(Edward szemsz�ge) 

Nagyon tetszett ez a k�pess�g. M�k�s volt hallani Carlisle zavarban lev� gondolatait. Annyira aranyos volt, ahogy folyamatosan azon gondolkodott, hogy hogyan is tudn� pontosan lem�rni a k�pess�gemet, �s hogyan tudn�m kikapcsolni, kiknek a gondolatait hallom, vagy esetleg mindenki�t. N�ha kiss� pironkodva r�m pillantott, hogy figyelem-e a gondolatmenet�t. Sajn�ltam szeg�nyt, �s pr�b�ltam hagyni neki egy kis mag�nszf�r�t, hiszen az illend�s�g is �gy k�vetelte volna, de egyszer�en nem tudtam lekapcsol�dni a gondolatair�l az�ta, hogy el�sz�r meghallottam. Tal�n hogyha besz�lget�nk, akkor kev�sb� lesz k�nos a helyzet.

• Carlisle? – szak�tottam ki egy bonyolult gondolat�radat�b�l.
• Tess�k – fordult fel�m azonnal.
• Azt mondtad, hogy a l�t�nknek vannak szab�lyai. Valaki be is tartatja ezeket a szab�lyokat, vagy ezek ink�bb olyan �ratlan szab�lyok? – k�rdeztem k�v�ncsian. T�nyleg �rdekelt, hogy van-e valami fels�bb hatalom, akit�l minden v�mp�r f�gg, vagy minden fajt�rsunk teljesen f�ggetlen �s abszol�t szabad akarat van. B�r szerintem akkor m�r nem lenne titok a l�tez�s�nk, mert biztos akadtak volna olyanok, akik felfedik magukat.
• Nos, igen. Van egy �gynevezett kir�lyi csal�d, akik betartatj�k a t�rv�nyeket, �s hogyha kell, akkor beavatkoznak – kezdett bele Carlisle a t�rt�netbe.
• Mindig is �k voltak a kir�lyi csal�d? – �rdekl�dtem. Vajon milyen id�sek lehetnek?
• Igaz�b�l nem, ha j�l tudom �tvett�k a hatalmat egy Rom�niai csal�dt�l – vallotta be, b�r �gy l�ttam, hogy nem nagyon akart err�l t�bbet besz�lni, b�r a gondolatai sokat mondtak. A hatalom�tv�tel eset�nkben egy nagyon is v�res csat�t jelentett, amit alig �ltek t�l n�h�nyan az el�z� uralkod� csal�db�l. V�mp�rh�bor�. �rdekes. Azt hittem volna, hogy mivel halhatatlanok, ez�rt van idej�k r�, hogy gondolkozzanak, �s nem olyan ostob�k, mint az emberek, akik botor m�don �r�lt h�bor�kat ind�tanak, �s rengeteg �rtatlan �letet k�vetelnek.
• Mi�ta uralkodnak �k? – puhatol�ztam tov�bb. – Mi a nev�k?
• M�r t�bb, mint ezer �ve �k ir�ny�tj�k a vil�gunkat, �s a nev�k Volturi csal�d. Rengetegen vannak. H�rom vezet� van, Aro, Marcus �s Caius. Aro igaz�b�l nagyon �rdekl�d�, �s k�v�ncsi term�szet, de van egy olyan �rz�sem, hogy van s�t�t oldala is. B�r ezt nagyon is j�l titkolja. �ltal�ban � a sz�sz�l�, �s a testv�rei csak a h�tt�rb�l figyelik az esem�nyeket. Caius az esetek t�bbs�g�ben rosszindulat�, �s nem t�l vend�gszeret�, azt hiszem, hogy ez a term�szet�b�l fakad. Soha senkit nem kedvelt, n�h�ny test�r�n k�v�l. �rdekes jelens�g, hogyha valamit el kell d�nteni, akkor biztos, hogy Aro ellen szavaz. Marcus el�g csendes term�szet. Megtartja mag�nak a gondolatait, �s nem nagyon �rdekl�dik a k�lvil�g ir�nt. J�l �rzi mag�t Volterr�ban, �s nem is sz�nd�kozik elhagyni a v�rat, hogyha nem nagyon musz�j – mes�lte Carlisle lelkesen, �n pedig k�zben l�ttam a t�rt�net szerepl�it. Teh�t szem�lyesen is ismeri �ket.
• Ha j�l sejtem, akkor te tal�lkozt�l is m�r vel�k – �llap�tottam meg.
• Igen, igaz�b�l v�letlen�l keveredtem Volterr�ba. Azt sem tudtam m�g akkor, hogy van ilyen kir�lyi csal�d, �s fogalmam sem volt, hogy hol �lnek. Egyszer�en csak �rdekelt Olaszorsz�g, �s �tutaz�ban voltam �ppen, amikor az egyik test�r�k felfigyelt r�m, mivel �rezte, hogy v�mp�r vagyok. El�g sok�ig vend�geskedtem n�luk. Aro nagyon �rdekes t�rsas�gnak tartott engem, �gy sz�vesen l�ttak vend�g�l. Eleinte el�g neh�z volt az egy�tt�l�s, mivel minden m�sodik h�ten eg�sz kis turistacsoport �rkezett t�pl�l�k gyan�nt, �s ezt nem volt k�nny� kib�rnom. �ltal�ban Aro sz�lt el�re �s olyankor elhagytam a kast�lyt �s elmentem ink�bb vad�szni. Nem b�rtam volna v�gign�zni, ahogy hidegv�rrel lem�sz�rolj�k az embereket. Ezt lesz�m�tva nem volt rossz Volterr�ban �lni. B�r ott igazi v�mp�rnak kellett lenni. Mert nappal csak hatalmas k�penyben tudtam elhagyni a kast�lyt, �jszaka viszont szabadon mozoghattam. Szerettem a naps�t�st vil�g �letemben, de sajnos a napon a b�r�nk t�l felt�n� lenne, �gyhogy le kellett mondanom a t�rsas�gr�l, hogyha nem volt felh�s az �g. Ez�rt is �lek mindig csapad�kos helyeken. Na de, visszat�rve a Volturira. �k mer�ben elutas�tj�k ezt a fajta �letm�dot, mert azt mondj�k, hogy ez a term�szet�nk ellen val�, �s az emberek egy�bk�nt is als�bbrend� l�nyek. Mondjuk, ezzel tudn�k vitatkozni, hiszen mindegyik v�mp�r ember volt, miel�tt �tv�ltozott. Err�l sajnos soha nem siker�lt meggy�zn�m Ar�t, mivel szerinte, val�ban �k is emberek voltak, de v�mp�rr� csak a k�l�nlegesek v�lnak, ez�rt is van az, hogyha tehets�ges egyedet tal�l, akkor azonnal a csal�dja tagj�nak akarja tudni. Szenved�lyesen gy�jti maga k�r� az izgalmas k�pess�geket. Az eny�met is �rdekesnek tal�lta, de az �nuralom nem volt annyira sz�mottev� abban a k�zegben, hiszen senkinek nincs r� sz�ks�ge, mert nem pr�b�lnak meg uralkodni az �szt�neiken. Meg persze �t sem tudom adni ezt a fajta fegyelmet m�snak. Aro jobban kedveli az �gynevezett akt�v k�pess�geket, amelyeknek egy esetleges �sszet�z�sben is haszn�t veheti – magyar�zott lelkesen. �gy l�tszik, hogy az egyedi adotts�gok nagyon �rdeklik a v�mp�rokat �ltal�noss�gban. Mindenesetre nagyon �rdekes �lete van, rem�lem, hogy beavat mindenbe.
• Mi mindent csin�lt�l m�g Volterr�ban? Vagy mindig a kast�lyban volt�l vel�k? M�r persze lesz�m�tva a vad�szatokat – �rdekl�dtem tov�bb, nagyon izgalmas volt, hogy Carlisle egy eg�szen m�sik korban kezdte meg az �let�t.
• Igaz�b�l sok mindent csin�ltam. Nem mindig voltam a kast�lyban. Nagyon szerettem utazgatni a k�rny�ken �s felfedezni a t�jat, az olasz kult�r�t. Nagyon izgalmas, �s gy�ny�r� hely. Egyszer majd el kell l�togatnunk oda, annyi mindent mutathatn�k. Amikor nem a „f�hadisz�ll�son” voltam, olyankor megsz�lltam k�l�nf�le fogad�kban, vagy b�reltem h�zat. Aro k�r�s�re �ltal�ban csak n�h�ny hetet voltam t�vol, �s amikor vissza�rtem r�szletesen besz�moltam neki a l�tottakr�l. Egyetlen h�tr�nya van annak, hogyha te vagy az uralkod� csal�d egyik tagja, m�gpedig az, hogy mindig ott kell lenned a kast�lyban, hogyha sz�ks�ges, akkor �t�lkezz, vagy hajtsd v�gre az �t�letet. Ez�rt nem nagyon mozdulnak ki, csak akkor, hogyha musz�j.
• El�g unalmas lehet – v�gtam k�zbe.
• �k m�r hozz� vannak szokva, �s ink�bb a ny�zsg�st nem szeretik. Mindig a kast�lyban �lnek, de annak Aro kifejezetten �r�l, hogyha esetenk�nt megl�togatja �ket n�h�ny v�mp�r Volterr�ban. �n is n�ha visszal�togattam, miut�n elhagytam a csal�dot, �s Aro mindig t�rt karokkal fogadott.
• Nem pr�b�ltad meg megmutatni nekik a te �letm�dodat? – k�rdeztem k�v�ncsian. Vajon hajland�ak voltak egy�ltal�n megpr�b�lni?
• �szint�n sz�lva pr�b�ltam, �s Aro egyszer hajland� is volt elj�nni velem vad�szni, de ahogy belek�stolt az �llati v�rbe m�r elege is volt bel�le – magyar�zta Carlisle. Nekem pedig nevetnem kellett, mivel az eg�sz jelenetet l�ttam az eml�kein kereszt�l. El�g morbid, de vicces l�tv�nyt ny�jtott Aro.
• Min nevetsz? – �rdekl�d�tt Carlisle.
• Csak azon, amit mondt�l. Tudod, ahogy visszaeml�kezt�l l�ttam az eml�keidben a k�peket, hogy hogyan t�rt�nt �s, hogy milyen arcot v�gott – magyar�zkodtam.
• Oh, az val�ban vicces l�tv�ny volt – mosolyodott el � is. – B�r igazs�g szerint nekem akkor nem lett volna illend� nevetnem, pedig megfordult a fejemben. – Mindenesetre Aro �llatv�r k�s�rlete erre az egy alkalomra korl�toz�dott – mondta Carlisle imm�r komolyan.
• Legal�bb megpr�b�ltad – pr�b�ltam meg vigasztalni. L�tszott rajta, hogy nagyon szeretette volna �tt�r�teni a helyes �tra a legf�bb csal�d egy tagj�t. B�r ez az�rt elgondolkodtat�. Mert mi van, hogyha Ar�nak van igaza, �s Carlisle csak harcol a term�szete ellen. B�r ez nyilv�n n�z�pont k�rd�se. F�leg arra val� tekintettel, hogyha Carlisle nem az lenne, aki, akkor �n most a f�ld alatt lenn�k m�r napok �ta. �gy viszont kaptam m�g egy lehet�s�get az �lett�l, pontosabban Carlisle-t�l. Valamint �n sem akarn�k soha gyilkoss� v�lni. Hiszen amit a fajt�nk t�bbs�ge m�vel, az sz�ntiszta gyilkol�s. 
• Igen, m�r az is teljes�tm�ny, hogy legal�bb r� tudtam venni egy k�s�rletre – b�lintott r� Carlisle.
• Miket l�tt�l m�g Volterr�ban?
• Sok mindent. L�ttam, hogy milyen k�pess�gekkel rendelkeznek az ottani v�mp�rok. Egy id� ut�n m�r gond n�lk�l meg tudtam k�l�nb�ztetni, hogy melyik test�r kihez tartozik. Egyszer l�ttam egy �t�let-v�grehajt�st is, de az nem igaz�n tetszett. B�r t�ny, hogy jogos volt. Egy v�mp�r meggondolatlanul felfedte mag�t, �gyhogy vesznie kellett, r�ad�sul a test�rs�g mindegyik embert is meg�lte, akik l�tt�k, annak az �r�lt v�mp�rnak a mag�nsz�m�t. Ekkor ker�lt Ar�hoz k�t meglehet�sen er�s k�pess�g� v�mp�r. Eg�szen f�lelmetes testv�rp�r, nagyon k�l�nlegesek – magyar�zta Carlisle, �s er�sen koncentr�lt r�juk, hogy �n is l�thassam �ket.
• Honnan tudj�k, hogy ki k�l�nleges?
• Volt vel�k egy tehets�ges v�mp�r, aki meg tudta mondani, hogy a kiszemelt �ldozatnak lesz-e k�pess�ge �s mi, hogyha v�mp�rr� v�ltozik. Ez alapj�n szan�ltak a m�sz�rl�sok, �s az „�tkez�sek sor�n” – mutatott id�z�jeleket Carlisle. – Eleazar, az�ta m�r nem a Volturi tagja. Elhagyta a k�tel�ket, hogy boldog lehessen egy Carmen nev� v�mp�rl�nnyal. Ha j�l �rtes�ltem be�lltak a Denali kl�nhoz �k is. �gyhogy most m�r teljesen �tt�rt az �llatv�rre. Egy�bk�nt sem volt v�rengz�s t�pus, amikor megismertem, m�r akkor sem, mindig csak b�n�z�ket ejtett el.
• Neh�z volt orvosnak tanulnod? Hiszen ez a hivat�s el�g er�t pr�b�l� feladat lehet egy magunk fajt�nak – szerettem volna min�l t�bbet megtudni Carlisle m�ltj�r�l, �s �gy l�ttam, hogy sz�vesen megosztja velem a r�szleteket.
• Eleinte m�g kicsit zavart a v�r illata, de id�vel egyre halv�nyabban �rz�keltem, �s n�h�ny �vtized alatt pedig teljesen immuniss� v�ltam r�. Ma m�r, m�g csak k�s�rt�sbe sem j�v�k, hogyha meg�rzem a k�rh�zban terjeng� illatokat. Amikor elkezdtem egyszer-k�tszer m�g elk�pzeltem, hogy mennyi �nycsiklandoz� �zt �rezhetn�k, de olyankor mindig kimenek�ltem n�h�ny percre, de nem adtam fel, �s ma m�r itt tartok. Meg�rte a f�radts�got – mondta b�szk�n, �s volt is mire b�szk�nek lennie.
• Sosem gondolt�l r�, hogy letelepedj valahol?
• Nem igaz�n. Volt egy-k�t hely, ahol j�l �reztem magam, de sehol nem �reztem �gy, hogy otthon lenn�k. Valami m�st kerestem. Mindegyik csal�d, akikn�l j�rtam csod�s volt, de nem olyan, amilyet �n elk�pzeltem magamnak – magyar�zkodott. Igaz�b�l m�g � sem tudta, hogy mit keres pontosan, de valami szikr�t, ami nem volt meg sehol, ahol eddig j�rt. Oh, v�rjunk csak, mi van itt? Egy nagyon csinos h�lgy. Carlisle titkol valamit.
• �s ez a l�ny kicsoda? – k�rdeztem gonoszan mosolyogva. Tiszt�n �rezhet� volt, hogy ezt az apr� kis r�szletet szerette volna eltitkolni, de szerencs�re nem siker�lt.
• Milyen l�ny? – n�zett r�m �rtetlen�l.
• Tudod te azt j�l, �ppen az im�nt gondolt�l r�. Gy�ny�r� barna haj, sz�v alak� arc, ig�z� szemek – soroltam fel a l�tottakat, mire Carlisle les�t�tte a szemeit. Volt egy olyan �rz�sem, hogy most nagyon siker�lt zavarba hoznom. Igaz, hogy nem volt sz�nd�kos, de ez a l�ny biztos, hogy nagyon k�l�nleges l�ny, hogyha ennyire fontos neki.
• Esm�nek h�vj�k, a betegem volt egyszer. Nem volt s�lyos a s�r�l�se, csak egy l�bt�r�s – kezdett bele.
• Te most megpr�b�lod orvosilag elterelni a t�m�t? – k�rdeztem felh�zott szem�ld�kkel, mire Carlisle megad�an fels�hajtott.
• Nagyon kedves �s gy�ny�r� l�ny, de ember. Nincs jogom hozz�, hogy egy eg�szs�ges emberi l�nyhez k�zeledjek, vagy �tv�ltoztassam, az�rt mert nekem �gy lenne a jobb. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan csod�latos teremt�s, mint � m�r r�g f�rjn�l van, �s boldogan nevelgeti a gyermekeit – mondta szomor�an. – Rem�lem, hogy t�nyleg boldog az �lete, �s j� hossz� lesz.
• Mikor tal�lkozt�l vele? Mert ezek szerint m�g �lhet – k�vetkeztettem, hiszen egy�rtelm�en nem m�lt id�ben besz�lt a l�nyr�l.
• N�h�ny �vvel ezel�tt l�ttam el a s�r�l�s�t, amikor Columbusban dolgoztam. Pontosabban h�t �ve. Csak akkor egyszer tal�lkoztunk. Nem tartott sok�ig, csup�n egy f�l �r�t t�rsaloghattam vele �s csod�lhattam a t�k�letess�g�t, mik�zben ell�ttam. Nagyon rem�ltem, hogy m�g lesz alkalmam vele tal�lkozni, amikor leker�l r�la a gipsz, de t�rt�nt egy kis baleset a k�rh�zban, ami alapj�n kider�lt, hogy nem vagyok �tlagos ember, �s ez�rt azonnal t�voznom kellett a k�rny�kr�l – magyar�zta a helyzetet. – Minden v�gyam az volt, hogy m�g egyszer megpillanthassam a felejthetetlen von�sait �s �rezhessem a kedvess�get, ami �radt bel�le, de nem adatott meg ez a kiv�lts�g.
• Sajn�lom – mondtam �szint�n. Sz�rny� lehet t�vol lenni valakit�l, aki ennyire m�ly benyom�st keltett benne. K�r volt felhoznom, n�ha a k�v�ncsis�gom butas�gokra k�sztet.
• Ugyan. M�r az is m�rhetetlen boldogs�ggal t�lt el, hogy egyszer volt alkalmam l�tni, de besz�lj�nk ink�bb valami m�sr�l – n�zett r�m k�ny�rg� tekintettel.
• Rendben – v�gtam r� azonnal, de nem jutott eszembe semmi, ami megmenthetn� a besz�lget�st.
• N�zd, ott van – h�z�dott mosolyra Carlisle sz�ja, �s �n r�gt�n arra fordultam, amerre mutatott. Ott �llt az �j otthonunk, ami nagyon takaros kis h�znak t�nt k�v�lr�l.