Cullens’ Christmas

• Edward, mi�ta �nneplitek ti a kar�csonyt? – d�bbentem meg, amikor Edward megk�rdezte t�lem, van – e kedvem n�luk t�lteni a szentest�t.
• Mindig is �nnepelt�nk. – vonta meg a v�ll�t, majd a f�lemhez hajolt. – Az �letem leggy�ny�r�bb kar�csony�nak �g�rkezik az idei. – suttogta m�z�des hangon.
• Mi�rt is? – vontam fel a szem�ld�k�m. Mutat�ujj�val fel�m mutatott.
• Miattam? – k�rdeztem m�g mindig felvont szem�ld�kkel.
• H�t ki m�s miatt? – k�rdezte, majd nagy mosoly k�s�ret�ben mag�hoz vont, �s egy m�ly, boldog s�haj ut�n megsz�lalt.
• �n buta b�r�nyom. – motyogta
• �n mazochista oroszl�nom. – suttogtam a f�l�be.

Eszembe jutott, hogy valami illedelmes szerel�sben kellene megjelennem a Cullen h�zban. Az igazat megvallva kicsit tartottam ett�l. Az a bizonyos szeptemberi buli, �s a k�vetkezm�nyei sz�rny�ek voltak. Nem tudtam volna m�g egyszer elviselni ezt.  Nagyot s�hajtottam, majd a szekr�ny fel� igyekeztem.

• Nem sz�ks�ges ki�lt�zn�d. Csak egy szenteste. Nem lesz semmi k�l�nlegess�g. – mondta a h�tam m�g�l.
• N�latok mindig van valami k�l�nlegess�g. – nevettem.
• Ez igaz. – mondta Edward m�g�nk s�t�lva, majd h�tulr�l �t�lelt, �s az arc�t a hajamba temette, majd nagyot szippantott.

A szekr�nyben kutat�s k�zben a kezembe akadt egy ruha. Egy z�ld ruha, aminek l�tv�ny�t�l az izmaim megfesz�ltek, a l�legzetem gyorsulni kezdett, �s a sz�vem �r�lt temp�t dikt�lt. A ruha, amit akkor Alice-t�l kaptam.

• Mi az, Bella? – k�rdezte Edward, majd mikor felemelte a fej�t megl�tta a kezemben l�v� ruhadarabot. Hirtelen nagyon rossz el��rzetem t�madt.
• Edward, mi lesz, ha megism�tl�dik? Ha valami t�rt�nni fog, �s te megint azt fogod hinni, hogy jobb lesz? Ha megint elm�sz… - kezdtem p�nikolni.
• Bella, Bella nyugodj meg! – ford�tott maga fel�. –Meg�g�rtem, Bella, ha b�rmi t�rt�nni fog,  akkor sem csin�lok semmi meggondolatlans�got. Nem megyek sehov�, tudom, hogy nem �lhetsz n�lk�lem. Meg mondtam, mindaddig melletted leszek, am�g neked ez a legjobb. Nem l�tok m�s lehet�s�get az �letemre, mint hogy veled legyek. Soha nem tudn�m �jra megtenni. – mondta m�lyen a szemembe n�zve, majd homlok�t az eny�mnek t�masztotta. – Nem tudom elk�pzelni n�lk�led az �letemet. Az nem lenne �let.
• Ez r�szemr�l is �gy van. – motyogtam.
• Kicsi Bell�m. – s�hajtott, majd a zseb�hez kapott.

El�h�zta a zseb�b�l a telefonj�t, majd kipattintotta, �s el�sz�r csak hallgatott.

• Igen, Alice, eml�kszel r�, hogy v�mp�rmem�ri�m van? Ott lesz�nk. – �g�rte, majd �sszecsukta a mobilj�t, �s a zseb�be rejtette.
• Alice azt hiszi, hogy mindent elfelejtek, ha veled vagyok. – mondta s�rt�d�tt hangon.
• Ez nem �gy van? – b�jtam hozz�.
• Te buta oroszl�n. –s�hajtottam, majd elengedtem. Kikaptam egy el�g illedelmesnek t�n� fels�t, egy garb� pulcsit, �s egy csinosabb farmernadr�got. Edward sz� n�lk�l kis�t�lt az ajt�n. Miut�n �tvettem ruh�imat kinyitottam el�tte az ajt�t.
• Megfelelek? – k�rdeztem t�le.
• T�k�letes. Mint mindig. – mosolyogott r�m.
• Indulnunk kell. – mondta, majd mag�hoz h�zott. – Szeretlek, Bella. – suttogta, majd megcs�kolt.
• �n is szeretlek. – motyogtam a v�ll�reg�be a cs�k ut�n.
• Egy pillanat, mindj�rt j�v�k. – jutottak hirtelen eszembe az aj�nd�kok. Bementem a szob�mba, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t. Kinyitottam a szekr�nyem, ahol h�t becsomagolt aj�nd�k v�rt r�m. Kivettem �ket, �s egy rekl�mt�sk�ba tettem az �sszeset.
• Te vett�l nek�nk aj�nd�kokat? – k�rdezte Edward, amikor kis�t�ltam a szob�b�l, �s a l�pcs�n kezdtem lefel� haladni.
• Igen. Mi�rt? – k�rdeztem meglepetten.
• Azt hittem, hogy azt hiszed, nem �nnepelj�k a kar�csonyt. – mondta
• Att�l m�g biztos akartam lenni. Ha nem �nnepeln�tek, akkor is megkaptad volna az aj�nd�kod. – mondtam.

Le�rtem a l�pcs�n, �s ki akartam nyitni az ajt�t, de Edward megel�z�tt. Mire �szbe kaptam m�r a forksi utakon sz�guldottunk, �n pedig kapkodva vettem a leveg�t.

• Megijedt�l? – k�rdezte.
• Nem, csak v�ratlanul �rt. – mondtam. Ellen�riztem a kezeimet, �s l�ttam, hogy az egyikben ott szorongatom a t�sk�t, amiben az aj�nd�kok vannak.

Nem sok id�be telt, m�g meg�rkezt�nk a Cullen h�zhoz. A h�z teli volt kar�csonyi �g�kkel, az ablakon pedig l�tni lehetett, hogy egy hatalmas kar�csonyf�t �ll�tottak a nappali k�zep�re. Alice kirohant a h�zb�l, �s mindkett�nk kez�be nyomott egy ugyan olyan mikul�ssapk�t, mint amilyen rajta is volt.

• Szia Alice.- k�sz�ntem, miut�n meg�lelt.
• Szia Bella! – rikkantott, majd befel� kezdett vonszolni a h�zba. Hallottam, ahogy Edward m�g�ttem elnevet. Megfordultam, �s cs�ny�n n�ztem r�.
• Gyere m�r Bella! – vonszolt Alice tov�bb.
• Megyek! – s�hajtottam.

Mikor be�rtem a h�zba mindenki fej�n volt egy-egy ugyanolyan sapka, mint ami a kezemben volt.

• Alice. – s�hajtottam �nk�nytelen�l. A kar�csonyfa hatalmas volt, �s arany-piros sz�nekkel volt d�sz�tve.  A h�z t�bbi r�sz�n mindenhol kar�csonyi �g�k, �s feny��gak voltak.
• Adjuk �t az aj�nd�kokat! – adta ki az utas�t�st Alice. Mindenki a fa k�r� gy�lt, �gy �n is k�vettem �ket.
• Ki lesz az els�? – k�rdezte Esme.
• Bella, te legy�l! – sz�lalt meg Alice egyb�l.
• Alice! – mordult r� Edward.
• Ok�, ok�, akkor leszek �n. – hajtotta le a fejl�t Alice, majd lehajolt az els� aj�nd�k�rt, amit Emett kez�be nyomott.  A m�sodik Esm�� volt, majd mindenkinek a kez�be nyomott valamit. �n egy kis dobozk�t kaptam. Gyorsan kibontottam, �s egy ez�st kark�t�t tal�ltam benne. Nagyon tetszett, visszafogott volt, m�g is gy�ny�r�.
• Alice, ez gy�ny�r�. K�sz�n�m sz�pen! – mondtam, majd meg�leltem.
• �r�l�k, hogy tetszik. – nevetett, majd mag�hoz szor�tott.

Miut�n mindenki �tadta az aj�nd�k�t m�r csak Edward �s �n maradtunk.

• �n j�v�k? – k�rdezte Edward.
• Igen, azut�n pedig Bella. – v�laszolt Alice, mire Edward megforgatta a szem�t.
• Sz�val. Akkor Bella, gyere ide. – h�vott mag�hoz Edward. Engedelmesen fel� s�t�ltam.
• Fordulj meg. – utas�tott. Miut�n megfordultam, �reztem az arcomon Edward hideg kezeit. Letakarta vele a szemem, majd el�re fel� kezdett tolni. Kiment�nk a h�zb�l, egyre csak befel� az erd�be. Egy ponton meg�ll�tott, �s hallottam, ahogy a t�bbiek l�ba alatt ropogott a h�. Edward elvette a kez�t a szemem el�, �s egy gy�ny�r� l�tv�ny t�rult el�m.

Egy kis tiszt�s volt, aminek a k�zep�n egy patakocska csordog�lt. Mindent beter�tett a h�, amir�l visszaver�d�tt a telihold f�nye. Kicsit oldalra n�ztem, �s megl�ttam egy kis h�zat az erd� sz�l�n. T�nyleg kicsi volt, ez pedig nagy sz� Cullen�kn�l.

• Csak kett�nk�. – suttogta Edward a f�lembe.
• Bemehetek? – k�rdeztem.
• H�t persze. – mondta, �n pedig elindultam a h�z fel�.

Az ajt� nyitva volt, bel�pve pedig el�rasztottak az �rz�sek. Annyira otthonos volt, minden be volt rendezve.

• Ezt t�nyleg a mi�nk? –k�rdeztem elt�tott sz�jjal.
• Igen, de most gyere. Ut�na visszaj�v�nk ide, meg�g�rem. – mondta Edward.

Visszament�nk a h�zba, �s miut�n Edward mindenkinek odaadta az aj�nd�k�t, �n k�vetkeztem. Minden aj�nd�kot kiosztottam, Edwardot hagytam utolj�ra.

• Edward, eml�kszel, mit mondt�l nekem egyszer? B�r�nyokr�l �s oroszl�nokr�l?- k�rdeztem a szem�be n�zve. Megpr�b�ltam kiz�rni mindenkit, �s csak Edwarddal foglalkozni.
• Eml�kszem. – v�laszolt komolyan. �tadtam neki a kis dobozt.
• Nyisd ki! – mondtam, mire felnyitotta a dobozk�t.

Kivette bel�le a k�t gy�r�t, �s a hatalmas teny�r�be tette. A gy�r�kre ez volt grav�rozva:

„�s az oroszl�n beleszeretett a b�r�nyba” Ezen k�v�l mind k�t gy�r�n �llt m�g egy - egy sz�veg, amik bel�l voltak. Az eny�men: „Micsoda buta b�r�ny.” Edward�n pedig: „Micsoda beteg, mazochista oroszl�n.”

• Bella, ez gy�ny�r�! – �lelt meg Edward, majd lassan elengedett, �s m�lyen a szemembe n�zve cs�kolt meg. A cs�k k�zben a csukott szemh�jamon kereszt�l is kicsordult egy k�nnycsepp a szememb�l. A boldogs�g k�nnye volt, �s a sorsunk megpecs�tel�se. A sorsunk�, ami egybe fon�dott, �s senki nem v�laszthatta el a kett�t, mert azzal mindk�t sors elveszett volna a s�t�ts�gben.