(Esme szemsz�ge) 

D�h�sen rontottam be r�gi otthonomba, �s azonnal ap�m dolgoz�szob�ja fel� vettem az ir�nyt. Legnagyobb �r�m�mre minden jel szerint any�m nem volt itthon, mert nem l�ttam �t k�zben �s nem bukkant fel sehol. �  jobb is, hogyha nem hallja meg ezt a besz�lget�st. Abban biztos vagyok, hogy az � keze nincs benne a dologban. Kopog�s n�lk�l rontottam be ap�mhoz, aki meglepetten ugrott fel a sz�k�b�l.

• Esme, m�gis mit k�pzelsz? – szegezte nekem a k�rd�s. Persze egy j�l nevelt �rin� nem ront be sehova kopog�s n�lk�l.
• Maga mit gondolt ap�m, amikor �tvert engem a f�rjemmel? – szegeztem neki a k�rd�st. Micsoda k�pmutat�s.
• Ezt meg hogy �rted? – k�rdezte �rtetlen�l.
• Hallottam ma k�t f�rfit besz�lgetni, akik �ppen azt ecsetelt�k, hogy hogyan siker�lt �tvernetek engem – fakadtam ki. – Tudja, hogy milyen �letem van Charles mellett? Folyamatosan megal�z �s b�ntalmaz. Ezt akarta? – eredtek el a k�nnyeim.
• Charles biztos�tott r�la, hogy j�l b�nik veled – v�gta r� ap�m.
• Lehet, hogy ezt mondta, de nem ezt teszi. M�g az is jobb lenne, hogyha �gyet sem vetne r�m. Az egyetlen szerencs�m, hogy m�r egy ideje elment. V�gre felvehetek egy ruh�t an�lk�l, hogy ne kelljen v�gigp�dereznem a b�r�m, mert a foltjaim elt�ntek. Tudja milyen �rz�s, hogy r�ad�sul az ap�m a felel�s a sorsom�rt? – kiab�ltam r�.
• �n nem vagyok felel�s a sorsod�rt. Te mondt�l igent Charlesnak – kezdett � is kiab�lni.
• �n mondtam igent, de csak az�rt, mert azt hittem, hogy k�l�nben a csal�dunk az utc�ra ker�l – folytattam a d�h�ng�st, de l�ttam ap�mon, hogy nem fogja fel a probl�m�t.
• Mindenk�ppen hozz� kellett volna menned – f�zte m�g hozz�.
• M�gis mi�rt? – k�rdeztem d�bbenten.
• Mert m�r akkor neki �g�rtelek, amikor megsz�lett�l – v�laszolta egyszer�en.
• Err�l esetleg nekem is kellett volna tudnom – mondtam hat�rozottan, �s f�ldh�z v�gtam egy poharat.
• Ebben a vil�gban �lsz, �s itt m�g az �n szavam a d�nt� feletted, �gyhogy t�r�dj bele, �s l�gy j� feles�g, akkor nem fog b�ntani – z�rta le ap�m a vit�t. – Most pedig menj haza, �s tartsd rendben a h�zadat, hogyha a f�rjed hazaj�n, el�gedett legyen. Any�dnak majd mondom, hogy itt volt�l l�togat�ban. Szerencs�re csak k�s� d�lut�n fog haza�rni, �gyhogy � nem hallotta ezt a kifakad�st, amit el�adt�l. Te d�nt�tt�l v�g�l, �gyhogy viseld a k�vetkezm�nyeit.
• Maga meghalt a sz�momra. Hogyha any�m l�tni k�v�n, akkor j�jj�n �t. Nem l�tom sz�vesen a h�zamban �s �n sem j�v�k ide soha t�bb�. Rem�lem, hogy majd egyszer elnyeri m�lt� b�ntet�s�t, az�rt, amit velem tett – v�gtam m�g a fej�hez, majd kiviharzottam az ajt�n miel�tt m�g a k�nnyeim eleredtek. Tudtam, hogy nem szeret annyira, mintha fi� lenn�k, de azt nem gondoltam volna, hogy szinte m�r gy�l�l is az�rt, hogy l�ny lettem. K�pes volt t�nkretenni az �letemet, a saj�t ap�m, akinek meg kellene v�denie engem.

S�rva rohantam haz�ig, ahol azonnal bez�rk�ztam a szob�mba, �s egyhamar nem is terveztem, hogy kimegyek onnan. Charles holl�t�r�l m�r h�napok �ta nem tudtam semmit, de arr�l sem j�tt h�r, hogy elesett volna, �gyhogy biztosan �letben van valahol, �s b�rmikor hazaj�het, hogy gy�t�rj�n. Aznap nem is hagytam m�r el a szob�mat. Nem �rdekelt, hogy meg�heztem, �s az sem, hogy �t k�ne �lt�zn�m. Csak fek�dtem, �s nem csin�ltam semmit. Annyira boldogtalan voltam, mint m�g soha. Eddig legal�bb az a hit tartotta bennem a lelket, hogy a sz�rny� �let�rt cser�be megmentettem a csal�domat, de m�r ezt is elvett�k t�lem. Beles�t�ltam egy nyavaly�s csapd�ba gondolkod�s n�lk�l. Ostoba voltam, �s az is vagyok. Soha t�bb� nem cselekszem elhamarkodottan. Jobb lesz, hogy mindent k�tszer is alaposan meggondolok a h�tra l�v� �letemben. Sz�p lassan �lomba s�rtam magam. Nagyon j�l esett az �rtem j�v� j�t�kony tudatlans�g. Legal�bb minden nap ezekben az �r�kban gondtalan lehetek, ha m�r boldog nem is. M�snap reggel any�m hangja �s kopogtat�s �bresztett.

• Esme, kicsim, �bren vagy? Bej�hetek? – k�rdezgetett any�m, de nem sok kedvem volt v�laszolni. – Tudom, hogy rossz kedved van, �s biztos nagyon agg�dsz Charles miatt is, de j� h�reim vannak. K�rlek, engedj be. Ap�d mondta, hogy tegnap nagyon rosszul volt�l, �s hogy j�jjek �t hozz�d.
• J�v�k m�r, anya – v�laszoltam v�g�l, majd nagy nehezen felkeltem �s elindultam az ajt� fel�. Elford�tottam a kulcsot �s beengedtem any�mat.
• J� reggelt, dr�g�m – nyomott egy puszit az arcomra, majd izgatottan meglengetett el�ttem egy levelet, amin a felad� Charles Evenson volt. Teh�t a f�rjem.
• J� reggelt, any�m. K�sz�n�m – kaptam ki a levelet a kez�b�l er�ltetett mosollyal. � soha nem tudhatja meg, hogy mi t�rt�nt velem val�j�ban. Ki�br�ndulna az ap�mb�l �s soha t�bb� nem lenne boldog. Am�g azt hiszi, hogy minden rendben van, addig boldog marad. N�ha jobb egy kegyes hazugs�g, mint t�nkretenni m�g egy �letet.
• Nyisd ki! – mondta any�m izgatottan. – Biztos j� h�r van benne. Legal�bb ez majd felvid�t. Biztosan nagyon hi�nyzik m�r neked.
• Igen, �gy van – hazudtam k�nnyed�n. Majd kinyitottam a levelet. Azonnal felismertem Charles k�z�r�s�t. A h�bor� v�get �rt, de m�g maradnia kell, ott ahol van, �gy majd csak egy �v m�lva 1919-ben fog hazaj�nni. H�la az �gnek! M�g egy �v szenved�s n�lk�l.
• Na, mit �r? Ugye minden rendben van? – k�rdezgetett any�m, mire �n egy boldog mosolyt villantottam fel� �s b�lintottam.
• Igen, minden a legnagyobb rendben – mondtam hat�rozottan. M�g egy �vig t�vol lesz, de nem esett baja.
• Ez nagyszer�! – mondta �desany�m vid�man.
• Igen, szerintem is csod�latos – mosolyodtam el m�g egyszer. Az m�r m�s k�rd�s, hogy �n annak �r�ltem, hogy m�g egy �vig nem kell l�tnom �t. Any�m pedig annak �r�lt, hogy nem esett baja. L�nyeg�ben legal�bb lesz m�g egy �vem, amit egyed�l t�lthetek. R�gen gy�l�ltem a mag�nyt, de most szinte v�gyom r� minden pillanatban. Sokkal jobb egyed�l lenni, �gy kell azt j�tszanom, hogy minden rendben �s boldog vagyok
• Megyek is, mert m�g sok dolgom van, de musz�j volt l�tnom az arcodat, amikor kinyitod a levelet. V�letlen�l hozz�nk k�zbes�tett�k. Szeretlek, kicsim – nyomott m�g egy puszit az arcomra any�m, majd t�vozott.
• �n is szeretlek – sz�ltam ut�na, �s r�mosolyogtam, de ezt most egy �szinte mosoly volt. Senkit sem szerettem annyira, mint az any�mat. Mindig �szinte �s kedves volt velem. Nem lehetett okom panaszra, hogyha anyai szeretetre volt sz�ks�gem. Mindent elmondhattam neki, eg�szen addig, am�g f�rjhez nem mentem. �gy �rzem, hogy egyre t�volodok t�le is, pedig nem akarok, de folyamatosan mardos a b�ntudat, ami�rt hazudok neki. B�r m�g mindig �gy a jobb, hogy boldog tudatlans�gban, �s nem kel neki is megvetnie a f�rjemet, aki t�rsas�gban t�k�letes �riember, �gyhogy senkiben m�g csak fel sem mer�l, hogy milyen az igazi �ne.

Az id� gyorsan telt, �s �n egy kis ideig legal�bb boldog voltam. Tal�ltam magamnak elfoglalts�got. Az �rvah�zban mindig sz�ks�g volt n�mi �lelemre, �s k�t seg�t� k�zre, �gyhogy minden h�ten k�tszer megl�togattam a gyerekeket, j�tszottam vel�k, �s vittem nekik �lelmiszer, �s egy kis s�tem�nyt, amit magam k�sz�tettem. Mindig �r�mmel t�lt�tt el, amikor l�ttam, hogy legal�bb egy kis ideig boldogok a gyerekek, amikor igaz�n t�r�dnek vel�k. A h�lgyek, akik vezett�k az �rvah�zat nagyon kedvesek �s meg�rt�ek voltak, de a sok teend�j�k mellett j�t�kra m�r nem igen maradt idej�k, �gyhogy h�l�sak voltak a l�togat�saim�rt. Im�dtam mindegyik gyermeket. Mindannyian m�sok voltak, �s mind egyediek, m�gis egy sem volt k�z�l�k olyan, akire egy rossz szava lehetett volna az embernek. Annyira meg�rt�ek �s kedvesek voltak a k�lvil�ggal �s egym�ssal szemben is, hogy egy kicsit m�g irigyeltem is �ket. Ennyi �nzetlens�g, ennyi szeretet, amit k�pesek adni egy apr� kis gesztus�rt. Nem tudtam betelni a j�s�gukkal. Ekkor d�bbentem r�, hogy b�r m�g soha nem gondoltam a gyermekv�llal�sra, m�gis nagyon szeretn�m, hogyha lenne kisbab�m. A k�rd�s m�r csak az, hogy k�pes lenn�k-e megv�deni �t a f�rjemt�l. Vagy tal�n nem is kellene megv�denem. A saj�t gyermek�re csak nem emelne kezet. Hiszen egy kis tr�n�r�k�s lenne, vagy egy gy�ny�r� kisl�ny. B�r jobb lenne, hogy fi� lenne, mert akkor Charlesnak esz�be sem jutna olyan kegyetlens�g ellene, mint amit ellenem elk�vettek. Kicsit elgondolkoztam, �s ezt a gyerekek �szre is vett�k.

• Esme, Esme, j�l vagy? – hallottam meg a v�konyka hangokat.
• Persze, minden rendben – mosolyogtam r� a gyerekekre.
• Csak menned kell. Igaz? – k�rdezte a kisl�ny, aki az �lemben �lt.
• Igen, sajnos – pillantottam r� az �r�mra. Nemsok�ra itt az ideje, hogy a gyerekek vacsor�zzanak, mindig ilyenkor szoktam haza menni.
• Elj�ssz megint? – k�rdezt�k k�ny�rg� tekintettel.
• H�t persze, nagyon sz�vesen l�togatlak meg benneteket – mosolyogtam r�juk, �k pedig h�l�san meg�lelgettek.
• Mi is mindig nagyon �r�l�nk neked – mondt�k m�g, majd elindultak vacsor�zni, mert megkond�tott�k a kis harangot, hogy itt az id�.

B�k�sen s�t�ltam hazafel�, �s boldog voltam. Mindig j�l telt a napom, amikor alkalmam volt megl�togatni kis bar�taimat. Annyira �rtatlanok, �s  �szint�k ezek a gyerekek. Hihetetlen, hogy valaki k�pes volt kirakni �ket, vagy b�ntalmazni, mert sajnos, ahogy megtudtam itt nem csak �rv�k vannak, hanem olyan gyerekek is, akiket b�ntalmaztak a sz�leik. Mindenesetre �r�l�k neki, hogy ebben az otthonban nagyon is j� dolguk van. Az itt dolgoz�k mindent megtesznek �rt�k, amit csak tudnak. Miut�n haza�rtem, lef�r�dtem, majd olvastam m�g egy kicsit �s lefek�dtem aludni. Hossz�, boldog �lmom volt, amiben a saj�t gyermekemmel vagyok egy r�ten �s egy pokr�con �lve figyelem, ahogy j�tszik a pillang�kkal. 

Neh�z d�nt�s 

(Carlisle szemsz�ge) 

1918-at �runk. Chicag�ban telepedtem le n�h�ny �vvel ezel�tt. Nemr�g �t�tte fel a fej�t az �j k�r, aminek sajnos nincs ellenszere. A spanyoln�tha �gy t�nik, hogy nem hagy maga ut�n t�l�l�ket. A nap huszonn�gy �r�j�ban dolgozom a betegek k�z�tt, de b�rmit is teszek, nem seg�thetek rajtuk. M�r n�h�ny munkat�rsat is elvesztett�nk, ak�rmennyire is �vatosak vagyunk, nem tudjuk meg�ll�tani a betegs�g terjed�s�t. M�r t�bb ezer halottal kell sz�molni a k�rny�ken �s a helyzet csak romlik. Minden szabadid�met az ellenszer megtal�l�s�nak szentelem, de semmi es�lyem sincs a jelek szerint. A karant�nt m�r csak hal�lszob�nak nevezik a k�rh�zban egym�s k�z�tt, mert mindenki tudja, hogy aki oda beker�l az nem j�n ki t�bb�. Ha m�g dobogna a sz�vem megszakadna. F�rfiak, n�k, gyerekek, a betegs�g nem v�logat. Mindenkivel v�gez. Statisztikailag kellene lennie legal�bb egyvalakinek, aki immunis. Csak egy ember, aki nem hal meg �s m�ris ezreket, sz�zezreket gy�gy�thatn�nk meg. B�r modernebb lenne m�r a technika.

• Carlisle – szak�tott ki a gondolataimb�l Bill, az egyik munkat�rsam.
• Tess�k, Bill – n�ztem r�.
• �j betegek j�nnek, �s azt akarom k�rdezni, hogy bent tudsz-e ma is maradni. Tudom, hogy eg�sz h�ten bent vagy �s csak p�r �r�t alszol, azt is egy k�nyelmetlen beteg�gyon, de nincs emberem – mondta b�ntudatosan.
• Semmi gond, Bill. Sz�vesen seg�tek. Gondolom, hogy a karant�nba j�nnek az �j betegek – vetettem fel, b�r �ltal�ban csak oda j�nnek mostan�ban.
• Igen, Carlisle, a karant�nba. K�sz�n�m, hogy megint kiseg�tesz – mondta h�l�san, majd megveregette a v�llamat �s elindult a dolg�ra.
• Nincs mit – sz�ltam m�g ut�na, majd elindultam a k�rtermek fel�.

Nem telt sok id�be, m�g oda�rtem. A n�v�rek mindig agg�d� pillant�sokat vetettek r�m, hiszen �n t�lt�m itt a legt�bb id�t, �s azt v�rj�k, hogy mikor esem �ssze valahol. Nagyon kedvesek, hogy agg�dnak �rtem, hiszen �k nem tudj�k, hogy semmik�ppen sem tudom elkapni ezt a k�rt, �s term�szetesen semmilyen m�s betegs�get sem. Amikor be�rtem a terembe m�g a sz�m is t�tva maradt egy pillanatra. Tudtam, hogy �j betegeket hoznak, de nem sz�m�tottam r�, hogy ennyit. Legal�bb �tven ember, ez rengeteg. A szemem megakadt egy kedves h�lgy�n �s a fi�n. A n� sem is nagyon rosszul volt, m�gis a fi�t helyezte �ppen �vatosan egy �gyra, majd gondosan betakargatta �s cs�kot lehelt a homlok�ra. Egy igazi anya. L�tszott rajtuk, hogy mindenn�l jobban szeretik egym�st. A fi� pr�b�lta meggy�zni az anyj�t, hogy ink�bb � pihenjen le, de nem volt el�g ereje hozz�, hogy felkeljen b�rhogy is pr�b�lkozott.

• J� napot, Dr. Cullen vagyok. Asszonyom, k�rem, pihenjen le �n is – l�ptem a h�lgy mell� �s rem�ltem, hogy hallgatni fog r�m.
• Mrs. Elisabeth Masen, �s nem fekszem le, j�l vagyok, k�sz�n�m – simogatta meg ism�t fia homlok�t vizes ronggyal. – Tudom �polni Edwardot.
• Nem vagy j�l, anya. K�rlek, hallgass a doktorra, meg kell gy�gyulnod – mondta a fi� hat�rozottan, majd a mellette lev� �res �gy fel� mutatott. – Itt leszel mellettem, de oda kell fek�dn�d – magyar�zta nehezen forg� nyelvvel. V�g�l is siker�lt az asszonyt is �gyba tess�kelni. Gyorsan megvizsg�ltam �ket, �s a helyzet nagyon elszomor�t� volt. M�r a v�gs� st�diumba l�ptek. �rdekes m�don a fi� �letfunkci�i voltak er�sebbek, pedig l�tszott, hogy � beteg hosszabb ideje. Val�sz�n�leg az �desanyja szervezete gyeng�bb. Sajnos az anya fog el�bb t�vozni. B�r lehet, hogy jobb is �gy. Nem lenne j�, hogyha l�tnia kellene meghalni a fi�t. B�r k�ts�gtelen�l a fi�nak is neh�z lesz elengedni az �desanyj�t.
• Pihenjenek, azonnal visszaj�v�k n�mi orvoss�ggal – mondtam nekik, majd a t�bbi beteget is megvizsg�ltam, �s elmentem a sz�ks�ges gy�gyszermennyis�g�rt. Mikor vissza�rtem Mrs. Masen m�r megint a fia mellett �llt, a fi�nak pedig minden igyekezete ellen�re nem siker�lt az anyj�t �gyba parancsolni. Hihetetlen ez az asszony. – Asszonyom, k�rem, maradjon az �gyban. �n is beteg �s �gy csak ront a helyzet�n – k�rleltem, mire Mrs. Masen nagyot s�hajtva visszad�lt az �gy�ra. – K�sz�n�m – b�lintottam, majd odal�ptem, hogy beadjam az injekci�t. Majd a fi�nak is, �s ut�na a t�bbi betegnek. Nem sokat tehettem �rt�k, de legal�bb enyh�teni tudtam a szenved�s�ket.

N�h�ny �r�val k�s�bb visszamentem, hogy ellen�rizzem a helyzetet, �s mikor bel�ptem az ajt�n m�r megint ugyanaz a k�p fogadott. Mrs. Masen m�r megint felkelt �s m�r megint a fia borogat�s�t cser�lgette. Edward ez�ttal nem tiltakozott, mivel � m�g aludt a gy�gyszerek miatt. Azt sem igaz�n �rtettem, hogy az asszony mi�rt van m�r �bren, hiszen ugyanakkora adagot kapott, mint mindenki m�s.

• Asszonyom, lenne sz�ves v�gre nyugton maradni? – n�ztem r� k�rlel�en. Nem igaz, hogy nem �rti meg, hogy nyugton kell maradnia.
• Nyugodtan sz�l�tson Elisabeth-nek doktor �r, �s egy�bk�nt mind a ketten tudjuk, hogy nem �rem meg m�r a j�v� hetet sem – tette m�g hozz�. Nos, sajnos ezzel kapcsolatban nem tudtam vitatkozni vele. T�nyleg m�r csak napok k�rd�se volt, hogy a szervezete feladja annak ellen�re is, hogy pr�b�lta j�l tartani mag�t. Eddig is val�sz�n�leg csak a fia miatt maradt ilyen er�s.
• K�sz�n�m, Elisabeth. Engem pedig nyugodtan sz�l�tson Carlisle-nak. Tudom, hogy �n nem ostoba, de k�rem, maradjon az �gyban. Am�g pihen azzal is nyer egy kis id�t, �s h�tha addigra tal�lunk valamit a betegs�g ellen.
• Nagyon kedves, de engem m�r nem kell megmenteni. Elvesztettem a f�rjem �vekkel ezel�tt, �s a fiamat is el fogom vesz�teni a jelek szerint. Akkor mi�rt �ljek? – n�zett r�m k�ts�gbeesetten. Nos, ez k�ts�gk�v�l nagyon j� k�rd�s. Meg�rtettem az asszony indokait, de hittem, hogy senkinek sem lenne szabad feladni a k�zdelmet.
• A fia agg�dik �n�rt – mutattam Edwardra. – Ha m�s�rt nem is, k�rem, hogy emiatt hallgasson r�m – pr�b�lkoztam, a fia a jelek szerint mindenn�l fontosabb volt a sz�m�ra.
• Rendben – s�hajtott az asszony. – Amikor �bren van, mindig �gyban maradok – sim�tott v�gig Edward k�cos haj�n. – Viszont ha el�bb �bren vagyok, mint a fiam, �gysem tud megakad�lyozni benne, hogy �poljam – mondta hat�rozottan, de az�rt visszafek�dt.
• Ezt el is hiszem, hiszen m�r nem el�sz�r kaptam rajta, hogy titokban felkel – mosolyodtam el. Mire Elisabeth is elmosolyodott.
• Mindig is makacs asszony voltam, �gyhogy engem �gy kell elviselni – mondta m�g mindig mosolyogva.
• Ebben nem k�telkedem, de k�rem, pr�b�ljon meg nyugton maradni – mondtam m�g, majd beadtam egy �jabb adag gy�gyszert, amit�l hamarosan el is aludt. Ha t�bbre nem is, legal�bb n�h�ny �r�ra nem gondol a haldokl� fi�ra.

A k�vetkez�  napok egyre rosszabbak voltak. Mindent megtettem, amit tudtam, de ez nem volt el�g ahhoz, hogy legal�bb ne romoljon tov�bb az �llapotuk. Sorban haltak meg az emberek, �s k�nytelen voltam t�tlen�l n�zni. Mrs. Masennel nagyon j�l �sszebar�tkoztam, de legnagyobb sajn�latomra n�la is el�rkezett az id�, amikor m�r ha akart sem tudott szinte megmozdulni sem. A legt�bb betegem mellett ott voltam az utols� perceiben, hogy lelki t�mogat�st ny�jtsak, �s ez vele sem volt m�sk�pp.

• Itt az id�, ugye? – n�zett r�m k�ts�gbeesetten, majd m�g egyszer a fi�ra pillantott. Minden nap elb�cs�ztak egym�st�l, de ez a mai volt az utols� alkalom, m�g szerencse, hogy Edwardnak adtam n�mi altat�t, �gy nem kellett v�gign�znie az �desanyja hal�ltus�j�t.
• Sajn�lom – szor�tottam meg a kez�t. – Nem tudom megmenteni, Elisabeth.
• Semmi baj, engem nem is kell – n�zett m�lyen a szemembe. – �t mentse meg – fordult a fia fel�. – Edwardnak m�g �lnie kell. M�g nem tapasztalta meg az �let sz�ps�g�t. M�g nagyon sokat szeretett volna tanulni, egyetemre akart menni, m�g nem tapasztalta meg az �n�ll�s�got, a szerelmet. T�l hamar fel kellett n�nie, amikor elvesz�tett�k az �desapj�t. �g�rje meg, hogy megmenti a fiamat. Tudom, hogy meg tudja menteni – mondta Elisabeth hat�rozottan, �n pedig megdermedtem. Lehet, hogy r�j�tt, hogy m�s vagyok? K�ts�gk�v�l nagyon is szemf�les asszony, de nem t�nik �gy, mintha f�lne t�lem. Tal�n csak a l�z besz�l bel�le. – �g�rje meg – k�rlelt �jb�l. – Tudom, hogy k�pes r�.
• Meg�g�rem, Elisabeth – s�hajtottam. Vajon jogom van ezt tenni egy fiatal fi�val? Tiszt�ban vagyok vele, hogy �t tudom v�ltoztatni, a k�rd�s m�r csak az, hogy van-e jogom megtenni. Err�l neki k�ne d�ntenie. B�r az t�ny, hogy nem �lne tov�bb m�r egy napn�l, hogyha nem teszem meg.
• K�sz�n�m, Carlisle – motyogta h�l�san, behunyta a szemeit, majd a sz�ve dobbant m�g egy utols�t. Apr� keze elernyedt a kezeimben. Sajn�ltam, hogy elhagyta ezt a vil�got, mert ritk�n tal�lkoztam ilyen �nzetlen l�lekkel, de egy kicsit m�gis �r�ltem, hogy t�bb� m�r nem szenved.