- Ez nagyon f�j... - �v�lt�m, de nem hallom a saj�t hangom. De h�t, hogy lehet? Csak a sik�toz�somat hallom. "J�jj�n �s mentsen meg valaki..." foh�szkodom. De sehol senki. Nem l�tok semmit, csak a feketes�get. �gek... forr�... Meg akarok halni. - Valaki �lj�n meg! - vis�tom. De m�g mindig nem t�rt�nik semmi. Ez nagyon f�j. Felperzsel�dnek a bels� szerveim. Nem akarok m�g meghalni, de enn�l a hal�l is jobb. M�g alig �ltem. Az a 15 �v micsoda? Nekem semmi. M�g alig l�zadtam a sz�leim ellen. �lni akarok, de m�gis valaki �lj�n meg. Egyszer csak a f�jdalom enyh�lni kezdett. Jobban tudtam figyelni a k�lvil�gra. Most meghallottam ikertestv�rem �v�lt�s�t. �n is �gy �v�lt�ttem? De mi t�rt�nik vel�nk? Nem eml�kszem... Mikor m�r nem �reztem semmif�le f�jdalmat, kinyitottam a szemem �s k�rben�ztem. 

Egy szob�ban tal�ltam magam, a f�ld�n fek�dtem. Mellettem a testv�rem. Verg�dik, s�r, kiab�l, ord�t. Oda kell mennem �s meg kell mentenem. Odal�ptem mell�. Kezemet r�tettem az � kez�re. �reztem, hogy remeg. De mit�l? Megfogtam a homlok�t. Nem volt meleg.

Tudom milyen f�jdalmakat �l �t. �n is ezen mentem kereszt�l. P�r �r�n bel�l l�ttam rajta, hogy enyh�lnek a f�jdalmai, �s lassan �bredezik. Mikor kinyitotta a szem�t az �n k�t szememmel tal�lta szembe mag�t.

- Jane...

- Alec... - Meg�leltem a testv�rem. 

Most figyeltem meg jobban Alecet. V�r�sen izz� szeme volt. Ugyanolyan volt, mint eddig csak sokkal gy�ny�r�bb. Hangja, mint a harangok j�t�ka. B�rcsak �n is ilyen sz�p lenn�k.

- Jane - mondta mik�zben fel�lt mell�m. - Mit�l v�r�s a szemed? - Az eny�m is v�r�s?

- Nem tudom, de a ti�d is az.

Fel�llt �s odafutott a szob�ban l�v� egyetlen t�k�rh�z. Jobban megfigyeltem a szob�t. Nem volt valami nagyon sz�p. Egy �gy, asztal, k�t sz�k, az eml�tett t�k�r �s egy szekr�ny volt benne.

Alec a t�k�r el�tt �llt �s megvizsg�lta arca minden egyes r�sz�t.

- Ez �n vagyok, de m�gsem. Mi t�rt�nt vel�nk?

�n is odamentem mell� �s belen�ztem a t�k�rbe. Nem hittem a szememnek. M�g az �llam is leesett. V�r�s, sz�les �riszeim, telt ajkaim voltak. A hajam ugyan olyan maradt, mint volt r�vid, vil�gosbarna. A fi�s testalkatom megmaradt, de arcom nagyon is l�nyos �s gy�ny�r� volt.

- Jane - szak�totta f�lbe gy�ny�rk�d�semet a testv�rem.

- Sajn�lom, Alec. Mit is mondt�l? 

- Hogy mi t�rt�nt vel�nk?

- Nem tudom. Nem eml�kszek semmire.

- �n csak annyira, hogy otthon voltunk �s gy�ny�r� emberek j�ttek, veszekedtek ap�val �s ennyi... Am�gy mi ez a hely? Hol vagyunk?

- N�zz�nk k�rbe. 

Kil�pt�nk az ajt�n, �s k�t l�pcs� volt el�tt�nk. Az egyik lefel� a m�sik felfel� vezetett. Elindultunk a lefel� vezet� l�pcs�n.

Meg�reztem �s �heztem r�. Ahogy �szrevettem a mellettem l�pked� testv�rem is, ugyan�gy reag�lt.

Nem b�rtam tov�bb, futottam fel�. Mikor megl�ttam t�mad��ll�sba ugrottam, �s elkaptam. Megharaptam. �rj�t�, egyszer�en �rj�t�. A v�r... isteni. Mikor kisz�vtam az emberb�l az �sszes v�r�t fel�lltam, �s m�g t�bbet akartam. Akik csak ott voltak mind meghaltak. A b�ty�m is ugyan �gy csin�lta, mint ahogy �n. Meg�r�lt�nk teljesen.

Mikor m�r nem volt egy �l� ember sem a h�zba, vagy hotelbe, megkerestem Alecet. A f�ldszinten tal�ltam meg, �pp evett. Nem v�rtam, meg m�g befejezi, hanem felmentem abba a szob�ba, ahol fel�bredtem. Alaposabban megn�ztem minden zugot, az �j egyszer�en csod�s l�t�sommal. Nem csak a l�t�som, hanem a szagl�som is javult. Nagyon tetszik.

Az �gy alatt tal�ltam egy lapot. Miut�n megn�ztem kider�lt, hogy nem is lap volt, hanem egy lev�l.

Kedves Alec �s Jane!

Mire ezt a levelet elolvass�tok, m�r biztos t�l lesztek az ev�sen, mivel nagyon j� a szagl�sotok meg�rzitek a v�r illat�t.

Nem hinn�m, hogy r�j�ttetek, hogy mik vagytok. Ez�rt most elmondom.

V�mp�rok.

V�mp�rok vagytok. Ti nem ismertek engem, de �n ismerlek titeket.

�n v�ltoztatlak azz�, amik most vagytok.

M�r r�g�ta figyeltelek benneteket. Mivel nagy volt az ellen�ll�s a falutokba, mindenkit meg�ltem.

Mikor elmentem hozz�tok, meg kellett tennem. Nem k�rek bocs�natot. 

Biztos vagyok benne, hogy egyszer megk�sz�nitek majd nekem.

M�g valamit k�z�ln�k veletek.

Menjetek Olaszorsz�gba, egy Volterra nevezet� helyre.

Ott a k�rd�seitekre v�laszt kaptok.

V�mp�rok?! V�mp�rok... V�mp�r vagyok. 

Ekkor Alec l�pett be a szob�ba. 

- Olvasd el! - �s �tadtam neki a levelet.

L�ttam az arc�n a d�bbenetet, mik�zben olvasta.

- V�mp�rok vagyunk - jelentette ki a hangj�ban nyugalommal. Nem l�tszott az arc�n semmi, hogy megijedt volna. Az el�z� d�bbenet hely�n m�r csak egy nyugodt arcot l�ttam. - Sejtettem.

- Mi? - k�rdeztem. Mi az, hogy sejtette?

- H�t igen. Ha nem vetted volna �szre el�bb legyilkoltunk vagy f�l tucat embert, az�rt, hogy v�rt igyunk. Nem eml�kszel azokra a mes�kre, amiket apu mes�lt a v�mp�rokr�l? V�rt isznak, v�r�s szemek, gy�ny�r� arc, m�rv�ny feh�r �s kem�ny b�r. Valahogy �reztem, hogy csak ez lehet a v�lasz.

- Akkor most mi lesz? Elmegy�nk Olaszorsz�gba?

- Igen. M�r csak egy k�rd�s van, hogy mib�l?

- Mivel te mondtad az el�bb, hogy f�l tucat ember fekszik ott lent holtan, valahogy nem hiszem, hogy keresn�k majd a p�nz�ket - mosolyodtam el. 

- Ez tetszik, hugic�m.

Lement�nk elvett�k a p�nz�ket, �s m�r ment�nk is lovat b�relni.(A 17. sz�zadba valahogy nem nagyon volt m�s.)

Mikor az elad� megk�rdezte, hogy h�ny �vesek vagyunk, azt felelt�k.

- 17 - ez egy pici hazugs�g volt.

- Ap�tok tudja, hogy lovat vesztek? - k�rdezte gyanakodva.

Egyre idegesebb lettem.

- Igen.

- Na, akkor gyertek majd vissza vele, �s megkapj�tok a lovakat.

Ekkor m�r nem tudtam mit csin�lni az idegess�gemmel. Belen�ztem a szemeibe �s el�j�tt minden rossz eml�ke. Nem tudom, hogy t�rt�nt, de m�r ernyedten fek�dt a f�ld�n. Meghalt.

- Mit csin�ltam? - k�rdeztem elhalt hangon.

- Megk�noztad. Amikor a szem�be n�zt�l, �sszer�ndult �s vonaglott a f�ld�n. De te mit l�tt�l?

- Az �sszes f�jdalmas eml�k�t. Ezut�n m�r r�z�d�tottam az eny�met.

- Na j� menj�nk innen miel�tt j�nne valaki �s �t is... - nem b�rta befejezni, agg�dva n�zett r�m.

Felpattantunk a lovakra �s m�r ott sem voltunk.

*

Egy h�ten bel�l m�r Olaszorsz�gba is voltunk. R�j�tt�nk, hogy futva gyorsabbak vagyunk, mint lovon. A p�nzb�l kivett�nk egy szob�t Volterra k�zel�be l�v� kis sz�llod�ban. 

Semmi �rtelme nem volt szob�t kivenni, mivel nem alszunk, de h�t enn�nk csak kell. Az este meg�lt�nk mindenkit, aki ott volt. �gyhogy tov�bb kellett menni.

- Most mi lesz? - k�rdezte Alec.

- H�t el k�ne menni Volterr�ba, nem?

- Valami olyasmi. Ott mi lesz?

Elgondolkoztam. Ezen m�g nem is j�rt az agyam. Odamegy�nk, �s? Mikor bemegy�nk a v�roskapun ott fog �llni el�tt�nk azaz ember, aki a k�rd�seinkre v�laszt tud adni? Nem hiszem, hogy ez ilyen k�nnyen menne.

- Elmegy�nk �s k�sz. Majd ott megkeress�k azt az embert - feleltem neki bizakodva. De egy�ltal�n kit kell keresni? Embert, vagy v�mp�rt? V�mp�rt ez egy�rtelm�.

B�rcsak itt lenne az ap�nk, � tudn�, hogy mit kellene csin�lnunk. Annyira hi�nyzik. B�rcsak �n haltam volna meg helyette.

- Jane, nem szabad erre gondolnod. Egyszer�en nem szabad �rezned b�rmit is. Er�s vagy! Nem gondolj ilyenekre! - parancsoltam magamra.

*

A v�ros kapuja el�tt �lltunk. Este volt. �reztem a v�r illat�t, �s m�g valami m�st is.

- �rzed ezt? - k�rdeztem Alecet.

- Igen, hasonl� illata van, mint neked. Ezek szerint v�mp�r van a k�zelbe.

L�ptek hangj�t hallottam, el�g messze lehet. 

- J�n valaki - suttogtam testv�remnek.

- V�mp�r. �rzem az illat�t.

�n is �reztem. Illata �desk�s, de nem valami finom. Olyan, mint egy k�z�poszt�ly� bornak. Mikor k�zelebb �rt m�r l�ttam, hogy hossz� fekete k�peny van rajta. Csuklya takarta el a  fej�t.

Egy- k�t m�terrel el�tt�nk meg�llt.

- K�vessetek! - parancsolta suttog� hangon. Hangja m�ly volt.

Mi k�vett�k. Mivel s�t�tebb volt, mint legt�bbsz�r, nem l�ttam a k�r�l�ttem l�v� t�jat. Term�szetellenesen s�t�t volt. Annyit �rz�keltem, hogy a f�ld alatt lehet�nk. Egy alag�tba s�t�ltunk, ami f�kly�kkal volt megvil�g�tva. Ahogy n�zem a k�vek t�bb sz�z �vesek lehettek. De mi ez a hely?

A v�mp�rszag egyre t�m�nyebb. Nagyon sokan lehetnek itt. 

Ek�zben m�r egy teremben �lltunk, ahol egy emberi n� �lt egy asztaln�l.

- Elisa - biccentett neki az el�tt�nk halad� v�mp�r, akinek m�g nem tudtuk a nev�t.

- Felix - v�laszolt vissza Elisa. 

Most m�r tudjuk a nev�t. Egy mosoly suhant �t az arcomon. N�ha annyira gonosz tudok lenni. Lehet igaza van annak a szem�lynek, aki �rta a levelet, hogy t�nyleg meg fogjuk majd neki k�sz�nni. 

Mi�rt is vagyok most gonosz? Mert r�tudn�m z�d�tani az �sszes f�jdalm�t erre az emberre.

Nem tehetem. Megbesz�lt�nk Aleccel, hogy az�ta az eset �ta nem csin�lok semmi olyasmit.

De most egyszer�en im�dn�m ezt a helyzetet. De nem teszem meg.

Ezt nevezik �nuralomnak, nem? 15 �vesen az ember nem tudhat mindent.  

Egy a baj. Kezdtem �hes lenni. Pedig tegnap ettem. 

Beleszippantottam a leveg�be. Ez az emberi illat egyszer�en cs�b�t�.

Visszafutottam. Az �nuralomnak annyi. � k�rte, hogy k�nozzam meg. Alec nagyon fog haragudni, de h�t � k�rte. Milyen �des is ez a gonoszs�g. Egyszer�en h�napokig tudn�m ezt csin�lni. Miut�n l�ttam, hogy majdnem belehal a f�jdalomba, megharaptam �s kisz�vtam az �sszes v�r�t. L�ttam, hogy m�r ott van az a Felix �s Alec is. 

- A fen�be - suttogta a k�penyes. - Ezt majd k�s�bb elint�zz�k. Most menj�nk, mert m�r v�rnak- de az�rt hallottam a hangj�n, hogy mosolyog

Elindult �s mi k�vett�k. Egyszer csak egy sz�lesen kivil�g�tott terembe tal�ltuk magunkat, ahol vagy 10-en voltak.

T�z l�legzet el�ll�t�an sz�p v�mp�r.

Mik�zben csod�lkoztam megsz�lalt az egyik.

- Aro vagyok - v�r�s szemeivel r�m n�zett. - A Volturi egyik feje. A k�t oldalamon tal�lhat� v�mp�r, pedig Marcus �s Caius - mutatott a mellette �ll� gy�ny�r� v�mp�rokra.

- Hello - sz�lalt meg b�tran Alec. - �n Alec vagyok, a testv�rem pedig Jane.

- Alec, hogy ker�lt�k ide? Honnan j�ttetek? H�ny �vesek vagytok?

- Spanyolorsz�gb�l j�tt�nk. 15 �vesek vagyunk. Jane a levelet.

El�vettem a levelet, �s �tadtam Aronak. M�g Aro tanulm�nyozta a levelet, �n k�rben�ztem. Csupa gy�ny�r� v�mp�r �llt el�ttem. Mindegyiknek v�r�sen izz� szemei voltak. L�ttam, hogy Felix leveszi a csukly�t, �s odas�g valamit Aronak, aki m�r minket n�zett. Mik�zben Felix besz�lt, nem hallom mir�l t�rgyalnak, de volt egy sejt�sem, Aro engem n�zett �s elmosolyodott, majd meg�rintett.

- Van egy sejt�sem ki k�ldhette a levelet. �rzem az illat�t a pap�ron.

 - De h�t hogy?  N�lam van m�r t�bb, mint egy hete.  – gondoltam.

- Nekem jobban kifinomult a szagl�som, mint neked kedves Jane. �n m�r lassan 3000 �ve v�mp�r vagyok, te meg m�g csak p�r napja - v�laszolt a gondolatomra.  - Ilyen nincs...

 - De van.

 - Tal�n gondolatolvas�?

 - Valami olyasmi - nevetett.

K�r�l�tt�nk �gy l�ttam senki nem �rtett semmit. Mivel �n a gondolataim seg�ts�g�vel k�rdeztem �t, � pedig hangosan v�laszolt.

M�r �n is nevettem a komikus helyzeten.

R�j�ttem arra, hogy Aro gondolatolvas�. Vigy�zni kell majd a gondolataimra.

- Mir�l besz�ltek? - k�rdezte Marcus.

- A kis v�mp�rl�ny r�j�tt, hogy olvasok a gondolatokba. De �gy l�tom a gondolataiba, hogy neki is van k�pess�ge. 

Az el�z� meggondolatlan tettemre gondoltam. Az a baj, hogy nagyon is �lveztem.

- Nem hiszem, hogy ezt nevezhetj�k k�pess�gnek. Szerintem csak egyszer� gonosz�g. �lvezem, de gonosz dolog.

Eg�sz �letemben elnyomtak. A bar�taim, ha nevezhetj�k azokat bar�toknak, az iskolat�rsaim. Otthon az any�m, soha nem �llt ki mellettem. Mindig is ut�lt, mert �n szebb voltam n�la kiskoromt�l fogva. Egyed�l ap�m �s Alec nem tett bennem semmi lelki k�rosod�st. Ez�rt is szerettem �ket ennyire. 

Mikor megtudtam, hogy ap�mat meg�lte az a v�mp�r, aki �rta a levelet, s�rni akartam, de azt�n r�j�ttem, hogy nem j�nnek k�nnyek a szememb�l. Apu ezt is mondta, hogy a v�mp�rok nem tudnak s�rni. Tudta, mindig is tudta, hogy l�teznek v�mp�rok. 

- Ap�m, l�teznek v�mp�rok? - k�rdeztem az egyik v�mp�ros mese ut�n.

- �n ebben a vil�gba nem csod�lkozok m�r semmin. Ha l�teznek v�mp�rok, boszork�nyok, var�zsl�k, v�rfarkasok �s halhatatlanok, nem nagyon lep�dn�k meg ezeken - miut�n ezt elmondta adott egy j��jt puszit �s m�r ki is ment a szob�b�l.

Annyi mindent nem tudtam az ap�mr�l, �s most m�r nem is fogom megtudni. Ez f�j, nagyon f�j. Nem �gy f�j, mint az �tv�ltoz�s, a fizikai f�jdalom. Ez lelki f�jdalom.

- Most megszeretn�lek k�rni valamire. Beleegyeztek? - mondta nek�nk Aro.

Alec, �s �n b�lintottunk.

- Megszeretn�nk vizsg�lni milyen k�pess�getek van. Gyere Eleazar - egy term�szetellenesen sz�p v�mp�r odal�pett Aro mell�. - Jane, gyere te is - odamentem.

Meg�lltam az Eleazar nev� v�mp�r mellett. 

A v�mp�r a kez�t a v�llamra tette, �s er�sen koncentr�lt. Nem engem n�zett, a semmit n�zte a fejem mellett.

P�r perc m�lva megsz�lalt.

- Gondolataival k�pes f�jdalmat okozni m�soknak, ak�r meg is �lheti �ket. De ez a f�jdalom csak gondolaton bel�l t�rt�nik, nincs semmi fizikai jele.

Erre m�r �n is r�j�ttem. De m�g folytatta.

- Csat�kn�l nagyon nagy seg�ts�g lehet.

Aro ezen elgondolkozott, de nem mondott semmit. 

A v�mp�r elengedte a v�llam.

- Alec - suttogta Aro.

Eleazar ugyan�gy csin�lta, mint n�lam. K�z a v�llra, semmibe mered�s.

- Te az ellenszere vagy Jane k�pess�g�nek. Te kiiktatod az �ldozatod �rz�keit, mint p�ld�ul hall�s, l�t�s, szagl�s. Csat�kn�l ugyanaz a v�lem�nyem, mint Jane- n�l.

*

Aro bejelentette, hogy csatlakozhatunk a Volturihoz. Mi pedig akartunk csatlakozni. A csatlakoz�sunk ma d�lel�tt t�rt�nik majd meg.

Kaptunk egy fekete k�penyt, aminek a csukly�j�t a fej�nkre kellett tenn�nk.

Alec mellettem �llt.

- Induljunk - suttogta az egyik test�r.

Elindultunk.

Mikor bel�pt�nk egy kif�kly�zott terembe, l�ttam, hogy az eg�sz palota v�mp�rja ott van.

El�re l�pkedt�nk Arohoz.

Mikor meg�lltunk el�tte,  megsz�lalt.

- T�rdeljetek le - �gy tett�nk, ahogy mondta. - Most pedig esk�djetek meg. Az esk� sz�vege:

- Esk�szitek-e, hogy mindig Aro, Marcus �s Caius parancs�t fogj�tok teljes�teni?

- Igen.

- Esk�szitek-e, hogy b�rmilyen baj t�rt�nne valakivel, nem vele fogtok foglalkozni csata idej�n, hanem az ellens�g meg�l�s�vel?

- Igen.

- Esk�szitek-e, hogy ha az a parancs, hogy �lj! �lni fogtok?

- Igen.

- Ha pedig ki akartok l�pni a Volturib�l akkor az �letetekkel fogtok fizetni ez�rt?

- Igen.

- Most m�r ti is a Volturi tagjai vagytok - jelentette ki Aro b�szk�n.

A terembe l�v�k k�z�l mindenki tapsolt.

Ekkor bel�pett az ajt�n Heidi. Az a l�ny, aki mindig hozza az embereket. Most is t�bb, mint negyven emberrel l�pett be az ajt�n.

Milyen �nycsiklandoz�ak. Aro �jra megsz�lalt, imm�r nevetve.

- J� �tv�gyat.

�s m�r mindenki ivott.

*

- �gy lettem �n a Volturi tagja - mondtam Renat�nak, aki nemr�g csatlakozott a Volturi csapat�hoz.

- H��, h�t ez..., -  �s kider�lt, hogy  ki v�ltoztatott �t titeket?

- Igen - mondtam lehajtott fejjel.

- Kicsoda? - k�rdezte k�v�ncsian.

- Aro...