III. egys�g

( Jacob szemsz�ge )

Arra �bredtem, hogy megint remegek.

Fel�ltem.

Pr�b�ltam visszaeml�kezni, hogy mit is �lmodtam.

Mindenf�le k�pek kavarogtak a fejemben.

 V�g�l �ssze�llt a kirak�s. Bella v�rv�r�s szemekkel, Edward a nyak�hoz hajol, majd el�gedetten vigyorog.

- � m�r a mi�nk! – d�rg�li az orrom al�.

- Ezek a Cullenek semmivel sem jobbak, mint azok az �jsz�l�ttek akikkel p�r h�napja harcoltunk! – gondoltam keser�en.

Kin�ztem az ablakon.

S�t�t volt.

Az �jjeli �r�m foszforeszk�l� sz�mlapj�ra n�ztem. Hajnali kett�t mutatott.

- Indul�s! – sz�ltam magamra sz�razon, �s halkan kilopakodtam a szob�mb�l.

Amikor m�r �ppen ki�rtem volna a h�zb�l, kattant a villany, �s valaki �gy sz�lt:

-Ejnye Jakey! Most rajtakaptalak.

- Rachel! A sz�vbajt hozod r�m! – kiab�ltam a n�v�remre, �s nyugalomra intettem magamat.

- Te m�g fent vagy?  - k�rdeztem idegesen.

- Az id�eltol�d�s miatt. – magyar�zta mik�zben csokis m�zlit majszolt. – �s te? Hov�? Hov�?

- K�z�d?

- Bizony van! A n�v�red vagyok! Felel�s�ggel tartozom �rted!

- Kamu duma. Te nem vagy Anya! – hangs�lyoztam, majd  kil�ptem az udvarra.

Leah �s Paul m�r ott v�rtak r�m farkas alakban. A szem�k vil�g�tott a s�t�tben.

Bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t, �s befutottam az erd�be. Ezut�n remegni kezdtem �s farkass� v�ltoztam.

- K�st�l Black!  - hallottam m�ris Leah hangj�t – Lehet, hogy te r��rsz, de �n nem! M�g aludni is szeretn�k!

- Nyugi Leah. �gysem tudn�l aludni, hiszen annyi bajod van!

Paul morgott. Ez n�la a nevet�st jelentette.

- Ez sz�p volt. – mondta.

- Fogd be Paul! Te meg igyekezz! – d�rrent r�nk Leah.

Egym�sra n�zt�nk Paul – al, �s most az egyszer az �letben egyet�rtett�nk egym�ssal.

- Leah egy f�n�k�sk�d� …  - elharaptuk a mondatot.

- L�tom az egy cseppet sem zavar benneteket, hogy itt vagyok, �s minden gondolatotokat hallom!  - sz�lalt meg a l�ny.

A tov�bbi �r�kban n�m�n, egym�st�l t�vol j�r�r�zt�nk az erd�ben �s a k�rny�ken.

�n ,, v�letlen�l” a Cullen h�z k�zel�ben k�t�ttem ki.

A villanyok mindenhol �gtek �s hallottam, amint az ajt�k hangosan csap�dtak. Az �si szerz�d�s v�gett nem l�phettem �t azt a bizonyos hat�rt, de az�rt volt olyan j� a l�t�som �s a hall�som is, hogy tudtam kik lehetnek a h�zban.

Legnagyobb meglepet�semre  egy heves sz�vdobog�s �t�tte mg a f�lemet.

- Azt hittem, hogy Bella �s az a v�rsz�v� n�sz�ton vannak! Hogyan lehets�ges, hogy m�gis emberi l�t jelenl�t�t hallom?!  - k�rdeztem magamt�l.

- Jacob! – hallottam Paul hangj�t. – Tudod j�l, hogy nem mehetsz oda! Gyere innen!

- Tiszt�ban vagyok a t�rv�nyeinkkel! Nem kell �lland�an figyelmeztetned! Sem neked, sem Samnek! �rted?

- Persze. De ha most egyed�l lenn�l, akkor m�r biztosan nem itt lenn�l, hanem a Cullen h�zn�l!

- Dehogy! – tagadtam, �s d�h�sen morogni kezdtem.

- J�l van! Nyugi! Nem akartalak felbosszantani!

Meglep�dtem, �s bamb�n b�multam az el�ttem tornyosul� nagy, sz�rke  farkasra.

- Paul? Te bocs�natot k�rt�l? Nem is mondtad, hogy beteg vagy.

- Nagyon vicces. – mondta, majd csak �gy mellesleg megk�rdezte  - Kivel besz�lgett�l odabent a h�zatokban, miel�tt kij�tt�l volna?

- A n�v�remmel, Rachel –el. Most j�tt haza az egyetemr�l.

- Azt hittem, hogy � csak j�v�re v�gez.

- �gy volt, de olyan j� tanul�, hogy egy �vvel hamarabb diplom�zott.

- T�nyleg? Az kir�ly. Akkor Billy biztosan nagyon b�szke r�.

- Igen. Isten�ti. Szerinte r�la kellene p�ld�t vennem.

- Tal�n igaza van.  – sz�lt sokatmond�an Paul.

- Komolyan?  - k�rdeztem szkeptikusan – Ap�m szerint mi nagyon hasonl�tunk.

Paul most nem mondott semmit. Tudtam, hogy  ezzel betal�ltam n�la.

- Akkor az �reg Billy n�ha t�ved. – tette v�g�l hozz�,  �s �n  nevettem.

- K�l�nben is – k�rdeztem – Mit �rdekel t�ged a n�v�rem?

- Csak k�rdeztem, m�r azt sem szabad?

***