^{El indultunk ki az ajt�n miut�n fel �lt�zt�nk. Bella m�g�ttem j�tt, �n el indultam a zaj ir�ny�ba. Nem tudtam szigeten lak� �llatokr�l, b�r biztos voltam benne, hogy vannak itt k�l�nf�le fajokb�l p�ld�nyok. �reztem egy illatot. Valamilyen ragadoz� �llat v�r�nek illat�t.}

^{Az �szt�neim beindultak, az illat b�d�t� volt, �s t�nyleg r�g vad�sztam. M�s ir�nyba indultam mint Bella. Ilyenkor mindig szabads�got hagytunk egym�snak. Az illat �jabb hull�mokban csapta meg az orrom. Gyorsabban kezdtem futni, �s nem figyeltem oda, hogy csendben legyek. Most csak a v�r ir�ny�tott. Hallottam az �llat r�m�lt fut�s�nak gyors iram� l�pteit, de tudtam, hogy gyorsabb vagyok. Nem sok id� telt el m�g utol �rtem a hegyi oroszl�nt. Nem is gondoltam volna, hogy itt �l ilyen faj. A bennem �l� sz�rny k�jesen felmorgott. R� vettem magam a nagytest� �llatra, majd v�r�nek elb�d�t� �z�t �lveztem p�r percig. Meg lep�dtem a m�rt�ktelen j�l lakotts�gomon egy oroszl�nt�l, b�r egy�ltal�n nem b�ntam. M�skor sokkal t�bb v�r kell ennek az �llapotnak az el�r�s�hez. A torkomban m�r elhanyagolhat� volt a l�ngok nyaldos�sa. Ezt m�r teljes m�rt�kben meg szoktam, el tudtam viselni. Elindultam meg keresni Bell�t. �reztem az illat�t, melyet ezer k�z�l, �s v�gtelen t�vols�gokb�l is felismern�k. Futni kezdtem, �s nem sokkal k�s�bb m�r a karjaimban tartottam Bell�t. � nem r�g v�gzett az ev�ssel, �s fura m�don � is egyetlen darab oroszl�nnal j�l lakott.}

• ^{Biztosan a t�pl�lkoz�suk miatt van. Ha a t�pl�l�kuk sz�mukra t�pl�l�bb, a v�r�k nek�nk is t�bbnek t�nik. Laktat�bb – magyar�ztam}

^{Bella mosolygott, pr�b�lt el nyomni egy kacajt. K�rd�n n�ztem r�, erre el nevette mag�t.}

^{T�nyleg, annyira boldog volt! � volt az �letem �rtelme, Bella mindent ki �lt bel�lem, amit�l egy sz�rnyre hasonl�tottam volna. Az egyetlen dolog, ami eml�keztetett arra, hogy v�mp�r vagyok a v�rszomjam volt. Minden, ami addig voltam, m�g Bell�val nem tal�lkoztam, a rideg szem�lyis�gem, �s a fagyott, �rz�ketlen sz�vem meg v�ltozott. Nincs olyan l�ny a vil�gt�rt�nelemben, aki jobban szeretett volna valakit, mint �n Bell�t. � volt a legtiszt�bb lelk� l�ny a vil�gon v�mp�r l�te ellen�re. Arra gondoltam, hogy el�sz�r milyen neh�z volt el viselnem, a tudatot, hogy szerelmes vagyok. El�sz�r nem ismertem fel az �rz�st sem. F�ltem, szinte rettegtem t�le, hogy �rthatok neki. Sok-sok baj, �s neh�zs�g ut�n v�gre t�nyleg, mindketten teljesen boldogok lehet�nk. Egym�ssal. M�shogy nem is menne, el fogadtam a t�nyt, aminek p�r �vvel ez el�tt, mikor Bella tizennyolc �ves lett m�g az ellenkez�j�ben b�ztam. Mi nem lehet�nk egym�s n�lk�l boldogok. Akkor azt hittem, hogy Bella k�pes r�, al� becs�ltem az �rz�seit, ami�rt �r�k id�kig �tkozni fogom magam. De pr�b�lok a jelenben �lni, ami az � t�rsas�g�ban nem neh�z. S�t, nem is tudn�k a m�ltban �lni Bell�val az oldalamon. Soha az �letemben nem voltam m�g ennyire biztos a boldogs�gom szil�rds�g�ban. �r�kk�. �r�l�k, hogy akkor v�g�l az �nz� felem gy�z�tt, amelyik mindenest�l mag�nak akarta Bell�t. Ha akkor nem a sz�vemre hallgatok, nem lenn�nk most itt egy�tt. Az eszem folyamatosan azt sugallta: Ki kell b�rnod, Bell��rt. Ki kell b�rnod, Bell��rt. De v�g�l nem b�rtam ki. Ez az �n nagy szerencs�m.}

• ^{Igen, ez az �n nagy szerencs�m. Gy�ztek az �rz�sek – suttogta hozz�m b�jva.}

^{Nem v�laszoltam, csak megcs�koltam. A vad, felsz�nes v�gyakat most gyeng�d, de ann�l m�lyebb �rz�sek v�ltott�k le.}

• ^{�r�kk� – csak ennyit mondtam.}