Lara szemsz�ge  

A sz�l f�j… nem szeretem a szelet. Bajj�sl�an hat r�m… ha sz�l van, mindig j�n vele valami sz�rny�s�g is. Nevets�ges vagyok itt a fa tetej�n. Meddig csin�lom m�g ezt? De b�rki b�rmit mond… 

…hi�nyzik Esme �s Carlisle, a nagysz�leim… az �n hib�m, hogy meghaltak. Tudom �s b�rmenyire pr�b�lj�k, a t�bbiek az ellenkez�j�r�l meggy�zni �rzem rajtuk, hogy tudj�k. L�tt�k, ott voltak, meg tudtam volna �ket menteni, de leblokkoltam. Pedig el�tte mennyit harcoltam Em b�csival �s Edwardal. Igaz apu is sz�vesen tan�tott volna, de anya tilt�s�ra ink�bb csak oldalr�l n�zte a k�zdelmeket. Ha Daniel ott lett volna, akkor nem t�rt�nik meg ez… Mi�rt rontok el mindent? Nessie is ut�l, �s meg is van r� minden oka. Ha nem sz�letek meg… ha csak Dan j�n vil�gra, akkor mind ez nem t�rt�nik meg. � Daniel… merre lehetsz? – k�nnyek kezdtek potyogni a szememb�l. 

A csal�d sz�gyene, az vagyok! Elszak�tottam mindenkit mindenkit�l, r�ad�sul meg�ltem az ap�nkat. Azt az embert, aki megmentette Edwardot a spanyoln�th�t�l, Esmet a hal�lt�l mikor leugrott egy szikl�r�l �s az orvosok m�r nem adtak neki es�lyt, - � m�g is megmentette �s feles�g�v� tette. Rosalie-t �s Emmettet… befogadta ap�t. Bell�t is mindig �gy kezelte, mint a saj�t l�ny�t �s Renesmee-t �gy szerette, mint a saj�t unok�j�t. Any�t is l�nyak�nt szerette �s �tv�ltoztatta mikor megsz�lett�nk Daniellel. Megmentette mind h�rmunk �let�t mikor megsz�lett�nk… �s �n �gy h�l�lom meg neki. T�nkre tettem a csal�dot. Meg�ltem azt az embert, orvost, v�mp�rt, f�rjet, ap�t, nagyap�t, aki vil�gh�res volt mind k�t vil�gban �s mindenki tisztelte. Ezek ut�n az lenne a legjobb, ha elmenn�k Olaszorsz�gba azokhoz akikr�l Renesmee mes�lt r�gen. Itt hagyn�k mindenkit �s n�lk�lem �ln�nek boldogan az �r�kk�val�s�gban.  

Sz�nalmas vagyok �s hasznavehetetlen! Mi�rt kell nekem folyton makacsnak �s �nfej�nek lenni? Ha csak kicsit hasonl�tan�k any�ra vagy ap�ra, akkor nem vesztem volna �ssze a b�ty�mmal �s nem hagy el minket. Most m�r t�nyleg minden az �n hib�m. 

Lem�sztam a feny�r�l  �s futni kezdtem valamerre. Elsuhanni �s �r�kre elt�nni. Ez volt az �n tervem.  
 

Nicolas szemsz�ge 

Hat �v telt el az utols�  tal�lkoz�s �ta. Alice-�k biztos boldogan �lnek �s az a gy�ny�r�  kisl�ny, sem kisl�ny t�bb�. A rem�ny, hogy �jra l�thatom…  ez �ltetett id�ig. Igaza volt Billy�knek, ha valamelyik farkas bev�s�dik, a k�nok-k�nj�n megy �t, ha nem lehet a bev�s�d�se mellett. �n is �t�ltem ezt! K�t �ve szinte csak farkask�nt mutatkozok. Bej�rtam Amerika �sszes erdej�t, de akkor sem tal�ltam a helyemet. Mivel az �n helyem az mellett a gy�ny�r� l�ny mellett van, akinek a neve jelentette az �lhet�segemet. Lara. Csak ha m�g egyszer l�thatn�m… m�g ha nem is k�zelb�l… Maga lenne a paradicsom. 

Ki kell vernem a fejemb�l ezeket a gondolatokat. Az�ta biztos tal�lt mag�nak egy v�mp�r fi�t, �s boldogan �lik le ketten az �r�kk�val�s�gukat.  
 

Nem tudom, hol vagyok, de nem is nagyon �rdekel. Csak azt tudom, hogy holnap visszamegyek Forksba! M�g futottam p�r k�rt az erd�s�r�j�ben, majd mikor k�zeledtem a kisv�roshoz – ahol �pp „lakok” -, visszav�ltoztam �s gyorsan magamra kapkodtam a ruh�imat. Lassan els�t�ltam a kis motelhez, ami a v�ros k�zep�n helyezkedik el. Mikor kinyitottam az ajt�t a kis cseng� halk csilingel�ssel adta tudt�ra a bent l�v�knek, hogy valaki j�tt.

- J� napot! – k�sz�ntem a pult m�g�tt �lldog�l� id�sh�lgynek, majd a szob�mhoz mentem. Nincs sok cuccom, de ami van azt �sszek�sz�tettem �s m�g gyorsan lezuhanyoztam.  

Kulcsra z�rtam az ajt�t, �s vissza se n�zve gyorsan kifizettem a szob�t, a kulcsokat leadtam �s meg sem �lltam Forksig.  
 

Lara szemsz�ge 

Ahelyett, hogy t�volodtam volna a v�rost�l �s a h�zt�l, ink�bb egyre k�zelebb ker�ltem. M�r tudj�k, hogy itt vagyok, m�g sem tesznek semmit. Nem is baj… 

Meg akartam fordulni, hogy t�nyleg elhagyjam ezt a helyet, mikor neki �tk�ztem valami sz�r�s f�nak, �s csak fek�dtem mozdulatlanul elter�lve a f�ld�n. V�rjunk csak… a f�k mi�ta sz�r�sek?!  �t n�ztem a jobb oldalamra, ahol azt a valamit felt�teleztem, aminek neki �tk�ztem, �s ekkor csapot meg az isteni illat, amit m�r egyszer �reztem valamikor. Egy koromfekete farkas fek�dt kiter�lve mellettem. Gy�ny�r� volt �s a v�re illat�nak alig tudtam ellen �llni. Tegnap reggel vad�sztam utolj�ra, nem k�ne szomjasnak lennem… De ez az illat…

Halkan felt�p�szkodtam �s a sarkamra �ltem, hogy jobban megfigyeljem ezt a p�ld�nyt. Farkas v�rt m�g sosem k�stoltam, mivel any��k megtiltott�k Jacob�k miatt. De most elvileg minden falka tag n�lunk van, �s nagyap��kat gy�szolj�k. Nekem is ezt k�ne tennem, de �n m�r nem tartozok a csal�dhoz. Azt teszek, amit akarok, �s ha �n most farkas v�rt k�v�nok, akkor azt is fogok inni! Megnyaltam a sz�mat �s k�sz�ltem r�vetni magam az �llatra, mikor mag�hoz t�rt �s a szemembe n�zet. 

Elvesztem! A szemei… felismertem! Ez a fi�… tudom ki �! Az �ta a nap �ta minden nap szerepel az �lmaimban. Hi�ba mes�ltem err�l b�rkinek is �gy tettek, mintha nem tudn�k, kir�l besz�ln�k. Tudtam, hogy l�tezik!

- �n… annyira sajn�lom… - k�nnyek kezdtek potyogni a szememb�l. – Nem tudtam, hogy te is… saj-sajn�lom! – El akartam futni, de egy k�z megakad�lyozott. Visszav�ltozott �s valami furcsa bizserg�st �reztem az eg�sztestembe mikor ism�t a szem�be n�ztem. A vil�g forogni kezdett k�r�l�ttem, a hangok elhaltak csak � l�tezet nekem. Hirtelen minden f�jdalmamat elfelejtettem �s ez a boldogs�g arra k�sztetett, hogy m�g t�bbet, t�bbet… sose legyen v�ge a pillanatnak.

- Lara… - a nevemet hallva meg�llt egy pillanatra a sz�vem, hogy azt�n m�g hevesebben verjen, ha ez lehets�ges.  
 

Nicolas szemsz�ge 

Itt �ll el�ttem, t�nyleg � az! M�g is volt �rtelme v�rni a csod�ra… Legmer�szebb �lmaimba se gondoltam volna, hogy l�tezik valahol ilyen gy�ny�r� teremt�s a f�ld�n. Mikor el�sz�r l�ttam akkor is mag�val ragadott �s nem akartam levenni r�la a szemem de, hogy itt �ll el�ttem… minden �lmom val�ra v�lt. 

De tudom, nem t�madhatom le azzal, hogy – h� figyi r�gen any�d szeret�je voltam, r�ad�sul el is raboltam, de mikor visszaker�lt ap�dhoz akkor �n elmenek�ltem �s miut�n ti megsz�letettek a testv�reddel �n elmentem hozz�tok �s akkor bev�s�dtem bel�d. Van kedved velem �lni �r�k� �s hozz�m j�nni? – Ez kicsit abszurd lenne, de m�g is megtettem. 

V�gig sim�tottam az arc�n, mik�zben ez�st k�t �riszeiben elmer�lve az a kisl�ny jelent meg el�ttem, aki most m�r �rett n� szinte. K�zelebb hajoltam hozz� �s a sz�mat gyeng�den hozz� �rintettem az ajk�hoz. Vigy�zva minden �rint�semre, mintha k�rt tudn�k benne tenni. 

Nem h�z�dott el, ink�bb a karjait a nyakam k�r� fonta �s visszacs�kolt. Nem siett�nk sehova, lass� temp�ba mer�lt�nk el az �lvezetek oly nagy tav�ban.  
 

- �r�l�k, hogy nem csak egy �lom vagy – mondta kicsit elpirulva, m�g jobban bele b�jva az �lel�semben. �r�k vagy tal�n m�r napok �ta vagyunk itt, de m�g most is csak �lomszer�nek t�nik ez az eg�sz.

- Szeretlek! – Megcs�koltam, ebbe a cs�kba most minden benne volt. Minden elmulasztott pillanat, perc, �ra, nap, hetek, h�napok… �vek.  

Elmes�lte mi t�rt�nt az eddigi �let�be, �s mikor az utols� r�szekhez �rt els�rta mag�t.

- Csss, ne s�rj!

- Meg�ltem a nagyap��kat… - a hangja elcsuklott �s keserves zokog�sba kezdett. Felfoghatatlanul sok �rz�s t�rt r�m h�rtelen.

- Css, nyugodj meg! Nem a te hib�d volt… - pr�b�ltam vigasztalni.

- Honn�t veszed, hogy nem az �n hib�m volt? Minden az �n hib�m, �n vagyok a csal�d feketeb�r�nya…  – tolt el mag�t�l, majd felpattant �s elfutott.  
 

Alice szemsz�ge 

- Mi j�het m�g ezut�n? – tettem fel magamba a k�rd�st �s kin�ztem a s�t�t �jszak�ba. �resnek �s elveszetnek �reztem magam. Nem csak oda kint van s�t�t, a csal�d is s�t�ts�gbe burkol�zott. Amennyire tudtam �sszezsugorodva �ltem a kannap�n el�re-h�tra d�l�ng�lve. A h�z kihalt, mint egy k�s�rtett h�z. Annyi k�l�nbs�ggel, hogy val�ban „k�s�rtettek” lakj�k. A szoba tele van, �s t�bbsz�r�s gy�szba �l mindenki. M�r senki sem s�r, jobban mondva senki sem tud m�r s�rni! K�t csal�d gy�szolja azokat, akiket mindenki szeretett, Carlisle �s Esme Cullent.

- Lara, Dan, Nessie… mi�rt nem vagytok itt? – zokogtam k�nnyek n�lk�l.

- Haza j�nnek! – mondta Edward elhalt hangon. Jasper �t�lelt, de �rint�se olyan volt, mintha egy szobor �lelt volna �t. 

Ha egy trag�dia bek�vetkezhet egy csal�d �let�be, akkor ez az. Elvesz�teni a sz�l�ket �s vel�k egy�tt h�rom gyerek is „elt�nt”.  

A l�t�som elhom�lyosult �s k�pek jelentek meg el�ttem; „Lara meg akar t�madni egy farkast” Felsik�tottam, amibe az eg�sz h�z belerezd�lt. K�pek, a j�v�r�l… „a farkasb�l ember lesz… Nicolas! Cs�k, �lel�sek, m�g t�bb cs�k, Daniel, egy sz�ke haj� l�ny, v�r�s szemek! Renesmee hazaj�n! Terhess�g… Jacob a f�ld�n fekszik mozdulatlanul…”

- Ne! – zih�ltam, haraptam a leveg�t �s szabadulni akartam a lefog� karok el�l. Edwardot kerestem a tekintettemmel, de m�r nem volt a szob�ban. A gar�zs fel�l hangos motorz�g�s hallatszott, majd f�knyikorg�s �s az aut� egyre t�volodott La Push fel�.  

Kilenc szemp�r figyelt k�rd� tekintettel. Megakartam sz�lalni, de egy sz� sem hagyta el a sz�mat. Tudtam, hogy rajtam m�lik Jacob �lete, de lesokkoltam a k�pek miatt. Nagy leveg�t vettem �s gyorsan eldar�ltam mi t�rt�nt. Bella nem vette �szre, hogy Edward felkelt mell�le, csak a mondatom v�g�re t�rt mag�hoz. Egy sz� n�lk�l fel�llt a fotelb�l, k�r�l n�zett majd oda s�t�lt az ajt�hoz �s ki akarta nyitni, de valaki megel�zte. 

Mikor megl�ttam ki �ll az ajt�ban csak egy sz�t motyogtam:  

Nem! Nem! Nem!