( Esme szemsz�ge )

Reggel nyolc �ra k�r�l m�r jav�ban s�r�gtem �s k�sz�l�dtem.

Carlisle �s Jasper legnagyobb megr�k�ny�d�s�kre azt a feladatot kapt�k, hogy megpucolj�k a z�lds�geket a sal�t�hoz.

Nem nagyon volt �ny�kre, hogy befogtam �ket a munk�ba, de most m�g a szok�sosn�l is jobban, j�tt, hogy olyan gyorsak voltunk mindenben.  

Alice-t megk�rtem, hogy takar�tson ki egy kicsit.

Ez term�szetesen abba mer�lt ki, hogy az eg�sz h�zat felforgatta, porsz�v�val a kez�ben, �s minden b�tort k�tszer szippantott �t, hogy m�g v�letlen�l se maradjon sehol egy porcica sem.

Emmett is sz�vesen seg�tett volna, de Rosalie megtiltotta neki, �n meg nem akartam belerond�tani a kettej�k b�k�j�be, �gy semmit sem k�rtem a fi�t�l.

�n f�ztem �s s�t�ttem, t�laltam �s szalv�t�t hajtogattam.

- Szerintem Bella egy�ltal�n nem enni j�n. – mondta v�g�l Jasper, amikor m�r a haj�b�l is krumplih�j l�gott.

- Nem baj. Nem akarok csal�d�st okozni neki, �gy jobb felk�sz�lni. El�g blam�s lenne, hogy ha elj�nne hozz�nk vend�gs�gbe, �s semmivel sem tudn�nk megk�n�lni szeg�nyt.  – mondtam b�lcsen, �s csak �gy tal�lomra megs�ztam a  s�lt h�st.

- Men� vagy! – hahot�zott Emmett, aki a konyhapultot t�masztotta, �s l�tv�nyosan unatkozott.

- Nem eml�kszem, hogy ideadtad volna a p�nzt! – lohasztotta le a j�kedv�t Jazz.

A fi� morgott.

- Nem lehetne semmisnek tekinteni? Rosei, m�r �gy is ki van r�m akadva.  – k�rdezte fesz�lten, �s a h�ta m�g� pillantott, att�l f�lt, hogy Rosalie meghallja.

- Az �g�ret sz�p sz�. K�rem a l�v�t! – mondta Jasper.

- �! Mintha nem lenne p�nzed! K�sz sz�pen!  - zs�rt�l�d�tt Em, �s a p�nzt�rc�j�ban kezdett kutakodni.

- Ford�tott esetben te is elk�rn�d a p�nzt, �s vigyorogva tartan�d most el�m a markodat. – ellenkezett Jasper.

- Ebben van n�mi igazs�g. – kotyogta el mag�t Carlisle, mik�zben a szak�csk�nyvet tanulm�nyozta.

- Dr�g�m! – pir�tottam r�.

- Bocsi. – sz�lt az eml�tett, �s ink�bb tov�bb pucolta a r�p�kat.

- Emmett! Induljunk!  - hallottam Rosalie hangj�t.

Ekkor bel�pett a konyh�ba.

H�feh�r nadr�g, fels� �s eleg�ns kab�t volt rajta.

Nagyon sz�pen n�zett ki.

- Biztos, hogy nem maradtok? – k�rdeztem m�g mindig rem�nykedve.

- Nem!  - v�gta r�  r�gt�n.

- Csak k�rdeztem. Akkor j� sz�rakoz�st.  – mondtam.

- Am�gy hova mentek? – k�rdezte Carlisle.

- Bemegy�nk Seatlle-be. Nem r�g ny�lt ott egy eleg�ns klub. Sz�tn�z�nk.  – v�laszolta a l�ny.

- Nem mellesleg, pedig kaszin�juk is van. H�tha visszanyerem az elvesztett p�nzem. – morogta Emmett.

- Nem szeretn�m, ha megint haz�rd�rozn�l!  - sz�ltam kiss� fenyeget�en, egy konyhak�ssel a kezemben.

Jasper nevetett.

- Majd j�v�nk. Sziasztok. – k�sz�nt el Rosalie, �s m�r ott sem volt.

- �dv�zl�m Bell�t! – suttogta Em.

- Emmett! – ki�ltott r� Rose.

- J�l van. Akkor nem �dv�zl�m. Sziasztok.  – s�hajtott nagyokat a fi�, �s elvonult a gar�zs fel�.

Pont akkor n�ztem  ki az ablakon, amikor a piros sportkocsi elhajtott, fel egyenesen a v�ros fel� vezet� sztr�d�ra.

Rosalie haja lobogott a sz�lben, Emmett pedig �ppen felhangos�totta a r�di�t, majd egy puszit nyomott a l�ny arc�ra.

A fejemet r�ztam.

- Olyan k�r, hogy elmentek. Mit fog most gondolni r�lunk, Bella?  - k�rdeztem.

- Szeretni fog minket! L�ttam. F�leg engem �s t�ged. – mondta Alice, aki kez�ben a porsz�v�val ekkor j�tt be a konyh�val, egybek�t�tt eb�dl�be, amit mi soha nem haszn�ltunk, kiv�ve, amikor tan�cskoztunk.

- Sz�val minket fi�kat nem is kedvel majd? – k�rdezte Jazz.

- Nem err�l van sz�. Engem m�r eleve aranyosnak tart. – lelkendezett Alice – Esm�t pedig nem lehet nem szeretni.

- K�sz�n�m. – sz�ltam h�l�san, mik�zben a t�ny�r mell� illesztettem a hatty� form�j� szalv�t�t.

- T�led egy kicsit tart, �desem. – vallotta be Alice – Carlisle-t, pedig m�g nem ismeri annyira.

- De hiszen velem m�r tal�lkozott azon a bizonyos omin�zus baleset napj�n. – tiltakozott a f�rjem.

- Tudom, de akkor is �gy �rez. Az�rt persze tisztel �s csod�l, hogy orvos vagy, �s emberi �leteket mentesz.

- Ezt mind l�ttad? – k�rdeztem csod�lkozva Alice-t�l.

- Nagyj�b�l. A t�bbit meg kital�ltam, hiszen nem vagyok az az ostoba alkat.

Nevett�nk.

- Az�rt nagyon j�, hogy mindenki t�lem tart. Pedig nem b�ntan�m. – mondta Jasper.

- Ne agg�dj kicsim. Majd t�ged is megismer, �s akkor nem fog f�lni t�led! Nyugi.

- A pr�f�ta sz�ljon bel�led. – mondta Jasper, �s �jra nevetni kezdt�nk.

Ekkor azonban Alice tekintete elhom�lyosult �s kiesett a kez�b�l a porsz�v�.

Csattanva landolt a f�ld�n �s megrepedt.

Alice h�traesett volna, hogy ha Jasper nem rohan oda m�ris hozz�, �s el nem kapja.

- Mi az? Mit l�tt�l? – k�rdezte a fi�.

- Valami bajt? – sz�ltam szomor�an, �s aggodalmasan n�ztem Carlisle-ra.

Alice m�g mindig a semmibe r�vedt, majd mintha egy poh�r hideg v�zzel arcon �nt�tt�k volna megr�zta a fej�t �s a tekintet�t r�m emelte.

- Ez nem volt semmi! – csak ennyit tudott kiny�gni.

-  J�l vagy?  - k�rdezte Jazz.

- Minden rendben van. Legal�bbis egyenl�re.

- Jaj, Alice! Megijesztesz.  – sz�ltam.

- L�ttam h�rom nom�dot. Errefel� tartanak. Igaz csak �tutaz�ban vannak. K�t f�rfi, �s egy n�. Seattle –b�l j�nnek. Meg akarnak majd minket l�togatni. K�v�ncsiak r�nk. – sz�molt be a l�tom�s�r�l Alice.

Jasper felseg�tette, �s a kez�vel legyezgetni kezdte a l�nyt.

- M�st nem l�tt�l? – k�rdezte Carlisle.

- Egyenl�re csak ennyit. Nem tudom pontosan, hogy mikor �rkezhetnek, de nem ma. Legal�bbis d�lel�tt biztosan nem. S�t. Ink�bb holnap.

- Biztos? Tudod, hogy nem kock�ztathatjuk meg a dolgot. Bella miatt. – mondtam.

- Az biztos, hogy konkr�tan nem ide j�nnek. Csak tervezgetik, hogy ben�zzenek-e?! De m�g meggondolhatj�k magukat.

- Rem�lem, hogy �gy lesz. – mondtam.

Sosem szerettem ha idegen v�mp�rok j�ttek Forksba.

Mi nem vesz�lyeztett�k a lakoss�got, de a t�bbi nom�d m�r igen.

- Felmegyek a szob�ba. Lepihenek egy kicsit.  – hallottam v�g�l Alice hangj�t.

            Kimer�ltnek t�nt.

- Felk�s�rlek. – mondta Jasper, �s m�r ott sem voltak.

- Menj�nk fel mi is, h�tha l�tni fog m�g valamit Alice.  – aj�nlotta Carlisle.

- Rendben. – b�lintottam.

�ppen hogy csak fel�rt�nk az emeltre, amikor meghallottuk Edward Volv�j�nak lomha dorombol�s�t.

- Megj�ttek. – sz�ltam izgatottan – Hogy n�zek ki? – k�rdeztem, �s a hajamat kezdtem igazgatni.

- Csod�latos vagy, mint mindig. Nyugalom. A nom�dokr�l egy sz�t se a l�ny el�tt! Majd �n megmondom Edwardnak. – mondta Carlisle.

- �gy lesz a legjobb.

Lement�nk a f�ldszintre, �s ekkor megpillantottam Bell�t, aki f�l�sen l�pett be a h�zba, �s a tekintete szinte r�gt�n megakadt rajtunk.

Olyan sz�p le�nyz� volt.

Csokol�d�barna szemek �s haj.

Egy eleg�ns bl�zt, �s hozz�ill� szokny�t viselt.

Edward a derek�t fogta, �s lelkesen beinvit�lta a h�zba.

,, - Carlisle, Esme!” – k�sz�nt�tt minket Edward. - ,, Ez itt Bella!”

,, - Nagyon �r�l�nk, hogy elj�tt�l hozz�nk, Bella!” – mondta a f�rjem, majd n�mi haboz�s ut�n k�zelebb l�pett a l�nyhoz �s a kez�t ny�jtotta.

,, - �r�l�k, hogy �jra l�thatom, dr. Cullen!”

Carlisle elmosolyodott, majd �gy sz�lt:

,, - K�rlek, sz�l�ts Carlisle-nek!”

,, - Sz�vesen, Carlisle!”  - v�laszolta Bella, boldogan �s �szint�n.

Ekkor m�r bennem is felold�dott az a kezdeti, zavart fesz�lts�g, �n is elmosolyodtam �s k�vettem a f�rjem p�ld�j�t.

Kezet ny�jtottam.

,, - �r�l�k, hogy megismerhetlek!” – sz�ltam boldogan, �s majd kib�jtam a b�r�mb�l, olyan boldog voltam.

Edward megtal�lta az igazit. Edward megtal�ltad �t!  - gondoltam, direkt hangosan, hogy a fiam is meghallja.

,, - K�sz�n�m. �n is �r�l�k.” – v�laszolta a l�ny.

,, - Hol van Alice �s Jasper?” – k�rdezte Edward.

M�r �ppen v�laszolni akartam, amikor meghallottam a k�t eml�tett, megfontolt, �m izgatott neszez�s�t odafentr�l.

,, - Hell�, Edward!”  - ki�ltotta Alice lelkesen, majd r� jellemz� m�don, lesz�guldott a l�pcs�r�l.

D�bbenten �sszen�zt�nk Carlisle- al, de �gy t�nt, hogy Alice csak kedves akart lenni, �s nem t�madott vagy ilyesmi.

Ekkor, hogy fokozza a megr�k�ny�d�s�nket, megpuszilta Bell�t.

Leveg� ut�n kapkodtam, �s t�tott sz�jjal hallgattam nevelt l�nyom besz�d�t.

,, - T�nyleg nagyon j� szagod van, eddig m�g sose vettem �szre!”

Edward szinte k�v� dermedt, �s Carlisle is a fej�t cs�v�lta.

Azt�n l�ttam rajta, ahogy megpr�b�lja visszafojtani a nevet�s�t, �s �n is megnyugodtam.

 Megfordultam �s Jaspert l�ttam lej�nni a l�pcs�n.

R�gt�n r�j�ttem, hogy honnan ez a hirtelen t�madt nyugalom.

Bevetette a k�pess�g�t! – gondoltam.  – Tal�n nem is baj. R�nk f�r.

,, - Hell�, Bella!”

,, - Hell� Jasper!”

Jazz betartotta az �g�ret�t. � volt a legt�volabb a l�nyt�l. Az emeletre vezet� l�pcs� legals� fok�n �lldog�lt, �s k�zben  mosolygott.

,, - �r�l�k, hogy megismerhettelek benneteket. Milyen gy�ny�r� ez a h�z!”

Jaj de kedves, udvarias �s j�lnevelt egy l�ny! – gondoltam el�gedetten. – Pont olyan visszafogott,, mint Edward.  – lelkendeztem magamban.

,, - K�sz�nj�k!” – feleltem v�g�l, azt�n azon kaptam magam, hogy kit�rtek bel�lem a szavak.

,, - Annyira �r�l�nk, hogy elj�tt�l!”

Mik�zben lelkesen hangoztattam a mondanival�mat, �s Bella tekintete v�gigkalandozott a h�zban, Carlisle megszor�totta a kezemet, majd l�ttam, ahogy Edwardra n�zett.

Most k�z�lte vele a nom�dok �rkez�s�t. – j�ttem r�.

Edward csak b�lintott, de egy pillanat erej�ig  l�ttam a szem�ben az aggodalmat.

Ekkor �szrevettem, hogy Bella, Edward zongor�j�t n�zi. Elragadtatottan figyelte a sz�pen lakozott hangszert.

,, - Zongor�zol?” – k�rdeztem t�le, �s fejemmel a zongora fel� intettem.

,, - Sajnos, nem. De olyan gy�ny�r�! A ti�d?”  - k�rdezte.

Meglep�dtem.

V�ratlanul �rt, hogy Edward nem vallotta m�g be a szerelm�nek, hogy mennyire sz�pen j�tszik. F�leg, hogy m�g egy dalt is �rt neki.

Nevettem.

,, Nem. Edward nem mondta neked, hogy � milyen remek�l j�tszik?” – k�rdeztem.

Bella haragosan sand�tott a fiamra.

,, - Nem. De kital�lhattam volna.”

K�rd�n felvontam a szem�ld�k�met.

,, - Nincs olyan dolog, amit Edward ne csin�lna remek�l, nem igaz?” – magyar�zta, olyan mag�t�l �rtet�d�en.

Jasper hangosan felkacagott.

Eszembe jutott a hajnali besz�lget�s�nk, �s Emmett megjegyz�se, arr�l, hogy Bella �s Edward milyen k�zel is ker�ltek egym�shoz.

Egy pillanat erej�ig bennem is �jj��ledt a gyan�, de azt�n �szrevettem, ahogy Edward nemlegesen r�zta a fej�t, �s �n hittem neki.

,, - Rem�lem, nem v�gt�l f�l nagyon Bella el�tt. Nem illik hencegni!” – leck�ztettem a fi�t.

,, - Csak egy kicsit!” – nevetett felszabadultan Edward.

Ell�gyultan n�ztem a fi�ra, �s most tudatosult csak bennem igaz�n, hogy mennyire szereti ezt a l�nyt.

El�gedetts�g t�lt�tt el. M�rhetetlen el�gedetts�g.

,, - Ink�bb nagyon is szer�ny volt, ami azt illeti! – helyesb�tett a l�ny. 

Megint csak mosolyogtam.

Azt�n  egy hirtelen �tlett�l vez�relve �gy sz�ltam:

,, No, j�tssz valamit Bell�nak!”

Az altat�dalt, amit a minap mutatt�l. – tettem m�g hozz� gondolatban.

,, - Most mondtad, hogy nem illik felv�gni!” – tiltakozott a fiam.

,, - Kiv�tel er�s�ti a szab�lyt!” – v�gtam vissza, �s ezt nem csak a zongor�z�sra �rtettem, hanem a kettej�k k�z�tt l�v� �rz�sekre is.

,, - Szeretn�m hallani, ahogy j�tszol!” – k�rte Bella.

,, - Akkor ezt megbesz�lt�k!” – sz�ltam v�g�l, �s a zongora fel� toltam Edwardot.

Ne legy�l m�r ilyen sz�gyenl�s! J�tsz neki valami sz�pet! K�rlek!- gondoltam hangosan.

K�zen fogtam Carlisle-ot, majd intettem a t�bbieknek, hogy hagyjuk magukra a fiatalokat. 

- Bella m�r evett. – mondta Carlisle.

- Honnan tudod? – k�rdeztem k�v�ncsian.

Alice �s Jasper  a konyha fel� vett�k az ir�nyt.

K�vett�k �ket.

- Edward mondta. L�tta a gondolatainkban, hogy f�zt�nk, �gy figyelmeztetett r�. – mes�lte a f�rjem.

- �rtem. Akkor majd elviszem az �telt az �rvah�zba. Ne vesszen k�rba. – d�nt�ttem el.

- H�t ez�rt k�nl�dtam ennyit a hagyma �s krumpli pucol�ssal? M�g most is b�d�s a kezem. – fintorgott Jazz.

- Ejnye, Te! Nem volt hi�ba! Az �rvah�zban mindig elk�l a finom, friss �s meleg �tel! – pir�tottam a fi�ra.

- J�l van na. – mondta, �s le�lt az egyik sz�kre.

Alice az �l�be �lt.

- Meglep�dtetek, hogy megpusziltam Bell�t? – k�rdezte.

- Az nem kifejez�s.  – mondta Carlisle.

- Ugye nem azt hitt�tek, hogy megt�madom? – hitetlenkedett a l�ny.

Senki sem v�laszolt.

- Mos komolyan? Ne m�r! Hiszen egyszer m�r voltam a k�zel�ben, �s akkor sem vetettem r� magam! – nyafogott s�rt�d�tten Alice.

- Bocs�ss meg nek�nk. – sz�ltam a t�bbiek nev�ben is.

- Egyvalamiben az�rt igazad van. Bella illata val�ban nagyon �tv�gygerjeszt�. – sz�lt elm�l�zva Jasper.

Carlisle �s �n, egyszerre fordultunk  fel�, �s cs�ny�n n�zt�nk r�.

- Csak megjegyeztem. Nyugi. Nem vagyok szomjas! – tette fel megad�an a kez�t a fi�.

Ekkor megcs�rrent a telefon.

Odal�ptem mell�, �s azonnal felvettem.

- Emmett lesz az. – �rulta el Alice.

A fejemet cs�v�ltam.

- Hall�? Cullen  lak�s. – sz�ltam bele a kagyl�ba.

- Szia, Esme! Itt Emmett. 

Megad�n s�hajtottam.

- Mondtam.  – legyintett Alice.

- Szia, Em? Mi �js�g?

- Mond meg l�tsz�ves Jaspernek, hogy m�r visszanyertem a fele p�nzt!

- Ez�rt h�vt�l? Hogy dicsekedhess? Nem megmondtam, hogy ne szerencsej�t�kozz?!

- Bocs�nat. De az�rt mondd meg neki.

Alice �s Jasper fel� n�ztem.

Sugdol�ztak.

Jasper hevesen b�logatott.

- M�r tudja. – k�z�ltem a fiammal.

- Ja igen.  Hopp�. Alice.  – esett le neki a tantusz. 

- Mikor j�tt�k haza? – k�rdeztem.

- �n m�r menn�k, de Rosalie azt mondta, hogy d�lut�ning maradunk. Gondolom, hogy Bell��k m�g ott vannak n�lunk.

- Most �rkeztek. – k�z�ltem a h�rt.

- Nah akkor szerintem t�nyleg csak d�lut�n fele lesz�nk otthon. – morogta Em.

- Ti tudj�tok. – v�laszoltam kiss� szomork�san.

- Jut eszembe! Itt,  Seattle - ben szakad az es�. D�r�g �s vill�mlik. �ri�si vihar van.

- Mond meg Emmettnek, hogy mi benne vagyunk. – s�gta nekem  Alice, majd k�zen fogta Jaspert, �s felmentek az emeltre.

- Megyek olvasni. – k�z�lte velem Carlisle, majd egy cs�kot nyomott a homlokomra, �s m�r ott sem volt.

- Esme! Esme, ott vagy?  - hallottam Emmett hangj�t.

- Igen. Bocs�ss meg, de nem figyeltem.

- Itt vihar van. Alice biztosan l�ttam m�r el�re. Kimegy�nk ma baseballozni?

Elgondolkodtam.

 Mi�rt ne. Nekem lenne kedvem, �s ezek szerint Alice-�knek is.

- J�. Legyen. Menj�nk. – mondtam v�g�l.

- Szuper! Akkor ahogy d�lut�n  haza�rt�nk elmegy�nk. Rosalie �dv�z�l. – tette m�g hozz�.

- �n is �t. Puszillak benneteket.

- Ok�. Leteszem. Szia.

- Szia, Em.

A vonal megszakadt.

Letettem a telefont, �s a f�lemet hegyeztem, hogy sz�l- e m�g a zongora.

Csend volt.

Az emeletr�l viszont el�g nagy ricsaj sz�r�d�tt le.

Nevet�st �s morg�st hallottam.

Boldogan fordultam az elk�sz�lt �telek fel�, majd gondosan becsomagoltam �ket.

Ezut�n felmentem Carlisle dolgoz�szob�j�ba.

Amikor bel�ptem ott tal�ltam Jaspert �s Alice-t.

- Sz�val akkor elmegy�nk ma j�tszani? – k�rdezte a l�ny, �s �ri�si boci szemekkel n�zett a f�rjemre.  

- L�tszi, Carlisle. Menj�nk! – k�rte Jasper is.

- De most h�vtak be a k�rh�zba helyettes�teni.

- �gy is vissza�rsz est�re. Olyan j� m�ka lesz. A tiszt�son nem fog esni, �s Edward, Bell�t is elhozza. – magyar�zta  a l�nyom.

Carlisle k�rd�n n�zett r�m.

- Esme? Mit sz�lsz hozz�?

- �n m�r mondtam nekik, hogy r�szemr�l rendben. – v�laszoltam.

Carlisle s�hajtott.

- J�. Legyen. Benne vagyok! – egyezett v�g�l bele.

- Tudtam, tudtam! – rikoltozott boldogan  Alice, majd k�zen fogta Jaspert, �s egy�tt kisiettek a szob�b�l. 

- Elmegyek az �rvah�zba.  – mondtam.

- �n meg beszaladok a k�rh�zba. Elvigyelek?

- Ink�bb futok. Most olyan boldog vagyok.

- Elhiszem. L�tom rajtad. Sug�rzol.  – mosolygott a f�rjem.

- Edward �s Bella. Olyan sz�p p�r.

- Val�ban.  – b�lintott Carlisle, majd megcs�kolt. – Mennem kell. Este tal�lkozunk.

- Rendben.   – sz�ltam.

- Szeretlek. Szia. – b�cs�zott el.

- �n is szeretlek. Szia, dr�g�m.

Miut�n elk�sz�nt�nk egym�st�l elindultam az �rvah�z fel�.

Megv�ltozott az �let�nk. Minden megv�ltozott. De j� ir�nyba! Igen. Hat�rozottan j� ir�nyba.  – gondoltam el�gedetten, majd bepakoltam a kosaramba, �s az erd�n �t rohanni kezdtem az �rvah�z fel�.

V�GE