(Emmett szemsz�ge) 

M�r lassan egy �ve, hogy v�mp�r lettem, �s t�k�letesen tudom kontroll�lni is a v�rszomjamat, de egyvalamit m�g mindig nem siker�lt �szint�n kimondanom Rose babynek. Az pedig az, hogy mindenn�l jobban szeretem. Olyan k�nny� gondolatban hajtogatni, hogy szeret�nk valakit, de mi�rt ilyen neh�z kimondani, hogyha az illet�, akinek igaz�n meg kellene tudni ott �ll el�tt�nk. Tal�n velem van a baj? �, nem hiszem. Egyszer�en, csak nem vagyok olyan ny�lt az �rz�seimet illet�en, mint a t�bbiek a csal�dban. �n ink�bb mindent pr�b�lok elviccelni. Nekem m�r csak ilyen a st�lusom. Rosalie ezzel szemben, pedig �ppen komoly, m�g a vicceimen sem nevet az esetek t�bbs�g�ben, csak megcs�v�lja a fej�t, vagy morgol�dik egy kicsit, hogyha a po�n �ppen rajta csattant. Annyira k�l�nb�z�nk, de m�gis �gy vonzz, mint a m�gnes. Tudja, hogy szeretem, tudom, hogy tudja, de azzal is tiszt�ban vagyok, hogy hallani is szeretn� ezt a pici sz�t, amit egyszer�en nem tudok kiny�gni. Edward m�r el�re elmosolyodik, amikor gondolatban r�k�sz�l�k, de azt�n mindig visszakozom. S�t, a m�ltkor, m�r seg�t�k�szen kiterelt mindenkit a szob�b�l is, h�tha kib�k�m v�gre, de egyszer�en nem megy. Mi�rt vagyok ilyen h�lye?

• Emmett – hallottam meg az im�dott hangot, �s egy pillanattal k�s�bb m�r a szob�nkban is voltam. Kedvesem az �gyon �lt, �s tan�cstalan arccal n�zett r�m. – Mi a baj, Rose? – k�rdeztem d�bbenten.
• Mit sz�ln�l, hogyha egy kicsit elutazn�nk? Nem �r�kre term�szetesen. Csak egy kis kiruccan�sra gondoltam. Egy-k�t h�tre – aj�nlotta Rosalie, �n pedig elmosolyodtam. Tal�n, hogyha kettesben lesz�nk, akkor v�gre lesz id�m annyira �sszeszedni a b�tors�gom, hogy v�gre kimondjam. Lehet, hogy az emberek, illetve v�mp�rok nem n�zik ki bel�lem, de vannak dolgok, amiket szerintem nem kell hallania az eg�sz h�znak.
• Az nagyon j� lenne – mosolyogtam r�. – Mire gondolt�l pontosan?
• Tudod, van egy kellemes fah�zunk a hegyekben. Nincs is t�lzottan messze, de m�giscsak kettesben lehetn�nk – magyar�zta.
• Mhh… a hegyekben. Ott sok a maci – vigyorogtam az �n kis sz�ps�gemre.
• Igen, ott sok a maci – s�hajtott fel. Vajon mi rosszat mondtam m�r megint? – Akkor, holnap indulhatunk is, hogyha te is akarod – tette m�g hozz�, majd fel�llt �s elment a b�r�nd�k�rt. A fen�be, m�r megint a lelk�be g�zoltam. Pedig nem sz�nd�kosan csin�lom. Vajon mi rosszat mondhattam. Tal�n Edward, majd elmondja. Biztos hallott megint mindent.

N�h�ny pillanattal k�s�bb m�r a testv�rem ajtaja el�tt �lltam, �s k�sz�ltem bekopogtatni, amikor meghallottam a hangj�t, a h�tam m�g�l.

• Mit szeretn�l? – k�rdezte k�v�ncsian.
• Mintha nem tudn�d – vigyorogtam r�.
• El k�ne mondanod neki v�gre �szint�n, hogy mit �rzel. Nem mintha nem tudn�, de t�led is hallani szeretn� megint – mondta Edward komolyan. – Most azt hiszi, hogy egy j� kis medve fontosabb neked, mint az, hogy vele legy�l – magyar�zta.
• De h�t, �n nem �gy �rtettem. Csak r�g voltam vad�szni, �s gondoltam, hogy nem megyek el ma este, hogyha �gyis olyan helyen lesz�nk, ahol a kedvencemet kaphatom el – mondtam d�bbenten.
• �n tudom, mert l�tom a gondolataidat, de Rosalie-nak ez nem �gy hangzik, azokb�l a mondatokb�l, amiket kimondt�l. M�r mondtad neki, hogy szereted, akkor meg most mi a baj? – k�rdezte k�v�ncsian.
• Nem tudom. Az olyan m�s volt. Azt hittem, hogy meg fogok halni, �s akkor megjelent ez az angyal, �s nekem ki kellett mondanom, miel�tt �r�kre elhallgatok – magyar�zkodtam.
• Mondasz valamit, de ez akkor sem logikus, hiszen gondolatban el�g sokszor kimondod, hogy mit �rzel. Csak egy pici sz�. Tudod, hogy milyen, Rosalie. Pontosan tudja, hogy szereted, de neki fontos, hogy ki is mond, hogy mindenki megtudja. �gyhogy v�gy er�t magadon, �s old meg ezt a probl�m�tokat a kis kiruccan�sotokon, l�gy sz�ves, mert m�r meg�r�l�k a gondolataitokt�l.
• Rendben, er�t veszek a h�lyes�gemen, �g�rem – mondtam hat�rozottan, �s �gy is gondoltam.
• K�sz�n�m – mondta Edward, majd bement a szob�j�ba.

�n pedig visszamentem a mi szob�nkba. Rose baby m�r nagyban pakolta a ruh�it, de olyan mennyis�gben, mintha egy �vre elk�lt�zn�nk. Nem is � lett volna, hogyha nem pakol be minden napra legal�bb nyolc garnit�r�t. Pedig szerintem egy laza szerel�sben is vad�t�an fest. Mondjuk, az �n kedvesem m�r csak ilyen. Im�dja a divatot, a ruh�kat, a v�s�rl�st, �s term�szetesen azt is tudja, hogy t�k�letes a k�lseje. N�la szebbet keresve sem tal�ln�k. Meg fogom mondani neki, �s k�sz. Nem lehetek ilyen szerencs�tlen alak. Lehet, hogy viccesen k�ne t�lalnom az �rz�seimet? Az az �n st�lusom. Gondoltam magamban.

• Nem, semmik�ppen sem! – kiab�lt Edward a szob�j�b�l.
• „J�l van na” – s�hajtottam fel gondolatban. Nem is gondoltam komolyan. Na j�, tal�n m�gis, de nem fogom megtenni. El�hozom a romantikus �nemet. Hat�roztam el magam.

Miut�n kedvesem mindent �sszepakolt mag�nak, �s �n is bepakoltam egy t�sk�ba, lement�nk �s elb�cs�ztunk a csal�dunkt�l, majd elindultunk a hegyekbe. Nagyon szerettem azt a fah�zat. Egy�bk�nt is im�dtam az erd�t. Ott teljesen szabadok voltunk, �s nem kellett bujk�lnunk. Nem telt bele csup�n n�h�ny �r�ba, �s m�r ott is voltunk. Felvittem a b�r�nd�ket a szob�ba, majd gyorsan �t�lt�ztem vad�szathoz, �s m�r lent is voltam.

• Megy�nk vad�szni, Rose? – k�rdeztem mosolyogva.
• �n nemr�g voltam, de te menj csak – mondta, majd felvonult a szob�nkba.

Tudtam, hogy m�r nagyon penge�len t�ncolok, de most mindent j�v� fogok tenni. Elmegyek vad�szni, �s ut�na mindent bevallok neki. Hogy mennyire fontos nekem, �s hogy azt akarom, hogy �r�kk� az eny�m legyen. Gyorsan elkaptam n�h�ny medv�t, b�r nem tudtam meg�llni, hogy ne j�tszadozzak vel�k egy kicsit. Kell a testmozg�s. Majd miut�n v�geztem vel�k, azonnal elindultam, hogy kiengeszteljem Rosalie-t. Rem�ltem, hogy m�g nem haragszik r�m nagyon.  

(Rosalie szemsz�ge) 

Nem hiszem el. M�r egy �ve boldogan �l�nk egy�tt, �s nem k�pes kimondani ezt az egy sz�t. Ez d�bbenetes. Hiszen, hogyha belegondolunk, m�r ki is mondta. Azt mondta nekem, hogy „Szeretlek, Angyalom”, amikor megmentettem. Lehet, hogy ezt csak az�rt mondta akkor, mert t�nyleg angyalnak hitt, �s azt hitte, hogy soha t�bb� nem fog l�tni? Nem tudom, hogy mi a baj. Tudom, hogy az �n nagy mack�m nem �ppen romantikus alkat, �s �n ezt nem is v�rom el, hiszen kin�ttem m�r r�gen a t�nd�rmes�kb�l �s a hercegekb�l, de azt az�rt elv�rom, hogy kifejezze szavakban is az ir�ntam �rzett szerelm�t. Tudom, hogy � is �gy �rez, ahogy �n. Hiszen egy�tt is �l�nk. De melyik l�ny ne v�rn� el, hogy a szerelme bevallja neki, hogy mit �rez? A gondolataimba mer�lve kezdtem el kicsomagolni a b�r�nd�ket, majd lementem a konyh�ba. Nem mintha b�rmit is akartam volna ott csin�lni, de m�r �gy megszoktam, hogy Esm�vel ott szoktunk besz�lgetni. Igaz, most nincs itt, de ez m�r csak r�szletk�rd�s.

Emmett j�  sok�ig vad�szik. Gondolkodtam el n�h�ny �ra m�lva. Biztos megint j�tszik azokkal a szerencs�tlen medv�kkel. Olyan bolond, de pont ez�rt im�dom. Szeretem, hogy ennyire k�l�nb�z�nk.

• Rose baby? – l�pett be az ajt�n Emmett, mire �n r�gt�n fel� fordultam.
• Tess�k – n�ztem m�lyen a szem�be.

A k�vetkez�  pillanatban pedig arra eszm�ltem, hogy m�r a karjaiban vagyok, �s n�h�ny pillanattal k�s�bb lefektetett az �gyunkra. Hevesen cs�kolt, de most nem volt benne semmi j�t�koss�g, �s a szok�sos pajz�n megjegyz�seit is elhagyta. Nem igaz�n �rtettem, hogy mi t�rt�nik, de el tudn�m viselni, hogyha mindig ilyen lenne velem. Szenved�lyes volt �s gyeng�d egyszerre. Most nem t�pte le a ruh�imat, ahogy szokta �s �n sem. Gyeng�den cs�sztatta le a b�r�mr�l a finom anyagot, �s �n is ezt tettem az � ruh�ival. V�gigsimogatta minden egyes porcik�mat, �s apr� cs�kokat lehelt a b�r�m minden egyes n�gyzetcentim�ter�re. M�r alig v�rtam, hogy test�nk egybe forrjon, amikor hirtelen feln�zett r�m �s elmosolyodott.

• Szeretlek, Rose – mondta komolyan, mik�zben m�lyen a szemembe n�zett.
• �n is szeretlek – mosolyodtam el.

Ahogy �n is kimondtam finoman bel�m hatolt, �s l�gyan mozogni kezdett. M�g soha nem szeretkezt�nk ennyire �vatosan, �s lassan. Nem is felt�tlen�l tartottam r� ig�nyt. Hiszen nagyon is �lveztem az Emmettel t�lt�tt intenz�v egy�ttl�teket, de ezt most kifejezetten m�s volt. Ez illett az alkalomhoz. �gy volt t�k�letes. Hossz� percek m�lt�n �rt�k csak el a beteljes�l�st. Hull�mokban t�rt r�m a gy�ny�r, �s fojtottan felsikoltottam, Emmett pedig felki�ltott, majd r�m hanyatlott. �gy fek�dt�nk egym�st �lelve, m�g percekig, majd leg�rd�lt r�lam, �s szorosan a mellkas�ra vont. M�g soha nem voltam ilyen boldog. Emmettel n�ha m�g azt is el tudtam felejteni, hogy a v�mp�rl�temnek vannak nagy h�tr�nyai is. Igaz, hogy j�r el�ny�kkel, mint p�ld�ul, hogy �r�kk� �lhet�nk egy�tt, �s mindig fiatal �s sz�p maradok, de az�rt ez nem teljes �let. A szerelmem�rt viszont �rdemes �lni.

• Min gondolkozol? – k�rdezte hossz� hallgat�s ut�n.
• Csak az �let�nkr�l – v�laszoltam.
• Cic�m, �n tudom, hogy nem rajongsz a v�mp�rs�gunk�rt, de be kell l�tnod, hogy n�ha nem is olyan rossz dolog – mondta Emmett hat�rozottan.

H�t igen, ebben is k�l�nb�zt�nk. � im�dott v�mp�r lenni, m�r az els� pillanatt�l kezdve. Nem fesz�lyezte, hogy nem lehet, majd gyermeke, hogy nem �lhet norm�lisan. Hogy nem ehet t�bb� rendes �teleket. Igaz�b�l m�g sz�rakoztat�nak is tal�lta, hogy puszta k�zzel j�tszadozhat a medv�kkel vad�szat k�zben.

• Tudom, hogy van pozit�v oldala, de vannak dolgok, amit soha nem kaphatok meg – s�hajtottam.
• Azokat, majd �n p�tolom – vigyorgott r�m. H�t igen, ebben volt valami. Emmett szem�ly�ben nem csak t�rsat kaptam, hanem n�ha �gy �reztem, hogy egy gyerekkel is gazdagodott a csal�d. Egy j� nagy gyerekkel, de ez az�rt nem ugyanaz.

Nem besz�lgett�nk tov�bb aznap este, csak �sszeb�jva fek�dt�nk. M�snap reggel Emmett felpattant mell�lem, majd a t�sk�j�hoz sietett, �s el�vett bel�le valamit. Nem l�ttam, hogy mi az, mert sz�nd�kosan eltakarta. K�v�ncsian mozgol�dtam az �gyon, de mindig velem egy�tt mozdult, nem akarta, hogy megl�ssam.

• Csukd be a szemed – k�rte kedvesen, de nekem nem akar�dzott engedelmeskedni. T�l k�v�ncsi voltam.
• Mi az? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Megtudod, ha sz�t fogadt�l – mosolygott r�m.
• J�l van – s�hajtottam fel, majd becsuktam a szememet.
• Kinyithatod – mondta szerelmem, �s �reztem, ahogy megfogja a kezem.

Ahogy a szemeim felny�ltak, megl�ttam az apr� kis v�r�s dobozt, amely nyitva volt, �s benne egy csod�latos arany eljegyz�si gy�r�. Sz�v alak�  rubin k� volt a d�sze, �s arany volt a foglalata. Egyszer�en gy�ny�r� volt. Emmett �gy t�nik, hogy tartogat m�g meglepet�seket. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen oldala is van.

• Hozz�m j�ssz, baby? – tette fel a k�rd�st. Na, ez m�r az �n mack�m volt. Nem tagadta meg �nmag�t, de nem is v�rtam el t�le.
• Igen – v�laszoltam mosolyogva. Emmett pedig azonnal felh�zta az ujjamra a eljegyz�si gy�r�t, majd szenved�lyesen megcs�kolt.

Csod�latos k�t hetet t�lt�tt�nk el egy�tt a hegyekben. M�g indul�s el�tt elment�nk vad�szni Emmett kedv��rt, hiszen itt csak �gy ny�zs�gtek a medv�k. Miut�n kell�k�ppen kij�tszotta mag�t egy id�re hazament�nk. Ahogy meg�rkezt�nk Esme a karjaiba z�rt mindkett�nket, �s nem ker�lte el a figyelm�t, a gy�r� sem, ami az ujjamon d�szelgett. Nagyon boldog volt, hogy �sszeh�zasodunk.

• �, gratul�lok – mondta mosolyogva, majd m�g egyszer meg�lelt minket.
• K�sz�nj�k – viszonoztam a mosoly�t.
• M�r �ppen ideje volt – j�tt a hang az emelet fel�l. Na persze, Edward m�r r�gen tudta, hogy mire k�sz�l Emmett.
• Tudom – v�laszolta v�leg�nyem, de k�zben leplezetlen�l vigyorgott.
• Jaj, ink�bb elmegyek vad�szni – ny�gte Edward, majd kiviharzott az ajt�n.
• Mit csin�lt�l vele? – k�rdeztem d�bbenten.
• Csak visszaeml�keztem n�h�ny sz�p pillanatunkra a kiruccan�sb�l – hahot�zott szerelmem.
• Emmett – sz�lt r� Esme.
• J�l van, t�bbet nem teszem, de im�dom bosszantani – mondta m�g mindig nevetve, mire nek�nk is el kellett mosolyodnunk Esm�vel.