(Charlotte szemsz�ge) 

• Szerinted mennyire lehet r� d�h�s, Alice? – k�rdeztem suttogva szerelmemet. Tudtam, hogy Jasper nem akarta megb�ntani a kedves�t, s�t, ink�bb csak meg akarta v�deni, de az igazat megvallva t�ny volt, hogy Jasper t�bb, mint f�lelmetes volt, amikor �rr� lett rajta a „harci ideg”, ahogy mi h�vtuk Peterrel. R�gen is ak�rh�nyszor vesz�lybe ker�ltek a szeretteit annyira felspannolta mag�t, hogy r� sem lehetett ismerni.
• Nem tudom, de nem hiszem, hogy annyira v�szes lenne a helyzet. Egym�snak vannak teremtve, mint mi – h�zott az �l�be kedvesem. – B�r t�ny, hogy tal�n egy kicsit t�lreag�lta a dolgot, de m�ltj�t ismerve, ezen egy cseppet sem csod�lkozom.
• Ez igaz, csak Alice, ezt nem tudja – mondta elgondolkozva. – Lehet, hogy Jaspernek v�gre meg k�ne osztania szerelm�vel a r�szleteket is. Sok minden t�rt�nt Jazzel, amir�l jobb, ha tudnak a hozz� k�zel �ll�k, mert akkor k�nnyebben meg�rtik a hangulatv�ltoz�sait.
• Elmes�li az �let�t, hogyha k�szen lesz r�. Ne akard, hogy egy �v alatt mindent elfelejtsen – mondta Peter l�gyan. Tudtam, hogy igaza van, de az�rt meg tudtam �rteni Alice �rveit is, hiszen nem kell felt�tlen�l azonnal t�madni, hogyha nincs r� indok. – Nyugodj meg, kicsim. Megoldj�k. Mi is veszt�nk m�r �ssze – folytatta szerelmem a nyugtat�st.
• Ez is igaz, legal�bb �des a kib�k�l�s – mosolyodtam el, �s megsimogattam a mellkas�t.
• Hmm… veszekedni szeretn�l? – nevetett fel Peter. Majd szenved�lyesen megcs�kolt.

M�r �ppen kezd�nk belemelegedni egym�s k�nyeztet�s�be, amikor Alice, �s Jasper sz�guldott le a l�pcs�r�l. Azonnal sz�trebbent�nk, �s r�juk mosolyogtunk. K�zen fogva j�ttek le, ami csakis j�t jelenthet.

• Sziasztok! – csilingelte Alice.
• Mi �js�g? – k�rdeztem mosolyogva.
• Bemegy�nk a v�rosba, nem tudom, hogy mikor j�v�nk vissza, de egyszer csak itt lesz�nk – hadart�k el egy szuszra. – Sziasztok! – mondt�k m�g, majd elt�ntek.
• Na, ezzel azt hiszem, hogy t�l is vannak az els� veszeked�sen – jelentettek ki Peter, �n pedig b�lintottam. – Mi�nk a h�z n�h�ny �r�ra, amikor m�g Jaspert sem kergetj�k �r�letbe, a „b�k�l�ssel” – vigyorgott r�m szerelmem, majd felkapott, �s egy pillanattal k�s�bb m�r a szob�nkban is voltunk.

�r�kon �t szerett�k egym�st, de �n m�r kezdtem kicsit agg�dni. Jasper azt mes�lte, hogy m�g nem megy neki t�l sok�ig az emberek k�z�tti �let. Ami �rthet�, �n m�r az�rt is csod�lom, hogy ennyi ideig kib�rja, an�lk�l, hogy elcs�bulna. �n nem lenn�k r� k�pes.

• Mi a baj, �des? – k�rdezte Peter, �s megsimogatta a h�tamat.
• Sok�ig elmaradnak, nem? – k�rdeztem idegesen.
• Ne f�lj, Alice, vigy�zz r�. Nem hagyja, hogy butas�got tegyen, �s megint depresszi�ba zuhanjon – mondta szerelmem nyugtat�an.
• Igazad van, csak szeretn�m, hogyha boldog lenne v�gre � is – mondtam hat�rozottan.
• �n is szeretn�m, �s �gy is lesz – v�laszolta szerelmem.

Ezut�n a kis p�rbesz�d ut�n teljesen megnyugodtam. Peter mindig is tudta, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy ne gondolkodjak t�l sokat olyan dolgokon, amik miatt nem is kell agg�dnom. Nem sokkal k�s�bb hallottuk, hogy kiny�lik az ajt�. Egy szempillant�s alatt magunkra kapkodtuk a ruh�inkat, majd lesiett�nk a nappaliba. Mindketten sz�lesen vigyorogtak.

• Jasper, megk�rte a kezem – t�rt ki Alice-b�l a mondat, majd el�re ny�jtotta fel�m a kez�t, hogy megn�zhessem a gy�r�j�t.
• Gratul�lok – �leltem meg �ket. Miut�n megcsod�ltam Alice gy�ny�r� jegygy�r�j�t. Tudtam, hogy Jaspernek j� �zl�se van, de ezt most ism�t bebizony�totta.
• �n is gratul�lok – l�pett el�j�k szerelmem is mosolyogva. – Mikor lesz a nagy nap?
• Huh, nem tudom, hogy mit k�rdezt�l – kuncogott Jasper halkan. Nem igaz�n �rtettem, hogy mire �rti ezt.
• H�t rem�lem, hogy nemsok�ra, de el�tte m�g nagyon sok dolgot el kell int�zni. Meg kell szervezni a szertart�st, a ruh�kat, a csokrokat, a d�sz�t�st, a szalagokat, ki kell k�ldeni a megh�v�kat, ki kell t�zni az id�pontot, meg kell tervezni �s varratni a ruh�mat… - kezdett lelkes mes�l�sbe, Alice.
• Figyeled, hogy ezt eddig m�g csak egy leveg�vel hadarta el? – mosolyodott el szerelmem.

Majd le�lt a kanap�ra velem egy�tt, mert mindketten �rezt�k, hogy hossz� lesz m�g Alice monol�gja a t�k�letes esk�v�r�l. Jasper, �s mi is, csak vigyorogva figyelt�k a lelkes menyasszonyt, akit ha akartunk volna, sem tudtunk volna le�ll�tani, hiszen ilyen p�rg� v�mp�rt m�g nem hordott a f�ld a h�t�n. J� f�l�r�nyi ecsetel�s ut�n v�g�l befejezte a mondand�j�t, �s r�nk mosolygott.

• Na, mi a v�lem�nyetek? – k�rdezte izgatottan.
• Gy�ny�r� esk�v�t�k lesz, Alice – v�gtam r� gondolkod�s n�lk�l. T�ny, hogy remek�l hangzottak a tervei.

(Alice szemsz�ge) 

Miut�n elmes�ltem minden tervemet Jaspernek �s a bar�tainknak, szerelmemmel felvonultunk a szob�nkba, ahogy azt Peter �s Charlotte is tette. S�v�rogva kukkantottam be a f�rd�szob�ba, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, most ink�bb Jasperrel akartam maradni.

• Menj csak – sz�lalt meg hirtelen Jasper. – R�d f�r, hogy laz�ts egy kicsit, addig �n is elleszek – folytatta tov�bb.
• Honnan tudod, hogy… - kezdtem bele, de k�zbev�gott.
• Tudod a s�v�rg�st is �rzem, �s te most hat�rozottan egy f�rd�re v�gyakozol, �gyhogy meg ne l�ssalak, am�g el nem laz�tottad minden egyes izmodat – mondta szigort tettetve.
• Biztos? – k�rdeztem halv�nyan elmosolyodva.
• Igen, teljesen – puszilt meg Jasper.
• Te is j�ssz? – k�rdeztem incselkedve, de szerelmem nemet intett. Ezen egy kicsit meglep�dtem, de nem tulajdon�tottam neki k�l�n�sebb jelent�s�get.

Bementem a f�rd�be, �s magamra csuktam az ajt�t, majd k�sz�tettem egy nagy k�d r�zsaolajas vizet. K�nyelmesen belemer�ltem a habokba, �s teljesen elvesz�tettem az id��rz�kemet is. Fogalmam sem volt, hogy mi�ta fekszem a k�dban, de v�g�l �gy d�nt�ttem, hogy ideje kisz�llni, �s visszat�rni a szerelmemhez. Miut�n megt�r�lk�ztem, felvettem a h�l�ingemet, �s visszasiettem a szob�nkba. Amikor bel�ptem hihetetlen l�tv�ny fogadott. Mindenhol v�r�s r�zsaszirmok voltak eldob�lva szob�ban, amiket a gyertyaf�ny m�g szebb� tett.

• Ez csod�latos – mondtam elk�bulva.
• �r�l�k, hogy tetszik – �lelt mag�hoz szerelmem. Vajon mi�rt nem l�ttam, hogy mire k�sz�l? Lehet, hogy t�ls�gosan is kikapcsoltam magam. Viszont �gy meglepet�s volt, r�ad�sul hihetetlen�l gy�ny�r�.
• Honnan szerezt�l r�zs�kat? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Nem messze innen van egy r�t, ahol rengeteg a vadr�zsa. Am�g f�r�dt�l elszaladtam oda, �s elhoztam a nagy r�sz�t. Nem mandulavir�g, de az�rt ez is megteszi, legal�bbis rem�lem.
• Oh, nagyon is t�k�letes minden – v�gtam r� azonnal, majd gyeng�den megcs�koltam.

Szerelmem pedig viszonozta a cs�kot, �s k�zben a karjaiba vett, majd letett az �gyunkra, �s mell�m b�jt. Hosszasan cs�koltuk egym�s ajkait, hol l�gyan, hogy szenved�lyesen, de nem ment�nk tov�bb. Ma nem. Ez az �jszaka k�l�nleges volt. Valami k�l�n�s var�zs alatt �lltunk. Minden r�zsasz�n k�dbe burkol�zott. Miut�n mindketten hangosan zih�lni kezdt�nk abbahagytuk egym�s ajkainak szeretget�s�t, kedvesem pedig szorosan a mellkas�ra vont, �s l�gyan simogatta a h�tamat. Eg�sz �jszaka �gy fek�dt�nk egym�s karjaiban. Egy sz�t sem sz�ltunk, csak �lvezt�k, hogy egy�tt vagyunk. �letem egyik legszebb est�je volt. S�t a legszebb napom volt, hiszen a f�rfi, akit mindenn�l jobban szeretek, megk�rte a kezem. Ezzel is bizony�tva, hogy � is �r�kk� maga mellett akar engem tudni. Reggel halk kopogtat�sra kaptuk fel a fej�nket.

• Sziasztok – dugta be a fej�t Charlotte.
• Szia – k�sz�nt�nk vissza.
• Van kedvetek ma is ell�togatni a v�zes�shez? Tegnap nem fejezt�k be a versenyt, �s Peter nagyon szeretn� – mondta mosolyogva. – Persze, hogyha ink�bb kettesben maradn�tok, akkor maradjatok csak, �s est�re mi is vissza�r�nk.

Jasperre n�ztem, aki elgondolkodva n�zett hol r�m, hogy pedig Charlotte-ra. Tudtam, hogy �n vagyok sz�m�ra a legfontosabb, de azt is �reztem, hogy ezt a kev�s id�t, am�g m�g itt vagyunk, nagyon szeretn� �gy elt�lteni, hogy a bar�taival is egy�tt lehet. Persze ezt soha nem vallan� be nekem, nehogy megb�ntson.

• Nagyon sz�vesen veletek tartunk – mondtam vid�man. Mire Jasper �s sz�lesen elmosolyodott. – Csak p�r perc, �s �tra k�szek lesz�nk – tettem m�g hozz�.
• Rendben, akkor lent megv�runk titeket – mondta Charlotte lelkesen, majd elt�nt.
• T�nyleg van kedved? – k�rdezte Jasper, �s maga fel� ford�totta az arcomat.
• H�t persze, hogy van. A l�nyeg, hogy mindketten j�l �rezz�k magunkat – mondtam hat�rozottan.

Majd felpattantam, �s alkalmas ruha ut�n kezdtem kutatni a szekr�nyben. M�r a harmadik ruh�t vettem fel egy percen bel�l, amikor Jasper le�ll�tott.

• Nekem ebben nagyon tetszel – b�gta a f�lembe, miel�tt levehettem volna.
• Akkor ebben maradok – hat�roztam el magam.
• Remek – kuncogott fel szerelmem. – Akkor mehet�nk, kisasszony? – k�rdezte, �s a karj�t ny�jtotta.
• Igen, term�szetesen – fogadtam el a felaj�nlott kart.

Egy perccel k�s�bb m�r a v�zes�s fel� sz�guldottunk. Alig telt bele egy f�l �r�ba, �s m�r ott is voltunk. Nagyon tetszett az a hely, �s hihetetlen�l m�k�s alakzatokat tudtak a fi�k ugr�lni a szikl�kr�l. �r�m volt n�zni, hogy mennyire j�l �rzik magukat. Mint k�t rossz kisgyerek, akik csak az�rt csin�lnak egyre t�bb �r�lts�get, hogy felfigyeljenek r�juk az emberek, illetve jelen esetben v�mp�rok.

• �gyis �n fogok gy�zni – l�kte meg Peter szerelmemet, aki lezuhant a szirtr�l.

Miut�n Jasper a v�zbe �rt �s ki�szott, azonnal visszarohant a sz�rt tetej�re �s Petert haj�totta be a t�ba. Mi pedig Charlotte-val csak nevett�nk. Nagyon j�l sz�rakoztunk. Az eg�sz napot a v�zes�sn�l t�lt�tt�k. Miut�n pedig visszament�nk a h�zba v�gigbesz�lgett�k az �jszak�t. A k�vetkez� napok is n�gyesben teltek el. Mind nagyon j�l �rezt�k magunkat egym�s t�rsas�g�ban. Viszont a k�t h�t, amit tervezt�nk, hogy maradunk hamar eltelt. Az ittl�t�nk alatt t�bbsz�r is bement�nk a v�rosba, �s Jasper teljesen j�l b�rta a megpr�b�ltat�sokat, pedig tartotta mag�t ahhoz, hogy nem vad�szik addig, am�g nem musz�j. Nagyon b�szke voltam r�. Az utols� est�t megint csak a nappaliban t�lt�tt�k, �s besz�lgett�nk. Elmondtam, hogy az esk�v�nk durv�n egy h�nap m�lva lesz, de az�rt meg�g�rtem, hogy k�ld�k nekik megh�v�t is. Hiszen �gy illik. M�r alig v�rtam, hogy Jasper feles�ge legyek.

• Musz�j m�r hazamennetek? – k�rdezte Charlotte egy kicsit szomor�an.
• Meg�g�rt�k otthon, hogy k�t h�tig lesz�nk n�latok, �s ut�na hazamegy�nk. R�ad�sul nekik is meg kell tudniuk a h�reket – simogattam meg a jegygy�r�met.
• Ez is igaz – mosolyodott el Charlotte. – Az�rt rem�lem, hogy j�tt�k m�g l�togat�ba.
• Term�szetesen. B�rmikor sz�vesen j�v�nk hozz�tok – mondtuk szerelmemmel hat�rozottan. Mindig is nagyszer� volt itt lenni.

Hamar elj�tt a reggel, �s Jasperrel �gy d�nt�tt�nk, hogy ideje indulni. Elb�cs�ztunk Charlotte-t�l �s Petert�l, majd fut�snak eredt�nk hazafel�. M�r nem j�rtunk t�ls�gosan messze a Cullen h�zt�l, amikor megcsapta az orrunkat egy szarvascsorda illata. Azonnal megtorpantam, ahogy Jasper is. L�tszott az arc�n a s�v�rg�s. Nem is csod�ltam, hiszen m�r teljesen feket�k voltak a szemei.

• Gyere, vad�sszunk – mosolyogtam szerelmemre. – M�r j�csk�n t�lteljes�tett�l minden elv�r�st – f�ztem m�g hozz� b�szk�n.
• Igyekszem – mondta t�m�ren, majd mell�m ugrott �s gyors cs�kot nyomott a sz�mra. – Akkor indul�s, mert m�r nagyon szomjas vagyok – mondta halkan, majd k�zen fogott, �s m�r rohantunk is az �ldozataink fel�.

Gyorsan v�gezt�nk az eg�sz csord�val, nem volt neh�z, mivel csak n�gyen voltak. Kett�nknek ez �ppen csak, hogy el�g. Kedvesem arcvon�sai kisimultak, szerettem, amikor j�llakott volt, mert ilyenkor sokkal kev�sb� v�gott f�jdalmas fintorokat. Ahhoz k�pest, hogy milyen nehezen ment neki az elej�n a v�rrel szembeni ellen�ll�s az elm�lt k�t h�t alatt t�bbsz�r is bebizony�totta, hogy hatalmas �nuralomra tett szert, ami�ta egy�tt vagyunk. Az �let nem is lehetett volna enn�l szebb. Szeretetben �s csal�dban �lek, r�ad�sul nemsok�ra feles�ge leszek a vil�g legt�k�letesebb f�rfij�nak. Mit k�v�nhatn�k m�g? K�rdeztem magamt�l, de tudtam a v�laszt. A r�gi eml�keim m�g mindig hi�nyoztak. B�r megtudhatn�m, hogy ki voltam, amikor m�g emberk�nt �ltem.