A testem szinte l�ngolt, �reztem, hogy a baba a m�hemben szenved.

Edward seg�ts a l�nyomon! -�v�lt�ttem elmer�lve a f�jdalmam eg�szen furcsa ext�zis�ban �s rem�ltem, hogy cs�pp kis gyermekemnek nem csak eddig tartott furcsa �lete ebben a furcsa s�t�t vil�gban. M�g nem adtam meg neki a boldogs�got, m�g nem d�delgettem �s nem halmoztam el a sz�vemben rejl� meleg szeretetemmel! �gy v�gytam arra, hogy a gyenge karjaimban tarthassam, mint m�g soha ebben a vil�gban m�sra…

A l�nyunkat! -jav�totta ki Edward mik�zben a fenti „m�t�” fel� rohan velem a karaiban.

Renesmee-t… - lihegtem, ebben a m�sodpercben fogalmaz�dott meg bennem ez az �des, sz�momra boldogs�got jelent� n�v.

Szinte elb�d�tott az �r�m �s a f�lelem, a f�jdalom pedig k�nzott �s minden er�fesz�t�sem ellen�re sik�tottam. 

(Edward szemsz�ge)

Bella elvesztette az eszm�let�t �s elernyedt a karjaimban, letettem az asztalra �s rem�ltem, hogy semmi baj nem lesz. „ Mamiiii…” halottam Renesmee gondolatait.

Gyorsan- mondta Carlisle �s leszabta Bella fels�j�t, megfogott egy �les szik�t, de meg�ll�tottam.

Bell�nak kell a morfium.

De nincs eszm�let�n�l, nincs el�g id�nk!

De van! - Carlisle s�hajtott �s beadta neki a gy�gyszert, nem akart tov�bb v�rni, miel�tt hatott volna, a szike m�r �thatolt Bells b�r�n, majd Carlisle kiemelte az �n h�feh�r b�r� f�rt�s haj� �des gyermekemet, nem s�rt, nem csin�lt semmit, csak meredt eszm�letlen �desanyj�ra. R�m n�zett �s fel�m ny�jt�zkodott, �tvettem �s betakartam, addig Carlisle ell�tta Bell�t.

„Jaj ne!”- halottam az �desap�m gondolatait. „Meg fog halni…”

Rose! -�v�lt�ttem, Rosalie egy szempillant�s alatt mellettem termett, meleg szemekkel b�mult a l�nyomra �s �tadtam neki, majd elt�nt az ajt� m�g�tt.

Bella m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt a m�t�asztalon �s �ml�tt bel�le a v�r, Carlisle s�rg�s mozdulatokkal varrta �ssze a has�t.

Seg�thetek? -aggodalmaskodtam.

A testemben f�lelem t�rt fel.

Nem tudsz. -mondta gyorsan �s fojtatta a feles�gem megment�s�t.

A f�lelem teljesen el�nt�tt, nem �reztem semmi m�st a f�jdalmon k�v�l. Itt �llok t�tlen�l �s nem tudok seg�teni. Bella szeme megr�ndult mikor Carlisle elv�gta a c�rn�t �s fert�tlen�tette a v�g�st.

Hol van? -ny�gte.

Rosalie karjaiban, j�l van.

L�tni akarom… - suttogta, ha nem ezt tette volna, akkor szinte csal�dn�k, nan� hogy a hal�l sz�l�n is m�s szem�ly �ps�g��rt agg�dik.

Rosalie k�rlek. 

(Bella szemsz�ge)

Rosalie behozta a kisl�nyomat, a haja kunkorodva hullott h�feh�r v�ll�ra, r�zs�s arc�n mosoly jelent meg, most m�g a gy�tr� f�jdalmam sem �rdekelt. A kisl�nyom velem szemben csokol�d�barna szemekkel b�mult r�m. Egy t�nd�ri kisl�ny �s im�dom, �letem cs�pp kis �rtelme, aki�rt k�zd�ttem, akinek az �lete oly fontos volt nekem.

������������������ -�v�lt�ttem a f�jdalomt�l, a testem megr�ndult �s v�r buggyant ki a sz�mon.