( Bella szemsz�ge)

A sulib�l Edwarddal elment�nk a motelbe, ahol megsz�lltam. Mik�zben pakoltam �jra felvontam a pajzsot az elm�m k�r�. Nem akartam, hogy Edward megtudja, mit �rzek ir�nta. Amikor vele vagyok a gyomromban, mintha ezer pillang� verdesne. Teljesen megbabon�zott ez a fi� a tekintet�vel. Alig ismerem, m�gis azt hiszem beleszerettem. A pillang�k is ezt jelenten�k? �n nem tudom. Szerettem volna meg�rinteni a haj�t, az arc�t; szerettem volna megcs�kolni. Bella! Te ilyenekre nem gondolhatsz! Mi van, ha � nem �gy gondol r�d? Teljesen �sszet�rn�l! Ezt nem engedheted meg magadnak!

• Bella! – m�r az utc�n �lltunk a kocsim el�tt, de nem tudtam, hogy hogyan ker�lt�nk ide. Hiszen az el�bb m�g bent pakoltunk. – Figyelsz te r�m?
• Bocsi. Azt hiszem elkalandoztam. Mit is mondt�l az el�bb? – erre csak f�loldalasan elmosolyodott, �gy m�g helyesebb volt, mint �ltal�ban, pedig akkor sem panaszkodhatott. Iszonyat j� pasi!
• Azt mondtam, hogy jobb lenne, ha �n vezetn�k.
• Azt m�r nem!
• C� c� c�! Oda sem tal�ln�l a h�zhoz!
• De igen! – felvettem a durc�s kisgyerek p�zt, ami miatt �jb�l mosolyogni kezdett.
• Isabella! – olyan l�gyan ejtette ki a nevem, �s olyan gyeng�den, szeretetteljesen n�zett r�m! Azt hittem abban a pillanatban elolvadok. Gyer�nk Bella, szedd m�r �ssze magad! – Hadd vezessek �n. �g�rem, megh�l�lom
• Vigy�zz, mert szavadon foglak! – szemeit a szemeimbe f�rta. �gy �lltunk egy v�gtelennek t�n� percig.

Odadobtam neki a kulcsot, � kinyitotta nekem az any�s�l�s fel�li ajt�t. Be�ltem, � gyorsan megker�lte az aut�t  �s be�lt mell�m. �nel�g�lten vigyorgott r�m. Eszm�letlen�l gyorsan hajtott; alig �t perc alatt oda�rt�nk a h�zukhoz, amit mostant�l  �n is az otthonomnak nevezhettem. Az elm�mr�l levettem a pajzsot, mert tudni szerettem volna a gondolataikat, amik r�m vonatkoznak. A h�z el�tt egy gy�ny�r� n� �s egy j�k�p� f�rfi �llt. Emmett le�r�s�b�l egyb�l r�j�ttem, hogy �k csakis Esme �s Carlisle lehet. kisz�lltunk az aut�b�l; Edward b�tor�t�an r�m mosolygott, �s elindultunk a nevel�sz�lei fel�.

• Carlisle, Esme! � itt Bella.
• Bella, nagyon �r�l�nk, hogy idek�lt�z�l. Emmett m�r sokat mes�lt r�lad. – Esme nagyon bar�ts�gos volt velem. �s a gondolataib�l is csak az der�lt ki, hogy nagyon �r�l az �rkez�semnek.
• k�sz�n�m, hogy befogadnak.
• K�rlek, tegezz minket. – mindketten r�m mosolyogtak.
• Sz�vesen! – mosolyogtam vissza b�tortalanul.
• Edward, vezesd k�rbe Bell�t. Bella szeretn�m, ha otthon �rezn�d magad. – ha most s�rni tudn�k, biztos potyogn�nak a k�nnyeim

Nem tudtam mit is mondhatn�k, ez�rt odamentem Esme- hez �s szorosan meg�leltem. Megpr�b�ltam minden �rz�semet ebbe az �lel�sbe s�r�teni.

„ Edward, szerinted is lehetne a l�nyom? Vajon szeretn�? Olyan aranyos!”

• Igen, szeretn�k a l�nyod lenni. – mondtam neki boldogan.

L�ttam rajta, hogy nagyon meghat�dott. Mindig is szerettem volna olyan anyuk�t, mint amilyen Esme. Most rajta volt a sor, hogy k�nnyek n�lk�l zokogjon a v�llamon, amikor ar�nylag megnyugodott elengedt�k egym�st �s Carlisle nyugtatgatta tov�bb.

„ Gyere, menj�nk be.”

Edwarddal n�m�n ment�nk be. A h�z bel�lr�l, ha lehet m�g szebb volt, mint k�v�lr�l.

• H�! Ez gy�ny�r�! – mondtam �lm�lkodva.
• Tetszik?
• Nagyon.

Edward minden egyes helyis�get megmutatott. A m�sodik emeleten m�r csak k�t ajt�  m�g�tti helyis�get nem l�ttam.

• Melyik szob�t szeretn�d l�tni el�bb?
• V�laszthatok?
• Persze.
• Azt szeretn�m l�tni el�sz�r. – a k�zelebbi ajt�ra mutattam.
• Rem�ltem, hogy a m�sikat v�lasztod. – kinyitotta az ajt�t. – Ez az �n szob�m.
• Bemehetek? – k�rdezetem t�le nagy boci szemekkel.
• Mi�rt is ne?

Tetszett a szob�ja. Rengeteg CD-je �s k�nyve volt. A fekete b�rkanap�  nagyon illett a szob�hoz. K�rbej�rtam az eg�sz szob�t, mindent megn�ztem. Edward k�zben le�lt a kanap�  egyik v�g�be �s onnan figyelte, hogy mit csin�lok. Miut�n befejeztem a vizsg�l�d�st le�ltem a kanap�  m�sik v�g�be.

• Rendetlen a szob�d, de nekem tetszik. Annyira te vagy.
• Sz�val �n egy rendetlen ember vagyok? – k�rdezte bujk�l� mosollyal.
• Nem �gy �rtettem, de te ak�r �gy is �rtheted. Az m�r a te dolgod. Nekem tetszik a szob�d �s k�sz!
• Sz�val tetszik neked a szob�m?
• Igen. K�rhetek valamit? – b�lintott �s �n lehajtott fejjel folytattam. – N�ha bej�hetek ide?
• Persze, f�leg ha rendet is raksz. – v�laszolta vigyorogva.
• Majd megl�tjuk. – nevettem.
• Na, gyere, n�zz�k meg a te szob�dat is. Lehet, hogy oda meg �n szeretn�k majd n�ha bemenni. – elindultunk a szob�b�l a foly�s�ra.

Edward szob�ja mellett volt k�zvetlen�l az �n szob�m. Itt is kinyitotta el�ttem az ajt�t. Gy�ny�r� volt ez a szoba is, mint az �sszes t�bbi. Annyira az �n  �zl�sem volt. Biztos voltam benne, hogy Emmett keze van a dologban. Ezt a szob�t is k�rbej�rtam, pont ugyan�gy, mint p�r perccel azel�tt Edward�t.

• �n is bej�hetek n�ha ide? – sz�lalt meg hirtelen m�g�ttem Edward.
• Persze. Hol vannak a t�bbiek? Szeretn�m megk�sz�nni ezt nekik.
• Rosalie �s Alice v�s�rolnak, Jasper �s Emmett �t percen bel�l itt lesznek, Carlisle-nak s�rg�sen be kellett mennie a k�rh�zba �s Esme is vele tartott. nagyon elmer�lhett�l a szoba tanulm�nyoz�s�ban, ha nem hallottad, hogy Carlisle gondolatban �zent, Esme pedig �d�kat zeng mag�ban r�lad.
• K�sz�n�k mindent! – h�l�lkodtam, � erre egy sz�vd�gleszt� mosollyal v�laszolt. Ennek eredm�nyek�nt a pillang�im meg k�tszerez�dtek. – Megyek, felhozom a cuccaimat.

Emberi temp�ban elindultam, de azt�n felgyorsultam. A l�pcs�  k�zep�n j�rtam, amikor Edward elkapta a kezem, az �rint�s�t�l el kezdett forrni a b�r�m �s majdnem lezuhantam. De � elkapott.

• Seg�tek!

Hamar behordtuk a csomagjaimat, kipakolni nem volt id�nk, mert megj�ttek Emmett�k  – a v�rtn�l kor�bban. Edward r�gt�n lerohant hozz�juk, �n pedig ut�na.

• Edward, tartozol nekem valamivel. – harsogta nevetve Emmett.
• Ne agg�dj! Megkapod, amire v�gysz.
• Tegy�k egy kicsit izgalmasabb�! Ha �n nyerek, elviszed Bell�t a Halloween-i b�lra.
• Emmett, hagyj ki engem! – mondtam, de, mint ha ott sem lettem volna, �gy viselkedtek. csak rem�lni tudtam, hogy Edward nem fogadja el ezt, de csal�dnom kellett.
• Legyen, de ha �n nyerek, akkor randira h�vod Jessica Stanley-t. Ha pedig d�ntetlen lesz, mindketten megcsin�ljuk a m�sik �ltal kiszabott feladatokat.

A harc elkezd�d�tt, de �n nem nagyon figyeltem r�juk. nyugtalan voltam. �szre sem vettem, hogy Jasper m�g�m l�pett, csak akkor jutott el a tudatomig, amikor meg�rintette a v�llam �s besz�lni kezdett hozz�m.

• Nyugi Bella. Szerintem Edward gy�z, de ha m�gsem, akkor sem fogsz belehalni egy kis t�ncba, mert v�mp�r vagy. Eml�kszel?
• Igen eml�kszem. De �n nem tudok t�ncolni. – a hangom egyre hiszt�rikusabb lett.
• Pedig musz�j lesz. N�zd csak! De ha az vigasztal Emmettnek Jessic�val kell randiznia, ami fel�r egy k�nz�ssal, f�leg, mert Rose irt� d�h�s lesz, de csak addig, am�g a mi kis Don Juanunk ki nem engeszteli.
• Gyer�nk Edward! Ne l�gy gy�va. Most r�gt�n h�vd el Bell�t!
• Ut�na pedig ir�ny a kis bar�tn�dh�z. – mondta g�nyosan Edward �s odaj�tt hozz�m. A szemeivel akart manipul�lni, �szint�n sz�lva majdnem �ssze is j�tt neki, de h�la a remek �nuralmamnak meg�sztam. – Bella elj�nn�l velem a b�lba?
• M�g eld�nt�m. De most Emm ir�ny Jessic�hoz.