Jane buk�sa

Alec, �s �n, �ppen a saj�t h�l�szob�inkban �cs�r�gt�nk, amikor hangokra lett�nk figyelmesek. 

- Lehet, hogy Heidi hamarabb j�tt? –k�rdezte Alec, �s tudom�st sem vett a szemreh�ny� pillant�somr�l, amit az�rt �lt�ttem fel az arcomra, mert m�r megint kopog�s n�lk�l j�tt be a szob�mba.

- Fogalmam sincs. Heidi nem �ppen arr�l h�res, hogy hamarabb �rkezik. Tudod, hogy valamikor csak az�rt megy el, hogy a sz�ps�g�vel elk�pr�ztassa a volterrai embereket. – sz�ltam cs�fond�rosan, �s miut�n Alec n�m�n n�zett r�m, kil�ptem a helys�gb�l,  majd �gy folytattam:

- Menj�nk! N�zz�k meg, hogy ki j�hetett.

- Csak ut�nad. – mondta a ikertestv�rem, �s intett, hogy menjek el�re.

R�mosolyogtam �s sz�lsebesen elindultunk a nagyterem fel�, ahol a Mester �s a m�sik k�t testv�re tr�nolt.

A test�rs�g t�bbs�ge m�r ott tolongott �s k�v�ncsis�gt�l hajtva sugdol�ztak. Amikor megl�ttak minket, azonnal sz�trebbentek �s utat engedtek nek�nk.

- Ezt m�r szeretem. – jegyeztem meg vigyorogva, �s egy el�gedett mosolyt villantottam Chelsea �s  Renata kett�s�re.

Tiszt�ban voltam vele, hogy minket,  - legf�k�ppen engem -, m�g a saj�t csal�dunkon bel�l is ut�ltak, de ez a legkev�sb� sem �rdekelt.

Nekem az volt a l�nyeg, hogy a Mester �s Alec velem voltak. Semmi m�s nem hi�nyzott az �letemb�l.

Mert bizony �n �ltem!

J�llehet, hogy v�mp�r voltam, m�r vagy t�bb sz�z �ve, de �n ennek nagyon �r�ltem. Nem �gy tekintettem erre a l�tre, mint valami �tokra, hanem ink�bb egy �ld�sra, egy m�sodik es�lyre.  

Ink�bb ez, mint a m�glyahal�l, m�ghozz�  az ostoba �s egy�gy� emberek mivolt�b�l!  - gondoltam inger�lten, �s hirtelen visszaeml�keztem arra a napra, amikor kor�n reggel, emberek ezrei t�rtek a csal�di h�zunkra, elszak�tottak minket a sz�leinkt�l – akik semmit sem tettek, az�rt, hogy visszaszerezzenek minket, kiv�ve tal�n az any�nkat, �gy eml�keztem, mintha � s�rt volna, de az is r�mlett, hogy ink�bb csak Alecet v�dte. Engem nem! -, majd egyenesen a v�ros k�zep�n fel�ll�tott k�t m�gly�hoz vittek, odak�t�ztek minket, �s egy perci gondolkod�s ut�n meggy�jtott�k a t�zet. 

Ekkor l�ttam meg a Mester lobog�, v�r�s k�p�nyeg�t. Futott fel�nk, az emberekre vicsorgott, a legt�bbet elkergette, majd mindkett�nket lekapott, miel�tt a t�z martal�kai lett�nk volna.  

�m m�g j�l eml�keztem r�, hogy egyik l�ngol�sb�l a m�sikba estem, mert a Mester szinte azonnal megharapott minket, ott helyben, hogy �tv�ltoztasson v�mp�rr�. H�rom teljes napon �t kiab�ltam, r�ngat�ztam, �s Alec miatt agg�dtam, amikor is magamhoz t�rtem, egy hideg, nyirkos szob�ban, ahol h�rom f�rfi vett k�rbe �s a k�z�ps� ( a Mester) k�z�lte velem, majd Aleccel is, hogy mik is lett�nk.

A fiv�remen l�ttam, hogy egy vil�g omlott �ssze benne, de �n m�r akkor is tudtam, hogy ez volt �letem legszebb napja. R�ad�sul olyan k�l�nleges er� birtok�ba jutottam, ami�rt a legt�bb k�z�ns�ges v�mp�r m�g a halhatatlans�g�t is feladta volna.

F�jdalmat tudtam okozni a pillant�sommal.

Egyetlen szemrebben�ssel meg�lhettem ak�r f�l tucat embert, vagy j�l megk�nozhattam ak�r magunkfajt�kat is.

- Viszont a t�rv�nyeket neked is be kell tartanod! – mes�lte a Mester, mik�zben a kezemet fogta, �s kider�lt, hogy �ppen elcs�pte azt a gondolatomat, amiben azt terveztem, hogy az �j leple alatt kiosonok a v�rb�l �s meg�l�m azokat az embereket, akik m�gly�ra vetettek minket.

- Minden szab�lyt be kell tartanod, Jane! A Volturi az�rt ker�lt hatalomra, mert �vsz�zadok �ta magunk is betartjuk a t�rv�nyeinket. Ezt meg kell �rtened! �g�rd meg, hogy nem teszel semmi elhamarkodottat! B�zhatok benned, ugye?

- Term�szetesen. Al�zatos szolg�d leszek, mind�r�kre! – v�laszoltam, �s k�zben a Mester v�rv�r�s sz�n� szemeibe b�multam.

- K�sz�n�m kedvesem. L�tom nem kell megb�nnom, hogy m�r a sz�let�sedt�l fogva figyeltelek t�ged, valamint a testv�redet, �s amikor elj�tt a megfelel� pillanat megmentettelek titeket!

- Soha nem adok r� okot, hogy csal�dj bennem! – mondtam.

Ezt pedig az�ta be is tartottam.

Hab�r Renata volt, Mesterem szem�lyi test�re, valamint F�lix �s Demetri v�gezt�k a legt�bb munk�t, akkor is, �n �s Alec voltunk Aro kedvencei, �s sosem d�nt�tt �gy, hogy minket meg nem k�rdezett volna.  Ez�rt is irigykedtek a t�bbiek. Tiszt�ban voltak vele, hogy a Mester b�rmikor fel�ldozta volna �ket a gy�zelem vagy a siker kedv��rt, de engem �s Alecet soha! Soha! – gondoltam el�gedetten, �s most visszat�rtem a jelenbe.

Gianna �lldog�lt a terem k�zep�n, �s hab�r m�r r�g�ta vel�nk �lt,  �n l�ttam rajta, hogy viszolygott a fajt�nkt�l. Most is remeg� l�bakkal �s a kezeit t�rdelve  n�zett fel a h�rom testv�rre.

- Ember. Mit is v�rhatn�k t�le?! Mi�rt nem �lj�k m�r meg? – k�rdeztem Alect�l.

- Jaj Jane! Fejezd m�r be! – d�rrent r�m a fi� – Tudod j�l, hogy Gianna sokat jelent F�lixnek. Maga mes�lte nek�nk, hogy egy napon, majd � v�ltoztatja �t, ha a l�ny majd k�szen �ll r�. Addig meg legal�bb haszn�t vessz�k, mint recepci�s.

- F�lix, meg az �rzelmei.  – f�st�l�gtem – Borzalmas, hogy egy ilyen semmireval� embern�t szeret! �n a Mester hely�ben mindkettej�kkel magam v�gezn�k!

- Csak hogy nem vagy a hely�ben! – hallottam a h�tam m�g�tt Renata szemreh�ny� hangj�t.

Lassan megfordultam �s szemeimet az �v�ve f�rtam. 

A n� felszisszent �s megt�ntorodott, majd megkapaszkodott a legk�zelebbi oszlopba.

Nevettem.

- Mondt�l valamit? – k�rdeztem egy cseppet sem sajn�lkozva.

- Nem! – v�gta r� r�gt�n, �s ezut�n m�r ker�lte a pillant�somat.

- �n is �gy gondoltam.  – sz�rtem a fogaim k�z�tt.

Alec �ppen l�bujjhegyre �llt �s azt k�mlelte, hogy  tulajdonk�ppen mi�rt is van Gianna idebent, amikor kiny�lt a nagyterem ajtaja �s egy bronzv�r�s haj�, idegen v�mp�r rontott be a terembe.

- Mondtam, hogy v�rjon odakint, de egyszer�en hajthatatlan volt! – bizonygatta a l�ny, �s �ri�si hajlong�sok k�zepette kifutott az el�t�rbe.

- Gy�va. – pr�szk�ltem, majd miut�n l�ttam, hogy senki sem sietett a Mester v�delm�re magam �lltam �tj�t a f�rfinak.

Sokkal magasabb volt n�lam. A szemei feket�k, �s az �lt�z�ke egy nom�d�hoz hasonl�.

Egy �jabb kuncsorg�. Csak az�rt j�tt, hogy k�ny�r�gj�n Ar�nak, vegye be �t is a Volturi tagj�nak. Sz�nalmas bolond.  – gondoltam, de a fi� ekkor fel�m fordult, �s egy elfojtott morg�s k�zepette �gy sz�lt:

- T�vedsz! Az�rt j�ttem, hogy k�rjem: v�gezzetek velem!

D�bbenet futott v�gig a t�megen, �s a Mester fel�llt a sz�k�b�l, majd miut�n odasiettem, hogy felseg�tsem jobban szem�gyre vette az idegent.

- Csak nem? – k�rdezte elhal� hangon.

- Igen. �n lenn�k. Carlisle Cullen egyik fia.  – v�laszolta meg a Mester kimondatlan k�rd�s�t a f�rfi.

Egy cseppet sem titkoltam, hogy mennyire len�zem azt a Carlisle -t akit emlegetett.

- Hm.  – sz�ltam fennhangon – Annak a bolondnak vagy a rokona, aki azt �ll�totta, hogy �llatv�ren is �lhet�nk? 

 Caius fitym�l�an ciccentett. Ebben legal�bb egyet�rtettem vele. 

– M�g �letben lenne? Csod�latos. – mondtam, �s a szemeimet forgattam.

- Nem vagyok v�rszerinti rokona! De k�l�nben is, ehhez semmi k�z�d! – sz�lt r�m a fi�.

- Mit k�pzelsz te magadr�l? Van fogalmad r�la, hogy ki vagyok �n? Hogy kik is vagyunk mi?  - k�rdeztem fenyeget� hangnemben – Azonnal k�rj bocs�natot, vagy itt helyben meg�llek!

- �ppen ezt k�rem! – v�laszolta f�sultan, �s �n r�j�ttem, hogy sajnos semmi m�ssal nem tudom m�r megfenyegetni, �gy t�nt, hogy neki m�r minden mindegy.

D�h�sen f�jtattam.

- Ejnye, ejnye! Jane! Viselkedj egy kicsit illedelmesebben. Mit fog sz�lni Carlisle bar�tom, ha majd ez a fiatalember  olyan h�rt visz neki r�lunk, hogy bar�ts�gtalanul fogadtuk az egyik nevelt gyermek�t?!

Aro ezt �gy mondta, mintha megr�na, de �n tudtam, hogy mag�ban � is j�t nevetett ezen a kijelent�sen.

- �n m�r semmilyen h�rt nem viszek Carlisle-nak! Az�rt j�ttem, hogy v�gezzetek velem! �ljetek meg! Most azonnal!

- �n sz�vesen teljes�tem a k�r�s�t. – aj�nlkoztam m�ris, �s a f�rfi, most haragos, �mde meggy�t�rt tekintettel fordult fel�m.

- Fel�lem b�rki meg�lhet! Csak v�gezzetek velem!

M�r indultam volna fel�, amikor Aro a jobb kez�vel meg�ll�tott, �s megr�zta a fej�t.

- El�bb m�rlegel�nk, azt�n d�nt�nk! Semmi elhamarkodott tett!

Fejet hajtottam, �s kiss� cs�ggedten h�tr�ltam vissza, Alec mell�.

- Nos halljuk kedves …

- Edward.  – mondta az idegen.

- Oh. Igen. Edward, halljuk mi�rt is akarsz te ily m�ltatlanul meghalni?!

- Hossz� lenne elmes�lni! – sz�lt t�relmetlen�l a fi� – Itt a kezem. Olvasd ki a gondolataimb�l, hogy milyen dolgok vezettek a d�nt�semig!

Aro b�lintott, majd megragadta a f�rfi  karj�t �s becsukott szemekkel koncentr�lt a l�tottakra.

- Vajon mi�rt akar meghalni? – k�rdezte Alec.

- Kit �rdekel.  – vonogattam a v�llam  - Bizony�ra elk�vetett valami ostobas�got. Aki �llati v�ren �l, att�l m�st nem is lehet v�rni! – harsogtam, �s a kezeimet keresztbe fontam a mellkasom k�r�l.

Kezdtem unatkozni.

- �rdekes. Nagyon �rdekes. Te j� �g! Min� meglep�!  - mormolta Aro, �s egyre jobban bele�lte mag�t a gondolatokba.

Egy kis id�  ut�n, azt�n elvette a kez�t Edward kezeir�l �s elm�ly�lten meredt maga el�.

- Mi l�tt�l, Mester? – k�rdezte moh�n Alec.

- Ne s�rgesd! – intettem le a fiv�remet, de Aro csak legyintett, �s megv�laszolta a testv�rem k�rd�s�t.

- Ha tudn�tok, csak ha sejten�tek, hogy milyen dolgokat l�ttam. Micsoda �ld�s, hogy magam is k�l�nleges k�pess�ggel sz�lettem �jj�, csak �gy, mint ez a fiatal, kedves bar�tunk. Ilyenkor adok h�l�t a sorsnak, hogy m�r emberk�nt is �rdekl�dtem �s k�v�ncsi voltam, hogy mit is gondolnak m�sok.

Tekintet�t ide – da j�rtatta k�zt�nk �s a vend�g�nk k�z�tt.

- Nos most m�r mindent tudsz! Meg�ltek – e vagy sem?

- T�relem! T�relem! Mivel nem v�tett�l a szab�lyaink ellen nem �lhet�nk meg! �gy nem! Szavaz�sra bocs�tom a k�r�sedet.

- Ne! – ny�gte elgy�t�rten. – K�rlek, �rtsd meg! Meg kell halnom! K�vetnem kell �t!

- Kit? – k�rdeztem t�relmetlen�l.

- Isabell�t. – v�laszolta a Mester,�s olyan elragadtatott arcot v�gott, amit m�g csak akkor l�ttam rajta, amikor a feles�g�re, Sulpici�ra n�zett.

- Sajn�lom fiam! Mi vagyunk a t�rv�ny! Ezt tudhatod m�r j�l, hiszen Carlisle mes�lt neked r�lunk! El�sz�r m�rlegel�nk, szavazunk, hirdet�nk �s csak azut�n cseleksz�nk! �rtsd meg! A te �ll�spontodat is meg�rtem, oh de meg�rtem. De ha azt akarod t�l�nk, hogy teljes�ts�k a k�r�sedet, akkor t�relemmel kell lenned! Fogadd el, hogy mi �gy cseleksz�nk!

Edward nagyot s�hajtott, majd b�lintott.

- Mikorra v�rhat� az �t�let?  - k�rdezte v�g�l.

A Mester elgondolkodott.

- Gyere vissza holnap d�lel�tt!

A f�rfi b�lintott, majd ahogy j�tt �gy el is t�nt.

***