Helena �s �n elment�nk a k�nyvt�rba, ahol azonnal nekil�ttunk a keres�snek. Olyan f�rfiakat kerest�nk, akik 1900 �s 1910 k�z�tt sz�lettek. Ez volt az els� l�p�s. Mindketten szorgalmasan t�rtuk fel az iratokat, kutattunk, hogy min�l gyorsabban megtal�ljuk Helena apj�t. S min�l hamarabb tal�ljuk meg, ann�l hamarabb fogok meghalni. Furcsa volt belegondolni abba, hogy hamarosan halott leszek. Att�l f�ltem, hogy tal�n nem lesz el�g merszem odamenni Volterr�ba. De musz�j megtennem. Nincs m�s v�laszt�som.
- Tal�lt�l valamit? - szak�totta f�lbe a gondolataimat Helena.
- Igen. �sszesen 1200 f�rfi sz�letett ezekben az �vekben. Sz�p kis sz�m... - motyogtam az orrom alatt.
- Ez m�g nem is olyan sok! Enn�l sokkal t�bbre sz�m�tottam! - vigyorgott r�m, majd hozz�tette - az �n r�szemen 2002-t tal�ltam!
Megforgattam a szemeimet, s nekil�ttam, hogy kin�zet szerint kiv�logassam a f�rfiakat. K�l�n tettem a barna, fekete, sz�ke �s v�r�s haj�akat. Helena is ugyanezt tette, csak a saj�t kupac�val.
- Ez el fog tartani egy darabig! - bosszankodott.
Nem is figyeltem m�r r�, hisz mi�ta csak betett�k a l�bunkat ide, az�ta folyamatosan nyavalygott. A figyelmemet felkeltette, hogy a f�rfiak k�z�tt alig volt bronzos haj�. Ez kicsit zavar� volt.
- Ezt n�zd! Tal�ltam egyet! - ki�ltott fel boldogan Helena, �s fel�m ny�jtott egy f�nyk�pet.
R�mosolyogtam, �s kivettem a kez�b�l a pap�rt, hogy megn�zzem, ki az a f�rfi. Mikor megpillantottam, el�llt a sz�vver�sem egy pillanatra. A k�pr�l apa mosolyogott vissza r�m, m�g emberk�nt. Z�ld szeme boldogan csillogott. Olvasni kezdtem a k�p alatt l�v� sz�veget.
- Edward Masen... - suttogtam magam el� megsemmis�lten.
Remegni kezdett a kezem, a k�p kihullott bel�le, egyenesen a padl�ra. Messzir�l hallottam, hogy Helena hozz�m besz�l, de csak ostoba fecseg�snek hatott az, amit mondott.
- Nessie, figyelsz te egy�ltal�n r�m? - k�rdezte - Nessie?! Hah���!
Kez�t meglengette az orrom el�tt. V�laszolni akartam neki, de nem ki hang a torkomon. Csak a padl�n hever� k�pet b�multam, szinte vonzotta a tekintetemet. Egyetlen gondolat kavargott a fejemben. F�ltem, m�g csak r� gondolni is, de kimondani v�gk�pp nem mertem.
- Nem hinn�m, hogy � lenne az! - v�laszoltam neki v�g�l nagyon komoly hangon.
- Mi�rt? Bronzos haj... a szem nem egyezik, de val�sz�n�leg az�rt nem, mert ezen a k�pen m�g ember. Mi�rt nem lehetne � az? Tizenh�t �ves kor�ban halt meg, azt �rja! - magyar�zta nekem.
Sebesen megr�ztam a fejemet, s a k�pet kit�ptem a kez�b�l.
- Mi bajod van Nessie? Add ide! - ny�jtotta a kez�t, de mivel nem akartam neki visszaadni, fel�llt, hogy saj�t maga vegye el t�lem.
- Nem! � nem az ap�d, �rtsd m�r meg! Ereszd el! - kiab�ltam neki d�h�sen.
Nem akartam, hogy r�n�zzen a k�pre, nem akartam, hogy olyan k�ptelens�geket gondoljon, hogy �... hogy az �n ap�m az � apja. Az lehetetlen! Vagy m�gsem? Tal�n igaz? Van b�rmi es�ly is arra, hogy f�ltestv�rek legy�nk?
- Mi van, t�n ismered ezt a f�rfit? - k�rdezte bossz�san, kudarcot vallott a pap�r visszaszerz�si akci�val.
- Igen. � egy... nagyon j� ismer�s�m - motyogtam.
Nem akartam neki elmondani, hogy � az ap�m. Akkor csak m�g jobban �ssze kutyuln� a dolgokat.
- T�nyleg? Ez t�k j�, akkor megl�togathatjuk! - vigyorgott r�m lelkesen.
- Nem hinn�m, hogy �r�lne neki! Figyelj, �n ismerem �t, �s biztos vagyok benne, hogy nem � a te ap�d! - feleltem er�s �llel a hangomban.
Helena felh�zta mindk�t szem�ld�k�t, �gy n�zett r�m, mint egy idi�t�ra.
- Ki ez? - k�rdezte v�g�l.
- Most Edward Cullen a neve. Forks-ban �l, de hagyjuk ezt! - mondtam kiss� idegesen.
A k�pet �sszehajtottam, �s belegy�m�sz�ltem a zsebembe. Itt biztos helyen lesz.
- Olyan fura vagy Nessie... - jelentette ki hat�rozottan Helena.
Nem v�laszoltam neki semmit erre, hisz mit kellett volna mondanom? Csak az j�rt a fejemben, hogy mi van ha igaz? Mi van ha � Helena apja? �jabb titok van leleplez�d�ben? Mit kellene most tennem? Vissza nem mehetek! Tal�n egyszer�en csak el kellene felejtenem ezt az eg�szet. De nem b�rtam. A gondolat bef�szkelte mag�t a fejembe.
- Az nem lehet... - suttogtam magam el�.
Helena furcs�n n�zett r�m, de r�m hagyta a dolgot, �s folytatta a keres�st. Ap�n k�v�l csak k�t bronzos haj� f�rfit tal�ltunk. Egy Mark �s egy Peter nevezet�t. Ahogy megn�ztem �ket, egyik sem hasonl�tott igaz�n Helen�ra, de apa sem.
- �s most mihez kezd�nk? Hogy tal�ljuk meg �ket? Lehet, hogy nem is v�mp�rok. Lehet, hogy meghaltak. Lehet, hogy az ap�m nincs is a k�pek k�z�tt. Nekem a legszimpibb Edward Cullen! - vigyorgott r�m, mint a vadalma.
Bossz�s pillant�st vetettem fel�je, kezdett m�r egy kicsit ideges�teni.
- Mondtam m�r, hogy � nem lehet az ap�d! - ism�teltem el �jra.
- Ok�, ok� �rtem �n! Csillapodj! De az�rt megl�togathatom nem? - k�rdezte f�loldalas mosollyal.
�nk�ntelen�l is ap�ra gondoltam. Apa szokott �gy mosolyogni.
- Nem! - ki�ltottam fel hirtelen - figyelj r�m Helena, � az �n ap�m! Az eny�m! Renesmee Cullen a teljes nevem, �rted?!
Helena d�bbenten b�mult r�m, majd k�nnyezni kezdett. Fels�hajtottam. Tal�n egy kicsit elvetettem a sulykot.
- Sz�val, nem akarod, hogy a f�ltestv�red legyek, igaz? - k�rdezte remeg� hangon - sz�gyellen�l engem!
Lehajtottam a fejemet. Most mit kellene neki mondanom? Igen, val�ban nem akarom, hogy a testv�rem legyen, de nem az�rt, ami�rt � gondolja. Hanem az�rt, mert nem akarom t�nkretenni apa �s anya h�zass�g�t. Anya kiakadna, ha kider�lne, hogy Helena apa l�nya.
- Figyelj, te ezt nem �rted! - v�laszoltam neki.
- Akkor magyar�zd el! K�pes vagyok felfogni! - bosszankodott, s most val�ban s�rt.
Annyira megsajn�ltam, hogy majdnem odamentem, hogy meg�leljem, de azt�n �gy d�nt�ttem, hogy tal�n nem lenne olyan j� �tlet.
- Nem lehet... t�l bonyolult... t�l neh�z... - dadogtam, �reztem, ahogy a sz�vem sokkal gyorsabban ver a kellet�n�l.
A fejem iszony�an elkezdett f�jni, s mintha egy kicsit sz�d�ltem volna. De �n soha nem szoktam sz�d�lni! Soha nem szokott f�jni a fejem.
- Ink�bb megmutatom! - aj�nlkoztam fel ink�bb, s kezemet az arc�hoz �rintettem.
Megmutattam neki az �ssze eml�kemet, a gondolataimat. Nem volt er�m elmes�lni mindezt, �gy sokkal k�nnyebb volt.
- �rtem. De nem lenne jobb, ha elmenn�nk, �s megk�rdezn�nk a biztons�g kedv��rt? Te is tudni akarod nem? - k�rlelt engem.
- Nem akarom... - motyogtam az orrom alatt.
- De, akarod. Most mutattad meg a gondolataid. K�v�ncsi vagy r�! - v�dolt meg.
- De nem a sz�leim boldogs�ga �r�n! - sz�ltam r� szigor�an - �s �n most sz�k�sben vagyok otthonr�l, nem mehetek csak �gy vissza!
- Majd �jra elsz�ksz! K�rlek! - most m�r komolyan k�ny�rg�tt.
Elgondolkodtam. V�g�l is, t�nyleg jobb lenne tudni. �s �jra elmehetek otthonr�l. Senki nem �ll�tani meg. Tudnom kell az igazat, �s ennek az egyetlen m�dja az, ha besz�lek ap�val.
- Rendben van. Menj�nk - Helena boldogan a nyakamba ugrott.
Nagyon ideges voltam, mikor f�l �r�val k�s�bb m�r a b�relt Porsche aut�ban sz�guldottunk az �ton. Hamarosan oda�r�nk, s �n m�g nem k�sz�ltem fel lelkileg semmire. Azt sem tudom, mit fogok mondani, vagy k�rdezni. Helena l�tsz�lag teljesen nyugodt, tal�n mag�ban m�r a k�z�s j�v�nket tervezgeti. Biztos nagyon �r�lne neki, ha �n lenn�k a testv�re, tudom.
- Nem leszel m�rges, ha igaz lesz? - k�rdezte f�l�nken.
- De... az leszek - v�laszoltam hal�losan komolyan.
Minek kellene hazudnom neki? Nem sz�lt t�bbet hozz�m az �ton, �s �n sem besz�ltem. Csak �lt�nk csendben egym�s mellett. Mikor beparkoltam a h�z el�, m�r val�s�ggal remegtem az idegess�gt�l. Nagyon fesz�lt voltam. Mindketten kisz�lltunk az aut�b�l, �s elindultunk az ajt� fel�. Bekopogtattam, nem akartam csak �gy berontani.
- Nessie! - ki�ltott fel Alice, mikor megl�tott engem az ajt�ban �llni.
Boldogan meg�lelt, megpuszilta arcom k�t oldal�t. Csak �gy s�t�tt r�la az �r�m. Azt�n szem �gyre vette Helenat. Udvariasan bemutatkozott neki, de �gy n�zett r�, mintha egy sz�rnyet l�tna. Tal�n l�tta, hogy ez fog t�rt�nni? Tal�n azt is tudja, hogy mi�rt vagyunk most itt? El tudom k�pzelni.
- Gyertek be! Nessie, m�r nagyon v�rtuk, hogy mikor j�ssz haza! - mosolygott r�m kedvesen.
Sz�val sz�m�tottak r�, hogy visszaj�v�k. Mindenki a nappaliban �lt, s ahogy bel�ptem minden szem r�m szegez�d�tt. Majd egyszerre fordultak Helena fel�.
- Nessie! - hallottam meg a h�tam m�g�tt a legkedvesebb hangot sz�momra.
Jake �llt m�g�ttem, mosolyogva t�rta ki a karjait. Gondolkod�s n�lk�l a karjaiba vetettem magam, most nem sz�m�tott semmi, csak az, hogy itt van.
- Jaj Jake, tudod mennyire hi�nyozt�l? - k�rdeztem t�le, de v�laszt nem v�rtam r�.
Ha m�r hamarosan �jra elmegyek, akkor legal�bb hagy �lvezzem ki, hogy most vele lehetek.
- Akkor mi�rt nem vetted fel a telefont? Nagyon agg�dtam �rted! - suttogta, simogatni kezdte a h�tamat.
- Most nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy ezt megbesz�lj�k! - mutattam a fejemmel Helena fel�.
Jake k�vette a pillant�somat.
- Ki ez? - k�rdezte halkan.
- Hossz� lenne elmondani - r�ztam meg a fejemet - mindent meg fogsz tudni! �s megbesz�lj�k azt a m�sik dolgot is ezut�n, �g�rem!
Jake egy hossz� pillanatig csak engem n�zett, majd beleegyez�en b�lintott.
- Szeretlek! - suttogta, mik�zben mag�hoz �lelt.
A sz�vem hevesebben kezdett el verni, az a j�l ismert melegs�g pedig el�rasztotta a testemet. Kibontakoztam az �lel�s�b�l, �s odamentem Helena mell�. Jake a m�sik oldalamra �llt, felt�nt, hogy nem akar elmozdulni a k�zelemb�l. A pillant�sommal megkerestem any�t, aki f�jdalmas arc kifejez�ssel n�zett r�m. B�ntudatom volt, hogy most megint f�jdalmat fogok neki okozni, pedig meg�g�rtem, hogy nem teszek ilyet t�bb�.
- Renesmee, elmondan�d, hogy ki �? - k�rdezte apa, �s elindult fel�m.
Helena sz�lesen elmosolyodott, egy amolyan ,, te vagy az ap�m" pillant�ssal m�rte v�gig ap�mat.
- Lenne egy k�rd�sem. Nagyon fontos lenne, ha �szint�n v�laszoln�l r�! - feleltem, mire � komolyan b�lintott.
Fels�hajtottam, �s azon voltam, hogy belekezdj�k, de Helena megel�z�tt.
- Te vagy az ap�m? - k�rdezte.
A szob�ban d�bbent csend lett. Mindenki Helen�t n�zte. Ap�nak t�tva maradt a sz�ja, annyira meglep�d�tt ezen a k�rd�sen.
- Jobb lenne, ha megbesz�ln�nk ezt... - t�rtem meg zavartan a csendet, Helen�t magam ut�n h�zva a kanap�ra �ltem.
- Nos... akkor elmes�lek mindent az elej�t�l! - kezdtem bele.