Amikor Edward kil�pett a hatalmas bej�rati ajt�n, Aro odaintette maga mell� F�lixet �s Demetrit.

- K�vess�tek! L�ttam �m, hogy mik j�rtak a fej�ben! R�ad�sul holnap Marcus fiv�rem �nnepe lesz. Nem akarok semmif�le rendbont�st!

A k�t test�r b�lintott, majd a fej�kre vett�k a f�stsz�rke k�p�nyegeiket �s azonnal Edward ut�n indultak.

- Jane, Alec. Gyertek k�zelebb. Renata, te is!           

Hevesen b�lintottam, �s m�r ott is termettem a Mester el�tt.

Alec szorosan mellettem �llt meg.

Renata, mint valami alkalmazkod� pincsikutya meghajolt a Mester el�tt, majd r�gt�n azut�n letelepedett  h�ta m�g�tt.

- Chelsea, h�vd ide a feles�geinket! A t�bbiek pedig elmehetnek!

K�r�rvend�en n�ztem a sz�ke haj� n�t, amint csal�dottan, egyszer� h�rviv�k�nt t�vozott az egyik   rejtett ajt�n, majd hars�nyan felkacagtam amikor Aro m�g hozz�tette:

- Ha idek�s�rted a h�lgyeket, te se gyere vissza!

- Mes�lj Aro, mit l�tt�l? – k�rdezte Caius, �s izgatotts�got v�ltem kicsengeni a hangj�b�l.

- Mindent a maga idej�ben. El�sz�r megv�rjuk hitveseinket!

P�r percig n�ma csen volt a teremben, csak �n doboltam t�relmetlen�l a kezeimmel. Alec szemreh�ny�an n�zett r�m, de engem ez egy cseppet sem �rdekelt.

V�g�l kiny�lt az ajt�, �s bevonult a csarnokba a h�rom d�ma.

Nevets�ges n�ps�g. Mindegyik felkapaszkodott kis n�szem�ly. A Mester j�indulat�b�l vannak itt. Kiv�ve Didym�t, akit Marcus maga v�lasztott ki, m�g amikor ember volt. �t ut�ltam a legjobban.  R�ad�sul a k�pess�ge igen gyal�zatos volt. Nek�nk t�bbieknek legal�bb valami haszn�lhat� ereje volt, de Didym�nek? Hah. Boldogg� tudta tenni az embereket. Ez volt a ,, k�l�nleges k�pess�ge”.

Mik�zben megvet�en m�regettem a terembe vonul� n�ket, Alec odal�pett Didym�hez �s kezet cs�kolt neki.

- �dv Alec. – mondta az boldogan.  

- K�sz�ntelek Didyme. Hogy vagy?

- K�sz�n�m j�l. �s te?

- Szint�gy.

- Mi ez a nagy felhajt�s? – k�rdezte a n�, mik�zben a ruh�j�t igazgatta.

- Egy hal�lra v�gy� v�mp�r sors�r�l d�nt�nk.

- T�nyleg? Meglep�.

- Mi olyan meglep� ezen? Ha j�l eml�kszem te is �ngyilkos akart�l lenni!  - sz�ltam oda cs�p�sen.

Didyme lehajtotta a fej�t, �s azonnal odal�pett Marcus sz�ke mell�.

- Ez most mire volt j�? – k�rdezte Alec.

- Csak gondoltam nem �rt ha eml�keztetem, r�, hogy � is ugyanolyan akaratgyenge, mint az az Edward! – sz�ltam len�z�en.

Alec m�g folytatta volna a vit�t  - valami�rt mindig is odavolt Didym��rt. Szerette. Pf�j! -, amikor a Mester felemelkedett a sz�k�b�l �s �gy sz�lt:

- Nos tudnotok kell, hogy Edward bar�tunk kiv�teles tehets�g� v�mp�r. Ak�rcsak �n, � is k�pes olvasni a gondolatokban. De neki nem kell hozz� fizikai kontaktus, viszont � nem is l�tja az adott szem�ly �sszes gondolat�t. De m�gis – egy nagyot s�hajtott – m�gis micsoda k�pess�g. �s van egy h�ga, Alice. L�tja a j�v�t!

Marcus �s Sulpicia egyszerre fejezt�k ki a d�bbenet�ket.

Caius csak t�togott, mint egy hal.

M�g �n is meglep�dtem.

- Igen. A j�v�t! El sem tudj�tok k�pzelni, hogy micsoda lehet�s�gek rejlenek ezekben a fiatalokban! Gondoljatok csak bele. Ha megszerezn�nk magunknak �ket, akkor soha t�bb� nem �rne benn�nket v�ratlanul semmilyen t�mad�s, h�bor� vagy ak�r b�rmilyen szab�lyszeg�s!

- Akkor sem �rtem, hogy ez az Edward mi�rt olyan k�l�nleges! Olyan a k�pess�ge, mint a ti�d! Csak gyeng�bb! – sz�ltam k�zbe.

- Jane! – ingatta a fej�t a Mester – Tudod, hogy min�l t�bb test�r�nk van ann�l jobb! Ha �k ketten itt lenn�nek, akkor t�ged �s Alecet nem tekinten�lek t�bbet a test�rs�g tagj�nak!

Alec izgatottan n�zett r�m, �n pedig sz�lni sem tudtam.  

- Elk�lden�l minket? – k�rdeztem csal�dottan.

L�ttam ahogy Renata �s a t�bbiek erre a kijelent�semre el�gedetten somolyogtak.

- Ugyan! Dehogy! – mondta nevetve Aro.

Az arcukr�l r�gt�n lehervadt a mosoly.

- Akkor, te �s Alec a fogadott gyermekeim lenn�tek!

Hirtelen nem tudtam, hogy mit is sz�ljak ehhez, de �gy �reztem, hogy  hirtelen el�gedett lettem.

Sulpicia m�g a szokottn�l is s�padtabb lett.

- De Aro! Ezt az�rt velem is megbesz�lhetted volna!  - m�ltatlankodott.

- Kedvesem, Jane �s Alec el�bb voltak itt, mint te! – v�laszolta a Mester,  �s ezzel  ezt a vit�t lez�rtnak tekintette.

R�vigyorogtam a n�re, �s l�ttam a tekintet�ben a tehetetlen d�h�t �s a sz�gyent.

- Sz�val a l�nyeg az – folytatta a Mester – ,hogy nek�nk kell d�nten�nk! A fi� szerelmes volt egy Isabella nev� emberbe, de a l�ny tizennyolcadik sz�let�snapj�n, Edward egyik fogadott testv�re, majdnem meg�lte, mert a h�lgyem�ny, enyh�n szerencs�tlen m�don elv�gta az ujj�t. Edward elhagyta a l�nyt, aki tegnap leugrott egy szikl�r�l. �ngyilkos lett. Eddig b�rta a fi� hi�ny�t. A t�rt�net r�viden ennyi. Edward   �gy �rzi nem �lhet Bella n�lk�l.

- Oh szeg�ny. – sajn�lkozott Didyme.

- F�lix kett�. – h�rd�ltem fel. Csak neki legal�bb volt b�tors�ga megk�rdezni Giann�t, hogy mikor szeretn�, hogy �tv�ltoztassa. Fogadok, hogy ez a szerencs�tlen, meg nem akarta megtenni azzal a l�nnyal! – mondtam g�nyosan.

Aro b�lintott.

- �gy igaz.

A fejemet r�ztam �s egyszer�en k�ptelen voltam elhinni, hogy mit is l�that a mi fajt�nk ezekben az ostoba, szerencs�tlen �s gyenge emberekben.

- Most m�r ti is tudj�tok, hogy mi az igazs�g. Szavazzunk teh�t. Ki voksol arra, hogy k�nny�ts�k meg a fi� �let�t �s v�gezz�nk vele, hogy b�k�t leljen?

K�rben�ztem.

�n azonnal a magasba emeltem a kezem, de azt mindenki tudta, hogy nem az�rt, mert annyira sajn�ltam Edwardot. Ink�bb megvetettem.

- Jane! Gondold meg! Ha �letben marad, � l�phet a hely�nkbe �s mi m�r nem lesz�nk test�r�k! – s�gta Alec.

- Nem!  - mondtam hat�rozottan – Egy ilyen kis senki ne l�pjen a helyembe!

Alec morgott m�g valamit mag�ban, de nem �rtettem pontosan, hogy mit is.

V�g�l Edward hal�la mellett szavazott: Caius, Athenodora ( b�r � csak az�rt, mert mindenben Caiust ut�nozta) �s Sulpicia is. Gondolom az�rt, mert nem akarta, hogy a nevelt l�nya legyek.

- Ez n�gy f�. L�ssuk ki akarja a fi�t �letben tartani �s harcolni �rte, hogy csatlakozzon hozz�nk?

Aro felemelte a kez�t. Marcus �s  Didyme is. Alec egy pillanatig habozott, majd � is.

- Ezt nem hiszem le! – suttogtam d�h�sen. - Ellenem fordulsz?

- Nem! Csak ez a v�lem�nyem! – mondta egyszer�  hangon.

- Hajjaj ez bizony szint�n n�gy f�.

- D�ntetlen. – mennyd�r�gte Marcus.

- D�nts�n Renata! – javasolta Aro.

D�bbenten n�ztem a Mesterre.

- �n … �n. Igen. – dadogta az.

- Mire igen? – k�rdeztem t�relmetlen�l.

- Maradjon �letben!  - mondta Renata.

- Pomp�s! – tapsolt Aro,  �s fel�llt, majd Sulpici�val kar�ltve elvonultak a h�l�k�rlet�k fel�.

            Amikor m�r mindenki kiment a teremb�l, �s  csak �n meg Renata maradtunk, �gy sz�ltam:

- Csak miattam szavazt�l Edward �letben marad�s�ra, igaz?!

- Eltal�ltad. – sz�lt rosszindulat�an, �s miel�tt kil�pett volna a teremb�l �gy sz�lt:

- Egy – egy. Ezt az�rt kaptad, mert reggel olyan cs�ny�n viselkedt�l velem!

- Teeee! – indultam ut�na indulattal,  �s m�g miel�tt b�rmit is mondhattam volna kacagva bev�gta az orrom el�tt az ajt�t.

***

Az �jszak�m m�g a szok�sosn�l is lassabban �s gy�trelmesebben telt.

Haragudtam Alecre, ez�rt nem mentem be a szob�j�ba, mint �ltal�ban, hogy besz�lgess�nk.

M�g egy darabig fel – al� j�rk�ltam, de azt�n ezt is meguntam, �s �gy d�nt�ttem, hogy felmegyek a nagyterembe.

�ppen akkor �rkeztem meg, amikor F�lix �s Demetri.

A k�t gorilla – �n csak �gy h�vtam �ket – el�gg� ki voltak fulladva, �s a szemem l�tt�ra �ltek le a Mester �s Marcus k�nyelmes sz�keibe, hogy pihenjenek.

�m amikor megl�tt�k, hogy �n k�zeledem, felpattantak �s ink�bb a l�pcs�n foglaltak helyet.

- Legk�zelebb meg ne l�ssam, hogy a Mester tr�nj�ra �lt�k! Szemtelenek!   - figyelmeztettem �ket.

- Bocs�ss meg, Jane! K�rlek ne �rulj be minket!  - k�rte Demetri.

- Ez volt az els� �s utols� alkalom, hogy egy ilyen szab�lyszeg�st eln�ztem nektek!

- K�sz�nj�k. – hajtottak fejet mindketten, �s �n csak mosolyogtam rajtuk.

- Nektek nem azt az Edwardot kellene k�vetnetek?

- �gy is volt. Eg�sz �ll� nap a nyom�ban voltunk.  – mes�lte F�lix  - De olyan gyors. R�j�tt, hogy k�vess�k �s minden m�sodpercben v�ltoztatta a helyzet�t. V�g�l szem el�l vesztett�k.

- Te j� �g! – f�st�l�gtem – Milyen szerencs�tlenek vagytok!

Demetri zavartan n�zett r�m, F�lix gyorsan elkapta r�lam a tekintet�t.

F�lt, hogy megk�nozom.

- Tudjuk j�l, hogy hib�ztunk, de m�r olyan r�gen vad�sztunk. Az er�nk m�r fogyt�ban van. Szomjasak vagyunk. Heidi pedig csak holnapra v�rhat�! – panaszkodott Demetri.

- Ugyan ne j�tszd meg magad! F�leg ne el�ttem! �tl�tok rajtad! Te nem az embereket v�rod, hanem azt a … - elharaptam a mondatot. – Sz�val te csak Heidit v�rod, hogy kettesben lehessetek.

F�lix elvigyorodott.

- Honnan tudod? – k�rdezte Demetri.

�gy l�ttam, hogy zavarba j�tt.

- Mindenki tudja, hogy bolondultok egym�s�rt! Csak nem mondjuk ki ny�ltan. Ak�r mennyire hihetetlen kedves Demetri a falak m�g idelent is el�g v�konyak! F�leg egy magamfajta er�s �s �gyes v�mp�r f�l�nek!

F�lix most m�r nem b�rta tov�bb �s hangosan felnevetett.

- Most azt�n j�l lebukt�l. – mondta, �s megveregette Demetri h�t�t.

- Ugyan m�r.  Te sem vagy jobb n�la! T�nyleg? Hogy van a kicsi Gianna? Alszik m�r? Kedvem lenne kit�rni azt a sz�p kis nyakacsk�j�t!

F�lix azonnal abbahagyta a nevet�st, �s az arc�ra komor d�bbenet �lt ki.

- Err�l ennyit. – sz�ltam, majd fogtam magam, �s visszaindultam a szob�m fel�.

- Gyer�nk! Ne lazs�ljatok! Ink�bb menjetek �s ker�ts�tek el� Edwardot! K�l�nben…

Mire visszafordultam, hogy szem�gyre vegyem milyen k�pet is v�gnak, m�r csak azt halottam, amint elsiettek a lift fel�.

- �jabb gy�zelem! Remek! – gondoltam, �s azt�n m�r sokkal jobb kedvvel mentem vissza a szob�mba.

***