M�r d�lel�tt lehetett amikor Edward visszat�rt a kast�lyba.

A Mester csak engem rendelt oda, m�g Sulpici�t se.

- Itt vagyok! Mi a d�nt�setek? – k�rdezte,  �s a szemeit Aro el�gedett tekintet�be f�rta.

Egy percig n�m�n n�zt�k egym�st, majd csal�dottan fels�hajtott.

- Sz�val �gy d�nt�ttetek!

- Sajn�lom fiam! A k�pess�geid t�ls�gosan is  kiv�teles v�mp�rr� emelnek t�ged, ahhoz, hogy v�gezz�nk veled! De ha el�gedetlen vagy az �leteddel, akkor csatlakozz hozz�nk!  Mi sz�vesen kihaszn�ln�nk a k�pess�geidet.

Edward megvet�en felhorkantott.

- �gy is tudod, hogy mi lesz a v�ge! – sz�lt fenyeget�en.

Felmordultam �s gy�l�lk�dve n�ztem r�.

Edward lomha l�ptekkel indult kifel�, �s durv�n csapta be maga m�g�tt az ajt�t.

�m miel�tt kiment volna Marcus ut�na sz�lt:

- Csak ha okot adsz r�!

M�g l�ttam, amint b�lintott, majd elt�nt.

- Mester? Mi ez az eg�sz? Ha nem csatlakozik �s nem is �lj�k meg akkor mi lesz vele? Mi�rt engedted el?

- A fi� azt tervezi, hogy feladja mag�t az emberek el�tt. Ma, a Szent M�rkus napon!

- Akkor m�r t�nyleg meg kell �ln�nk! Nem hagyhatjuk, hogy felfedje a l�tez�s�nk titk�t!

- Tudom Jane! Tudom!

- Akkor ezek szerint m�gis meg fog hallni?

- Marcus is igen b�lcsen megmondta. Ha okot ad r�, akkor igen!  - csattant Aro hangja.

Elvigyorodtam �s �gy v�ltem, az �n feladatom lesz majd v�gezni vele.

A nap t�bbi r�sze fesz�lt v�rakoz�sban telt, F�lix �s Demetri egym�st felv�ltva j�ttek – mentek, tettek jelent�st Edwardr�l.

V�g�l azt�n d�l el�tt k�t – h�rom perccel befutott Demetri, �s �gy sz�lt:

- Most akarja megtenni! A torony�ra alatt �ll!

- Milyen k�r �rte! Milyen k�r! – cs�v�lta a fej�t Aro – De a szab�lyok azok szab�lyok! V�rj�tok meg, hogy val�ban meg – e teszi, �s ha igen hozz�tok a sz�nem el�. F�lix, menj te is!

Azok ketten b�lintottak, majd a fej�kre h�zt�k a csukly�ikat �s m�r mentek is.

Magamban lassan  visszasz�moltam.

M�g k�t perc.

M�g egy perc.

A torony�ra harangja hangosan kongani kezdett.

D�l.

D�l m�lt egy perccel.

D�l m�lt �t perccel.

D�l m�lt negyed �r�val.

- Vajon hol lehetnek? – k�rdezte Caius.

- Jane! Menj, �s n�zd meg, hogy mit tart m�r ennyi ideig! – k�rte a Mester.  – K�rlek �gyelj arra, hogy ha lehets�ges, akkor �lve hozd el�m a fi�t!

Elvonultam, ki a teremb�l, el Gianna recepci�s pultja mellett.

- �h, Jane! Az �nneps�gre k�sz�lsz? – k�rdezte az izgatottan – Magam is voltam odafent, val�ban pomp�s fesztiv�l! J�l teszed, hogy ha kin�zel egy kicsit.

Bel�ptem a liftbe, �s a fejemre h�ztam saj�t k�p�nyegem csukly�j�t.

- Ha csak ostobas�gokat tudsz fecsegni, t�gy egy sz�vess�get k�rlek,  �s fogd be a sz�d! – d�rrentem a l�nyra,  majd megnyomtam a lift Fel gombj�t.

Gianna csal�dottan huppant vissza a sz�k�be.

Amikor fel�rtem, sebes l�ptekkel kisz�lltam a liftb�l �s elindultam a torony�ra ir�ny�ba.

Sz�k utc�kon haladtam, olyan helyeken ahol egyetlen ember sem j�rt. Mindenki a t�ren volt. N�ha – n�ha a l�t�terembe ker�lt egy – egy v�r�s, bord� vagy piros k�p�nyeges  vagy  ruh�s csal�d, t�rsas�g, de szerencs�re nem figyeltek fel r�m.  

�ppen befordultam az egyik sarkon, �s tudtam, hogy pontosan az �ra alatti �p�letben haladok, amikor inger�lt besz�lget�s moraj�t hallottam meg.

,, - Legal�bb besz�lj�k meg ezt a dolgot valahol, ahol nem vagyunk ennyire szem el�tt.”

„- Nem.”– hallottam az inger�lt v�laszt, �s felismertem benne Edward hangj�t.

„- Ebb�l el�g volt!”  - csattantam d�h�sen, �s hab�r a hangom v�kony volt �s hamar semmiv� foszlott, mert elnyelte a t�meg hangos besz�de, azonnal tudtam, hogy parancsom c�lt tal�lt.

F�lix �s Dimitrij meglepetten n�ztek r�m, majd amikor l�tt�k rajtam, hogy nem vagyok j� kedvemben, r�gt�n kiegyesedtek �s beleolvadtak az �rny�kba.

Edward leengedte a karjait, amivel el�tte  egy jelent�ktelen k�llem�, emberl�nyt v�delmezett, �s �gy sz�lt:

,, - Jane.”

El�gedetten n�ztem r�.

�r�ltem a hangj�b�l kicsend�l� f�lelemnek.

,, - Gyertek ut�nam!”  - k�rtem ellentmond�st nem t�r� hangon, �s meg sem v�rtam, hogy k�vetnek – e vagy sem ( hiszen �gy is tudtam, hogy igen), majd elindultam visszafel� a folyos�n, �s �gy v�ltem, hogy a t�meg �ppen most vonult el a titkos csatornany�l�s fel�l, �ppen a lift fel�, ez�rt jobb lesz hogy ha nem arra megyek amerr�l j�ttem.

Mik�zben az �rny�kban haladva suhantam, hallottam a n�gy v�mp�r gyors,  �s az ember lass� l�pteit.

Term�szetesen r�gt�n leesett a tantusz.

A l�ny akibe az a f�ln�t�s szerelmes volt, m�g sem lett �ngyilkos. Bizony�ra valami f�lre�rt�s t�rt�nt. K�r. – gondoltam �s ezt j�l hangosan mondtam ki m�g magamban is, mert tudtam, hogy Edward olvas a gondolataimban.

A m�sik bizony�ra az az Alice lehet, aki l�tja a j�v�t. Aro �gy l�tszik t�vedett, amikor �d�kat zengett a v�mp�rl�ny k�l�nleges k�pess�g�r�l, hiszen �gy t�nik most is t�vedett.

Nem meglep�.  Ilyenek ezek a Cullenek.

Most el�rtem a titkos csatornafedelet, ami a csal�dunk kast�ly�hoz vezetett.

Egyetlen r�nt�ssal felemeltem a tetej�t, majd a s�r�ts�gbe vetettem magam. Miel�tt elnyelt volna a m�lys�g m�g hallottam, amint Edward �s Alice azon vitatkoztak, hogy tulajdonk�ppen mi is t�rt�nt val�j�ban.

K�nnyed�n a talpamon landoltam.

Fel�lltam �s j�l kinyitottam a szemeimet, �rz�kelve vele a s�t�ts�get. M�r l�ttam Gianna recepci�s folyos�j�nak f�nyeit.

Elillantam, �s m�r r�ges – r�gen a liftn�l �lltam, amikor a t�bbiek be�rtek.

Egykedv�en vettem szem�gyre Bell�t, �s megnyugtat�an konstat�ltam, hogy az �g vil�gon semmi k�l�nleges sincs benne. Csak egy ember. Olyan, mint Gianna  szerencs�tlen �s egy�gy�.

�m v�r�nek illat�t, nem hagyhattam sz� n�lk�l. M�g �letemben nem �reztem ennyire �desk�s illatot.

Nagyot nyeltem.

Most m�r nekem is r�gnek t�nt Heidi legut�bbi �rkez�se.

Besz�lltunk a liftbe.

F�lix, Demetri �s �n szinte egyszerre vett�k le a csukly�inkat. Vettem egy nagy leveg�t, de r�gt�n megb�ntam, mert a kis liftem m�g jobban �reztem a l�ny v�r�t. M�reg iz�t �reztem a sz�mban.

Szab�lyosan megk�nnyebb�ltem amikor a lift f�ldet �rt �s �n kil�phettem bel�le.  

,, - J� napot, Jane!”  - k�sz�nt�tt Gianna.  

�gy l�tszik ez sosem hagyja abba a talpnyal�st. – gondoltam, �s a fejemet cs�v�ltam.

,, - Szia,  Gianna!” – k�sz�ntem vissza, de csak az�rt, hogy addig se azon j�rjon az eszem, hogy mik�nt is �lhetn�m meg ezt a Bell�t.

R� sem n�ztem, �gy haladtam el mellette, �s m�r meneteltem is a nagyterembe vezet� ajt� fel�.

Kinyitottam �s r�gt�n megpillantottam Alecet.

,, - Jane!”  - mondta kedvesen.

,, - Alec!”

�t�leltem, majd j�l megragadtam, �s adtam neki k�t cs�kot a jobb �s bal orc�j�ra.

Ez volt a hivatalos kib�k�l�s�nk. Hi�ba. � �s a Mester voltak azok a szem�lyek akikre m�g �n sem tudtam sok�ig haragudni.

Alec v�gigm�rte az �rkez�ket.

,, - Egy�rt k�ldenek, �s te kett�t hozol… kett� �s felet – tette hozz�, amikor r�n�zett a l�nyra. – Sz�p munka!”

Felnevettem.

Tudtam, hogy Alec mindig is �rt�kelte a tetteimet.

,, - Isten hozott �jra n�lunk, Edward! – k�sz�nt�tte a fiv�rem. – Mintha most jobb kedvedben lenn�l.”

El�gedetten n�ztem Edwardra, �s �n tudtam, hogy hab�r a nyugalom �larc�t �lt�tte mag�ra, val�j�ban retteget, hogy b�ntani fogjuk a bar�tn�j�t.

,, - Hajsz�lnyival.”  - jelentette be az sz�ntelen hangnemben, �s �n azonnal megbizonyosodhattam r�la, hogy igazam van.

Elmosolyodtam �s megfogtam Alec kez�t.

,, - � lenne ennyi bajnak okoz�ja?” – k�rdezte a fiv�rem, mik�zben Bell�t m�regette.

,, Stip – stop , enyim�” – nevetg�lt F�lix , �s �gy l�ttam, hogy roppant el�gedett mag�val.

Gyerekes, r�ad�sul tudatlan is. – gondoltam – �gy tesz, mintha � maga vette volna r� Edward�kat, hogy j�jjenek ide, holott mindannyian tudtuk, hogy ezek m�r r�gen elmenek�ltek volna, hogy ha �n magam nem l�pek k�zbe.

Edward morgott, �s l�ttam, hogy s�t�t pillant�sokkal m�regette F�lixet, aki m�g mindig j�kedv�en n�zett vissza r�.

Azt�n az apr� v�mp�rl�ny, Alice t�relemre intette a testv�r�t. A figyelmemet nem ker�lte el, hogy gondolatok �tj�n kommunik�ltak. A dolog kezdett egyre jobban bosszantani. Gondolom r�j�hettek, mert egy id� ut�n abbahagyt�k �s n�m�n meredtek r�m.

Amikor a tekintetem tal�lkozott Edward�val, d�h�t �s tehetetlen haragot olvastam ki bel�le.

J�magam m�g mindig mosolyogtam.

A fi� v�g�l Alec fel� fordult.

,, - Aro nagyon fog �r�lni, hogy �jra l�that!”  - sz�lalt meg Alec, hogy valamivel oldja a fesz�lts�get.

Ekkor nekem is eszembe jutott a Mester, aki minden bizonnyal t�relmetlen�l v�rt m�r minket, �gy elhat�roztam magam, majd ezt mondtam:

,, - Ne v�rakoztassuk tov�bb!”

M�g mindig k�zen fogva, Alec �s �n, elindultunk a d�szes ajt� fel�, ahol a Volturi t�bbi tagja m�r minket v�rt.

El�gedetten gondoltam arra, hogy Aro biztosan boldog lesz majd, ami�rt megint nem okoztam neki csal�d�st.

V�g�l el�rt�k az ajt�t, kit�rtam, el�reengedtem Alecet, majd a t�bbieket is, majd pedig magam z�rtam kulcsra az ajt�t, �s tettem azt zsebre.

A test�rs�g �s  csal�d egy emberk�nt fordult fel�nk. Az arcukon a meglepetts�g �s a szomj�s�g keveredett. �k is azonnal meg�rezt�k Bella v�r�nek �nycsiklandoz� illat�t.

Valahol a terem v�g�ben Sulpicia �s Athenodora nagyot nyeltek.

,, - Jane, dr�g�m, h�t visszaj�tt�l!”  - s�hajtotta a Mester, �s �n boldog �s �szinte mosollyal fordultam fel�, majd elindultam, egyenesen a tr�nusa ir�ny�ba.

A Mester egyre – �s egyre k�zelebb j�tt, majd olyat tett, amit csak igaz�n ritka, de ann�l kiv�telesebb alkalmakkor.

Egy apr�, de ann�l finomabb cs�kot lehelt az ajkaimra.

Megszor�totta a kezeimet, �gy olvasott k�zben a gondolataimban is.

,, - Igen, Mester!  - v�laszoltam m�g mindig angyali mosollyal – �lve hoztam vissza, ahogy k�v�nta.”

Ezt j�l megnyomtam, hiszen n�lam ez m�r igaz�n nagy teljes�tm�nynek sz�m�tott. A teremben mindenki tudta, hogy aki�rt engem k�ldtek az �ltal�ban vagy k�nok k�zt verg�dve vonult a Volturi sz�ne el�, vagy m�r egy�ltal�n nem is �lt.

,, - �, Jane! Mihez kezden�k �n n�lk�led?”  - k�rdezte, �s � is nevetett.

Ezut�n Aro minden figyelm�vel a ,, vend�geinkre” �sszpontos�tott. Megk�rte F�lixet, hogy h�vja ide Marcust �s Caiust is.

Ennek nagyon �r�ltem, mert �ket t�nyleg csak akkor h�vatta ide, amikor m�r a v�gs� d�nt�s meghozatal�hoz k�sz�l�d�tt.

�n azonnal odal�ptem Alec mell�, �s innenst�l kezdve egy k�v�l�ll� szem�vel figyeltem az esem�nyeket.

Edward �ppen ekkor vallotta be Ar�nak, hogy igaza volt, amikor a Mester �gy d�nt�tt tegnap, hogy szavaz�sra bocs�tja a meg�l�s�t, �s nem v�gzett vele m�ris.

- Ez a Bella? Hm. – s�hajtott mellettem Alec.

- Tudom. Egy semmirekell�.

- Egy�ltal�n nem �gy �rtettem. – suttogta a fiv�rem.

K�rd�n n�ztem r�, azt�n a leveg�be szimatoltam.

- Igaz. A v�re. J�hetne m�r Heidi. A liftben alig b�rtam ki, hogy ne rontsak neki!  - vallottam be kiss� sz�gyenkezve.

- Jane! Az igaz, hogy a v�r�nek illata sem elhanyagolhat� momentum, de most komolyan? Nem hiszem el, hogy nem vetted �szre, hogy ez a Bella mennyire hasonl�t az �desany�nkra?!

D�bbenet suhant v�gig az eg�sz testemen, �s nem n�ztem Alecre. Ink�bb szenvtelen�l figyeltem, amint Aro �s Alice a l�ny kiv�teles j�v�bel�t� k�pess�g�r�l diskur�ltak.

Egy�ltal�n nem �r�ltem neki, hogy a Mester ennyire elragadtatottan szeml�lte a l�nyt, holott az �ppen az el�bb vallotta be neki, hogy a  l�tom�sai kor�nt sem t�vedhetetlenek.

 �m nem akartam Alec hadov�l�s�ra figyelni. Kezdett ideges�teni.

- Jane! Jane! Figyelsz te r�m egy�ltal�n? – k�rdezte v�g�l.

- Hallgass m�r el!  - d�rrentem r� – �ssze – vissza besz�lsz!

- Tiszt�ban vagyok vele, hogy te is r�j�tt�l a t�nyre: ez az ember nagyon is olyan, mint valaha �lt szeg�ny any�nk volt.  – m�ltatlankodott Alec.

- T�vedsz! Nekem semmi hasonl�s�g nem r�mlik! B�r az is igaz, hogy any�nkra, m�r egy�ltal�n nem is eml�kszem!

- Mert nem is akarsz! – mutatott r� a t�nyre a fi�.

- Igazad van! Minek eml�kezzek egy olyan n�re, aki nyugodt sz�vvel a m�gly�ra k�ldte a gyerekeit?!  - k�rdeztem fesz�lten.

- Nem igaz! Rosszul eml�kszel!

- Jaj, Alec! Ne �ltasd magad! Mindketten tudjuk, hogy any�nk, csak t�ged siratott oly nagyon. Engem nem!

            A fiv�rem megdermedt mellettem, �s nem firtatta tov�bb a t�m�t.

Ekkor meg�rkezett F�lix, nyom�ban Marcus �s Caius kett�s�vel.

Marcus arc�n semmi kifejez�st vagy �rzelmet nem v�ltem felfedezni, ink�bb �gy t�nt, hogy unatkozik. Gondolom � is izgalmasabb dolgokra sz�m�tott.

Caius ellenben csal�dott �s savany� k�pet v�gott.

,, - Akkor halljuk a t�rt�netet!” – adta ki a parancsot a Mester, �s most el�sz�r k�v�ncsian fordultam a Cullenek �s az emberl�ny fel�.

Marcus ek�zben k�zbeavatkozott, �s saj�t k�pess�geit felhaszn�lva tudatta v�lem�ny�t Ar�val.

�n �jra szem�gyre vettem Bell�t.

�gy �llt itt, k�z�tt�nk, mintha b�rmelyik pillanatban �sszeeshetne. Edward makacsul fogta a kez�t, Alice pedig v�delmez�en �llt m�g�tte.

Azt�n hirtelen  egy eddig ismeretlen �rz�s �rasztotta el a lelkemet.

A l�ny haja val�ban olyan volt, mint egykoron a saj�t any�m�. A v�ll�t is pontosan �gy tartotta, mid�n az �desany�nk, amikor m�r megint leszidta �t az ap�nk, vagy valamelyik ismer�s�nk, mert Alec meg �n  �jra rossz f�t tett�nk a t�zre. A szemei is olyan csokol�d�barn�k voltak, mint Lorelei –�.

Lorelei.  – villant be a n�v, �gy h�vt�k az any�nkat.

�s az �n m�sodik nevem is ez volt.

Jane Lorelei Role. �gy h�vtak egykoron.

Egy k�p villant be.

Magamat l�ttam. K�r�lbel�l nyolc – kilenc �ves lehettem.

Az udvaron j�tszottam, mik�zben anya kiteregette a vizes ruh�kat.

Ekkor ajt�csap�d�st hallottam, �s odafordultam, mert azonnal tudtam, hogy apa �s Alec j�ttek haza.

Alec m�r megint apa nyak�ban �lt, �s egy alm�t evett. S�t a zsebei tele voltak alm�kkal.

- Itt vagyunk dr�g�m.  – harsogta apa.

- Sziasztok.  – k�sz�nt�tte  �ket boldogan Lorelei,  �s el�b�k sietett.

Miut�n mindkettej�ket meg�lelte, �tvette Alecet �s fel – feldob�lta a leveg�be.

- Hogy viselkedett a kicsi, Jane? – k�rdezte az ap�m, �s megvet�en n�zett r�m.

- J�l. Ma minden rendben volt vele.

- Nah ez is csodasz�mba megy. B�r van egy rossz h�rem.

Any�m a sz�v�re tette a kez�t, �s megt�r�lte ver�t�kes homlok�t.

- Mit tett m�r megint?

Alec ek�zben odafutott hozz�m, �s a kezembe nyomot egy nagy,  piros �s �rett alm�t.

- Tess�k hugi, Neked hoztam.

- Honnan van? – k�rdeztem k�v�ncsian.

- Loptam. Apa �ppen besz�lgetett az egyik munk�ssal, �n meg addig kivettem annak a kosar�b�l.

- Sz�p volt, Alec. – dics�rtem.

- Tudom. Egy�l. – sz�l�tott fel mosolyogva.

- Sz�val Tom elmondta, hogy Jane, tegnap az iskol�ban megverte a kicsi Margaretet. Azut�n meg elvette t�le a bab�j�t, amit a kisl�ny a h�tv�g�n kapott a sz�let�snapj�ra.  – hallottam meg ap�m hangj�t.

Ekkor mindketten fel�m fordultak �s a bal kezemben szorongatott rongybab�ra n�ztek.

- Ez lenne az? – k�rdezte anya – Nekem azt mondta, hogy az utc�n tal�lta.

- Jaj Lorelei! Olyan buta vagy! Ez a kisl�ny egy �tokfajzat! Rosszabb, mint maga az �rd�g!

- Ne mondj ilyet! – k�rte anya, de �n l�ttam rajta, hogy igazat ad az ap�mnak.  – Alecet is � rontja el!  - sz�rte a fogai k�z�tt.

Apa b�lintott.

- Pedig der�k leg�ny lenne bel�le. B�rcsak akkor, azon a napon, nem ikreket sz�lt�l volna.

D�h�sen meredtem a sz�leimre, �s eldobtam az alm�t.

- Most mi�rt nem eszed meg? Direkt neked loptam! – bosszankodott Alec.

- Jane! Ne dob�l�zz az �tellel! �r�lj, hogy van mit enned!  - sz�lt r�m az any�m.

- V�rj!  - mondta apa, �s k�zel�teni kezdett fel�nk – Alec csak egy alm�t kapott! Tom adta neki! A t�bbi honnan van?

�n, �s az ikertestv�rem h�tr�ltunk p�r l�p�st.

- Alec! – h�rd�lt fel apa – Csak nem lopt�l? Elt�r�m a karodat, ha m�g egyszer megl�tom, hogy ilyen ronda dologra vetemedsz! Jane vett r�! A h�god vett r�! � k�rte, hogy hozz�l neki is?

- Nem. Nem. – menteget�z�tt Alec – Magam gondoltam, hogy hozok neki is, hiszen az a gonosz Tom b�csi neki nem k�ld�tt!

Az ap�nk ekkor m�g jobban felh�rd�lt, �s j�l megvert mindkett�nket.

Hirtelen �jra a jelenben tal�ltam magam. A vis�t�saink azonban m�g mindig a f�leimben csengtek.

Megr�ztam a fejemet, �s pr�b�ltam a jelenre �sszpontos�tani.

- J�l vagy? – hallottam Alec agg�d� hangj�t.

- Any�nk nem v�dett meg! Nem v�det meg!  - k�nt�ltam gy�l�lett�l hevesen, �s Bell�ra meredtem.

Most m�g ink�bb hasonl�tott arra a n�re, akit a legjobban gy�l�ltem a vil�gon.

- Mir�l besz�lsz? Kit nem v�dett meg? Mi az? – k�rdezte Alec.

- Semmi! Hagyjuk! – sz�ltam r�, �s azt tettem amit eddig mindig, amikor ezek a sz�rny�, emberi eml�kek az eszembe jutottak.  Valami m�sra kezdtem koncentr�lni, �s m�lyen eltemettem magamban ezeket  az �rz�seket, k�peket, hangokat.

- A Mester ereje befuccsolt ezen a Bell�n! – suttogta Renata.

- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem Alect�l.

- Edward nem tud Bella gondolataiban olvasni. �s �gy t�nik, hogy Aro sem. Valahogy nem fognak ezen a l�nyon a v�mp�rok k�pess�gei.

T�relmetlen�l dobbantottam a l�bammal.

- Az nem lehet, hogy egy ilyen kis senki er�sebb legyen n�lunk! – mondtam gy�l�lk�dve.

,, - H�t, ilyet m�g nem l�ttam. – mormolta a Mester – K�v�ncsi lenn�k, hogy a t�bbi k�pess�geinkre is imm�nis- e… Jane, dr�g�m?”

,, - Nem!”  - harsogta Edward, �s �n csak most l�ttam igaz�n, hogy � meg  val�j�ban nagyon is az ap�mra hasonl�t.

B�r az is lehet, hogy m�r csak a szemeim k�pr�ztak, �m a gy�l�let szikr�ja �jra fellobbant bennem, �s el�gedetten sz�laltam fel:

,, Igen, Mester?”

Edward most m�r ny�ltan v�llalta, hogy mennyire f�lti a l�nyt �s hangosan morgott.

Aro nem is t�r�d�tt vele, �s �jra fel�m fordult:

,, Kedvesem, vajon Bella a te k�pess�geddel szemben is v�dett?”

A bennem tombol� k�gy� �r�mt�l ittasan szabadult el, �s sz�pen lassan megfordultam.

Caius �s Athenodora k�zelebb j�ttek. Eddig nagyon nem �rdekelt�k �ket  a dolgok, de erre m�r �k  is k�v�ncsiak voltak.

V�gre. – gondoltam  - �jra �n ker�ltem a k�z�ppontba. Volt itt egy �ldozat,  itt voltam �n, �s itt volt a nagyk�z�ns�gem is. Egy �jabb bizony�t�si lehet�s�g.

�m miel�tt b�rmit is tehettem vagy gondolhattam volna Edward eliramodott fel�m.   R�m akart ugrani.

,, - Ne!”  - ki�ltott r� figyelmeztet�en Alice.

� m�r bizony�ra el�re l�tta, hogy mit fogok tenni.

Elmosolyodtam �s a vil�g �sszes baj�t,    f�jdalm�t, s�t m�g ann�l is t�bbet, egyetlen gondolatmenetbe s�r�tettem, majd a tekintetemet Edward fekete szemeibe f�rtam.

A fi� vonaglott, h�rg�tt, ide – oda dob�lta mag�t. V�g�l m�r nem b�rta �s elesett. A f�ldre rogyott �s ott szenvedett tov�bb.

,, - El�g!” – sikoltotta Bella.

Most te j�ssz. – gondoltam �lesen, �s a Mester mintha csak �jra a gondolataimban olvasott volna �gy sz�lt:

,, - Jane!”

K�rd�n n�ztem r�, mert a pillant�s�ban helytelen�t�st l�ttam, �s nem enged�lyt.

Mintha csak azt mondta volna:

- Hagyj fel Edward k�nz�s�val!

Egy f�l m�sodpercig m�g mindig Edwardot n�ztem, majd megszak�tottam a k�zt�nk l�v� kapcsolatot, �s az zih�lva visszaroskadt a padl�ra.

Pedig meg�lhettem volna! K�pes lettem volna hal�lra k�nozni! – gondoltam csal�dottan.

A Mester ekkor biccentett, �s a fej�vel Bella fel� intett.

Ez az! – j�ttem r� r�gt�n, �s �n m�r tettem is amit  parancsolt.

Most m�g t�bb keser�s�get �s m�g t�bb f�jdalmat s�r�tettem �ssze, majd k�r�rvend�en Bella – vagy ink�bb az any�m? – szemeibe n�ztem.

Ki�lts! Menek�lj el! B�r hi�ba! �gy sem tudsz! Most minden�rt megfizetsz! Ami�rt engedted, hogy apa annyiszor megverjen! Ami�rt azt k�v�ntad, b�rcsak sosem sz�lt�l volna meg! – gondoltam �s v�rtam, hogy Bella – vagy anya – felki�ltsanak.

De nem t�rt�nt semmi.

Az �g vil�gon semmi.

A l�ny �llta a tekintetemet, �s m�g csak meg sem nyikkant.

D�h�sen f�jtattam, �s a kezeimet �k�lbe szor�tottam �gy koncentr�ltam, �m a v�rva – v�rta reakci� most az egyszer elmaradt.

Ez nem lehet igaz! Ez nem t�rt�nhetett meg velem! �n m�g sosem vallottam kudarcot! Soha! Egyszer sem buktam m�g el! De most igen! Hat�rozottan elbuktam. R�ad�sul itt mindenkinek a szeme l�tt�ra.

Neeeem! – ord�tottam magamban, �s ha tudtam volna, akkor biztosan s�rni kezdek.

,, - Ha – ha – ha! - hahot�zott a Mester.   – H�t ez csod�latos!”

A fogaimat csikorgattam, �s ugr�sra k�szen meredtem Bell�ra, akire nem hatott a k�pess�gem.

,, - Ne izgasd magad, kedvesem!” – hallottam a k�zvetlen k�zelemb�l Aro hangj�t, �s a kezeit a v�llamra tette.  – ,,Bell�val mindny�jan cs�d�t mondunk.”  - tette m�g hozz�.

Ett�l egy cseppet sem lettem nyugodtabb.

 Ez a l�ny er�sebb �s vesz�lyesebb, mint hitt�k. Mint azt gondoltam.

,, - Ha – ha – ha! Nagyon b�tor vagy Edward, hogy egy jajsz�t sem hallatt�l. Egyszer puszta k�v�ncsis�gb�l megk�rtem Jane-t, hogy tegyen pr�b�ra engem is…”

Most megint beugrott egy eml�kk�p.

 Ez sokkal tiszt�bb �s �lesebb volt, mint az el�bbi, hiszen ekkor m�r �n is v�mp�r voltam.

Aro egy napon mag�hoz hivatott �s azt k�rte, hogy k�nozzam meg. K�v�ncsi volt, hogy milyen f�jdalmakkal tudok szolg�lni. �n nem akartam, sok�ig tiltakoztam, de ekkor figyelmeztetett, hogy itt m�g � parancsol, �s sokat k�sz�nhetek neki, ez�rt ha tetszik, ha  nem meg kell tennem amit k�rt t�lem.

�n pedig v�g�l megtettem.

� is jajgatott. �v�lt�tt. Fetrengett.

Pedig csak n�h�ny m�sodpercig n�ztem a szemeibe.

Azt�n amikor m�r l�ttam, hogy majdnem meg�r�lt, gyorsan abbahagytam a k�nz�s�t �s magam siettem a seg�ts�g�re. H�vtam Alecet �s megk�rtem, hogy egy kis id�re kapcsolja ki a Mester �sszes �rz�kszerv�nek m�k�d�s�t. Elv�gre a fiv�remnek ez volt a k�l�nleges ereje. B�rkit megtudott fosztani a l�t�s�t�l, hall�s�t�l, szagl�s�t�l �s �zlel�s�t�l.  

Aro napokig l�badozott.

Addig Marcus,  - mint a m�sodik legid�sebb testv�r  - vette �t az uralmat a test�rs�g �s a v�mp�rok l�te felett.

Legnagyobb megk�nnyebb�l�semre a Mester v�g�l felgy�gyult �s egy�ltal�n nem haragudott r�m. S�t. K�sz�netet mondott, ami�rt �n �s Alec megmentett�k. Att�l a napt�l fogva, ha lehet m�g jobban szeretett minket. A t�bbi Volturis viszont az�ta gy�l�lt engem,  �s rettegett t�l�nk.

�jra visszat�rtem a jelenbe, ahol Aro �s Caius �ppen vitatkoztak.

Ekkor meghallottam, azt a hozz�m igen m�ltatlan kijelent�st, miszerint a Mester m�g Bell�t is bevenn� a csal�dba.

,, - Sose l�ttam m�g �g�retes alanyt az�ta, hogy Jane-t �s Alecet megtal�ltam. El tudod k�pzelni, mit jelentene, ha hozz�nk tartozna?” – k�rdezte Caiust�l.

Harag �s d�bbenet futott v�gig �t rajtam.

- Hogy mer�szelte a Mester, hogy hozz� hasonl�tson?! Kik�rem magamnak! – suttogtam, de pechemre nem csak Alec hallotta meg, hanem a t�bbiek is.

- Oh, Jane! Lehet, hogy most m�r nem te vagy a nagy kedvenc? – k�rdezte Renata.

- Legy�z�tt egy ember? – k�rdezte tettetett r�m�lettel F�lix.

- Fogj�tok be a sz�tokat! – mondtam nekik, �s fenyeget�en n�ztem r�juk, de m�r egyik�k sem f�lt t�lem.

Mi lett a tekint�lyemmel? Elillant ak�r a legk�nnyedebb fuvallat. Nem! Nem! Nem! – gondoltam csal�dottan.

Mik�zben Alice megmutatta Ar�nak a j�v�t, miszerint Bella is v�mp�r lesz majd egyszer, �s Caius enyh�n megfenyegette �ket majd �rz�keltette vel�k, hogy valamikor a k�zelj�v�ben mi is ell�togatunk Forksba, hogy leellen�rizz�k  be –e tartott�k  a szavukat a l�ny v�mp�rr� v�ltoztat�s�r�l, �n m�g mindig azon merengtem, hogy teljesen legy�ztek, megal�ztak �s t�nkre tettek.

T�nyleg elbuktam �s mostant�l m�r a t�bbiek sem fognak annyira f�lni t�lem.

Lehet, hogy m�g a Mester is kitagad?

Ijedten h�k�ltem h�tra a hirtelen t�madt f�lelmemt�l.

- Jane? Mi a baj? Csak nem f�lsz? Ez is megt�rt�nt veled? – k�rdezte Sulpicia.

Mindenki k�r�m gy�lt, �s k�r�rvend�en n�ztek r�m.

- Hagyj�tok b�k�n! – sz�lt r�juk Alec, �s v�delmez�en �llt el�m.

Ez m�r t�bb volt a sokkn�l.

Engem soha – senkinek nem kellett megv�denie.

- Fejezz�k ezt be! Most azonnal!  - sziszegtem, �s ink�bb a Mester mondanival�j�ra koncentr�ltam.

�gy d�nt�tt, hogy szabadon engedi a Culleneket �s szerencs�re Bella is nemet mondott neki arra a k�r�s�re, hogy csatlakozni fog hozz�nk.

Megk�nnyebb�lten s�hajtottam fel.

Elmennek. V�gre.

M�r �gy is kaparta a torkomat a szomj�s�g, r�ad�sul a sz�gyen is �gette az arcomat. Semmi m�sra nem v�gytam most, csak egy kis mag�nyra.

,, – Ej, F�lix. Heidi b�rmelyik pillanatban meg�rkezhet. T�relem!” – sz�lt most der�sen a Mester, mert F�lix igen csal�dott volt, hogy Bella elmegy, �s nem marad a ,, lakom�ra”, persze, mint �ldozat, �s nem, mint vend�g.

,, - Hmmm. Ebben az esetben tal�n jobb, ha min�l gyorsabban t�vozunk.” – jelentette be siet�sen Edward.

,, - Val�ban. J� gondolat. Soha nem lehet teljesen kiz�rni egy baleset lehet�s�g�t. De k�rlek, v�rjatok odalenn s�t�ted�sig, ha lehet.”  - k�rte Aro.

Edward most m�r mindenben egyet�rtett vele, �s teljes�tette amit csak k�rt t�le. M�g F�lixt�l is �tvette az egyik Volturis k�penyt �s mag�ra er�ltette, csak hogy min�l hamarabb elmehessenek inn�t.

,, - Isten veletek, ifj� bar�taim!” – k�sz�nt el v�g�l  Mester, �s boldogan integetett a h�rom t�voz� ut�n.

Amikor Demetri k�s�ret�ben kivonultak a teremb�l �s elnyelte �ket a s�t�ts�g a legt�bben egyszerre s�hajtottunk fel.

- Szerencse, hogy elment! M�r magam sem b�rtam volna sok�ig a le�nyz� k�zel�ben! – hangoztatta a Mester, �s lerogyott a sz�k�re.

- Ink�bb v�gezn�nk kellett volna vel�k! Nincs r� semmi garancia, hogy megtartj�k a titkunkat! – akad�koskodott Caius.

- Dr�ga �cs�m! Te nem l�ttad amit �n! A kicsi Alice l�tom�s�t a j�vend�r�l! Biztos vagyok benne, hogy a mi Isabell�nk nemsok�ra maga is v�mp�r lesz! K�rlek b�zz�l bennem!

Caius tov�bbra is k�tked�en n�zett a fiv�r�re, �s ink�bb fel �llt, majd a most kit�rul� ajt� fel� l�pett.

- V�gre! Itt van Heidi!Meghozta az embereket!

�n lehajtottam a fejemet, �s hab�r gy�t�rt a szomj�s�g a szob�m fel� vettem az ir�nyt.

- Te nem j�ssz?  - k�rdezte hitetlenkedve Alec.

- Most ink�bb nem! Szeretn�k egy kicsit egyed�l lenni.

Ekkor emberek sz�zai l�ptek  be a terembe, mit sem sejtve arr�l, hogy a hal�l v�r itt r�juk.

A Mester k�sz�nt�tte �ket, a szok�sos m�d�n, az �lca kedv��rt, majd Demetri is visszat�rt, �s �jra bereteszelte az ajt�kat.

Ekkor m�r kit�rt a sikoltoz�s.

A legt�bben menek�l�re fogt�k, de a teremben l�v� v�mp�rok m�r r�vetett�k magukat a kiszemelt �ldozatokra.

�n ink�bb h�tat ford�tottam,  �s elvonultam.

M�r a folyos�kat r�ttam, amikor Heidi utol�rt.

- J�l hallottam? – k�rdezte �rvendetesen – T�nyleg elbukt�l? Nem tudt�l legy�zni egy embert? Demetri mes�lte az el�bb!   Ha – ha.

- Mit akarsz Heidi? – k�rdeztem kim�rten.

- Csak tudni akartam az igazs�got, de l�tom, hogy k�rdeznem sem kell, a hallgat�sod mindent el�rul.

�jra nevetett.

- T�nj innen! Takarodj! – ki�ltottam r�, majd gyorsan bementem a szob�mba, �s az �gyamra vetettem magam.

Most m�r mindenki tudja. Len�znek, �s semmi vesznek. V�gem van. Oda az er�m, a tiszteletet parancsol� l�nyem, mindenem.

M�r csak Alec �s a Mester maradtak nekem.

Most �reztem el�sz�r igaz�n, hogy nem vagyok t�bb, mint ami eddig  is voltam, csak id�ig legal�bb  j�l lepleztem.

Egy egyszer�, tizen�t �ves kisl�ny.

Jane buk�sa. – gondoltam keser�en.

V�GE