(Carlisle szemsz�ge) 

Miut�n Bella �s Anthony elrohant szerelmem k�ts�gbeesetten n�zett r�m. Nem csod�ltam, hiszen az inform�ci�k f�ny�ben, amit megtudtak Bella joggal lehet nagyon is d�h�s r�nk ism�telten, r�ad�sul az unok�nk t�ls�gosan is hasonl�t a jelek szerint az apj�ra, legal�bbis �nmarcangol�s szinten.

• Annyira sajn�lom – mondta szomor�an, Esme. – Nem lett volna szabad m�g csak gondolnom sem r�.
• Ugyan, Dr�g�m. Honnan tudhattuk volna, hogy Anthony �r�k�lte az apja k�pess�g�t. Az ilyesmi nem alapvet�. Azt pedig pl�ne nem gondoltam, hogy t�bb k�pess�ggel is rendelkezik – mondtam vigasztal�an. – Jasper egy�bk�nt is azt mondta, hogy Bella m�g mindig szeret minket, �gyhogy ne agg�dj. L�tni fogjuk m�g a l�nyunkat, �s az unok�nkat is. Ebben biztos vagyok – jelentettem ki.

K�ts�gem sem volt afel�l, hogy a csal�dom �jra egyes�lni fog egy boldog napom. M�g akkor is, hogyha Bella m�sik k�t fia farkas. Nem �rdekel, hogy Jacobt�l vannak, akkor is az unok�im. Gondoltam magamban, majd hirtelen r�m t�rt a felismer�s. A fogadott l�nyunk m�sik k�t fia nem is lehet a v�rszerinti gyermeke, hiszen Anthony sz�let�sekor v�ltoztatt�k �t. Az unok�m maga mutatta meg, hogy �gy t�rt�nt. Ezek szerint Jake is bev�s�d�tt, �s Bella nevelte mindh�rom gyereket. Akkor hol van, Jacob Black? N�h�ny k�rd�sre v�gre v�laszt kaptunk, erre m�g t�bb j�n. Vajon valaha mindent meg fogunk tudni, amit kihagytunk a mi Bell�nk �let�b�l?

• Carlisle, minden rendben? – k�rdezte szerelmem aggodalmasan.
• Persze – kaptam r� a tekintetem.
• Min gondolkodt�l ennyire? M�r legal�bb �tsz�r sz�l�tottalak, de csak most reag�lt�l – n�zett r�m szerelmem k�rd�n.
• �n r�j�ttem, hogy a k�t farkas fi�, akik m�g az �desanyjuknak tekintik Bell�t, nem lehetnek a v�r szerinti gyerekei – mondtam el szerelmemnek, amire r�j�ttem.
• Biztos vagy benne? – k�rdezte Esme d�bbenten.
• Igen, teljesen biztos – b�lintottam. – Gyere, mondjuk el a t�bbieknek, amit megtudtunk. Egy�bk�nt is ki tudja, hogy Emmett, Rose, �s Jasper m�g meddig tudj�k visszafogni Alice-t �s Edwardot. Otthon mindent elmes�lek, amit az unok�nk mutatott nek�nk.
• Rendben – egyezett bele kedvesem. Ezut�n pedig fut�snak eredt�nk a h�zunkhoz.

Nem telt sok id�be, �s m�r ott is voltunk. Ahogy benyitottunk a nappaliba meglep�  l�tv�ny fogadott benn�nket. Azt hittem, hogy legal�bbis a nappali romokban fog heverni, de nem. Minden ugyanolyan rendben volt, mint amikor elindultunk, r�ad�sul Alice, �s Edward is ugyanott �lt, ahol akkor. Ezt egy�ltal�n nem hittem volna. K�rd�n n�ztem Jasperre, aki mosolyogva b�lintott.

• Igen, val�ban r�seg�tettem egy kicsit – mondta fiam. Mire felh�ztam a szem�ld�k�m. – Na j�, nagyon, mert k�r�lbel�l k�t percig b�rtak nyugton �lni.
• Sikerrel j�rtatok? Mit tudtatok meg? – k�rdezte Alice izgatottan.
• �gy l�tom, hogy sok mindent – csillant fel Edward szeme. Majd hirtelen el is komorult, amikor a Bella terhess�g�t bemutat� r�szekhez �rtem. Az arca egyre f�jdalmasabb lett, �gyhogy m�sra koncentr�ltam, hogy pihenhessen egy kicsit. – Ne, k�rlek. Tudnom kell – k�rlelt. – Kib�rom, csak hadd tudjak meg mindent r�luk – n�zett r�m k�ny�rg�n.
• Rendben – adtam meg magam, majd tov�bb vet�tettem a k�peket.

A fiam szemei, hol boldogan csillogtak, hogy pedig az �nsanyargat�s volt bel�l�k kivehet�. A t�bbiek csak k�v�ncsian figyelt�k, a jelenetet. Tudtam, hogy nekik is joguk van mindent megtudni, de el�bb szerettem volna, hogyha Edward tudja meg a fontos dolgokat. Hiszen m�gis csak az � szerelm�r�l volt sz�.

• Bell�nak csak egy gyermeke sz�letett? – n�zett r�m d�bbenten v�g�l.
• Igen, minden jel szerint – mondtam hat�rozottan.
• Akkor Jacob fiait �gy neveli, ahogy ti minket. Hihetetlen, hogy mennyi szeretet van benne m�g mindig – mosolyodott el a fiam. – Nem v�ltozott. M�g mindig ugyanaz a j�lelk�, kedves n�, akibe beleszerettem.
• Lesz�m�tva azt, �csi, hogy most m�r kev�sb� omlik a karjaidba. S�t – nevetett fel Emmett. Rosalie pedig szok�s�hoz h�ven azonnal tark�n v�gta. – Na, ez az igazs�g.
• Sajnos, ez t�ny – hajtotta le a fej�t Edward.
• Gondolj bele, �gy legal�bb alkalmad ny�lik r�, hogy �jra megh�d�tsd – mondta Jasper lelkesen.
• Neked h�nyszor kellett megh�d�tanod Alice-t? – k�rdezte Edward felh�zott szem�ld�kkel.
• Minden egyes veszeked�s ut�n – v�gta r� Alice azonnal.
• Veszekedtetek ti m�r valaha? – k�rdezte szerelmem mosolyogva.
• H�t… - esett Alice gondolkod�ba.
• Ennyi ideig tart �sszesz�molni? Huh, Jasper nagyobb h�d�t�, mint ahogy azt az ember, vagyis v�mp�r gondoln� – nevetett fel Emmett ism�t. Ez�ttal viszont m�g id�ben od�bb �llt, �gy Rose nem kapta el.
• Igen, egyszer veszekedt�nk – sz�lalt meg Alice hosszas gondolkod�s ut�n.
• Akkor sem ugyanaz a helyzet – mondta Edward szomor�an. – M�s k�rd�s, hogy �sszeveszel valakivel, akivel egy�tt vagy, �s m�s, hogy elhagytad, �tven �vig nem is hallott r�lad, azt�n be�ll�tasz, hogy „Ne haragudj, Dr�g�m. H�lye voltam. Ugye megbocs�jtasz?”
• Kezdetnek nem is rossz, de az�rt m�g dolgozz egy kicsit ezen a vallom�son. M�r hogyha Bella eltekint a hideg zuhanyt�l legk�zelebb – �llap�totta meg Esme mosolyogva.
• Anya, m�r te is ellenem vagy? – k�rdezte Edward d�bbenten.
• Nem, �n p�rtatlan vagyok, hogyha a gyerekeimr�l van sz� – mondta Esme hat�rozottan. – Az�rt ne tal�lkozz vele legk�zelebb a tengerparton – f�zte m�g hozz�.
• Majd igyekszem – kuncogott fel Edward.

V�gre egy kicsit mindenki ellazult. A csal�dunk a jelek szerint kezd megint egy kicsit kiz�kkeni a letargi�b�l, most, hogy Bella �jra a k�zel�nkben van. Annyira hi�nyzott mindenkinek.

• Uh, azt hiszem, hogy visszamondom a holnapi aj�nd�k megrendel�seket – pattant fel Alice. – Att�l tartok, hogy anya m�dszere sokkal jobb a telefonnal, mint Bella hergel�se.
• J� �tlet – b�lintott r� az eg�sz csal�d.
• Akar valaki velem j�nni? – k�rdezte Alice k�v�ncsian.
• Igen, majd �n. �gyis kellene n�h�ny �j ruha. Ami�ta itt vagyunk, m�g nem is nagyon v�s�roltam – aj�nlkozott r�gt�n Rosalie.
• Ok�. M�g valaki? – k�rdezte Alice �jra. Miut�n mindenki megr�zta a fej�t, �gy csak ketten indultak �tnak.

(Rosalie szemsz�ge) 

M�r olyan r�gen nem voltam Alice-szel kettesben v�s�rolni. Igazs�g szerint �tven �ven �t alig volt kedve b�rmihez is. Nagyon elkeser�t� volt a helyzet. N�h�ny �v alatt m�g �n is bel�ttam, hogy hi�nyzik nek�nk Bella. Igaz�b�l szeg�nynek csak annyi volt a b�ne, hogy ember volt. Irigyeltem, �s f�ltem is t�le, ami most m�r tudom, hogy nagy butas�g volt. Hiszen nem te v�lasztod meg a sorsodat. Ha �n v�lasztottam volna meg, hogy mi fog velem t�rt�nni, akkor biztosan m�r a f�ld alatt lenn�k j� ideje. B�r t�ny, hogy Emmett mellett m�g ebben a l�tez�si form�ban is el�g j�l �rzem magam. Csak akkor vagyok el�gedetlen �s csal�dott, amikor megl�tok egy n�t boldogan, g�mb�ly�d� pocakkal. Milyen fantasztikus �rz�s lehet, amikor egy pici �let n�vekedik benned. Ha Bell�val lett�nk volna, akkor legal�bb egy kicsit kaphattam volna az �lm�nyb�l. Meg�rinthettem volna a has�t, amikor a kis Anthony megmozdult, dajk�lhattam volna. Esti mes�t is olvastam volna neki. Biztosan csod�latos �rz�s lett volna, hogyha Cullenk�nt nevelkedik fel. Egyszerre lett volna egy nagymam�ja, �s h�rom anyuk�ja.

• Min gondolkozol, Rose? – k�rdezte Alice k�v�ncsian.
• Csak azon, hogy milyen j� lett volna, hogyha Anthony felcsepered�s�n�l mi is jelen lehett�nk volna – mondtam el �szint�n. Hi�ba titkoltam volna, ha m�s nem Edward akkor is megtudja.
• �n is �gy �rzem – mondta h�gom les�t�tt szemekkel.
• Tudom, hogy mennyire hi�nyzott neked a bar�tn�d. Sajn�lom, hogy sok�ig goromba voltam veled – k�rtem eln�z�st. M�r �ppen itt volt az ideje, hogy elmondjam, mennyire b�nom, azt a sok veszeked�st. Hiszen csak hi�nyzott neki, akit szeret.
• Ugyan, semmi baj. Abban igazad volt, hogy n�ha m�r t�ls�gosan l�tv�nyosan szenvedtem, de rem�ltem, hogy Edwardn�l bev�lik a dolog, �s megkeress�k Bell�t – mondta halv�nyan elmosolyodva.
• Minden rendbe fog j�nni – �leltem meg Alice-t. – Bella szeret t�ged is, �s Edwardot is, hogyha Jasper mondja, akkor �gy is van.
• Tudod, n�ha megmutathatn�d m�soknak is ezt az oldaladat. Emmetten, �s rajtam k�v�l is. A t�bbieknek is tetszene az igazi Rosalie, ebben biztos vagyok – n�zett Alice m�lyen a szemembe.
• Tal�n majd egyszer �gy lesz – mosolyogtam r� h�gomra pimaszul. Sok minden k�nyelmesebb, hogyha az ember megtartja a rideg �larc�t.

Hirtelen f�jdalmas sikolt�st hallottam meg nem messze. Eddig nem koncentr�ltam az illatokra, de most beleszagoltam a leveg�be, �s egy�rtelm�en �reztem, hogy idegen v�mp�r �l�lkodik a k�rny�ken.

• Alice, te is �rzed? – k�rdeztem idegesen.
• Igen – b�lintott testv�rem.
• Menj�nk, n�zz�k meg, hogy mi folyik ott – b�ktem a park fel�, �s m�r futottam is. B�r csak emberi temp�ban tehettem, hogy nehogy megl�sson valaki.

Amikor oda�rtem azonnal megl�ttam egy l�nyt a f�ld�n fekve, �s rajta egy meglehet�sen szakadt, �s mocskos v�mp�rt. Nem hagyhattam, hogy ez a l�ny �gy j�rjon, ahogy egykor �n is. Egy s�t�t hely, hideg aszfalt, �s csupa olyan sz�rny�s�g, ami �r�kk� is k�s�rthet egy �rtatlan lelket. Tudtam, hogy nagyon kock�zatos, hogyha most megmentem, vagy ha esetleg �tv�ltozik, �s olyan lesz, mint mi, de meg kellett pr�b�lnom. Senkinek nem k�v�nom ezt az �letet, de hal�lt sem �rdemel. Hiszen csak egy l�ny, aki el�tt m�g ott �ll az eg�sz �let. Nem gondolkodtam, megragadtam a f�rfit, aki a l�nyon volt, �s olyan messzire haj�tottam, amennyire csak az er�mb�l tellett. Alice csak d�bbenten figyelte, hogy mit csin�lok.

• H�, hallasz engem? – k�rdezte egy hang k�ts�gbeesetten. Majd mell� t�rdeltem, �s egy gyors mozdulattal a h�t�ra ford�tottam. – Nem lesz semmi baj – mondtam, majd intettem Alice-nek, hogy fogja le a l�nyt, �n pedig a sz�mhoz emeltem a csukl�j�t, �s elkezdtem kisz�vni a m�rget, ami szervezet�be jutott. Ha Edward meg tudta tenni Bell�val, akkor nekem is menni fog. Van m�r el�g akarater�m, hogy meg�lljak. Hogyha megmentett�k bevissz�k az egyik k�rh�zba �s elt�n�nk.
• Hagyd abba, nem fog t�bbet kib�rni – sz�lt r�m Alice. Szomor�an �llap�tottam meg, hogy igaza van. Hiszen m�r nagyon is s�padt volt a b�re, t�l sok v�rt vesz�tett. Szerettem volna seg�teni rajta, de mivel m�g mindig k�nok k�zt vonaglott nem tehettem �rte semmit. Nincs m�s megold�s, mint Carlisle. Ha valaki tehet �rte m�g valamit, akkor az �.
• Vigy�k haza. Meg kell menten�nk – mondtam hiszt�rikusan, majd felkaptam a testet, ami k�zben elernyedt. A sz�ve m�g dobogott, de alig. A teste pedig csak apr�kat r�ndult, de nem sikoltozott a f�jdalomt�l, �gyhogy tal�n sikerrel j�rtam. Egy percbe se tellett �s m�r az aut�n�l voltunk. Odadobtam Alice-nek a kulcsokat, �n pedig a l�nnyal bepattantam a h�ts� �l�sre.
• Mi a fene �t�tt bel�d? – fordult h�tra Alice d�bbenten.
• Nem tudtam ott hagyni – mondtam lehajtott fejjel. Tudom, hogy sok�ig szek�ltam Edwardot, hogy mi�rt nem hagyta Bell�t meghalni, de most �n sem voltam k�pes otthagyni ezt a l�nyt. Nem lehet az a sorsa, hogy v�mp�r legyen bel�le, vagy, hogy ilyen fiatalon meghaljon. Jobbat �rdemel.
• Hihetetlen – mosolygott r�m h�gom. – Azt hittem, hogy soha nem jutunk el arra a pontra, hogy ilyet tegy�l valaki�rt, de �gy t�nik, hogy egyszer az �letben t�vedtem. B�szke vagyok r�d, Rose – mondta gyeng�den.
• K�sz�n�m – mosolyogtam vissza. – Azt hiszem, ez az�rt van, mert t�l sok id�t t�lt�k a vil�gmegv�lt� terveket sz�v�get� csal�dommal. Rossz hat�ssal vagytok a kegyetlen image-re, amit kialak�tottam magam k�r�l.
• Oh, bocs�nat – ironiz�lt Alice, mire �n csak megforgattam a szemeimet.

Nem telt sok id�be, mire vissza�rt�nk a h�zhoz. Ahogy le�llt a motor, kipattantam a kocsib�l, �s felrohantam a l�nnyal Carlisle dolgoz�szob�j�ba. A t�bbiek pedig d�bbenten k�vettek.

• Seg�ts – k�rleltem ap�mat, aki azonnal kivette a l�nyt a kezemb�l. Utolj�ra, akkor k�rtem t�le, hogy seg�tsen, amikor Emmettet megtal�ltam, pedig az m�r el�g r�gen volt.
• Mi t�rt�nt? – k�rdezte miut�n megvizsg�lta a l�nyt.
• Egy v�mp�r megt�madta. Valami nom�d. Nem l�ttam m�g azel�tt. Meg tudod menteni? – k�rdeztem k�ts�gbeesetten.
• �gy t�nik, hogy meg. B�r a r�ng�saib�l �t�lve maradt m�reg a szervezet�ben, de csak eleny�sz� mennyis�gben, �gy val�sz�n�leg nem fog �tv�ltozni. Biztosat nem tudok, mert ilyen furcsa esetet m�g nem l�ttam. Olyan mintha a teste egyik fele �t akarna v�ltozni, de a m�sik fele ellen�ll. Az, hogy t�l�li-e m�r a szervezet�t�l f�gg – mondta ap�m komolyan. – Ha a k�vetkez� k�t �r�t kib�rja, �s kap el�g v�rt v�n�san, akkor j�k az es�lyei a teljes fel�p�l�sre, b�r nem tudom, hogy a m�regnek a szervezet�ben lesz-e valamilyen k�ros hat�sa a j�v�j�re n�zve.
• Csak pr�b�lj meg seg�teni rajta – k�rleltem, mire ap�m b�lintott.

Miut�n Carlisle elmondott minden eshet�s�get, �s kiterelt minket a szob�b�l a csal�dommal egy�tt levonultam a nappaliba, �s v�rtam, hogy mi fog t�rt�nni. Nagyon rem�ltem, hogy van m�g rem�ny a l�ny sz�m�ra.

• Ki vagy te �s hol van, Rosalie? – k�rdezte Jasper a szem�ld�k�t felh�zva.
• Mir�l besz�lsz? – k�rdeztem d�bbenten.
• Olyan �rz�seket produk�lsz �ppen, amilyet fel�led m�g sosem kaptam, �s ett�l most kicsit meg vagyok szeppenve – magyar�zta Jasper.
• Bocs, majd igyekszem nemt�r�d�m, �s kegyetlen lenni – forgattam meg a szemeimet. Jasper n�ha m�g bosszant�bb, mint Edward. Pedig az nagy sz�.
• Tudod, hogy nem �gy �rtettem. T�bb, mint egy �vsz�zada csak visszafogottan �rzem az �rz�seidet, mert te magad nem akart�l �rzelmeket �rezni, �s �t�lni. Most pedig gondolsz egyet, �s megmentesz egy bajbajutott l�nyt. �n csak azt akarom mondani, hogy b�szke vagyok r�d – �lelt mag�hoz b�ty�m.
• Az �n csajom – hallottam meg szerelmem mosolyg�s hangj�t.
• Helyesen cselekedt�l – adtak igazat a t�bbiek is. Esme pedig egy igazi anyai �lel�sben r�szes�tett. Pedig att�l f�ltem, hogy mindenki haragudni fog r�m, ahogy �n haragudtam Edwardra, amikor felfedett benn�nket a szerelme el�tt. �n biztosan haragudn�k, hogyha ezt valaki m�s tette volna.

T�relmetlen�l v�rakoztunk a nappaliban. M�r olyan r�g�ta fent van Carlisle a l�nnyal. Lehet, hogy elk�stem? B�r ez nem val�sz�n�, hiszen hallom a halk, de m�gis ritmusos sz�vdobog�st, ami csakis azt jelentheti, hogy m�g �letben van.

• A jelek szerint rendbe fog j�nni – j�tt le a l�pcs�n Carlisle. – B�r el�g furcsa, mert a v�r�ben m�g van minim�lis mennyis�g� m�reg, m�gsem v�ltozik �t. Ezt nem tudom hova tenni. Soha nem volt m�g ember, aki ak�r csak egy csepp m�rg�nkre is immunis lett volna – magyar�zta ap�nk izgatottan.

Hirtelen azonban egy hangos sikolt�s t�rte meg a mondanival�j�t. Azonnal felpattantunk, �s a l�nyhoz siett�nk, aki nyilv�n rosszat �lmodott, vagy �jra �t�lte, ami t�rt�nt vele, mert minden jel szerint aludt.

• Jake – motyogta a l�ny, �s a von�sai �jra kisimultak.
• Azt mondta, hogy Jake? – k�rdeztem d�bbenten a csal�domt�l. Lehet, hogy ez a Jacob, az a Jacob? �h, ez h�lyes�g, hiszen sok ember �l a f�ld�n ezzel a keresztn�vvel.
• Igen – b�lintottak a t�bbiek.
• Az hagyj�n, de nem ak�rmilyen Jake-t sz�longat, hanem Bella fogadott fi�t. Att�l tartok, hogy ez a l�ny a bev�s�d�se – mondta Edward hat�rozottan.
• Biztos vagy benne? – k�rdezte Carlisle.
• Teljesen. Hiszen l�ttam m�r a sr�cot a te gondolataidban is, �s a l�ny�ban is ugyan�gy n�z ki, csak sokkal vonz�bbnak l�tja, mint amilyennek te l�ttad a fiatalembert – mondta Edward teljes meggy�z�d�ssel.
• Akkor most azonnal �rtes�ten�nk kell a farkasokat. Keresni fogj�k �t. Nem kell, hogy egy f�lre�rt�s miatt kit�rj�n k�z�tt�nk egy esetleges h�bor� – mondta ap�nk kiss� idegesen.
• M�ris felh�vom, Bell�t – szaladt le szerelmem a konyh�ba.

(Jake szemsz�ge) 

Boldogan, de m�gis egy kicsit feszengve sz�guldottam �t az erd�n, hogy tal�lkozzak szerelmemmel, �s mindent bevalljak neki magamr�l �s a csal�domr�l. Nagyon rem�ltem, hogy j�l fog fogadni a h�reket. Ahogy az erd�  sz�le fel� k�zeledtem visszav�ltoztam, �s fel�lt�ztem, hogy az �t h�tral�v� r�sz�t s�t�lva tegyem meg. Mindig �t szoktam menni a hatalmas parkon is, ami nincs messze Gabriell�t�l. Hirtelen f�jdalmas ki�lt�s has�tott az �jszaka csendj�be, �n pedig r�gt�n a hang fel� rohantam. V�mp�r. �reztem a szag�t. Gyorsan k�rbepillantottam, majd mikor meggy�z�dtem r�la, hogy nem l�t senki, nem t�r�dve a ruh�immal �tv�ltoztam. N�h�ny pillanattal k�s�bb m�r ott is voltam. Egy n�i v�mp�r volt egy szerencs�tlen�l j�rt f�rfin, aki m�r a jelek szerint nem �lt. Elk�stem. M�g soha nem t�rt�nt ilyen. Azonnal a n�re vetettem magam vicsorogva, �s az els� lend�letemmel m�r le is t�ptem a fej�t. Hallottam, hogy k�zeledik valaki, �gyhogy felkaptam a v�mp�r maradv�nyait, majd La Push fel� vettem az ir�nyt. Egy f�l �ra alatt be is �rtem a faluba, ahol azonnal �zentem a t�bbieknek gondolatban, hogy j�jjenek, �s seg�tsenek el�getni a v�mp�rt.

• Mi t�rt�nt? – k�rdezte Billy gondolatban.
• Idegen v�mp�r. Port Angelesben porty�zott – v�laszoltam.
• Sz�p fog�s – ugrott mell�m Anthony.
• K�szi, igyekszem – cs�v�ltam meg a farkam el�gedetten.
• Gabriella? – k�rdezt�k egyszerre.
• M�g nem jutottam el hozz�, majd visszamegyek, hogyha v�gezt�nk – gondoltam. Egy pillanattal k�s�bb pedig anya jelent meg az oldalunkon.
• Hoztam neked v�lt�s ruh�t, a fi�k ezt elint�zik, te menj vissza Gabyhoz. Ki tudja, hogy egyed�l volt-e a n� – hadarta el gyorsan, majd a ruh�kat bevitte egy fa m�g�.
• Jake, azt �zeni, hogy „k�szi, anyu” – tolm�csolt Anthony.
• Sz�vesen kicsim – mondta anya, majd elt�nt. Nem szerette v�gign�zni a m�gly�kat. Ahogy a t�zet sem sz�vlelte, ami az�rt �rthet� volt.

Miut�n a l�bamra k�t�ttem az �j garnit�ra ruh�t, azonnal visszaindultam a kedvesemhez. Sajnos m�g nem volt otthon. Vagy m�r nem. Nem tudhattam, hiszen el�g sokat k�stem a randev�r�l, b�r nem sz�nd�kosan. Rem�ltem, hogy az�rt megbocs�t majd nekem, hogyha haza�r. Nem akartam az utc�n v�rakozni, �gyhogy amikor senki nem figyelt n�h�ny hat�rozott mozdulattal bementem a lak�s�ba h�tulr�l az ablak�n kereszt�l. Hogyha �gyis elmondom neki, hogy mi vagyok val�j�ban, akkor azt is meg fogja tudni, hogy �gy is tudok k�zlekedni. Vajon mit fog sz�lni hozz�? Rem�lem, hogy tetszeni fog neki, mert mindig is szerettem volna egyszer a szerelmemet �n is elvinni sz�guldani, ahogy azt apa tette sz�mtalanszor any�val.