(Esme szemsz�ge) 

A s�t�ts�gben minden k�nny� volt, b�k�s. M�r nem �rdekelt semmi, csak az, hogy v�gre elj�jj�n �rtem a megv�lt� hal�l, amire annyira v�gytam. Nem tudtam, hogy mi t�rt�nik velem. Egy ideig azt gondoltam, hogy m�r �tkeltem az �letb�l a hal�lba, de akkor mi�rt nem t�rt�nik semmi. Nem l�tok, �s nem hallok senkit sem. Nem �gy k�pzeltem el a m�svil�got. A testem mozdulatlan, �s ha akarna sem tudna m�g csak megrezd�lni sem. Vajon, hogyha �letemben elt�rtem a gerincem a t�lvil�gon is b�na maradok? Ezek nem t�l pozit�v kil�t�sok a j�v�re n�zve. J�v�, milyen szubjekt�v fogalom. Valaki arra �h�tozik, hogy sok�ig �ljen, �n pedig m�r a j�v�met tervezgetem a hal�lom ut�n. Holott sz�momra m�r nem l�tezik a holnap. Hirtelen, mintha felemelkedtem �s mozogni kezdtem volna. Tal�n ez m�r a hal�l? Az igazi? M�r nagyon itt lenne az ideje. �reztem, ahogy haladni kezdek, �s ki akartam nyitni a szememet, hogy l�ssak is valamit, de nem ment. Lehet, hogy nem is igaz�n akartam.

• Szerintem m�r halott – hallottam meg egy ismeretlen f�rfi hangj�t.
• Az�rt vigy�k be a k�rh�zba, h�tha van m�g rem�ny – reag�lt egy n�i hang.

Mi? K�rh�z? Nem, sz� sem lehet r�la. Azonnal tegyen le, �s hagyjon b�k�ben t�vozni. Nem akarok g�pekre ker�lni, hogy �letben tartsanak az akaratom ellen�re. Na, most j�l j�nne, hogyha meg tudn�k mozdulni. �gy viszont csak t�tlen�l t�rtem, hogy bevigyenek arra a helyre, ahonnan mindenn�l jobban pr�b�ltam kiszabadulni. Nem tudtam, hogy �ppen merre tartunk, de az �reztem, hogy mikor ker�ltem egy �gyra, �jra stabil lett a vil�g, ahogy a kem�ny matracra tettek. Ernyedten fek�dtem, �s m�r alig v�rtam, hogy az orvos kimondja a hal�los �t�letemet. Csak nem pr�b�lnak meg megmenteni valakit, aki nem is akar �lni.

• Sajnos a h�lgy m�r halott – mondta a doktor, �n pedig megk�nnyebb�ltem. Igen, ez volt a c�l. Jobb nem bolygatni azt, aki nem akar m�r itt maradni. – Ismerik? Hol tal�lt�k? – kezdte el a k�rd�seket az orvos, de a v�laszokra m�r nem figyeltem, mert siker�lt el�rnem a c�lomat. Nem l�tezek t�bb�.

Ez olyannyira megnyugtatott, hogy megint hagytam a s�t�ts�gnek, hogy elnyeljen, �s rem�ltem, hogy ez�ttal �r�kre mag�val ragad.

Azt hittem, hogy m�r v�ge a k�njaimnak, amikor hirtelen �les f�jdalom ny�lalt a nyakamba, majd mintha valaki, vagy valami v�gigsim�tott volna az arcomon. Fogalmam sem volt, hogy mi t�rt�nik, csak azt �reztem, hogy a f�jdalom egyre elviselhetetlenebb lett. A nyakam ut�n �gni kezdtek a csukl�im, �s a bok�im is. Mi t�rt�nik? Ez m�r a pokol? V�g�l is �ngyilkos lettem, teh�t minden joga megvan Istennek arra, hogy kitasz�tson az orsz�g�b�l, �s ide k�ldj�n, de nem gondoltam volna, hogy a k�nz�sok, amikr�l az ember m�g csak olvasott ennyire igaziak lesznek. Sik�tani akartam, de hang m�g nem j�tt ki a torkomon, t�l gyenge voltam hozz�k. Azt�n hirtelen felemelkedtem. Valaki �lbe vett, de olyan finoman, ahogy ezel�tt m�g senki. �gy ahogy a mes�kben a hercegek szokt�k gyeng�den felkapni kedves�ket. Vajon ki ez? Hov� megy�nk? Megment engem? Ahhoz m�r k�s�, mert a l�ngok csak �gy perzselnek, m�r nincs menekv�s. Sok�ig voltam az oltalmaz� karok k�z�tt, majd megint letettek valahov�. Hi�ba b�ntak velem �vatosan, �n akkor sem lettem jobban. S�t, csak egyre rosszabb lett. M�r mindenem �gett. F�leg a h�tam, pedig nekem nem is kellene �reznem m�r semmit, hiszen annyit m�g �n is tudok, hogy leb�nultam a zuhan�st�l, elt�rtem a gerincem. Valami furcsa dolog t�rt�nik itt. Mintha egyre er�sebb lenn�k. �rzem, ahogy visszat�r bel�m az �let. Ahogy a f�jdalom egyre elviselhetetlenebb lett �s �sszeszedtem az er�met, m�r futotta a sikolyokra is. Nem �rdemlek kegyelmet, de ki tudja. Tal�n a sz�rny� hangok, amik felt�rnek a torkomb�l, arra k�sztetnek valakit, hogy seg�tsen.

• Css… nagyon sajn�lom, hogy ezt tettem, de nem tudtalak volna ott hagyni – motyogta egy hang a f�lemn�l, majd megfogta a kezemet. Hideg volt az �rint�se �s ez most kifejezetten j�l esett. – Nem lesz semmi baj. A f�jdalmad el fog m�lni, �s minden rendbe j�n.

Milyen gy�ny�r�  �s nyugtat� hang. Mintha hallottam volna m�r. Ismerem ezt a hangot valahonnan, csak m�g az nem ugrott be, hogy honnan. A k�nok k�nj�t �lltam ki folyamatosan, ki tudja mi�ta, �s m�g jobban v�gytam a hal�lt, mint valaha, de tudtam, hogy nem fog elj�nni, mert ak�rmi is t�rt�nik velem, att�l csak egyre er�sebb leszek, �s nem gyeng�bb.

Nem tudom, hogy mi�ta fek�dtem mozdulatlanul, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy r�ngat�zok a f�jdalomt�l �s valaki finoman, de hat�rozottan lefog. R�ngat�zok? Hiszen ez lehetetlen. Mozog kezem-l�bam, �s �rzem az �rint�seket is. Ez hihetetlen.

A l�gy f�rfihang, eg�sz v�gig gyeng�den besz�lt hozz�m. �szint�n sz�lva fogalmam sem volt, hogy mir�l besz�l, mert az �rtelm�t egyszer�en k�ptelen voltam felfogni. Ink�bb csak a hangsz�n�re �s a hanglejt�s�re figyelmet, ami annyira megnyugtat� volt, hogy b�rki sz�vesen hallgatta volna, ak�r �r�kk� is. A k�njaim enyh�lni l�tszottak, m�r a karom, �s a l�bam nem �gett f�jdalomban, �s �n fell�legeztem, hogy most m�r minden rendbe lesz. Akkor m�g nem tudtam, hogy mekkor�t t�vedtem. Lehet, hogy a l�ngok egyre ink�bb visszah�z�dtak, de egyben egyre k�zelebb �rtek a sz�vemhez is, ami �r�lt temp�ban l�ktetni kezdett, �s az eddigiekn�l m�g sokkal nagyobb �g�ssel j�rt. �jra r�ngat�zni kezdtem, �s a sikolyok folyamatosan hagyt�k el a sz�mat.

• Mindj�rt v�ge. Nem lesz semmi baj – mondta a hang egy�tt �rz�en.

Sz�vem l�ktet�se egyre hevesebb, �s hevesebb lett, �n pedig m�r azt hittem, hogy kiszakad a mellkasomb�l, amikor v�ratlanul dobbant m�g egy utols�t, �s �r�kre elhallgatott. Ijedten nyitottam ki a szememet, mert m�r arra is k�pes voltam, hogy �jra engedelmess�gre b�rjam a szemh�jaimat. Amit l�ttam az valami hihetetlen volt. Minden egyes porszemcs�t, apr� kis sz�nyogot a plafonon. Az �gy takar�j�nak selymes tapint�s�t. M�g soha nem �rz�keltem ennyire a k�lvil�got. Ebben az aspektusban minden m�s volt, mind b�rmikor m�skor. Azt�n kicsit oldalra ford�tottam a fejemet, �s megl�ttam �t.  

(Carlisle szemsz�ge) 

Ma v�gre megint dolgozhatom a k�rh�zban, m�r alig v�rtam. Nem mintha Edward nem lenne fantasztikus t�rsas�g, de mindig elvesztegetett id�nek �rzem azt, amikor k�nytelen vagyok betegszabads�got kivenni. Tudom, hogy a l�tszat miatt nem lehetek �r�kk� eg�szs�ges, �s f�radhatatlan, de akkor is olyan neh�z, otthon �lni, amikor tudom, hogy seg�thetn�k is valakin helyette.

• M�r alig v�rtad, hogy leteljen ez az egy h�t – mondta fiam mosolyogva, �n pedig b�lintottam. – Egy kicsit �n is �r�l�k, hogy visszam�sz v�gre dolgozni – tette m�g hozz�.
• Sajn�lom – s�hajtottam. – Mennyire kergettelek az �r�letbe a gondolataimmal? – k�rdeztem b�nb�n�an.
• Nem v�szes. Egyszer�en csak nem tudt�l m�sra gondolni, csak arra, hogy mikor hal meg valaki, hogyha az egyik orvos nem figyel el�gg�, mert teljesen kif�radt. B�r amikor velem besz�lgett�l, akkor csak r�m koncentr�lt�l, �gyhogy tudom, hogy nem miattam volt�l ilyen, hanem mert hi�nyzik a munk�d – mondta Edward komolyan, de egy csepp szemreh�ny�s sem volt benne.
• Nem akartam rossz t�rsas�g lenni – mondtam lehajtott fejjel. Szeg�ny v�gre felengedett, �s kicsit t�ltette mag�t a v�mp�rs�g�n, �n meg itt azt sugallom fel�, hogy nem olyan fontos nekem, mint a k�rh�z.
• �n ilyet egy percig sem mondtam. Na, menj dolgozni. M�r t�k�n �lsz, �s �gy �n is nyugodtabb leszek. Este m�r �rdemlegesen is lehet veled besz�lgetni – kuncogott fiam. Nem tudtam el�g h�l�s lenni a sorsnak, hogy az utamba k�ldte �t. Annyira j� volt, hogy van kihez sz�lnom, hogyha szeretn�k besz�lgetni egy j�t.
• Ezt hallottam – mondta vigyorogva.
• Tudom – mosolyodtam el �n is. Majd elindultam a k�rh�z fel�.

Amint bel�ptem az ajt�n a f�n�v�r mosolyogva k�sz�nt�tt. M�r nekem is nagyon hi�nyoztak a munkat�rsaim. Megk�rdeztem, hogy mi t�rt�nt a t�voll�temben, majd elindultam vizitelni a betegeket. Nagyon �lveztem, hogy v�gre elm�ltak a „babon�k”, �s engem is �gy tekintenek, mint egy teljesen �tlagos orvost. Ez �gy j�, �gy helyes. Nem akarom, hogy a p�cienseim f�ljenek t�lem. Miut�n minden feladatommal v�geztem a halottash�zba siettem, hogy ott is k�rben�zzek. Egyszer m�r tal�ltam itt egy embert, akit m�g meg lehetett menteni, de a gyenge m�szerek miatt m�r nem �rezt�k a pulzus�t az emberi orvosok. Amint bel�ptem a terembe, azonnal meghallottam egy halk, de hat�rozott sz�vhangot. R�gt�n k�vetni kezdtem az �temes dobol�st, majd mikor c�lhoz �rtem, felemeltem r�la a leplet. El�sz�r nem is hittem a szememnek. Esme fek�dt el�ttem az �gyon. Azonnal vizsg�lni kezdtem. � nem halhat meg. Kell lennie megold�snak. Miut�n v�geztem a vizsg�lattal, szomor�an vettem tudom�sul, hogy sz�p, lassan haldoklik. A gerince elt�r�tt, b�r ez most olyan szempontb�l j�, hogy nem �rzi a t�bbi s�r�l�s�t, mert van bel�l�k b�ven.

�letemben m�sodszor ker�ltem v�lasz�t el�. Van-e jogom hozz�, hogy �tv�ltoztassam �t, �gy hogy meg sem k�rdezem r�la? Hiszen Edward is nehezen szokott hozz� a tudathoz, hogy mi lett bel�le. De nem lenn�k k�pes hagyni, hogy meghaljon. Neki �lnie kell, m�g akkor is, hogyha v�mp�rk�nt. Milyen gy�ny�r�, m�g mindig. Amikor legut�bb l�ttam m�g fiatal l�ny volt, most pedig egy �rett n�. Ha ez lehets�ges az id� m�l�s�val, csak t�k�letesebb� v�lt. Meg fogom menteni, �s tudom, hogy � is a mi �letm�dunkat fogja v�lasztani. Nincs mi�rt k�telkednem benne. Lehajoltam a nyak�hoz, �s amilyen finoman csak tudtam, de az�rt hat�rozottan megharaptam. Majd ugyanezt megism�teltem a csukl�in�l �s a bok�in�l is. A l�bai t�bb helyen fel voltak horzsol�dva. Biztosan mez�tl�b ment valahova. A harap�sok ut�na a pulzusa azonnal er�sebb lett, ami megnyugtatott. Elvileg a m�rgemnek meg kell gy�gy�tania a gerinc�t is. �vatosan a karjaimba vettem, �s elindultam vele az ablak fel�. Hogyha gyorsan kiugrom vele az ablakon, �gy, hogy nem vesznek �szre, akkor nyert �gyem van, �s nem leplez�d�nk le. Az els� sikolya szerencs�re csak akkor cs�szott ki a sz�j�n, amikor m�r el�g messze j�rtam vele ahhoz, hogy senki ne halljon meg minket. Nagyon haragudtam magamra, ami�rt f�jdalmat kellett okoznom neki, de m�g mindig jobb, mintha elvesz�ten�m. Nem tellett csup�n hat-h�t percbe �s m�r be is l�ptem a h�z ajtaj�n. Edward azonnal el�ttem termet, �s k�v�ncsian meredt r�nk. Szeg�ny Esme pedig, m�r egyfolyt�ban sik�tozott.

• � az a l�ny, aki…? – kezdett bele, de �n csak elfutottam mellette �s lefektettem Esm�t a puha �gyra. Ha m�r a f�jdalmain nem is enyh�thetek, legal�bb k�nyelmesen fek�dj�n. – Carlisle, mi t�rt�nt? – k�rdezte Edward �rtetlen�l, �n pedig lej�tszottam neki a k�rh�zi eml�keimet. – Oh, �rtem m�r. Nem fog r�d haragudni, ami�rt megtetted – mondta fiam hat�rozottan. – �n sem haragszom. S�t, h�l�s vagyok neked.
• K�sz�n�m – fordultam Edward fel�, aki csak biccentett.
• Nincs mit. Szerintem nagyon j�l illetek egym�shoz – mondta hat�rozottan, mire d�bbenten n�ztem r�.
• �n nem… - kezdtem bele, mire Edward megkocogtatta a homlok�t. – Na j�, igen szeretem. Mindig is szerettem, ami�ta megl�ttam, de nem sz�ntam neki ilyen �letet, de mivel haldoklott megv�ltozott a helyzet.
• Tudom – mosolyodott el. – Csak a te sz�db�l is szerettem volna hallani. Most pedig magatokra hagylak titeket. Nem j�v�k vissza csak holnap. El szeretn�k menni a hegyekbe vad�szni. Van ott n�h�ny nagymacska – mondta mosolyogva. – De ha akarod, akkor sz�vesen maradok – aj�nlotta fel. Tudtam, hogy csak az�rt akar vele kettesben hagyni, mert kiolvasta a fejemb�l, hogy nem akarom v�gighallgattatni vele is Esme sikolyait. – Mindketten tudjuk, hogy ez mennyire f�j, de er�sebb ez a n�, mint hinn�d.
• Igen, az biztos. Ilyen s�r�l�sekkel m�r r�gen halottnak kellett volna lennie, amikor oda�rtem – mondtam hat�rozottan. Tal�n a sors akarta �gy, hogy tal�lkozzunk �jra.
• Sz�val? Maradjak veletek? – k�rdezte Edward �s l�tszott rajta, hogy teljesen �szinte a felaj�nl�sa.
• Nem, menj csak vad�szni, de valamit megtehetn�l – n�ztem r� komolyan.
• Term�szetesen. Mi lenne az?
• Mintha m�r nem tudn�d – cs�v�ltam meg a fejem.
• Bocsi, de te akarod mindig kimondani a dolgokat – kontr�zott. Na ez is igaz.
• Megk�rhetn�lek… - kezdtem bele, de f�lbeszak�tott.
• Igen, vad�szat el�tt sz�vesen felh�vom a k�rh�zat �s megmondom, hogy hirtelen rosszul lett�l, �s haza kellett j�nn�d. A helyettesedet is felh�vom r�gt�n a k�rh�z el�tt – mondta fiam vigyorogva.
• K�sz�n�m – biccentettem h�l�san.
• Sz�vesen. Akkor holnap tal�lkozunk – mondta m�g, majd elt�nt.

Amint Edward elment lekuporodtam Esme mell�, �s megfogtam a kez�t. Nagyon agg�dtam �rte, hiszen ak�rmennyire is er�s a m�rgem, �s er�s ez a csod�latos n�, m�g soha nem pr�b�ltam meg t�r�tt gerinc� embert �tv�ltoztatni. Rem�lem, hogy meg fog gy�gyulni, mert nem hiszem, hogy lenne sz�vem v�gign�zni, ahogy Esme egy �r�kk�val�s�gon �t csak a fej�t tudja megmozd�tani.

A kez�t fogva besz�ltem hozz� egyfolyt�ban. Nem tudtam, hogy hallja-e, amit mondok, de rem�ltem. Elmes�ltem neki az eg�sz �letem. Edwardot, a t�rv�nyeinket. Mindent, ami csak az eszembe jutott. A m�sodik napon Esme hirtelen megmozd�totta a karj�t, �s a l�b�t is, bennem pedig hatalmas �r�mm�mor �szott v�gig. Ezek szerint meggy�gyult a gerince. M�g soha nem k�nnyebb�ltem meg ennyire. Edward is meg�rkezett, �s le�lt Esme m�sik oldal�ra. Nem sz�lt egy sz�t sem, csak csendben figyelt minket, �s pr�b�lta tartani bennem is a lelket. B�r elfintorodott Esme minden f�jdalmas sikolt�s�ra, ahogy �n is. A harmadik napon v�gre szemmel l�that�lag is enyh�ltek a k�njai. Teh�t a m�reg v�gre el fogja �rni a sz�v�t, �s akkor v�ge lesz. H�rom nap k�nokkal teli v�rakoz�s ut�n, v�gre megt�rt�nik. Befejez�dik az �tv�ltoz�sa, �s nem lesz t�bb f�jdalma. Neh�z volt egy hetvenk�t �ra, de mindenk�ppen meg�rte. V�gig besz�ltem hozz�, am�g tartott, �s �gy �reztem, hogy siker�lt is megnyugtatnom, m�r amennyire lehets�ges volt.

N�h�ny perccel k�s�bb a sz�ve �r�lt iramban kezdett dobogni, �s h�nykol�dott a f�jdalomt�l, de azt�n dobbant m�g egy utols�t, �s v�ge lett. Most n�ztem el�sz�r v�gig rajta, ami�ta idehoztam, �s el kellett ismernem, hogy m�g soha nem l�ttam ilyen gy�ny�r� n�t. M�r emberk�nt is nagyon csinos volt, de most m�r egyenesen ellen�llhatatlan.

• Magatokra hagylak – suttogta Edward mosolyogva, majd el is t�nt.

A k�vetkez�  pillanatban Esme szemei ijedten pattantak ki, majd az arckifejez�se ink�bb csod�lkoz� lett. Nem akartam megzavarni, vagy felideges�teni, �gyhogy csendben �ltem tov�bbra is fogva a kez�t. Fej�t �vatosan oldalra billentette, �s a tekintetem v�gre tal�lkozhatott az �v�vel.