(Seth szemsz�ge)

Reggel kor�n kelek fel, nem akarok elk�sni m�r az els� napon. A k�l�n f�rd�szoba igen praktikus, tekintve, hogy Melanie k�pes reggelente egy huzamba vagy egy eg�sz �r�t elt�lteni benne. Hogy mit csin�l, azt elk�pzelni sem tudom.

Szerencs�re a tank�nyveket csak ma kapjuk meg, �gy legal�bb od�ig nem kell cipelni �ket.

- Melanie, gyere m�r! Elk�s�nk! – kopogtatok az ajtaj�n.

- Seth, csak a k�lt�knek engedem meg, hogy t�lozzanak! – ki�lt vissza.

Mosolyogva megcs�v�lom a fejemet, de v�gt�re is igaza van. Lemegyek a l�pcs�n, �s gyorsan csin�lok p�r szendvicset Melanie-nak, meg magamnak. �pp, amikor a csomagol�sn�l tartok, lej�n.

- ��, k�sz�n�m, aranyos vagy – h�l�lkodik, majd egy puszit nyom az arcomra – mehet�nk?

- Pont te k�rdezed? – morgom, majd k�rbe n�zek – hol van apa?

- Itt vagyok, m�ris j�v�k! – ki�llt fentr�l, majd a maga testes m�ret�vel lesz�guld – ugye m�g nem vagytok k�s�sben?

Megr�zzuk a fej�nket, mire leakasztja a kocsi kulcsot, �s elveszi az eserny�j�t az ajt� mellett �ll� kom�dr�l. Gyorsan magamra h�zom az es�kab�t kapucnij�t, �s kil�pek a szabadba. Hideg van. A kocsihoz futunk, �s siet�sen besz�llunk. Bent megr�zom a fejemet, mire Melanie gyorsan elh�z�dik a v�zcseppek el�l.

- Ma j�n haza a Lily? – k�rdezi Melanie, l�tsz�lag cs�ppet se rajongva az �tlet�rt.

Apa boldogan b�lint.

- �jra itthon, bizony. Panaszkodik, nem szereti a k�rh�zi l�gk�rt… szeg�nyk�m, neh�z lehet neki.

- Pont annyira, mint any�nak volt! – ki�ltok idegesen.

Elm�letileg csak magamban sz�nd�kozom kimondani, de azt�n kics�szik. Melanie riadt pillant�st vet r�m, mindig is ut�lta az ilyen kirohan�saimat. Apa csak lehajtja a fej�t, de nem sz�l semmit.

Az �t tov�bbi r�sze sz�tlanul telik el. Amikor oda�r�nk, apa gyorsan megpuszilja Melanie-t, majd szerencs�s napot k�v�n. �n szinte r� se n�zek.

Els� utunk a Tanulm�nyi Irod�ba vezet, ahol is egy bizonyos Ms.Cope nev� n� �tadja az �rarend�nket, �s elmondd p�r inform�ci�t. A tankk�nyveket szerencs�re csak d�lut�n kapjuk meg. Elk�sz�n�nk, majd szinte befutunk az iskol�ba. Az �p�let bel�l �tlagos… tantermek, plak�tok, szekr�nyek. Amilyennek lennie kell. M�r �pp akarok elk�sz�nni, amikor megl�tom, hogy Melanie �gy n�z… szomor�an, idegesen, tan�cstalanul.

Egy apr�t s�hajtok, de nem a t�relmetlens�gem jelek�nt. Ha Melanie �gy n�z, akkor valami nagy baja van, �s ez em�szti �t. Az �lla al� ny�lok, �s gyeng�den felemelem az arc�t, hogy r�m n�zzen. Nem t�r�d�k azzal, hogy a f�l iskola minket n�z.

- Ok�, Melanie, mi a baj? Ki vele!

K�nnyezni kezdd.

- Seth – csuklik el a hangja – �n ezt nem b�rom!

(Melanie szemsz�ge)

Ebben a pillanatban �rzem �gy, hogy sz�tszakadok. Minden sz�rny�. Seth, aki senkivel, �s semmivel nem tud megb�k�lni. Apa, aki m�r-m�r teljesen Lily, �s a bab�ja b�vk�r�be ker�l, �s v�g�l �n, aki nem tal�lom a helyemet a vil�gban. 

- Nem �rtem – suttogja Seth.

- Nekem egyszer�en t�l sok az ellent�tb�l… sok, hogy mindig �gyelnem kell r�, hogyha ott vagy, m�g csak r� se n�zzek Lily-re. �s �n se szeretem, de nem tudom ilyen m�rhetetlen ut�latban elt�lteni az �letemet! Ut�lom, hogy meghalt anya, �s hogy ez neked mennyire f�j! �n… �n – dadogom, majd Seth hirtelen mag�hoz �lel.

�temesen d�rzs�lgeti a v�llamat.

- Melanie, eszedbe ne jusson amiatt szomorkodni, mert �n szomorkodok! Hidd el, hogy lesz ez m�g jobb is! Tudod! �j �let! – vigyorog r�m, �s emiatt �nk�ntelen�l �n is elmosolyodok.

- Na, gyere – int a fej�vel – mi lesz az els� �r�d?

- �hm – gyorsan el�veszem az �rarendet, majd az arcomra egy grimasz �l ki – matek.

Seth hangosan felnevet.

- Elk�s�rlek a teremhez – aj�nlja fel, �s pillant�sok sz�zai keresztt�z�be elindulunk.

Hirtelen megl�tom azt a fi�t… akit a k�rh�zn�l is l�ttam. K�t csodasz�p l�ny t�rsas�g�ban megy, az egyik l�tsz�lag fiatalabb n�luk. Mindh�rman szembe j�nnek vel�nk, szinte az eg�sz iskola �ket figyeli. Egy nagyot nyelek, �s pr�b�lok a j�r�sra koncentr�lni, de �gy t�nik nem sok sikerrel. Egyenesen bele�tk�z�k egy el�ttem �lldog�l� l�nyba.

- �, J�zusom, nagyon sajn�lom! – hadarom gyorsan, de csak r�m mosolyog.

- Nyugi, semmi baj! A nevem Allison! – ny�jtja fel�m a kez�t.

- �n Melanie vagyok, � a b�ty�m, Seth – mutatkozok be, mik�zben kezet r�zunk.

Seth-el is ler�j�k a tiszteletk�rt.

- �jak vagytok, igaz? Aprop�, nagyon meghat� volt az a jelenet! – dics�r vigyorogva.

Erre nem v�laszolunk.

- Sz�val k�rdezzetek csak nyugodtan! A statisztika azt mutatja, hogy a legfontosabb el�sz�r a Cullen csal�dot j�l �tbesz�lni – nevet – de titeket persze lehet, hogy nem �k �rdekelnek.

- Cullen csal�d? – r�ncolom a homlokomat.

- Az el�bb ti is igen felt�n�en b�mult�tok �ket! – mutat r� Allison.

- Ja, hogy �k! – mondom jelent�s�gteljesen.

Allison felnevet.

- H�t igen! Sz�val, hol kezdjem?

Seth gyeng�den meg�rinti a v�llunkat.

- Sajn�lom l�nyok, ez nem az �n ter�letem, de �r�l�k, hogy megismertelek! �hm, Melanie, majd megv�rlak suli ut�n! Sziasztok! – k�sz�n mosolyogva, majd elmegy.

Hirtelen el fog a retteg�s, egyed�l �rzem magamat. �sszeh�zom magamat, �s pr�b�lok nem t�r�dni a r�m szegez�d� pillant�sokkal. K�d�sen hallom, ahogy Allison kit�rgyalja a bizonyos Cullen-�ket, de nem igaz�n tudok odafigyelni. Annyit megjegyzek, hogy �sszesen heten vannak, �s egym�ssal j�rnak, de t�bbet nem. A cseng� megsz�lal, mire Allison felsikkant.

- Megyek, mert elk�sek! J� matekot! – k�sz�n kedvesen, majd futni kezdd.

L�thatatlanul beoldalgok a terembe, �s le�l�k egy �res padba. A matektan�r felsz�l�t, hogy mutatkozzak be. M�ris ut�lom.

(Nessie szemsz�ge)

Kifejezetten szimpatikus nekem ez a Melanie. Az arc�r�l hihetetlen�l sok �rzelem �rulkodik. Eg�sz nap tudn�m figyelni. B�r nem volt sok kedve kimenni, de az oszt�ly el�tt hat�rozott, �s nem izgul. Elb�v�lve figyelem, �s hirtelen elkapja a pillant�somat. Csod�lkozik, mint mindenki. Gyorsan besz�mol a csal�dj�r�l, a hangs�ly�n �rezni lehet, hogy nincs oda az apja �j feles�g��rt, de a b�tyj�t tiszteli. Mik�zben a hely�re megy, hosszan r�m n�z. Azon kapom magam, hogy r�mosolygok. �, mit fogok m�g ez�rt kapni ap�t�l! Az �ra t�bbi r�sze unalmasan telik, �s mikor kics�ngetnek, any��k m�r a terem el�tt v�rnak. Apa anya arc�t f�rk�szve vigyorog r�, mik�zben � s�rt�d�tten grimaszol, �s pr�b�l elh�z�dni ap�t�l, de szorosan fogja a derek�t.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezem zavartan.

- Eml�kszel a kis fogad�sunkra, miszerint megbesz�lt�k any�ddal, hogy � pajzsot k�ld az emberekre, �s �gy nem fogom tudni a v�laszokat? – eml�keztet halkan apa

B�lintok.

- Vesztett – vigyorog, �s megcs�kolja anya homlok�t.

- Ok� Edward, befejezheted! – morogja anya.

Ap�val nevet�nk, majd elindulunk.

- Renesmee dr�g�m, mif�le �rzelmeket t�pl�lsz Melanie ir�nt? – k�rdezi komolyan apa.

Cs�ndesen felnevetek.

- Nyugi Edward, �gy tudom az emberek t�ged is leny�g�znek! – szemt�l-szembe nem h�vhatom ap�nak, a t�bbiek am�gy is azt hiszik, hogy anya a n�v�rem.

- Okosan, renden? Ez vesz�lyes dolog! – figyelmeztet, de a hangja m�r cs�ppet sem szigor�.

B�lintok.

- Ne f�lj… de iz�, Edward…

- Hm?

- Ne-nem tudod ki v�letlen�l a b�tyja?

Apa megh�kken, de v�laszol.

- Ott van fekete pulcsiban, fel�nk j�n �ppen. – motyogja halkan.

Odan�zek. Az els�, amit �szreveszek, hogy nagyon hasonl�t Melanie-ra.

Megb�k�m anya v�ll�t, mire k�v�ncsian fel�m fordul. Pajkosan elmosolyodik, tudja, hogy mit szeretn�k. A k�vetkez� pillanatban apa felh�borodottan n�z any�ra.

- Bella, fejezd be!

- Mi�rt, nem k�ldhetek a h�gom elm�j�nek egy cs�pp v�delmet? Most legy�l �gyes! – kac�rkodik anya.

�n ek�zben bevallom magamnak, hogy Seth kifejezetten vonz�. A homlok�t k�cosan fedi a barna haja, a szemei ny�ltak, �s �szint�k… na meg persze k�kek, amit im�dok. A termete v�kony, magas, �s izmos, de nem azaz Emett fajta… A j�r�sa ruganyos, �s mintha meggondolt m�v�szi mozdulat lenne.

- Nessie, most! – ki�lt anya, �n meg leszakadok Seth gy�ny�rk�d�s�r�l. 

Am�gy is neh�z neki v�gig koncentr�lnia, de �gy v�gk�pp, hogy apa k�zben zavarja.

- Most v�gre visszakapt�l egy kicsit! – k�zli anya mosolyogva, �s visszat�r a j�kedve.

- Na, j�, nekem mennem kell, ezt int�zz�tek az�rt el! – vigyorgok, �s otthagyom �ket.