- Helena... - suttogtam rekedten, nem �rtettem, mi folyik itt.
- Hell� Nessie! Rem�lem �lvezted a kis �leted, am�g nem voltam itt, mert tudod, nem sok id�d van m�r h�tra! Azt hiszed, hogy mindent megtehetsz? - k�rdezte v�rben forg� szemekkel, nagyot r�gott az oldalamba.
A f�jdalomt�l �sszeg�rnyedtem, de nem akartam visszat�madni. Valami oka csak van, hogy �gy viselkedik.
- Nem tettem semmit sem, Helena. Fogalmam sincs mir�l besz�lsz! - v�laszoltam.
Helena megr�zta a fej�t, karomat er�sen megszor�tva felr�ngatott a f�ldr�l. K�zelebb hajolt arcomhoz, s �n �jra megfigyelhettem v�r�s szemeit. Mint a v�r, olyan volt a sz�ne. Mi t�rt�nhetett vele? Mit�l v�ltozott meg? Mi�rt iszik most m�r ember v�rt?
- Ne hazudj nekem, te �lszent kis k�gy�! J�tszod a nagy ker�t� n�t, azt�n meg mindent elrontasz! Minek kell folyton t�nkre tenned az �letem? Neked van csal�dod, ott van Jacob, van p�nzed, h�zad, mindened! Nekem nincs semmim �s senkim, �s te m�g azt a kis keveset is elvetted t�lem, amit az �let nekem adott! - kiab�lta arcomba d�h�sen.
R�m�lten tekintettem r�. Valahogy le kell nyugtatnom.
- Sajn�lom, de nem tudom, hogy mir�l besz�lsz. Nem vettem el t�led semmit! - ellenkeztem, de nem �gy t�nt, mint akit meggy�ztem.
A szor�t�s a karomon egyre er�sebb lett, szinte bel�m m�lyesztette k�rmeit, pedig a b�r�m nem volt valami puha. De m�gis, Helena sokkal er�sebb volt, mint �n.
- �n kedveltelek t�ged. Komolyan mondom, nagyon b�rtalak. De te, kihaszn�lt�l engem! Kihaszn�ltad, hogy olyan bar�ts�gos voltam veled! - morogta.
- Most is bar�ts�gos vagy? - g�nyol�dtam kez�re n�zve, mely m�g mindig engem szor�tott.
D�h�sen eltorzult arccal arr�bb l�k�tt, �n pedig az egyik f�nak estem. Tudtam, hogy valamit tennem kell, ha �letben akarok maradni, �gy er�t vettem magamon, �s r� vetettem magam. K�nnyed�n v�dte ki gyenge kis t�mad�som, s �jra a fa ir�ny�ba l�k�tt.
- Lehetett volna annyi esze a sz�leidnek, hogy megtan�tanak harcolni. Egy ilyen vil�gban, egy ilyen gyenge f�lv�r, mint te, semmire sem megy! - vicsorgott, kivillantotta fogait, �s k�zelebb s�t�lt hozz�m.
Nagyon lassan l�pdelt, mintha direkt h�zn� az id�t, hogy azt�n a gy�zelem m�g �lvezetesebb legyen.
- Eddig nagyon �gy t�nt, hogy nincs sz�ks�gem arra, hogy tudjak harcolni - v�laszoltam.
Ha elterelem a figyelm�t, tal�n k�s�bb v�gez velem, �s t�bb az es�ly r�, hogy megsz�kjek.
- H�! Nessie, Nessie, Nessie... Olyan kis butus vagy. Azt hiszed, hogy t�nd�r vil�gban �lsz? Szerinted itt minden mes�s �s j�? Lehet, hogy most azt hiszed, hogy te vagy a kis kir�ly l�ny, aki megtal�lta a herceg�t, de nagyon t�vedsz. Te egy senki vagy - v�laszolta, s mintha undort v�ltem volna felfedezni a hangj�ban.
- Ha most meg�lsz, akkor Jake �s a sz�leim megtal�lnak t�ged �s v�geznek veled! - pr�b�ltam r�ijeszteni.
- Hidd el, nekem is vannak kapcsolataim! - horkant fel.
- Te nem vagy ilyen Helena. Te nem vagy gyilkos - er�sk�dtem.
Helena gyilkos szemekkel meredt r�m. Mintha valami nagyon rossz dolgot mondtam volna �ppen.
- De. Az vagyok. �s te is az vagy. Mind azok vagyunk! Mocskos sz�rnyetegek, gyilkosok! Mind! �rted?! Mind! - ki�ltotta, �k�llel az egyik fa t�rzs�be �t�tt.
- �n nem. �s hidd el, neked is lenne r� lehet�s�ged, hogy valamennyire norm�lis l�gy! - gy�zk�dtem.
Helena lassan ingatta a fej�t jobbra-balra.
- Hogy lehetsz ennyire naiv Nessie? - vonta fel mindk�t szem�ld�k�t.
Megvontam a v�llam, �s tettem h�tra egy apr� l�p�st.
- Egyszer�en csak szeretem pozit�van szeml�lni a dolgokat. Mindenben van valami j�, hidd el!
- Ebben is? A tettedben is van valami j�? - k�rdezte gy�l�lk�dve.
- Egyszer�bb lenne, ha elmondan�d, tulajdonk�ppen mit is tettem! - fortyantam fel, kezdtem elvesz�teni a t�relmemet.
Helena elvigyorodott. �rd�gi, gonosz vigyor �lt ki az arc�ra.
- De ki b�tor vagy, Nessie. Nem vagy szerintem olyan helyzetben, hogy ilyen hangon besz�lj velem - v�laszolta csendesen.
- Szabad vagyok, nem vagyok a fogjad. Azt csin�lok amit akarok, �s �gy besz�lek ahogy akarok! - feleltem hat�rozottan.
Helena f�lrebillentette a fej�t, majd fogait el�villantva hirtelen r�m vetette mag�t.
Kit�rtem a t�mad�sa el�l, de elkapta a l�bam, �s �n a f�ldre estem. A port�l nem igaz�n l�ttam semmit, de �pp id�ben t�rt vissza a l�t�som, m�g pont od�bb b�rtam g�rd�lni �t�se el�l.
- Nem futhatsz el, Nessie! Megtal�llak, �s ha most nem �llek meg, majd meg�llek m�skor! Nem lenne jobb t�lesni rajta? - viccel�d�tt.
Megb�jtam az egyik fa m�g�tt, �s arra koncentr�ltam, hogy meghalljam, ha k�zeledik.
- Nessie! Nessie! - hallottam meg hirtelen Jake ki�lt�s�t.
Engem keres. Ha megtal�l, akkor seg�thet elb�nni Helen�val. �pp indultam volna hozz�, mikor Helena h�tulr�l megragadta a karjaim, �s er�sen h�traszor�totta. �reztem, amint �les fogai a b�r�mbe hatolnak. A nyakamba harapott, majd felkapott, testem h�trahajl�tva az egyik f�hoz haj�tott. �reztem, amint a s�r�, meleg v�r �mlik kifel� a sebb�l, �s �reztem m�g a h�tamba tolul� f�jdalmat is.
- Nessie! - Jake hangja k�zvetlen�l mellettem j�tt, �s m�r �reztem is, ahogy meleg keze az arcomhoz �r.
- Hol van Helena? - k�rdeztem csendesen.
Jake �rtetlen�l b�mult r�m, �s a karjaiba vett, hogy bevigyen a h�zba. Gyorsan, futva indult el, el�bbi k�rd�semre nem v�laszolt. A h�zhoz �rve azonnal Carlisle szob�j�ba vitt, aki r�gt�n, mint k�pzett orvos, kezdte el utas�tani szerelmemet.
- Tedd le ide, k�rlek! - mondta.
Valami kem�nyre fektetett le, de a kezem nem engedte el.
- Helena hol van? - k�rdezte �jra, de senki sem t�r�d�tt velem.
- Most ne besz�lj, Nessie! Maradj csendben! - sz�lt r�m Carlisle szigor� hangon.
M�g ilyen gyeng�n is k�pes voltam grimaszolni. Carlisle szorgalmasan tev�kenykedett mellettem. Nem igaz�n tudtam felfogni, hogy mit csin�l, de biztos voltam benne, hogy rengeteg vizsg�latot v�gez el �ppen.
- Jacob, menj el nyugodtan, Nessie, rendben lesz - sz�lt kedvesen szerelmemhez.
- Maradni akarok. Nem hagyom mag�ra. Amikor megtettem, ez t�rt�nt - er�sk�d�tt, �s el nem mozdult mell�lem.
- Ez nem a te hib�d volt... - motyogtam - Helena...
- Mi van vele? Mi�rt emlegeted mindig �t? - k�rdezte Jake �rtetlen�l, de hallottam, hogy igaz�b�l mennyire k�v�ncsi.
Nyeltem egy nagyot, hogy azt�n k�pes legyek kiny�gni a v�laszt.
- � t�madott r�m, Jake. � tette ezt velem.
Hirtelen hatalmas csend lett a szob�ban, nem lehetett m�st hallani, csak az orvosi g�pek z�g�s�t.
- Carlisle, m�gis elmenn�k. K�r�ln�zek a k�rny�ken, h�tha m�g itt van a k�zelben! - jelentette ki Jake.
Carlisle b�lintott, �s m�g fut�lag odasz�lt Jake-nek.
- K�rd meg Edwardot, hogy menjen veled. Ketten t�bbre mentek!
Jake nyomott egy puszit az arcomra, majd elmormolva egy szi�t t�vozott. Carlisle �s �n maradtunk csak bent.
- Meg fogok gy�gyulni? - k�rdeztem rem�nykedve.
- Term�szetesen. V�mp�r vagy, igaz csak f�lig, �s pont ez�rt vagy egy kiss� s�r�l�kenyebb, mint a t�bbiek.
Elmosolyodtam. Akkor szerencs�re nem lesz semmi bajom. M�g ki kell der�tenem, hogy mi�rt is csin�lta ezt Helena.
- Mikor kelhetek fel? - k�rdezte s�rget�en.
- Majd ha meggy�gyult�l! Ne t�relmetlenkedj! - utas�tott Carlisle - Sokat kell m�g pihenned!

***

K�t h�tig kellett �gyban maradnom, pedig m�r semmi bajom nem volt. De b�rmennyire is er�sk�dtem, nem engedt�k, hogy felkeljek, �s elhagyjam a szob�m. Jake mindv�gig mellettem volt, �s amikor nem, akkor Helena ut�n kutatott. Hatalmas bossz�v�gy hajtotta, ahogy engem a k�v�ncsis�g. A k�v�ncsis�g afel�l, hogy mi�rt volt r�m ennyire m�rges Helena. Mit k�vethettem el ellene? A t�bbiek sem tal�ltak erre semmilyen v�laszt, �k csak egyszer� d�hrohamnak mondt�k ezt a viselked�st. Pedig tudtam, hogy �k is valami rosszat sejtenek.
- Na v�gre egy kis szabads�g! M�r nagyon untam, hogy folyton itt kell kuksolnom! - morogtam, mik�zben �ppen a cip�met vettem fel.
- A te �rdekedben t�rt�nt. L�tod, most m�r teljesen j�l vagy - mosolyodott el Jake, �s lassan mag�hoz h�zott.
Mint egy porcel�n bab�val, �gy b�nt velem a baleset �ta. F�ltem, hogy saj�t mag�t hib�ztatja a t�rt�ntek miatt.
- Nincs semmi h�r Helen�r�l? - k�rdeztem.
Jake bossz�san megr�zta a fej�t. � is szeretett volna v�gre ennek az �gynek a v�g�re j�rni, de Helen�nak egyszer�en nyoma veszett.
- Pedig mindenhol kerestem m�r, de semmi! Egyszer�en... elt�nt a szem�nk el�l! - morgott.
Megsim�tottam a karj�t, hogy megnyugtassam.
- Apa sem jutott el�bbre a dologban? - tudakoltam meg.
- Sajnos nem - r�zta meg a fej�t szomor�an, majd elh�zta a hajam a nyakamr�l.
A sebemen v�gigsim�tott ujja v�g�vel, olyan �vatosan, mintha m�g mindig f�jna. Helena harap�sa hely�n ugyanolyan sebem maradt, mint any�nak �s Jaspernek. Egy seb, mely �r�kre megmarad. Nem �ppen kellemes �rz�s, hogy magamon viselem Helena harap�s�t, de sajnos ez ellen nem tudok mit tenni.
- Hagyj! - k�rtem, �s elh�z�dtam t�le.
Amikor a sebemet n�zegette, mindig �gy �reztem, mintha b�ntudata lenne, s ezt nagyon nem szerettem.
- Bossz�t fogok �llni ez�rt! �rted! - fogadta meg.
Megr�zta a fejem. Sehogy sem tudtam lebesz�lni a bossz�r�l.
- Nem sz�ks�ges. Gyere le k�rlek a nappaliba, valamit meg kell besz�lnem mindenkivel!
Megfogtam a kez�t, �s magam ut�n h�zva elindultam lefel�. A t�bbieknek m�r sz�ltam, �s most mind ott �ltek egym�s mellett, k�v�ncsian n�ztek r�m. Senki sem tudta mi�rt h�vtam �ket �ssze.
- Nem h�zom el a dolgot. A l�nyeggel kezdem. Igaz�b�l Jasper seg�ts�g�t szeretn�m k�rni! - n�ztem az eml�tett fel�.
Mindenki meglepett k�pet v�gott, m�g maga Jasper is.
- Miben tudok seg�teni neked? - k�rdezte kedvesen.
- Tan�ts meg harcolni, hogy meg tudjam v�deni magam. Hogy k�pes legyek vissza�tni, ha kell. Nagyon k�rlek, tan�ts meg r�!