(Esme szemsz�ge) 

�sztam a boldogs�gt�l, amikor haza�rtem. Nagyon rem�ltem, hogy mindenki osztozni fog az �r�m�mben. Any�m lelkesed�s�ben nem k�telkedtem m�r most sem, abban viszont igen, hogy mit fog sz�lni hozz� a f�rjem, �s az ap�m. B�r most m�g az sem tudott volna rossz kedvre der�teni, hogyha �k nem �r�lnek neki. A l�nyeg, hogy �n nagyon is boldog vagyok, amiatt, hogy gyermekem lesz. Felsiettem a szob�nkba, �s �t�lt�ztem, hogy ill�k�ppen fogadhassam majd Charles-t. Nem is kellett r� t�l sok�ig v�rnom, egy �r�val k�s�bb m�r meg is �rkezett.

• Milyen napod volt? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Eg�sz t�rhet�. Az �zlet, amit az ap�ddal ind�tottunk el, v�gre r�vbe �rt, m�ghozz� sikeresen – mondta lelkesen. Legal�bb a munk�t szereti, ha m�st nem is. – Te mit csin�lt�l ma? – k�rdezte meg azt�n.
• Elmentem orvoshoz. Tudod, mostan�ban sokat gyeng�lkedtem – kezdtem bele.
• Igen, tudom – mondta, de az arca ink�bb �rtetlen volt. Sejtettem, hogy �szre sem vette, hogy nem vagyok j�l. – Mit mondott a doktor? – k�rdezte, b�r nem �gy n�zett ki, mintha igaz�n �rdekeln�, ink�bb csak udvarias volt.
• Azt mondta, hogy kisbab�nk lesz – mosolyodtam el, de az�rt egy kicsit f�ltem is a reakci�j�t�l.

A k�vetkez�  pillanatban megindult fel�m, �s �n azonnal a hasam el�  kaptam a kezem, nehogy k�rt tehessen a piciben, de legnagyobb meglepet�semre csak mag�hoz �lelt, m�ghozz� olyan finoman, mint m�g soha �let�ben. Erre a l�p�s�re hirtelen nem tudtam mit l�pni, mindenesetre gyorsan siker�lt megnyugodnom, szerencs�re. Nem �r�ln�k, hogyha a bab�nak baja esne amiatt, hogy �lland�an stresszes vagyok.

• Ez nagyszer� – mondta miut�n elengedett. – Rem�lem, hogy fi� lesz, hogy tov�bb vihesse az Evenson nevet – tette m�g hozz�, majd eln�z�st k�rt, �s visszavonult a dolgoz� szob�j�ba.

�n pedig �gy maradtam, ahogy voltam. A r�zsasz�n m�mor, amit amiatt �reztem, hogy Charles is �r�l a kicsinek, egy csap�sra tovat�nt, amikor kimondta a b�v�s mondatot. „Rem�lem, fi� lesz.” Mi�rt van az, hogy a f�rfiakat csak az �rdekli, hogy valaki tov�bb vigye a nev�ket. �n is emiatt vagyok most ebben a pokoli h�zass�gban. Ha fi�nak sz�letek, azt tehetn�k, amit csak akarn�k, �s mindenki csod�lta a nevem�rt.

• �n is akkor is im�dni foglak, hogyha kisl�ny leszel – sim�tottam v�gig a m�g lapos hasamon. – B�r k�zt�nk maradjon, de jobban j�rn�l, hogyha kisfi�nak sz�letn�l – tettem m�g hozz�. Ki tudja, hogy egy kisl�nyra, hogyan reag�lna Charles, b�r a saj�t v�r�re csak nem emelne kezet. Nem a saj�t gyerek�t, az�rt nem b�ntan�. D�nt�ttem el, majd felmentem a szob�nkba �s lepihentem, majd el is aludtam.

Legnagyobb meglepet�semre csak m�snap reggel t�rtem magamhoz �jra. Charles m�r nem volt otthon. Vajon mennyire volt d�h�s az�rt, mert nem voltam ott a vacsor�n�l, �s a reggelit is kihagytam? Ha haza�rt biztosan megkapom a magam�t, pedig nem sz�nd�kosan aludtam el ennyire. Bementem a f�rd�be, �s megmostam az arcom, majd visszamentem a szob�ba, hogy fel�lt�zzek. M�r �ppen beleb�jtam volna a ruh�mba, amikor az ajt� kiv�g�dott, �s �desany�m rontott be a szob�ba. Azonnal mag�hoz �lelt.

• Annyira �r�l�k nektek, kicsik�m – motyogta a v�llamba. – Istenem, nagymama leszek. M�r alig v�rom, hogy megsz�lessen. Tudom, hogy m�g nagyon kicsit, �s m�g t�bb, mint f�l �v, mire megsz�letik, de m�r most im�dom az unok�mat – hadarta boldogan.
• Anya? Te honnan… - akartam k�rdezni, de azonnal a szavamba v�gott.
• Charles j�rt n�lunk ma kor�n reggel, �s boldogan �js�golta el a h�reket. Azt mondta, hogy nagyon m�lyen aludt�l, �s szerinte jobb lenne, hogyha vigy�zn�l magatokra, �s pihenn�l, �gyhogy ink�bb �n j�ttem el hozz�d. Tudom, hogy m�g nincs nagy id�, de nem tudtam tov�bb v�rni – mondta anya lelkesen. Mindig is im�dta a gyerekeket, �gyhogy most t�nyleg �r�mm�morban �szik ett�l a h�rt�l.
• J�l vagyok, any�m. Csak egy kicsit f�rad�kony vagyok mostan�ban, �s… - akartam folytatni, de r�m t�rt a rosszull�t, �gyhogy visszafutottam a f�rd�be, hogy k�nny�tsek magamon. �desany�m ut�nam szaladt, �s megfogta a hajamat, am�g nem lettem jobban egy kicsit. – Sajn�lom – mondtam, amikor kiegyenesedtem v�gre.
• Ugyan, dr�g�m. �n is mindig rosszul voltam az elej�n, ez term�szetes. N�h�ny h�t m�lva m�r nem lesznek ilyenek. Szerintem most ink�bb fek�dj vissza. Eg�sz nap itt tudok maradni, �gyhogy �n majd gondoskodom az eb�dr�l �s a vacsor�r�l – mondta anya kedvesen, majd seg�tet lefek�dni, �s betakargatott.
• K�sz�n�m – sz�ltam m�g ut�na.
• Nincs mit, Esme. Te csak pihenj m�g egy kicsit – mondta m�g anyu, azt�n elt�nt az ajt� m�g�tt, engem pedig megint elnyomott az �lom.

Legk�zelebb arra eszm�ltem fel, hogy valaki finoman cir�gatja az arcom. Ehhez egy�ltal�n nem voltam hozz�szokva, �gyhogy meglepetten nyitottam ki a szemeimet, �s megl�ttam anyut, aki mosolyogva figyel engem.

• Mi t�rt�nt? – k�rdeztem elnyomva egy �s�t�st.
• Semmi, csak hoztam neked egy kis levest. Tudom, hogy csak �res h�sleves, de hidd el, hogy ez nagyon is j�t fog tenni a gyomrodnak – mosolygott r�m mindentud�an.
• K�sz�n�m – �ltem fel, �s kanalazni kezdtem a levest, ami t�nyleg nagyon j�l esett.

Miut�n mindet megettem megk�sz�ntem, any�m pedig azonnal elvitte a t�lc�t. Nem akartam az eg�sz d�lut�nt is �gyban t�lteni, �gyhogy felkeltem, fel�lt�ztem, �s lementem a f�ldszintre, ahol nagy volt a s�rg�s-forg�s, csak azt nem tudtam, hogy mi�rt.

• Mi folyik itt? – k�rdeztem d�bbenten.
• Csak egy kisebb �sszej�vetel lesz, hogy bejelenthess�tek a j� h�rt. Charles k�rte, hogy szervezzem meg, �gyhogy jobb lenne, ha te most m�g visszamenn�l pihenni, mert hossz� lesz az este – magyar�zta any�m, �s a szob�m fel� kezdett tess�kelni.
• Biztos, hogy kell ez? �gy �rtem, hogy m�g csak n�h�ny h�napos a kicsi. Nem korai m�g ilyen kisebb b�lt tartani neki? – k�rdeztem bizonytalanul.
• Dehogy. Kicsim, mindenki nagyon fog �r�lni ennek a h�rnek. �gyhogy most pihenj. Este pedig csak �lvezd, hogy mindenki miattatok van itt. J� lesz, majd megl�tod – b�ztatott any�m, �n pedig �gy d�nt�ttem, hogy jobb, hogyha hagyom magam, �s sz�t fogadok, mert �gysem tudom lebesz�lni a terveir�l.

Eg�szen estig nem is hagytak felkelni. Ak�rh�nyszor megpr�b�ltam, vagy az any�m, vagy a szem�lyzet valamelyik tagja visszatess�kelt a h�l�szob�ba. M�r este h�t �ra volt, amikor v�gre megengedt�k, hogy fel�lt�zzek, �s felk�sz�ljek a nagy esem�nyre. B�r semmi kedvem nem volt hozz�. Mondjuk, legal�bb addig is j�tssza Charles a mintaf�rjet, am�g vend�gek vannak, �s �gy biztosan nem fog kezet emelni r�m, ami nekem is, �s a bab�nak is j�. F�l �ra alatt elk�sz�ltem, �s m�r az utols� sim�t�sokat v�geztem a sminkemen, amikor a f�rjem l�pett be az ajt�n.

• Gy�ny�r� vagy – mondta mosolyogva, majd a karj�t ny�jtotta.
• K�sz�n�m – mondtam meglepetten, hiszen ezt utolj�ra akkor hallottam t�le, amikor megk�rte a kezemet. B�r az esk�v�nk �ta nem is sokszor voltam gy�ny�r�, mivel az esetek t�bbs�g�ben lila foltok bor�tottak.
• Mehet�nk? – k�rdezte, amikor belekaroltam.
• Term�szetesen – b�lintottam, majd hagytam, hogy a f�rjem levezessen a nappalinkba, ahol a t�meg azonnal �ljenezni kezdett, amikor megl�ttak minket.

Az este h�tral�v�  r�sze kellemesen telt. Egy kicsit t�ncoltam, de nem sokat, mert nem is hagyt�k volna. Sokat ettem. Sokkal t�bbet, mint szoktam. Nem tudtam eld�nteni, hogy az�rt vagyok ennyire �hes, mert bek�pzelem, hogy m�r kett� helyett eszem, vagy az�rt, mert ma kiv�telesen nyugodt vagyok, �s nem idegeskedem. Mindenesetre minden nagyon j�l esett. Lehet, hogy nagyon duci kismama leszek, hogyha �gy folytatom, de m�g ezt sem b�nom. Mindent megtenn�k �rte. �jf�lt�jban teljesen kif�radtnak �reztem magam, pedig j�form�n eg�sz nap csak fek�dtem �s aludtam. Ezt any�m is �szrevette, �gyhogy azonnal sz�lt a f�rjemnek, aki mindenkit�l eln�z�st k�rt, majd felk�s�rt a h�l�szob�ba. Miut�n lefek�dtem l�ttam, hogy egy t�ska van elk�sz�tve neki, amiben a ruh�i vannak. Most el akar hagyni? L�thatta az elk�pedt arcomat, mert azonnal magyar�zni kezdett.

• �tk�lt�z�m egy m�sik szob�ba a terhess�ged idej�re – mondta Charles hat�rozottan. – A bab�nak nem tenne j�t, hogyha egy�tt t�lten�nk az �jszak�t – magyar�zta, �n pedig b�lintottam, hogy �rtem, majd lefek�dtem.

Nagyj�b�l le tudtam ford�tani a dolog jelent�s�t, ami annyit tett, hogy „mivel a gyermeket hordod a sz�ved alatt, mostan�ban nem er�szakollak meg, nehogy baja essen a kis tr�n�r�k�snek, mert term�szetesen fi� lesz. Ink�bb majd bord�lyba j�rok, mint a bar�taim”. �gy kell �rtelmezni ezt a kijelent�st. Na, nem mintha b�nn�m, hogy biztons�gban vagyok egy j� ideig a kicsivel egy�tt. J� feles�g m�dj�ra �gy tettem, mint aki nem �rti a dolog burkolt jelent�s�t, �s h�l�san r�mosolyogtam.

• Ez igaz�n figyelmes t�led, Charles – mondtam meghatottan, mire apr� cs�kot lehelt az ajkamra, �s t�vozott a szob�b�l.

Mi�rt n�zik a n�ket folyamatosan h�ly�nek, az ilyen f�rjek? B�r lehet, hogy jobb is, hogy buta lib�nak tart, �gy legal�bb abban a boldog hitben �l, hogy fogalmam sincs arr�l, hogy mindenkivel �sszefekszik. T�nyleg elhitte, hogy bevettem, hogy a h�bor� v�ge ut�n egy �vig m�g musz�j volt ott maradnia. Nyilv�nval� volt, hogy egy m�sik n� van a dologban, �s ma este is l�ttam, hogy fiatal h�lggyel is fl�rt�lt, persze csak diszkr�ten, de ezek akkor is �rulkod� jelek. Nem mintha zavarna a dolog, mert addig is, legal�bb b�k�n hagy. �n �gy sem v�gyom az egy�ttl�teinkre. 

N�h�ny h�nappal k�s�bb… 

A terhess�gem nagyon is boldogan telt. A f�rjem egyre t�bbet „dolgozott”, ahogy �n g�mb�ly�dtem. Az �desany�m pedig a terhess�gem utols� h�napjaira hozz�m k�lt�z�tt. Minden pillanat�t �lveztem az �ldott �llapotnak. M�g soha nem voltam olyan boldog, mint amikor a pici el�sz�r r�gott, vagy, amikor mocorgott egy kicsit. Nagyon is �l�nk kisbaba volt, �s m�rhetetlen boldogs�ggal t�lt�tt el, hogy minden jel arra mutatott a vizsg�latok alapj�n is, hogy nem lesz semmi baj vele. M�r alig v�rtam, hogy a karjaimba tarthassam, �s k�nyeztethessem. Biztosan gy�ny�r� baba lesz, aki�rt �rdemes lesz �lni.

M�r az utols� h�napban j�rtam, amikor arra �bredtem, hogy hatalmas f�jdalom ny�lalt bel�m, �s a leped� pedig tocsogott alattam. Hangos sikkant�s hagyta el a torkom, mire any�m besietett hozz�m.

• Mi t�rt�nt, dr�g�m? – k�rdezte aggodalmasan.
• Azt hiszem, hogy itt az id� – ny�gtem ki nehezen, majd megpr�b�ltam egyenletesen l�legezni, mert az orvos szerint ilyenkor az a legjobb, amit tehetek. – Hol van, Charles?
• A f�rjed m�g nem �rt haza, de semmi baj, mindj�rt elk�ldetek �rte. T�ged pedig most azonnal viszlek a k�rh�zba – mondta any�m teljesen nyugodtan. Nagyon �r�ltem, hogy mellettem van, �s hogy ilyen higgadt tud maradni, mert �n egy�ltal�n nem vagyok az.
• Rendben – egyeztem bele, majd megpr�b�ltam felkelni.

A f�j�som szerencs�re elm�lt, �gyhogy gyorsan fel�lt�ztem, majd any�m �s a szobal�ny seg�ts�g�vel lementem a kocsiig. Befektettek az �l�sre, majd �desany�m is besz�llt, �s m�r siett�nk is a k�rh�z fel�. Az �ltal�ban r�vid �t, most �r�knak t�nt, mert a f�jdalom ism�t bel�m has�tott, de m�gsem tudtam haragudni �rte, hiszen nemsok�ra a karjaimban tarthatom a kisbab�mat. Olyan r�g�ta v�rtam m�r erre a pillanatra.

Ahogy a k�rh�zba �rt�nk anya beszaladt egy n�v�r�rt, aki azonnal odasietett hozz�m, �s ketten bevittek a sz�l�szetre. Az orvosom sz�lesen mosolyogva fogadott, hiszen tudta, hogy mennyire boldog vagyok m�r a gondolatt�l is, hogy gyermekem lesz. A n�v�rek el�k�sz�tettek, majd az orvosom is bej�tt, amikor v�geztek, �s adta az utas�t�sokat, hogy mit tegyek. N�h�ny �r�val k�s�bb pedig fels�rt az �n t�k�letes gyermekem. Kisfi� lett, �s hihetetlen�l gy�ny�r� volt. R�vid barna haja volt, �s nagyon helyes arcocsk�ja. Boldogan �leltem magamhoz, miut�n a n�v�rek megmosdatt�k, �s visszahozt�k hozz�m. N�h�ny percig dajk�lhattam, majd elvett�k t�lem, hogy engem is megmosdassanak. Am�g elk�sz�ltem az egyik n�v�r kivitte a fiamat megmutatni a csal�d t�bbi r�sz�nek. Egy f�l �r�val k�s�bb pedig m�r megint n�lam volt az �n kis cs�pps�gem, a csal�dom pedig a szob�ban �llt �s csod�lta a fiamat.

Nagy nehezen Charles is meg�rkezett, �s azonnal a kez�be vette a kis tr�n�r�k�st, �s valami olyat l�ttam a szem�ben, amit m�g soha ezel�tt. �szinte szeretetet l�ttam a fia ir�nt, �s ez megnyugv�ssal t�lt�tt el. Amiatt m�r biztosan nem kellett agg�dnom, hogy valaha is b�ntani fogja a kicsit. Onnant�l kezdve le sem lehetett vakarni a mosolyt az arcomr�l. A kisfiammal minden rendben volt, a f�rjem is szerette �t, �s meg sem fordult a fej�ben, hogy b�ntsa, m�g akkor sem, hogyha torkaszakadt�b�l s�rt. Egy igazi kis �henk�r�sz volt, mert alig n�h�ny �r�nk�nt k�vetelte a juss�t, de egy�ltal�n nem b�ntam. Boldogan emeltem a mellemre minden egyes alkalommal, �s b�szk�n n�ztem gy�ny�r� arcocsk�j�t, mik�zben el�gedetten cuppogott. Tudtam, hogy v�gre van mi�rt, illetve ki�rt �lnem ezen a vil�gon, mert itt volt velem ifjabb Charles Evenson, az �n p�ratlan kisfiam.