Rose �s Alice j�tt ki �rt�nk a rept�rre. Be�ltem a kocsiba �s Rose mell�m �lt. Megfogta a kezem, de nem sz�lalt meg, viszont hi�ba minden igyekezet, Edward a gondolataib�l mindent kiolvashat, �gyhogy... kezdtem f�lni, mi van, ha v�get vetnek a kisbab�m �let�nek? Nem! Nem!

- Bella... - suttogta Rose. - Nem lesz semmi baj!

Bizakodva r�pillantottam, de k�tlem, hogy �gy lenne, ahogy � mondta. Edward nem moccant, �lt a m�sik oldalamon �s... b�mult a nagy �ress�gbe, a szemei kivehetetlenek voltak. Alice idegesen hajtott haza. Nem tudom mit l�thatott, de nem tetszik ez nekem. Nem akarom, hogy Carlisle meg�lje az �n bab�mat. Most azt k�v�ntam b�rcsak hallan� Edward a gondolalataimat. Meg�rten�, hogy sz�ks�gem van arra, hogy megtartsam a gyermek�nket. �... � sim�n v�gezne vele... de azt �n nem hagyhatom! Nem! Soha! Rose mellettem �ll, Em, Rosalie mellett, Alice meg fog �rteni... Jasper... � nem... f�lek, hogy az �rzelmeimmel csin�l valami sz�rny� dolgot �s hagyni fogom,  de nem... Nem fogom hagyni! Esme... fontosabb vagyok neki �n... Carlisle �s Edward... �k ellenem vannak. A baba ellen. Mikor a kocsi meg�llt, Rose kiemelt �s nem engedte, hogy a saj�t l�bamon menjek... Edward most sem vett �szre semmit sem, kinyitotta az ajt�t, de nem n�zett r�m. Soha... egy �rva pillant�st sem vetett r�m. SEMMI! A h�zban m�r minden el� volt k�sz�tve, Carlisle m�r keszty�ben volt �s aggodalmasan pillantott r�m, Esme mellette �lt. A t�bbieket nem l�ttam. Vettem egy m�ly leveg�t �s megsz�laltam f�l�nk, bizonytalan hangon.

- Mit akartok tenni? -k�rdeztem.

- Nem lesz semmi baj Bella. Nem hagyom, hogy legyen. -mondta Carlisle. -Ak�rmi is az, miel�bb el kell t�vol�tani.

Zih�lni kezdtem �s a karom a hasamra cs�sztattam, Rose v�gre letett.

- Nem! -sz�lt Rosalie.

Edward megmozdult �s szesszentett, majd ism�t az �ress�gbe b�mult… p�r perc csend ut�n megsz�lalt.

- Carlisle… kezdj�k.

- �llj!- sik�tottam. - Nem engedem!

- Bella, �g�rem nem lesz semmi bajod! -mondta Edward remeg� hangon. El�sz�r sz�lt hozz�m. Idegesen megr�ztam a fejem �s a kezem szorosan a hasamon hagytam. Nem �rtenek engem? H�t majd elmagyar�zom…

- De Edward! -n�ztem a szem�be, nem engedve ezzel, hogy ne higgyen nekem. - Nekem sz�ks�gem van erre a bab�ra! � az �n kisbab�m! Szeretem, nagyon szeretem. Meg�ln�d azt, aki ilyen fontos a sz�momra?

Edward hitetlen�l s�hajtott �s a tekintet�t az eny�men hagyta.

- Bella! Nem tudjuk, hogy mi van a m�hedben. De �rtalmas r�d n�zve… engedd, hogy seg�ts�nk!

- Edward! Nem b�nt engem, szeretj�k egym�st, � az �n kisfiam!

- Kisfi�? -k�rdezte Rose.

- Nem tudom, de szerintem igen. -mosolyogtam.

Hogy tudtok ilyen boldogok lenni? Bella �rtsd meg! Szeretlek, nem akarom, hogy bajod essen. Engedd… - mondta a f�rjem �s megragadta a karom. De �n feszesen a hasamon tartottam. A k�t hideg tenyer�be emelte az arcom �s k�zel hajolt hozz�m, �reztem az �des, b�d�t� lehelet�t.  - Bella… had seg�ts�nk. -mondta, de nem tudott hatni r�m, rend�thetetlen voltam, b�r el�gg� elsz�d�ltem att�l, amit csin�lt… de nem! Er�szakkal sem tudj�k megtenni, mert itt van nekem Rosalie.

Makacs m�don megr�ztam a fejem �s Edward kezei lehullottak r�lam. Elfordult �s Carlislellal elment, Esme fel�m l�pett �s a szemei er�sen csillogtak.

- Bella f�ltelek. -mondta f�l�nken �s remeg� hangon sosem l�ttam ennyire aggodalmasnak.

- Esme… ne tedd, nem lesz semmi baj, � az �n kisfiam �s nem �rt nekem. -pr�b�ltam nyugtatni.

Nem v�laszolt, csak Carlisle ut�n rohant. Rose r�m mosolygott �s felemelt.

- Rose tudok j�rni. -mondtam neki.

- Nem baj, f� a baba. -mosolygott. -�s �gy te sem leszel f�radt.

Letett a kanap�ra �s elment. Egyed�l voltam, a kezem m�g mindig a hasamon. Csak most vettem �szre, hogy a dudor m�r k�tszer akkora volt, mint tegnap. „Gyors gyermekkor” - nyugtattam magam. Rose visszat�rt egy pl�ddel �s egy t�ny�r levessel. R�m ter�tette �s �tadta az �telt. Hirtelen �klendezni kezdtem, �s felpattantam, majd a mosd�ba futottam. Minden �telt�l rosszul vagyok. Valaki fogta a hajam, nem r� figyeltem, csak arra, hogy hova h�nyok… szerencs�re el�rtem m�g id�ben a WC- ig. Mikor v�geztem, Letekertem egy adag toalettpap�rt �s megt�r�ltem vele a sz�mat. Feln�ztem �s Edward �llt ott. Rose m�r j�tt a fogkef�mmel. Alaposan fogat mostam �s kimentem a nappaliba. Edward a kanap� el�tt �lt �s idegesen l�pkedett fel�m. Az arckifejez�se m�g mindig led�bbent �s sokkolt, egyben f�jdalmas volt. De nem engedem, hogy meg�lje a kisbab�m. Rose kiss� morgott, majd ink�bb elhallgatott, de fesz�lten figyelt. Edward a szemembe n�zett �s megfogta a kezem. De csak az egyiket, a m�sikkal a m�hem fogtam. El�re s�hajtottam, mert tudtam, hogy r� akar venni arra, amit ellenzek. M�r besz�dre nyitottam a sz�mat, amikor k�zbev�gott.

- Bella… k�rlek, engedd, hogy kivegy�k bel�led azt az iz�t.

- A kisbab�m! -ellenkeztem.

-  Bella! M�g te sem tudod, hogy mi az. Vesz�lyes… nem engedem, hogy szenvedj. - D�h�s lettem, mikor elhagyott, akkor is vesz�lyben voltam, mikor megmentett�k, akkor is… mikor �jra vele voltam, akkor is… �s a szigeten is! De most �rzem, hogy nem vesz�lyes… � az �n gyerekem.

- Nem �rdekel… megtartom.

- �desem… ak�r gyeng�den, beleegyez�ssel, ak�r er�szakkal, de nem fogom hagyni! -f�rmedt r�m. -Nem tartod meg a „kisbab�d.”

- Kisbab�nk! -tettem hozz� a t�bbes sz�mot, szinte sik�tva. -� �pp �gy a te fiad, mint az eny�m! Ne tagadd meg Edward!

- Bella! �pp ez a baj… egy sz�rny hozta �t l�tre… �n! Egy l�lektelen sz�rnyeteg… �s ugyanez n�vekszik benned is! -�v�lt�tte.

- De nem �rted?! � a mi k�z�s gyermek�nk! �des �s aranyos �s szeretem �t!

- Honnan tudod, hogy hogy n�z ki?! Nem biztos, hogy olyan, mint egy embergyermek! � egy f�lv�r! Ez egy… r�d n�zve �rtalmas l�ny! Nem akarlak elvesz�teni Bells!

- De nem fogsz! A gyermek�nk Edward! Szeretem �t! H�nyszor kell m�g elmondanom?! -mondtam k�nnyes szemekkel… pr�b�ltam tartani magam, de nem ment… s�rni kezdtem, �sszeestem Edward kapott el.

- Bella k�rlek… - mondta rekedten �s megl�gyult szemekkel.

- Sajn�lom Edward… de nem… - ellenkeztem.