Ami�ta csak betett�k a l�bukat az iskol�ba, �rdekelni kezdtek. F�k�pp Edward. Hab�r z�rk�zottak voltak, de tudtam, hogy ez csak �lca. Az iskola se ne nagyon t�rekedett, hogy jobban, megismerje �ket, de ez tal�n csak a f�lelem miatt volt, amit mindenki �rzett a jelenl�t�kben.

De m�r el�g �js�got olvastam, hogy tudjam: ha egy fi� rejt�lyes, az j� jel.

�gy elkezdtem bevetni a praktik�imat, p�ld�ul nekimentem, vagy valamilyen jelent�ktelen dolog miatt s�rni kezdtem, �s tettem r�la, hogy Edward k�zel�be legyek minden ilyen alkalommal, de hi�ba. Semmi sem t�nt f�l neki.

Viszont egyre gy�trelmesebben t�rtem, hogy minden pillanatban csak r� tudtam gondolni, �s hogy minden �lmomban f�szerepet j�tszott.

Egy megold�s volt: �ssze kellett vele valahogy z�rk�znom, �gy, hogy m�g v�letlen�l se zavarhassanak meg.

A t�li b�l pont kap�ra j�tt, mert akkor a mi �vfolyamunknak kellett d�sz�tenie az iskol�t, bele�rtve a termeket is. Mivel mindenkinek k�telez� volt valamit hozni, a Cullen csal�d se hi�nyozhatott, �gy �k is bej�ttek seg�teni. H�la Istennek Angela, az egyik legjobb bar�tn�m volt az egyik f� szervez�, �gy tudtam, hogy hova osztott�k be Edward-ot, �s elint�ztem a l�nnyal, hogy �n is abba a terembe foglalatoskodhassak.

J�val hamarabb odamentem a sulihoz, �s j� l�p�snek bizonyult. A Cullen csal�d m�r bent volt, gondolom, hogy elker�lj�k a „cs�csforgalmat”. Mikor bementem a terembe megl�ttam, ahogy Edward a falra akasztgatja fel a vir�gokat, annyira �des volt. Egy pillanatra h�trah�k�lt, ahogy megl�tott, majd leugrott a padr�l, �s szinte megijedt t�lem.    

- Szi-szia Edward – motyogtam zavaromban.

- Jessica, te mit csin�lsz itt? – k�rdezte d�h�sen, de �n m�r szinte elolvadtam t�le, ahogy ki mondta a nevemet.

Megvontam a v�llamat.

- Seg�tek neked – feleltem, �s pr�b�ltam k�z�mb�sre fogni a hangomat, de sehogy sem siker�lt, majdnem el�jultam, annyira helyes volt.

- �n m�r k�sz vagyok, most megyek. Szia! – k�z�lte halkan, �s m�r indult az ajt� fel�, de el�lltam az �tj�t.

- Edward, besz�ln�nk kell! Nekem te… nekem – kezdtem, de k�zbev�gott.

- K�rlek, ne folytasd! Figyelj, Jessica, �n nem szeretn�k semmit se t�led! – �ll�tott le k�ts�gbeesetten.

Nyeltem egyet, �reztem, ahogy v�gig�rad a testemen a f�jdalom. Mi�rt nem kellek neki? Hiszen nem j�r senkivel!

- Mi�rt nem? K�rlek, magyar�zd meg! – esedeztem neki.

- Jessica, �n senkivel se fogok j�rni ebb�l az iskol�b�l, se most, sem holnap, rendben? Te egy… egy nagyon aranyos l�ny vagy, de nem �rzem ir�ntad azt, amit te ir�ntam! – Istenem, a sablonsz�veg!

Lehajtottam a fejemet, �s b�ntudatosan elmosolyodtam.

- Tudom, hogy nem vagyok olyan sz�p, mint Rosalie, de ha jobban megismern�nk egym�st, akkor tal�n! – azt hiszem les�llyedtem arra a pontra, ahonnan m�r neh�z feljutni. M�g soha az �letemben nem �gtem le annyira, mint akkor.

- Jessica, te ezt nem �rtheted. Ebb�l az iskol�b�l nekem senki sem tetszik �gy.

- De h�t nem besz�lt�l m�g senkivel se, akkor honnan tudod eld�nteni? Mi csak randizzunk egyet, ut�na meg elk�ldhetsz, de adj egy es�lyt! – k�ny�r�gtem neki. Egy pillanatra az arc�n �tsuhant a sz�nalom, de azt�n megr�zta a fej�t.

- Engedj ki, Jessica, k�rlek. Te egy jobb fi�t �rdemelsz n�lam! – a fi� sz�n�l fintorgott, ki tudja mi�rt.

Megr�ztam a fejemet.

- Sokkal rosszabb, hogy most elk�ldesz, mint hogy egy randi ut�n tenn�d! Nem is ismersz! – ki�ltottam, �reztem, hogy egy k�nnycsepp v�giggurul az arcomon.

- Ne s�rj, ez nem a te hib�d. �n vagyok rem�nytelen�l v�logat�s, �s b�rmennyire f�j, de meg kell, hogy k�rjelek r�, ne gondolj r�m. Csak ism�telni tudom magamat, nem szeretn�k t�led semmit! Sajn�lom! – motyogta Edward, majd kisurrant m�g�ttem, �s elment.

Le�ltem az egyik padra, �s n�m�n v�giggondoltam az im�nti besz�lget�st. Hogy m�g ennyire nem al�zkodtam meg egy pasinak se, az biztos.

P�r perc m�lva kopogtattak, �s Angela kukkantott be.

- Hah�, csak gondoltam, megk�rdezem, hogy ment – hirtelen elhallgatott – �, ezek szerint nem t�l j�l. Minden rendben van? – k�rdezte egy�tt�rz�n, �s le�lt mell�m.

- Tulajdonk�ppen el�g… udvariasan utas�tott el, m�r ha lehet ezt mondanom.

- Nem r�szletezed, ugye?

- Hogyisne, hogy azt�n holnap megjelenjen az �js�gban! – fintorogtam Angela-ra kedvesen.

 R�m mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Ezek szerint az � �zl�s�vel vannak nagy gondok, te ne em�szd magadat. Megpr�b�ltad, b�szke lehetsz magadra, �n az vagyok!

S�hajtottam egyet. Angela mindig tudta, hogy mit mikor kell mondani.

- Na, gyere, fejezz�k be! Akarsz valami m�sik termet, ahol emberek is vannak? – k�rdezte nevetve, �n meg b�lintottam.

Egym�sba karolva �tment�nk egy m�sik terembe, ahol Mike Newton, �s Eric Yorkie dolgozott.

- L�nyok, sziasztok! J�tt�k seg�teni? – k�rdezte Mike olyan hangs�llyal, mint aki t�lleg �r�l nek�nk.

Angela megr�zta a fej�t.

- Bocs, nekem m�s dolgom van, de �t itt hagyom! – mondta, majd kiment a teremb�l.

- H�t, Jess, akkor ezeket kezdheted is rakni! – k�z�lte Mike, majd a kezembe nyomott egy termetes zacsk�t, ami tele volt rajzolt h�krist�lyokkal.

Felny�gtem, majd az ablakhoz mentem, �s n�m�n ragasztgatni kezdtem �ket. �gy f�l �ra m�lva meghallottam Mike �s Eric elismer� f�ttyent�s�t.

- Nagyon sz�p! – k�z�lt�k, majd mindenki folytatta a munk�j�t.

Kin�ztem az ablakon, �s n�m�n figyeltem az es�t, mik�zben csak egy szem�lyre b�rtam gondolni: Edward, Edward, Edward.