( Carlisle szemsz�ge )

A fekete Mercedes hazafel� suhant a kietlen orsz�g�ton.

A r�di�ban az egyik kedvenc dalom sz�lt, �gy egy kicsit feltekertem a hanger�t, �s sz�rakozottan doboltam az ujjaimmal a korm�nyker�ken.

Azt�n eszembe jutott a ma �jszakai �gyelet.

Este t�z �ra fele m�g senki nem gondolta volna, hogy b�rkit is behoznak majd a k�rh�zba, vagy akad egy olyan ember akit el kell l�tni.

Azt�n hajnali kett�kor,-  mintha vill�m csapott volna az eg�sz forksi n�ps�gbe – baleset t�rt�nt az egyik keresztez�d�sn�l �s egy csom� s�r�ltet sz�ll�tottak be.

Szerencs�re senki sem szenvedett maradand�t, hal�los sebes�lt pedig m�g v�letlen�l sem akadt k�zt�k.

Egy csapat r�szeg tin�dzser brav�roskodni akart, �s miut�n ber�gtak, kocsiba sz�lltak, majd belehajtottak egy �ll� aut�ba, ami �ppen a piros l�mpa, z�ldre val� v�lt�s�t v�rta.

A n�gy fiatal k�z�l, kett� a l�b�t t�rte, egy enyhe agyr�zk�d�st kapott, m�g a m�siknak csak az orra t�rt be.

A m�sik aut�ban egy �desanya �s a kisfia utazott.

Itt, az any�nak nem lett semmi baja, csak nagyon megijedt, viszont a kisfi� el�gg� lehorzsolta a fej�t.

Mindegyik�ket �n l�ttam el, �s volt egy – k�t keresetlen szavam a j�zanod� f�lben l�v� sr�cokhoz.

B�r el�g neh�z volt egyszerre szigor�nak �s hitelesnek lennem, ha a kocsiban utaz�  k�t l�ny, szinte ny�lcsorgatva b�multak r�m, �s lest�k minden l�p�semet.

V�r mindenestre akadt b�ven, �gyhogy �gyelnem kellett az �nfegyelemre, m�g akkor is, hogy ha ezt m�r �vsz�zadok �ta gyakoroltam.

Pontosabban h�romsz�zhatvank�t �ve, �s �t napja.

M�g belegondolni is sok volt, h�t m�g nem �t�lni.

�gy d�nt�ttem, hogy nem is foglalkozom t�bbet ezzel, �s ink�bb m�g hangosabbra tekertem a lej�tsz�t, majd eszembe jutott az a kedves �desanya �s a fia.

Ron. �gy h�vt�k. �s Helena.

Az asszony nagyon kedves �s szer�ny volt. A fi�cska pedig apr�, de ann�l hangosabb. Persze meg�rtem, hiszen f�jt a sebe.

Ekkor eszembe jutott Esme arca.

B�rcsak tal�lkozhatott volna vel�k. Hiszen �gy szerette az ilyen kicsiket.

Szomor�an s�hajtottam.

Milyen k�r, hogy nem lehet m�r k�z�s bab�nk. De nem baj, hiszen van �t nevelt, feln�tt, gyerek�nk.

Alice, aki mindig p�r�g, Emmett, aki v�g�lis m�g gyereknek sz�m�t –elmosolyodtam– Jasper, aki komoly �s felel�ss�gtud�, Rosalie, aki kiss� ingerl�keny, de hely�n van a sz�ve, �s persze Edward, aki maga a megtestes�lt j�indulat �s kifinomults�g.

Na meg Bella. – figyelmeztetett egy hang a fejemben.

Az �j le�ny, akibe a fiam beleszeretett. Csak egy b�kken� volt, az hogy Bella Swan ember volt, �s nem v�mp�r.

Tal�n �thidalhat� ez a probl�ma. Ismerem m�r annyira Edwardot, hogy tudjam, megoldja a helyzetet �s helyesen fog cselekedni, b�rmi is t�rt�nj�k.

Befordultam a h�zunk fel� vezet�, eldugott kis �tra, �s lehalk�tottam a zen�t.

Miut�n leparkoltam �s magamhoz vettem a t�sk�mat, kisz�lltam a kocsib�l.

Ekkor l�ttam meg, hogy mellettem f�ldre hullt k�t darab egydoll�ros bankjegy.

- Te j� �g! Ezt Helena  hagyhatta el.  – ki�ltottam fel – Oh. Most m�r nem tudom utol�rni, hogy visszaadjam neki.

Bossz�san �sszegy�rtem a p�nzt �s elhaj�tottam.

Nek�nk nem volt sz�ks�g�nk r�,  akiknek meg kellett volna, azok meg  m�r messze j�rtak. Biztos voltam benne, hogy Helena �s a kicsi Ron nem forksiak voltak, csak �tutaz�ban lehettek itt.

Elindultam a h�z fel�, �s m�r akkor gyan�ss� v�lt, hogy olyan nagy a csend. Semmi mozg�s. M�g az �n v�mp�r hall�somat is sz�rta ez a n�mas�g �s mozdulatlans�g.  

A leveg�be szimatoltam, de szerencs�re egyetlen ismeretlen vagy idegen hideg illat�t sem �reztem. Kicsit megk�nnyebb�ltem, de m�g mindig �vatosan l�ptem be a h�zba.

Ekkor hatalmas kiab�l�s fogadott:

- Boldog Sz�let�snapot!  - hallottam mindenfel�l, �s �r�mittasan n�ztem k�rbe.

Az emeletre vezet� korl�t tele volt aggatva sz�nes szalagokkal, �s a l�pcs� tetej�n, fent a korl�ton egy hatalmas sz�nes leped�re ez volt �rva:

Isten �ltessen, Carlisle!

Esme, Alice �s a t�bbiek szerpentint �s apr�, csillog� pap�rdarabk�kat f�jtak r�m, �n meg hirtelen elrugaszkodtam �s odaugrottam mell�j�k, hogy mindegyik�ket j�l meg�lelhessem.

- Meglepet�s! – trill�zta Alice a f�lembe, �s �gy tapsikolt, mintha �t �ves lett volna.

Emmett �s Jasper a v�llamat veregett�k, majd m�lt�s�gteljesen kezet r�ztak velem, �s m�g egyszer boldog sz�let�snapot k�v�ntak.

Rosalie a szemeimbe n�zett, mosolygott, majd mag�t is meglepve, apr� �m ann�l szeretetteljesebb puszikkal halmozott el.

Esme pedig meg�lelt, megcs�kolt – hosszan �s szenved�lyesen - , majd a nappali fel� kezdett h�zni.

Sz�lt a zene, itt is mindent szalagok d�sz�tettek, de akadt egy k�t �ri�si lufi is, a parkett�t �zl�ses �s visszafogott sz�n�, hatalmas padl�v�z�k d�sz�tett�k, amik tele voltak  csokorba k�t�tt vir�gokkal.  

- De hiszen kedden volt a sz�let�snapom. – mondtam el�mulva, hogy Alice m�r megint t�lteljes�tett.

- Az nem sz�m�tott. – legyintett a  nevelt l�nyom, majd folytatta – Kedden �ppen, hogy csak megeml�tett�k a sz�let�sed napj�t. Azt akartam, hogy legyen v�gre egy norm�lis buli, ahol mindenki m�lt�n felk�sz�nthet. Rem�lem nem baj? – k�rdezte kiss� aggodalmasan.

- Egy�ltal�n nem. S�t. K�sz�n�m. Ez igaz�n kedves t�letek.

Alice szinte a pallatig ugr�lt �r�m�ben, �s le�ltetett a kanap�ra, mell�m tuszkolta Esm�t, majd Rose-t �s a fi�kat sorba �ll�totta �s �gy sz�lt:

- Aj�nd�koszt�s!

Megfogtam Esme kez�t, megpusziltam �s boldogan figyeltem a gyermekeimet akik �jabb �s �jabb sz�pen becsomagolt dobozokkal j�ttek el�.

- Fogadd sok szeretettel. Rem�lem haszn�t fogod venni. – mondta Jasper, kar�ltve Alice-el �s �tadtak, egy s�lyos, t�bb kil�s dobozt.

- Vajon mi lehet az? – k�rdezte izgatottan, majd gyorsan kibontottam.

Egy k�nyv volt. Pontosabban egy enciklop�dia.

A c�me:  XVIII. sz�zadi gy�gym�dok �s egy�b orvosl�ssal foglalkoz� tudom�nyok.

Elk�pedve n�ztem fel Jazzra �s Alice-re.

- Honnan szerezt�tek meg? �n m�r t�bb �ve kutattam ezut�n a k�nyv ir�nt. Szinte a vil�g �sszes antikv�rium�t bej�rtam �rte, de azt mondt�k, hogy ebb�l a k�nyvb�l csak n�h�ny p�ld�ny k�sz�lt, �s azokat el�gett�k m�g a m�sodik vil�gh�bor�ban.

Alice b�szk�n mosolyodott el.

- Jaspernek van egy k�nyvkeresked� ismer�se. � tal�lta egy k�nyvt�r lerombol�sakor. T�le vett�k meg.

- H�l�san k�sz�n�m. Ebben minden benne van, amit a korai orvostudom�nyr�l hittek �s gondoltak. �rdekes �s roppant sz�rakoztat� olvasm�ny lesz.

- Csak neked. �n hal�lra unn�m magam ha el kellene olvasnom. – harsogta nevetve Emmett.

- Tudtam, hogy �r�lni fogsz neki. L�ttam el�re.  – mes�lte Alice.

Ekkor Rosalie �s Em furakodtak be el�m, �s izgatott pillant�sok k�zepette �tny�jtott�k a saj�t csomagjukat.

- Alice azt mondta, hogy ennek is �r�lni fogsz vagy fogtok? – k�rdezte c�lzatosan Rosalie, majd vetett egy apr�, de ann�l jelent�s�gteljesebb pillant�st Esm�re.

Ez egy hossz� �s igen v�kony kis csomagocska volt.

- Rep�l�jegyek, Londonba. – sz�lta el mag�t Emmett miel�tt kibontottam volna az aj�nd�kot.

Alice fejbe k�lintotta.

- Most mi van? �gy is megtudta volna p�r m�sodpercen bel�l. – menteget�z�tt a fi�.

- De �gy elrontottad az aj�nd�k var�zs�t! – m�rgel�d�tt a l�ny.

- Semmi baj. �gy is �r�l�k neki. K�sz�nj�k. – tettem hozz�, mert l�ttam, hogy a jegyek k�t szem�lyre sz�lnak.

- Ezek nem csak rep�l�jegyek. – helyesb�tett Rosalie – Egy t�ra, ami k�rbevezet Anglia legszebb �s leges�sebb t�jain, kast�lyain �s parkjain. Egy eg�sz hetes vak�ci�. Meg�rdemlitek.

- Oh. M�g engem is megleptetek. – mosolygott Esme, �s h�l�san n�zett  a sr�cokra.

- Ez volt a c�lunk. – kacsintott Emmett – Ja meg az, hogy egy h�tig a mi�nk legyen a h�z �s �jjel – nappal dorb�zoljunk,  sz�tverj�k a lak�st meg ilyenek! Jasperral m�r ki is t�zt�k a szkandermeccsek id�pontjait.

Nevett�nk.

Esme kicsit ijedten n�zett a k�t fi�ra.

- Csak vicceltem. A lak�s �pen marad. Esk�sz�m.  – mondta Emmett.

- Jaj ti. – r�zta a fej�t kedvesem. - Ez Edward aj�nd�ka. Mint l�tod � nincs itt, mert ma kettesben t�lti a eg�sz napot Bell�val.  – mondta Esme �s �tny�jtotta, a lapos, n�gyzet alak� kis csomagot.

- T�nyleg. – kaptam �szbe – Nem �gy volt, hogy elhozza Bell�t?

- Meggondolta mag�t. De holnap m�r t�nyleg elj�nnek. – v�laszolta azonnal Alice, �s �n biztos voltam benne, hogy igazat mond.

Jasper �s Emmett csak sunnyogva nevettek.

- Mi olyan tr�f�s? – k�rdeztem t�l�k.

- �n nem hiszem, hogy Edward elhozza a l�nyt. T�l gy�va hozz�. – mondta Emmett.

- Fogadok, hogy erre is fogadtatok. – mondtam, �s r�gt�n tudtam, hogy beletraf�ltam, amikor Jazz �s Em egym�sra n�ztek.

- �n, persze Alice-re fogadtam. Hiszen l�tta el�re.  – sz�lt Jasper sokatmond�an, majd elvigyorodott – Emmett el fogja bukni a fogad�st. Alig v�rom, hogy leperk�lja a h�romsz�z doll�rt.

- Mennyit? – harsogta Rosalie – Em! Meg�r�lt�l? Azt a k�vetkez� esk�v�nkre tett�k f�lre, �s te  elherd�lod egy �cska  fogad�sra? Meg�r�l�k!

- Nyugi Rosei. Hidd el nekem, hogy Edward m�g meggondolja mag�t. �n fogok gy�zni, �s dupla annyi p�nzb�l rendez�nk egy �ri�si esk�v�t. Kivessz�k az eg�sz Hilton sz�llod�t valamelyik nagyv�rosban. – viccel�d�tt m�r megint.

Rosalie m�g mindig hitetlenkedve b�multa a fi�t, aki miut�n �szrevette, hogy csak � nevet ink�bb elhallgatott.

- L�ssuk Edward aj�nd�k�t. – mondta Alice.

B�lintottam �s egy r�gi, de j� min�s�g� bakelitlemezt tartottam a kezemben.

- Wagner, az �sszes. M�ghozz� bakeliten. A kedvenc zeneszerz�m.  – mondtam boldogan.

- Ezt meg hogy csin�lta? – k�rdezte Alice – El�re l�ttam, hogy ezt akarja neked adni, de eddig sehol sem kapta meg. Nem �r! – duzzogott a l�ny.

- Na tess�k! Most is t�vedt�l! �rzem hogy az ujjaim k�z�tt ropognak a frissen nyomtatott sz�zasok. – d�rzs�lte a tenyer�t el�gedetten Em, �s megb�kte Jaspert.

- Fi�k, viselkedjetek! Ti mindent elvicceln�tek! – szidta �ket Esme. – Fejezz�tek be! Most j�n az �n aj�nd�kom. – h�zta ki mag�t a feles�gem, majd a h�ta m�g�l el�vett egy hossz�, fekete b�rsonydobozt �s �tny�jtotta.

- Sok szeretettel, dr�g�m.

- Esme, nem kellett volna. Nekem az is el�g, hogy vagy. – sz�ltam �s megcs�koltam.

- Nem baj. Nyisd csak ki.  – mosolygott.

Egy c�rnav�kony arany nyakl�nc volt benne, rajta egy kis kinyithat� med�llal.

Benne kett�nk k�pe, a m�sik oldalon pedig belegrav�rozva:

�r�kk� ti�d! H� szerelemmel, Esme

- Az �r�kk�val�s�gig �s m�g ann�l is tov�bb fogom hordani. K�sz�n�m. – sz�ltam h�l�san, majd �jra megcs�koltam, �s feltettem a nyakamba az apr� kis l�ncot.

A gyerekek boldogan figyeltek minket, majd l�ttam, hogy Alice ,, takarod�t” intett �s gyorsan felmentek az emeltre.

- Ez a nap nem is kezd�dhetett volna szebben. Mikor eszelt�tek ki a bulit?  - k�rdeztem.

- Term�szetesen Alice �tlete volt az eg�sz. �s m�r kedd �ta folyamatosan k�sz�lt�nk r�. Rem�lem nem b�nt, hogy Edward nincs itt. Tudod j�l, hogy szeret, de most Bell�val kell lennie.

- Nem kell menteget�zn�d, sz�vem. Meg�rtem. � m�g csak most �li meg, amit mi m�r r�gen megkaptunk. A szerelmet. Az � hely�ben, �n is lel�ptem volna. – sz�ltam, majd kacsintottam.

- Tudtam, hogy megfogod �rteni. – v�laszolta  a kedvesem.

- K�rhetn�k m�g t�led valamit?

- B�rmit. – mondta Esme.

Nevettem, majd a karjaimba kaptam,  forr� �lel�sek �s cs�kok k�zepette felrohantam vele a szob�nkban, �s ott gyeng�den letettem az �gyra, majd mindketten szenved�lyt�l zih�lva vetk�ztett�k le a m�sikat, �s �jra meg �jra egyes�lt�nk a szerelm�nkben.  

***