1933. �prilis 23. 

Ma itt volt n�lunk Rose. Sokat besz�lgett�nk, �s mintha kicsit f�lt�keny lenne r�m. �ppen r�m, egy egyszer� asztalosfeles�gre, egy ilyen t�nd�rsz�p hercegn�, mint Rose. Lehet, hogy egy kicsit nagyk�p� �s el van ragadtatva a saj�t sz�ps�g�t�l, de erre minden oka megvan, hiszen j�form�n semmit nem �reznek a gazdas�gi vil�gv�ls�gb�l. �s Rosalie am�gy is mindig kedves velem. De ma elsz�lta mag�t, amikor kijelentette, hogy � is egy ilyen t�nd�ri csal�dot akar, mint az eny�m. Azt hiszem, nagyon… nem is az, hogy szereti, ink�bb csod�lja a kis Henryt. Hopp�, ez a l�ny, itt felejtette a s�lj�t. Azt hiszem, ut�na k�ne vinnem.  

Kimentem, viszont kab�tot kellett h�znom. Szokatlanul hideg van k�s� �prilishoz k�pest. Elfutottam Rosalie ut�n, de t�volr�l l�ttam, hogy tal�lkozott Royce-szal �s a bar�taival, �gy ink�bb nem zavartam. Majd amikor legk�zelebb elj�n, odaadom neki. Mostan�ban naponta megl�togat. Azt hiszem, mostm�r lefektetem a kis Henrymet, majd �n is lefekszem, b�r nem t�l j� el��rzetekkel. Szokatlanul hideg van k�s� �prilishoz k�pest. 
 
 
 

1933. �prilis 24. 

�, �des Istenem! Rosalie nem ment haza tegnap este! Benne volt a reggeli lapokban, elt�nt. A bolt ablak�b�l l�ttam Royce Kinget. �, Istenem, csak nem…? Ilyet m�g Royce se tenne. Legal�bbis azt hiszem.

-Vera, kicsim. J�l vagy?- k�rdezte a f�rjem.

-Igen, persze. Vagyis dehogy. Rosalie elt�nt, n�lunk volt utolj�ra. �s r�ad�sul �n m�g l�ttam Royce Kinggel besz�lgetni az este! Minden az �n hib�m! Nem kellett volna elengednem! Vagy oda kellett volna mennem hozz�, hogy odaadjam a s�lj�t!-fakadtam ki.

-Vera, kicsim, nyugodj meg! Nem a te hib�d! Elmondod a rend�r�gnek?

-Hogyisne! Szerinted hinn�nek nekem?

-Ki tudja. Lehet.

-�n szinte kiz�rtnak tartom. De valahogy ki fogom der�teni, hogy mi t�rt�nt.

-T�gy �gy, ha az jobb a lelkiismeretednek, csak l�gy �vatos �s ne ker�lj bajba! Nekem mennem kell. King�khez megyek, az egyik asztaluknak kit�r�tt a l�ba, �jat kell csin�lnom.

-Dr�g�m, megtenn�l nekem valamit?-k�rdeztem f�l�nken.

-Persze. Illetve az att�l  f�gg.

-N�zd meg, milyen �llapotban van Royce! Ennyit k�rn�k t�led, semmi m�st.

-Ezt, azt hiszem m�g meg tudom tenni.

-K�sz�n�m-ugrottam a nyak�ba. Ki kell der�tenem, mi t�rt�nt a bar�tn�mmel. 
 
 
 

1933. �prilis 30. 

M�g mindig semmi h�r. Azt besz�lik, meghalt. De �n kezdem azt �rezni, hogy Rosalie itt van �s l�t minket. Kezdek �gy viselkedni, mint egy �r�lt. Rosalie-t el fogjuk temetni. M�rmint k�pletesen. Egy h�t m�lva lesz a temet�s. �n mindenk�ppen ott leszek, �n az egyetlen igaz bar�tn�je. P�r napja csak feket�t hordok. Royce King egyre betegebben n�z ki, de szent meggy�z�d�sem, hogy nem a b�nat, ink�bb a b�ntudat em�szti. �s �n �r�mmel fogom v�gign�zni, am�g v�gleg elem�szti ez a pokol. 
 
 
 

1933. m�jus 7. 

Ma van Rosalie temet�se. Viszek neki egy kis csokor iboly�t. Ez volt a kedvence. Meg az orchidea. Csak most �ppen ibolyaszezon van, n�lunk is termett egy csom�. De az orchidea jobban illene hozz�. H�v�s �s titkos volt Rosalie. �s persze szabad volt �s sz�p, csupa b�szkes�g. Lehet, hogy mindenkinek igaza van, �s meghalt. De �n akkor sem hiszem el.

Elmegyek Rosalie temet�s�re, ak�rmilyen �r�ltnek tartanak. � is elj�nne az �n temet�semre. 
 
 
 

1933. m�jus 8. 

Tegnap lezajlott Rosalie „temet�se”. Szertart�sos volt, rideg, �s cseppet sem Rosalie-hoz m�lt�. Sokszor mondogatta nekem, hogy � olyan temet�st szeretne, ahol mindenki boldogan eml�kezik r�. Nah�t ez pont nem olyan volt. Istenem, milyen d�h�s lenne most. De csak nekem mondan� el. Mindenkit elragadtat a b�joss�g�val �s a kecsess�g�vel, de csak �n tudom, milyen er� lakozik benne. �ppen ez�rt nem hiszem el, hogy meghalt. 
 
 

1933. m�jus 9. 

„HOLTAN TAL�LT�K AZ EGYIK BEFOLY�SOS CSAL�D SARJ�T!”

 

Mindegyik �js�g ma reggel ezzel, vagy egy ehhez hasonl� szalagc�mmel ind�tott. Royce King egyik bar�tj�t meg�lt�k. Kitekert�k a nyak�t. Mellette egy kis cetli fek�dt ezzel a sz�veggel: „� �lte meg Rosalie Hale-t! Ti k�vetkeztek!”

H�t �n majdnem el�jultam, amikor ezt megl�ttam. Vagyis v�gig igazam volt! Tudtam, hogy �k  �lt�k meg Rose-t, de azt m�g �lmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaki ennyire bossz�szomjas lenne. De ki lehet az, aki ezt csin�lta? Csak nem… maga Rosalie? Tudtam, hogy nem halhatott meg! A temet�se �ta mindig viszek a s�rj�ra egy kis csokor iboly�t, amely m�snapra mindig elt�nik. Lehet, hogy ezeket is � viszi el? Istenem! Mit�l sz�d�l�k ennyire? Azt hiszem… 

Na h�t, siker�lt el�julnom. A f�rjem hozott be a k�rh�zba, azt mondt�k, kisebb megr�zk�dtat�s  �rt. Vajon mit�l? Rosalie �l, de ezt senkinek sem mondhatom el. Rosalie sem akarn�, k�l�nben r�g visszaj�tt volna…

-Mit�l lett rosszul a feles�ge?-k�rdzte a f�rjemet a doktor  Cullen, vagy valami ilyesmi neve van.

-Tudja, Rosalie Hale a legjobb bar�tn�je volt, nagyon k�zel �lltak egym�shoz. �s most a feles�gem a fej�be vette, hogy Rose m�g �l. �s amikor megl�tta az �js�gokat reggel, egyszer�en el�jult.

A doktor v�rt egy-k�t pillanatot, am�g felelt:

-�rtem. Ne agg�djon, az csak a megr�zk�dtat�s, hiszen ha t�nyleg ennyire k�zel �lltak egym�shoz, akkor ez term�szetes. El fog m�lni.

-K�sz�n�m, doktor �r.

Hazaj�tt�nk, �s az �n figyelmes f�rjem r�gt�n �gyba dugott. �n pedig azt hiszem, szund�tok egyet… 
 
 

1933. m�jus 17. 

Tegnap �jjel meg�lt�k Royce Kinget! A c�dul�n mellette ez �llt: V�ge

Egy h�tig minden nap meg�ltek –pontosabban Rosalie meg�lt- valakit azok k�z�l, akik ott voltak a hal�l�n�l. M�g mindig azt gondolom, hogy Rosalie �l. � nem halhatott meg! Egyszer�en k�ptelens�g! Erre a legjobb bizony�t�k az a h�t ember, akit az elm�lt egy h�tben Rosalie meg�lt. Valamit el kell int�znem. Majd m�g �rok. 

Este van. Alkonyat k�r�l kimentem Rosalie s�rj�hoz. Elmondtam neki az �rz�seimet. Egy k�darabnak! De legal�bb j�l esett. Kibesz�ltem magamb�l minden gondomat. �gy gondolom, hogy mostm�r k�nnyebben el tudn�m engedni Rosalie-t. Kihoztam neki a kedvenc s�lj�t, azt, amit n�lunk hagyott azon a v�gzetes est�n. M�g mindig kiss� h�v�s van az �vszakhoz k�pest, de m�r l�nyegesen enyh�bb az id�, mint akkor volt. Miel�tt elj�ttem volna Rosie s�rj�t�l, l�ttam a f�k k�z�tt egy arany hajzuhatagot meglibbenni. �s ekkor elj�ttem. Rosalie Lillian Hale s�rj�n pedig ott volt egy sz�l feh�r orchidea.