(Bella szemsz�ge) 

• Most m�r el�ruln�d hov� megy�nk? – k�rdeztem m�r vagy ezredszer Edwardt�l
• Nem – pimaszkodott. Im�dni val� volt, de alig b�rtam m�r elviselni, hogy nem tudtam semmir�l. A rep�l�n �lt�nk, amire m�g Vancouverben sz�lltunk fel.
• Mennyit utazunk m�g?  - hangom m�r-m�r k�ny�rg� volt. M�g mindig nem tudtam a n�sz utunk hely�t, ugyan azt csin�lja, amit az els� esk�v�nk ut�n. Sunyi m�don titkol�dzik el�ttem.
• M�g p�r �ra – n�zett ki az ablakon. A hangja l�gy volt.

�n is ki n�ztem az ablakon, �s kiv�l� l�t�som ellen�re sem fedeztem fel semmit a v�gtelennek t�n�  �ce�non k�v�l. Edwardb�l ki t�rt a kacag�s.

• Mi olyan vicces?  k�rdeztem duzzogva
• Olyan aranyos vagy amikor k�v�ncsiskodsz. Kicsi Bell�m – a mondat v�g�n m�r suttogott. M�z�des hangja elb�d�t� volt.

Lassan k�zeledni kezdett fel�m, �s az �n ajkaim sem nyugodtak. Mikor meg cs�kolt el felejtettem minden eddigi bajomat. Csak �n �s � l�tezt�nk. A cs�k hamar v�get �rt, mivel a turista oszt�ly �l�sei nem voltak alkalmasak ilyen fajta k�zeled�sre. �jra t�rni kezdtem a fejem, hogy hov� is visz. Esme sziget�re biztosan nem, hisz nem is arra tartunk, mint t�z �ve. Egy �tletem sem volt, hisz semmilyen kiindul�si pontot nem adott. �jra ki b�multam az ablakon, �s k�rvonalaz�dni kezdek valamelyik kontinens hat�rai.

• Hol vagyunk? – k�rdeztem meg d�bbenve
• Eur�pa – mondta Edward – pontosabban Anglia.
• Angli�ban t�ltj�k a n�sz utat? – k�rdeztem. Azt hittem valami k�l�nleges helysz�nt v�lasztott.
• Majdnem – mondta. Csib�szes mosoly jelent meg az arc�n, l�that�an �lvezte hogy nem tudok semmir�l.
• Akkor hol? – t�nyleg teljesen tan�cstalan voltam. Helytelen�t�en meg r�zta a fej�t.
• Mi�rt nem �rulod el nekem? – k�rdeztem
• Mert �gy l�tom hogy kezded meg szeretni a meglepet�seket. Ennek �r�l�k – mondta, majd az �l�be h�zott. 

Fintorogtam  a v�lasz�ra, b�r � ezt nem l�tta. Nem szerettem sokkal jobban a meg lepet�seket, csak el fogadtam, hogy Edward szeret el halmozni vel�k. �s most m�r �n is tudom viszonozni �ket, b�r egyik�nket sem �rdekelt  p�nz. Teljes m�rt�kben egym�s�i voltunk. �r�kk�. �s ehhez nem kellettek olyan dolgok mint a p�nz.

• Kedves utasaink! K�rj�k kapcsolj�k be a biztons�gi �veiket, nem sok�ra e sz�llunk London rep�l� ter�n. Rem�lj�k �lvezt�k az utaz�st, legk�zelebb is v�lasszanak minket!

A hangosbemond� utas�t�sainak eleget t�ve ki m�sztam Edward �l�b�l, �s m�r a saj�t �l�semben �lve magamra h�ztam a – nekem �s Edwardnak teljesen felesleges – szerkezetet. A g�p lesz�llt, �n pedig indultam volna a termin�lokhoz, de Edward meg fogta a kezem, �s el kezdett h�zni a rept�r kij�rata fel�.

• Mi az? Hov� megy�nk? – k�rdeztem
• Nem �rulom el, az nem lenne igazi – mondta pimaszul vigyorogva. Nem tehettem r�la, de m�g �gy v�mp�rk�nt, ennyi id� ut�n is el olvadtam a mosoly�t�l.
• Ok� – mondtam a csod�latom ellen�re durc�s hangon. Karba tett k�zzel s�t�ltam a taxiig.

Edward leintett egy taxit, ami k�szs�gesen meg is �llt. A taxis egy �tvenes �veiben j�r�, �sz�l�  nagy darab f�rfi volt.

• A partra legyen sz�ves  - mondta Edward, a sof�r semmit nem sz�lt, csak bele taposott a g�zba.

Nem sok id� volt m�g c�lhoz �rt�nk. Mikor ki sz�lltunk az aut�b�l Edward a taxis kez�be nyomott egy sz�zast, aki csillog� szemmel meg k�sz�nte, �s el hajtott. Este volt m�r, csak a l�mp�k f�nye vil�g�tott. Meg fordultam, �s el�m t�rult az Atlanti- �ce�n v�gtelens�ge. Sok dokk volt l�that� v�gig a parton.

• Gyere – suttogta Edward, majd meg puszilta a kulcs csontom.

K�zen fogva indultunk el a sz�momra ismeretlen dokk fel�.

• Most sem mondod el, ugye? – k�rdeztem csendesen
• Nem – mosolygott kaj�nul a kedven v�mp�rom.
• F�l �ra m�lva  megtudod – mondta egyfajta megnyugtat�s k�ppen.
• Rendben. – mondtam

M�g s�t�ltunk p�r percig, a telihold ragyogott felett�nk. Nem siett�nk, csak lassan, egym�s kez�t fogva haladtunk. Nem sok id� m�lva Edward meg �ll�tott egy dokkn�l, ami mellet �n szemrebben�s n�lk�l el s�t�ltam volna.

• Itt vagyunk – mondta
• Ohh – a hangom meg illet�d�tt volt. A kis cs�nak mindennel felszerelt volt.

Edward a fed�lzetre dobta a csomagjainkat, majd zavarba ejt� odafigyel�ssel �s �vatoss�ggal a karjaiba vett. �gy sz�lltunk fel a haj�ra, amivel ahogyan Edward �g�rte f�l �r�t utaztunk. Csendben mer�lt�nk el egym�s szem�ben az eg�sz �ton, csak a kez�nk �rt �ssze. M�gis olyannyira meghitt pillanatok voltak, hogy ha ember lettem volna, nem b�rom kord�ban tartani a k�nnyeimet.

• Bella, n�zd – mutatott a s�t�ts�gben f�nyl� pontra. Ahogy k�zelebb �rt�nk kezdett ki rajzol�dni  a „f�nypont” k�rvonala. Egy sziget volt.
• Hol vagyunk? – k�rdeztem
• Ez a te szigeted – suttogta
• Mi? Edward, te vett�l nekem egy szigetet? – k�rdeztem meg lepetten.
• Igen. Tudom, hogy enn�l sokkal de sokkal t�bbet �rdemeln�l – mondta teljes meggy�z�tts�ggel
• Ez nem igaz. Nem �rek �n ennyit. De Edward. �r isten. Te t�nyleg vett�l nekem egy szigetet – most kezdtem fel fogni a t�nyt.
• Szeretlek – ugrottam r� �letem �rtelm�re
• �n is t�ged – mondta nevetve.

Nem sok id�be telt, �s a partra �rt�nk. Edward ki k�t�tt a cs�nakkal, �s pedig a saj�t szigetemre l�ptem. A homok - annak ellen�re hogy �jszaka volt – kellemesen meleg volt. Volt ott egy h�z. A sz�ne olyan volt mint a homok�: l�gy barna.

• Menj�nk be – suttogta Edward m�g�m l�pve, h�tulr�l �t karolva a derekam

Sz� n�lk�l indultam el a kis h�z fel�. A verand�n �llva meg fordultam, �s k�r�l n�ztem. L�ttam ahogyan a v�z hull�mai pr�b�lnak egyre beljebb ker�lni, el �rasztani a szigetet. T�volabb n�ztem, a v�gtelen�l morajl� hull�mok l�tv�nya, �s Edward k�zels�ge volt abban a pillanatban minden, amit k�v�nhattam. Nem kellett t�bb.

• Szeretlek – suttogta k�zvetlen�l a f�lembe Edward
• Ez gy�ny�r�. K�sz�n�m, enn�l szebbet m�g soha �letemben nem l�ttam. – �muldoztam
• �n igen – mondta, majd a szemembe n�zett. V�g�l mosolyogva cs�kolt meg �s vitt be a h�zba a karjaiban.