Szerettem, amikor �gy h�vott. 

A szem�be n�ztem, �s sz�rnyaltam a gondolatt�l: Ez a k�l�nleges ember �r�kk� hozz�m tartozik.