( Esme szemsz�ge)

Emmett �s Rosalie a szob�jukban voltak.

Jasper �s �n, pedig arr�l besz�lgett�nk, hogy mikor is kezd�dj�n  majd Carlisle meglepet�s bulija, amikor Edward �s Alice vissza�rkeztek a vad�szatb�l.

- Szerintem a buli lez�r�sa k�ppen mi is  elmehetn�nk csoportosan vad�szni. – aj�nlotta fel az �tletet Jazz, �s �n b�szen helyeseltem.

- Kit�n� �tlet. Emmett is odalesz t�le. M�r �gy is r�g�ta feni a fog�t egy �jabb medv�re. – mondtam nevetve.

Jasper velem egy�tt kacagott, �s  a j�kedv �jra mag�val ragadott.

Szerettem Jasper t�rsas�g�t. Az � k�zel�ben m�g Rosalie is elviselhet�bben viselkedett.

- Megj�tt�nk.  – ki�ltotta Edward, �s a szemei most m�g a szokottn�l is jobban ragyogtak.

Alice odarohant Jasperhez �s az �l�be vetette mag�t.

- Szia. Hi�nyoztam? – k�rdezte t�le.

- Ez nem k�rd�s. – v�laszolta a fi�, �s megsimogatta a l�ny h�t�t.

- Akkor j�. – s�hajtott nagyokat Alice, �s bef�szkelte mag�t Jasper �l�be.

- Milyen volt a vad�szat? – k�rdeztem.

Edward fintorgott, m�g Alice �r�mittasan mes�lni kezdett.

- Szuper. Itt voltunk a k�zelben. A parkban. �n elkaptam h�rom �zet. Edward k�t szarvast ter�tett le.

Egy kicsit sajn�ltam az �llatokat, de azonnal eszembe jutott, hogy m�g mindig jobb, hogy ha �llatok hallnak meg miattunk, mint emberek.

- Akkor minden rendben ment. B�r ezt l�tom rajtatok.  – mondtam, �s aranysz�n szemeikbe n�ztem.

- Persze. Sima �gy volt. Mondjuk Edwardnak  semmi sem j�. – hangoztatta Alice.

- Valami baj van? – k�rdeztem Edwardot.

- Semmi. Csak m�shol j�rnak a gondolataim.

- Term�szetesen Bell�n, �s a holnapi napon. – csicseregte Alice, majd hozz�tette – Edward m�r eleve kiakadt, hogy hamarabb j�tt�nk el a sulib�l. Nem sz�vesen hagyta mag�ra a l�nyt. Plusz az is a baja, hogy most szarvasokkal kellett be�rnie,  a j� kis medv�k vagy hegyi oroszl�nok helyett.

- De h�t te akartad, hogy itt vad�szzatok a k�zelben. – fordultam a fi� fel�.

- Igen. Tudom. Nem �rt az �vatoss�g holnapra.  – mormolta elm�ly�lten Edward – De  az�rt j� lett volna egy kis akci�.  – tette hozz� kiss� csal�dottan.

- Jaj, f�rfiak! – sz�lt Alice, �s a szemeit forgatta – Teng bennetek a bizony�t�si v�gy �s hajt a tesztoszteron. Sz�rny�.

Felnevettem, �s legnagyobb megk�nnyebb�l�semre Edward is elnevette mag�t.

- �s benned mi teng, hugi? A v�s�rl�si l�z? 

- Az is, meg m�g sok milli�nyi dolog. – v�gott vissza Alice �s megcs�kolta Jaspert.

- H�ha. – s�hajtott Edward �s a hal�nt�k�t massz�rozta.  – Hallom �m, hogy  m�sra is �hezel. – jegyezte meg cs�p�sen.

- �s nem csak �. – mondta Jasper, majd felkapta Alice-t, �s m�r ott sem voltak.

Gondoltam, hogy mire is k�sz�lhettek. Egy kicsit zavarba is j�ttem, de azt�n m�sra tereltem a sz�t.

- Sz�val akkor elhozod Bell�t vas�rnap? Mert akkor elmegyek majd �s bev�s�rolok. Elv�gre � ember. Ennie kell valamit.

- H�t nem tudom. Szerinted j� �tlet lenne? – k�rdezte a fi�, �s le�lt mell�m.

- Persze. �n nagyon szeretn�m megismerni. Tulajdonk�ppen m�r az eg�sz csal�d ismeri csak �n nem! – panaszkodtam – J� lenne m�r l�tni azt a le�nyt aki elrabolta a fiam sz�v�t. – sz�ltam huncutul.

Edward hamisk�san mosolygott.

- Rendben van. Nem b�nom. Ha a holnapi nap a terveim szerint alakul, akkor �g�rem, hogy elhozom.

- Ennek �r�l�k. K�sz�n�m.

- Mondhatom sz�p! – harsogta Rosalie, �s duzzogva vonult le a   l�pcs�n.

Emmett m�g�tte l�pkedett �s csit�tani pr�b�lta.

- Nyugi Rosei! Ne probl�m�zz! – k�rte.

- M�r megint mi van? – k�rdezte Edward, �s d�h�snek l�ttam.

- Sz�val m�gis csak elhozod ide?

- Igen. Esme is beleegyezett. – v�laszolta Edward.  – Itt pedig �, �s Carlisle a csal�df�k. Ha �k azt mondj�k, hogy Bella elj�het, akkor j�nni fog! – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon a fi�.

- Fel�lem. – vonogatta a v�ll�t Rosalie –De el�re figyelmeztetlek, hogy �n �s Emmett nem lesz�nk itt, amikor meg�rkeztek!

- T�nyleg? Nem? – k�rdezte az eml�tett meglepetten.

- Nem bizony!

- Rosalie, k�rlek! Legal�bb az �n kedvem�rt. Tudod, hogy sz�momra a csal�di b�ke a legeslegfontosabb.  – mondtam.

- Sajn�lom, Esme! Neked is vannak elveid, �s nekem is! – kaffogta a l�ny.

- Te �s az elvek?! Ha –ha. – morogta Edward.

Rosalie megvet� pillant�st k�ld�tt a fi� fel�, majd elvonult, vissza az emeletre.

Emmett szorosan m�g�tte, �m m�g miel�tt elt�ntek volna elt�togott egy ,, Bocs�nat!” – ot.

Megcs�v�ltam a fejemet �s szomor�an kezdtem el j�rk�lni fel – al�.

- Sajn�lom, hogy mindezt meg kell �lned. – menteget�z�tt Edward – De te is l�thatod, hogy egyszer�en k�ptelen vagyok a lelk�re besz�lni.

- Tudom. Pedig v�gig abban rem�nykedtem, hogy siker�l majd meggy�zn�nk, hogy b�k�ljen meg a helyzettel.

- Rem�nytelen eset. Nem tudom elhinni, hogy ennyire f�lt�keny szeg�ny Bell�ra.

- F�lt�keny? – k�rdeztem meglepetten.

- Nan�. H�t nem j�tt�l m�g r�, hogy honnan f�j a sz�l?

A fejemet r�ztam.

- Rosalie irigyli Bell�t, mert ember.  – jelentette be Edward.

- Komolyan? Ezt nem gondoltam volna. Rose mindig is rosszul t�rte ha �j csal�dtagjaink lettek. Eml�kezz csak vissza. Alice-t �s Jaspert is hogy ut�lta. Azt�n lassan megszokta �ket, v�g�l pedig megszerette, �gy a maga m�dj�n. Azt hittem, hogy Bell�val is �gy van. Nem gondoltam volna, hogy net�n irigykedik r�.

- Pedig ez a igazs�g.

- Szeg�ny, Rosalie.

- Mosat meg mi�rt sajn�lod?

- Te is tudod, hogy mi�rt ilyen megkeseredett. A emberi �lete �ppen a legf�nyesebb korszak�ban szakadt meg. R�ad�sul, �gy hogy … - elharaptam a mondatot �s megborzongtam.

Mindketten tudtuk, hogy mire gondolok.

- Ez igaz. De az�rt nem kellene mindenkivel �gy viselkednie. Csod�lom, hogy Emmettnek van t�relme hozz�.

- Emmett olyan h�. � �gy fogadja el Rosalie-t.

- Igen. Tudom.

Edward odaj�tt, majd �t�lelt.

- Felmegyek a szob�mba. Te is pihenj egy kicsit.

- Ink�bb m�g fel�rom, hogy mit veszek holnap a boltban meg ilyenek.  – mondtam.

- Miel�tt reggel elmenn�k, majd m�g elk�sz�n�k. Addig is szia.

- Rendben. Szia.

Edward hangtalanul f�lsurrant az emeltre, �s a h�zra b�k�s csendess�g ereszkedett.

Begy�jtottam a kandall�ba, �s miut�n v�gzem a bev�s�rl� list�val, el�vettem az egyik kedvenc k�nyvemet �s olvasni kezdtem.

Leheveredtem a sz�nyegre �s reggel hatig ott olvastam.

M�r l�ttam a hajnali f�ny els� r�zsasz�nes �s lil�s sugarait, amikor Alice lej�tt a szob�b�l.

- Te meg mit csin�lsz? – k�rdezte �s odaj�tt mell�m a f�ldre.

- Csak olvastam.  – mondtam, majd becsuktam a k�nyvet, mert pont a v�g�re �rtem.

- K�pzeld, �n tegnap m�r besz�ltem is Bell�val. Edward hivatalosan is bemutatott minket egym�snak.

- Az nagyon j�. Akkor v�gre teljes�lt a k�v�ns�god.  – mondtam mosolyogva.

- Igen. Nagyon kedves l�ny. M�lt� p�rja lesz Edwardnak.

- �r�l�k, hogy legal�bb te az � oldalukon �llsz. Ez igaz�n kedves t�led.

- �n m�r csak ilyen cuki vagyok. – incselkedett Alice.

Nevett�nk. Halkan.

Valahogy egyik�nk sem akarta megt�rni a csendet. Mintha b�rki is fel�bredhetett volna a h�zban. Hiszen itt senki sem aludt.

- Voltak mostan�ban l�tom�said arr�l, hogy Bella is v�mp�r lesz?  - k�rdeztem r� a legk�nyesebb t�m�ra.

- �lland�an vannak. Ak�rh�nyszor csak sz�ba ker�l. M�g ha csak egy pillanat erej�ig is.  – mes�lte a l�ny suttogva.

- Vajon mikor fog bek�vetkezni?  - k�rdeztem, de tiszt�ban voltam vele, hogy erre m�g Alice sem tudta a v�laszt.

- Soha! – csattant Edward hangja, �s mindketten �sszerezzent�nk.

Feln�zt�nk r�.

A homloka r�ncokba szaladt �s m�rgesen n�zett r�nk.

- Bocs�ss meg! – sz�ltam �s sz�gyenl�sen n�ztem r�.

- �r�ln�k neki, hogy ha nem feszegetn�tek t�bbet ezt a t�m�t! M�r megmondtam, hogy Bella nem lesz olyan, mint mi!

- De �n l�ttam! – ellenkezett Alice.

- Nem �rdekel! Most az egyszer t�vedt�l!

A hangulat egy szempillant�s alatt fesz�lt lett �s szinte szikr�zott a leveg�.

- Hagyj�tok abba! Ne kezdj�tek m�r ti is! – k�rtem v�g�l.

Alice visszahanyatlott mell�m, Edward pedig kurt�n biccentett.

- �n indulok is.  – mondta v�g�l.

- Sok szerencs�t m�ra.  – sz�ltam, �s fel�lltam, majd meg�leltem.

- K�sz�n�m. R�m is f�r. Majd j�v�k valamikor. �dv�zl�m Carlisle-t. Az aj�nd�k�t betettem a szob�tokba. Majd add �t neki helyettem is. – k�rte a fi�.

- �tadom.

Edward vett egy nagy leveg�t, majd kiment az udvarra.

Integett�nk neki. � is biccentett, majd elindult  a f�k ir�ny�ba �s egykett�re elnyelte az erd�.

- Azt hittem, hogy leharapja a fej�nket. – mondta Alice.

- �n is. De meg�sztuk.

Kezembe vettem a bev�s�rl� list�t �s k�rd�n n�ztem Alice-re.

- Elk�s�rsz a boltba? Veszek p�r apr�s�got, hogy majd legyen mivel megk�n�lnunk Bell�t, ha elj�nnek.

- V�s�rl�s? Ezt k�rdezni sem kell. – m�ltatlankodott Alice, �s egy hatalmas vigyor k�zepette felszaladt az emeletre, hogy elk�sz�nj�n Jaspert�l �s �t�lt�zz�n.

�n is elindultam felfel�.

Amikor be�rtem a Carlisle- al k�z�s szob�nkba, a kedvenc hintasz�kemben ott gubbasztott egy diszkr�t d�sz�t�s� csomag.

Edward aj�nd�ka. – gondoltam,  �s eldugtam a szekr�ny tetej�re, nehogy Carlisle megtal�lja.

- K�sz vagyok. – hallottam p�r perccel k�s�bb Alice hangj�t.

- J�v�k. – mondtam �n is, �s kos�rral a kezemben kil�ptem a szob�b�l.

- Fussunk vagy kocsival menj�nk? – k�rdezte Alice.

- Ink�bb fussunk. R�m f�r m�r egy kis mozg�s.

- Helyes. – mondta nevetve Alice, �s egy szempillant�s alatt m�r a k�d�s erd�ben rohantunk.

A korai reggeli friss leveg� egyb�l kitiszt�totta a fejem, �s teljesen siker�lt felfriss�ln�m. A fut�s annyira j�l esett, mint tal�n m�g soha.

H�rom perc alatt �rt�k el a kis k�z�rtet, Forks sz�v�ben, nem messze az iskol�t�l. 

Amikor bel�pt�nk a boltba,  a kis ajt�n l�v� cseng� jelezte, hogy �j v�s�rl�k j�ttek.  Mindenki fel�nk fordult.

Ezt m�r megszoktam.

R�n�ztem Alice-re aki szint�n csak somolygott �s megpr�b�lt �gy tenni, mintha nem mindenki minket b�mulna. Kivette a kezemb�l a list�t, gondosan kett�t�pte, majd �gy sz�lt:

- Hozom az egyik fel�t.  – mondta, majd meglebegtette a pap�rt �s elindult a polcok k�z�tt.

A kezemben maradt kis fecnire n�ztem.

Keny�r, egy kis h�s, bor

Ezek voltak rajta.

            �n is elindultam, egyenesen a p�ks�tem�nyek fel�, majd a kosaramba tettem egy kil� kenyeret.

A h�tamban �rzetem az emberek k�v�ncsi �s csod�lkoz� tekintet�t.

Tudtam j�l, hogy mi�rt n�znek ennyire.

Egy h�napban k�r�lbel�l egyszer j�ttem v�s�rolni, azt is csak a l�tszat kedv��rt. �s nem mellesleg, mint v�mp�r a sz�ps�gem is elk�pr�ztatta az ittenieket.

�n voltam a titokzatos Mrs. Cullen, aki sosem mutatkozott sokat,  csak annyit lehetett r�la tudni, hogy rendesen nevelte az �r�kbefogadott gyerekeit, h�s�ges t�rsa volt a v�ros legjobb orvos�nak, �s szerette a csendet �s a nyugalmat.

Mikor elk�rtem a h�st, �s kiv�lasztottam a legjobb �s legfinomabb bort  ( b�r k�telkedtem benne, hogy Bella inna bel�le,  de a j� modor m�gis megk�vetelte t�lem ezt a gesztust ) elindultam a p�nzt�r fel�.

Alice is egykett�re mellettem termett.

- Itt van  minden ami a sal�t�hoz kell. – mondta, majd beletette a term�keket a kos�rba.

Ekkor gyereks�r�sra lettem figyelmes.

Egy �t �v k�r�li kisfi�, akinek be volt k�tve a feje, az �desanyja kez�ben izgett – mozgott, �s egyszer�en nem akart megnyugodni.

- Ron! Ron! Css!  - nyugtatgatta az �desanyja, aki a p�nzt�rc�j�ban kotor�szott.

- �t doll�r, negyven! – harsogta m�rgesen az elad�.

- Egy pillanat. Pedig itt volt m�g k�t doll�r! – mondta bocs�natk�r�en a n� – �gy l�tszik, hogy elhagytam a k�rh�zban. Sajn�lom. – tette hozz�, a p�nzt�ros arckifejez�s�t l�tv�n – Akkor ezeket nem k�rem ink�bb. – mondta, �s mag�hoz vette a tejet, a kisfi�nak v�s�rolt �dess�geket �s m�g p�r �lelmiszert.

- Nem! Amit m�r egyszer a kassz�hoz hozott, azt ki kell fizetnie! – harsogta az elad�.

- K�rem �rtse meg! Nincs ennyi p�nz n�lam! Most j�v�nk a k�rh�zb�l…

- Nem �rdekel. Vagy fizet, vagy h�vom a biztons�giakat!

Alice-re n�ztem, aki a fej�t r�zta �s helytelen�t�en b�k�tt a boltos fel�.

- Milyen emberek vannak?! – m�ltatlankodott.

- Fizessen m�r!

- Ebb�l el�g! – csattant a hangom, �s a boltban mindenki egyszerre hallgatott el.  – Ugyan mennyi lesz az? Kifizetem! Engedje �ket, hadd menjenek! Nem l�tja, hogy a kisfi� beteg?  - k�rdeztem, majd el�refurakodtam a t�megben – Alice szorosan m�g�ttem j�tt -, majd odaadtam a bankk�rty�mat.

- K�sz�n�m sz�pen. De nem fogadhatom el. Nem tudom mivel megh�l�lni. – n�zett r�m sajn�lkozva az asszony.

- Hagyja csak.  – legyintettem, �s boldog mosollyal pakoltam bele a t�sk�j�ba az �ltala v�s�rolt dolgokat.

Miut�n �n is fizettem, kij�tt�nk a boltb�l.

A n� m�g mindig h�l�lkodott.

- K�sz�n�m. Az Isten �ldja meg! Kedves…

- Esme vagyok  – mutatkoztam be – � itt a l�nyom, Alice.

- �dv. – mosolygott a l�nyom, �s r�kacsintott a kisfi�ra, aki visszar�ty�g�tt r�.

- �n Helena vagyok. M�gegyszer nagyon sz�pen k�sz�n�m.

- Nincs mit. Ez volt a legkevesebb. Jobbul�st k�v�nok a kisfi�nak.

Helena csak b�lintott, majd kit�gult, csod�lkoz� szemeit r�m emelte.

- Lehet, hogy buta k�rd�s lesz, de �n a rokona Dr. Carlisle Cullennek?

- A feles�ge vagyok.  – mondtam.

- Tudtam �n. Amint megl�ttam ismer�s volt. Tudja a szem�k. Mindh�rmuk szeme – Alice-re n�zett – annyira hasonl�t. �r�l�k, hogy megismerhettem �n�ket. A f�rje egy angyal. Seg�tett az �n Ron fiamon. K�rem adja �t neki a h�l�mat �s a k�sz�netemet.

- Felt�tlen.  – sz�ltam mosolyogva – Viszl�t. Minden j�t.

- �n�knek is.  – k�sz�ntek el.

            Elindultunk az erd� fel�.

- Ez kedves volt t�led. – jegyezte meg Alice.

- M�gsem hagyhattam, hogy szeg�nyeket elhurcolj�k. – mondtam.

- M�r ennyi az id�? – ki�ltott fel Alice, �s az �r�j�ra n�zett – Carlisle hamarosan haza�r �s �n m�g sehol sem tartok a d�sz�t�ssel. El�rerohanok. Te j� �g!

- Rendben, menj csak.  – b�lintottam nevetve, majd visszafordultam, hogy integessek Ronnak �s Helen�nak.

***