Hatvan, hossz�, iszony�an k�nz�  �v ut�n j�tt�nk csak vissza ebbe a v�rosba. Forks, itt kezd�d�tt az �letem, �s itt is vetettem v�get neki. Elmentem, nem j�ttem vissza. Hatvan �v! Csak Bella �let�nek biztons�ga �rdek�ben nem t�rtem vissza hozz�. �s m�g �n t�vol voltam, Bella csak �regedett. Ezt a sorsot akartam neki mindig is, de most iszony�an k�noz az akkori d�nt�sem. Hatvan �ve nem l�ttam az arc�t, azt a f�nyt a szemeiben. Ha lehunyom a szemem csak �t l�tom. Az arc�n l�tszik, hogy a szavaim lerombolt�k az eg�sz �let�t, hogy elhitte, amit akkor mondtam neki. Hogy elhitte, hogy nem szeretem.  �gy l�ttam utolj�ra �letem �rtelm�t. Mekkora eget renget� hazugs�g volt! Hogy ne szeretn�m a legszeretetrem�lt�bb l�nyt a vil�gon? Hogy tudta el hinni? Onnant�l, hogy h�tat ford�tottam neki az �letem romokban hevert. Sok�ig v�rtam a hal�lt, de nem j�tt. �ltattam magam, hogy mindkett�nknek jobb �gy. Hogy lehettem ekkora idi�ta? Hogy hihettem ezt? �letem legnagyobb hib�j�t k�vettem el azon a szeptemberi napon. A legrosszabb, hogy a t�r�sre a szemeiben, a kihalts�gra, ahogy kihunyt a f�nye, ahogyan abban a pillanatban elt�nt minden, sz�ntiszt�n eml�kszem.  Minden! Abban a pillanatban halt meg az a vid�m, de olykor makacs Bella, akibe beleszerettem. �s �n, amekkora sz�rnyeteg vagyok k�pes voltam ilyen �llapotban otthagyni. M�g hallottam a l�pteit, ahogyan ut�nam indul, de �n elszaladtam. Pr�b�ltam szabadulni a k�nok el�l, amik az �ta is folyamatosan k�noznak. B�rmennyire is f�j, meg�rdemlem. �n voltam az az idi�ta, aki otthagyta, �n voltam az, aki �sszet�rte a sz�v�t �s t�nkretette az eg�sz �let�t. Ha akkor nem d�nt�k olyan elhamarkodottan, ha t�bb eszem lett volna, most is biztons�gban tudhatn�m szeretett Bell�mat. Ha ez kicsit is boldogabb lenn�k, ha m�g egyszer meg �rinthetn�m, ha m�g egyszer l�thatn�m, m�r az is megv�lt�st jelentene. Csokol�d�barna szemei most is csillogn�nak, puszt�n az�rt, mert mellette vagyok. Az egyetlen ok, ami miatt visszaj�ttem, hogy Alice l�tta: Bella elf�radt. Most is �t kerestem. Egy utols� nyomor�knak �reztem magam az elm�lt hatvan �v minden egyes napj�n. Kerestem �sz n�lk�l kutattam, m�g nem szemem meg akadt az �letet jelent� n�ven. K�zelebb l�ptem.

Isabella Marie Swan

(1987-2065)

Itt nyugszom �n e hant alatt,

hal�lom�rt ne s�rj,

csak gondolj arra, mi bel�lem megmaradt.

Eml�kezz r�m, �s ha lelked �l,

�s t�nyleg rem�l tal�lkozunk m�g.  

A k�be v�sett szavakat f�jt olvasnom, mintha csak nekem �r�dtak volna. T�rdeim �sszecsuklottak, kezeim remegtek. Soha nem t�rt�nt m�g velem ilyen ezel�tt. Ujjaimat v�gig h�ztam a n�ven. Eml�kek �radtak a tudatomba, de mind f�jt, �s  �getett. Bel�lr�l em�sztett az �sszes k�p, mely besziv�rgott az elm�mbe. A hideg s�rk�be v�sett n�v k�ny�rtelen volt, felhas�totta hallott sz�vemet, melynek szinte sz�rtak a szil�nkjai.  Olyan �rz�sem volt, mint akit savba m�rtanak. �jra a n�vre n�ztem. Hirtelen el�t�rt bel�lem a zokog�s. K�nnyek n�lk�l, t�rden �llva s�rtam szerelmem s�rja el�tt.

• T�lem nem b�cs�zt�l el – suttogtam megt�rten, m�g mindig zokogva.

Pr�b�ltam azt a boldog Bell�t magam el� k�pzelni, aki a sz�let�snapja el�tt volt, de egyre csak azt a v�gtelen�l megt�rt, �s szenved� arcot l�ttam. Nem tudtam ezt m�r kezelni.

• Sajn�lom Edward, nekem is nagyon hi�nyzik – Alice hangj�ra a h�tam m�g�l nem v�laszoltam. Csak zokogtam tov�bb, egyre csak pr�b�lkozva
• Edward, nem teheted ezt – suttogta a h�gom megt�rten. Leguggolt mell�m, mikor r�n�zett a s�rk�re hangtalanul t�rdelt le. Most sem v�laszoltam. Nem tudtam tov�bb szenvedni, nem tudtam egy olyan vil�gban �lni, amiben Bella nem l�tezik
• K�rlek – suttogott Alice. Hallottam a hangj�n, hogy � is s�r – nem teheted ezt

Fel�lltam, �s a s�rk�re n�ztem, mik�zben Alice-hez besz�ltem.

• Nem tudok n�lk�le �lni, �rtsd meg. Sajn�lom. Mond meg a t�bbieknek, hogy ne haragudjanak r�m, hogy k�sz�n�m, amit �rtem tettek, �s hogy nagyon szeretem �ket – �s neked is k�sz�n�m – mondtam m�g utolj�ra meg �lelve Alicet
• Edward, ne – k�rlelt, de �n m�r messze j�rtam

Bemenek�ltem a csendes, k�d�s erd�be. L�pteim zaja volt csak hallhat�. Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy min�l el�bb v�get vessek a k�njaimnak. Amikor v�gre m�g h�rom napig tart� szenved�s ut�n Volterra falai el�tt voltam m�g gyorsabban futottam be oda. Pontosan d�l volt, amikor let�ptem magamr�l az inget a t�r k�zep�n. Csukott szemmel v�rtam a hal�lt. �reztem, ahogy a Volturi katon�k lefognak, majd hurcolni kezdtek valahov�. Nem �rdekelt hov�, csak legyen m�r v�ge! A szemem nem nyitottam ki. Nem �reztem semmit, csak hirtelen vak�t� f�ny gy�lt a szeme el�tt. Most m�r kinyitottam, �s megl�ttam azt, amit hi�ba pr�b�ltam elfelejteni  hatvan �ven kereszt�l. Bella volt, fiatalon, �s boldogan, kipirult arccal. A szem�ben l�ttam a f�nyt, mely az �r�k boldogs�got jelentette.