(Bella szemsz�ge)

Mikor magamhoz t�rtem nem nyitottam ki a szememet. B�r minden bizonnyal nem is nagyon tudtam volna, mert �loms�ly�nak �reztem. De az�rt csukott szemmel is r�j�ttem arra, hogy meghaltam. A t�r hely�t szinte m�g mindig �reztem a mellkasomban, 

de m�r nem f�jt annyira. Hirtelen eml�kek �radata �nt�tt el. Kiugrom az ablakon. S�t�lunk az erd�ben. Edward lesz�r. Enn�l a pontn�l felpattant a szemem, �s olyan gyorsan �ltem fel, hogy belesz�d�ltem. V�rjunk, mit csin�ltam? Igen ez hat�rozottan sz�d�l�s volt. Fura volt, de elk�nyveltem a sz�r�snak. Na, de ha meghaltam, mi�rt sz�d�l�k? �s mi�rt vagyok Carlisle dolgoz�szob�j�ba? Len�ztem a kezemre, hogy l�ssam, nem vagyok-e szellem, �s t�nyleg �lek. De valami furcsa volt a karomon, nemsok�ra r�j�ttem, hogy mi. Nem volt feh�r, ahogy rendesen lenni szokott, ink�bb olyan… ember sz�n� volt. �s ekkor a sz�rny� igazs�g kezdett k�rvonalaz�dni bennem. K�rben�ztem a szob�ban, mert egy t�kr�t kerestem. Meg is tal�ltam a velem szemk�zti falon. Odasiettem, �s mikor belen�ztem el�llt a l�legzetem. Az arcom teljesen m�s lett. Ugyan�gy n�ztem ki, mint eddig, de m�gis, a t�k�rb�l egy teljesen idegen arc n�zett vissza r�m. Nem tudtam volna megmondani, miben nyilv�nul meg ez a v�ltoz�s, de ott volt, �s nem tudtam rajta v�ltoztatni. Az arcom, eg�szs�ges sz�nt �lt�tt, m�r nem voltam s�padt. A szemem csokol�d�barna volt. A von�saim, pedig megl�gyultak, �s finomabbak lettek. Mintha hirtelen…, de neeem ere m�g gondolnom sem szabad, korholtam magam. De h�t akkor…? Mivel magyar�zom a k�l�n�s �tv�ltoz�som? R�j�ttem, hogy csak egy m�don der�thetem ki. Odasiettem az �r�asztalhoz, kih�zogattam a fi�kjait, m�g meg nem tal�ltam, amit kerestem, egy hegyes kis oll�t. Nagy leveg�t vettem, �s az oll�t a csukl�mhoz k�zel�tettem. Belesz�rtam a kezembe, arra sz�m�tva, hogy elg�rb�l, vagy elt�rik, de a hegyes v�ge gond n�lk�l sz�rta �t a b�r�met. Felsik�tottam f�jdalmamban. Az oll� kiesett a kezemb�l, de a csukl�mb�l �temesen spriccelt a v�rem. Elsz�d�ltem, de pr�b�ltam leszor�tani a v�g�st, nem sok sikerrel. Ujjaim minduntalan lecs�sztak v�res csukl�mr�l, �n pedig t�rdre rogytam. A kezem borzalmasan f�jt, �s a fejemet lassan elbor�totta a megv�lt� s�t�ts�g, de hirtelen kiv�g�dott a dolgoz�szoba ajtaja, �s l�ttam, ahogy Edward ront be rajta.

- Edward…-suttogtam elhal�an, majd engedtem a s�t�ts�gnek.

(Edward szemsz�ge)

M�g mindig pr�b�ltam feldolgozni a h�rt, amit Carlisle k�z�lt velem, amikor meghallottam Bella sikolt�s�t. Rohantam, Bell�hoz, �s amikor benyitottam a dolgoz�szob�ba sz�rny� dolgot l�ttam. Bella hatalmas v�rt�csa k�zep�n fek�dt. Szemei fennakadtak, �s kez�b�l spriccelt a v�r.

- Edward… - suttogta, majd nem mozdult t�bbet.

- Ne! Bella! Ne csin�ld ezt! K�rlek, ne halj meg! – K�nnyek n�lk�l zokogtam, �s Carlisle-�rt kiab�ltam. Nevel�ap�m azonnal ott termett, nem k�rdezett semmit, azonnal Bell�hoz rohant felvette a f�ldr�l, �s r�rakta az asztal�ra.

- Nem ver a sz�ve, Edward! – Nem kellett volna mondania, �n is hallottam, jobban mondva nem hallottam semmit. A kez�b�l m�r nem �ml�tt a v�r, csak ernyedten l�gott a teste mellett. Carlisle sz�vmassz�zst alkalmazott, de nem seg�tett. H�tral�pett Bell�t�l.

- Sajn�lom, Edward, m�r nem tehetek �rte semmit, t�l sok v�rt vesz�tett. Meghalt. – Megdermedtem, �s nem tudtam megmozdulni, mintha kit�pt�k volna a zsigereimet, de �n m�gsem tudn�k meghalni. A falhoz h�tr�ltam.

- Nem… Mondd, hogy ez nem igaz Carlisle! � nem tenne ilyet… Nem, � sohasem… Carlisle, seg�ts rajta, k�rlek, tudom, hogy meg tudod tenni, csak seg�ts rajta, k�rlek. K�rlek sz�pen… tedd meg. K�rlek…- A f�ldre rogytam. Arcomon lecsorogtak a k�nnyeim. Sosem �reztem ekkora, f�jdalmat, �s ez el�hozta bel�lem az embert. S�rtam Bell��rt, az elvesztett szerelmem�rt. M�g arra sem volt id�nk, hogy egy�tt legy�nk, m�g egy cs�kra sem… Fel�lltam, �s elindultam Bella fel�. Arca s�padt volt, de ajkai teltek, �s h�vogat�ak. F�l� hajoltam, �s ajkaink egybeforrtak.

- Most szeretn�k vele egyed�l maradni – mondtam Carlisle-nak, � b�lintott �s kiment.

 Azt�n az �lembe vettem, �s ringattam. �gy akartam maradni �r�kre. �gy volt a legjobb. Bell�val a kezemben, �s nem gondolni m�sra csak �r�. Nem tudom, meddig maradtunk �gy. Tal�n csak percek voltak, de lehet, hogy napok, hetek… az id� most nem sz�m�tott.

- Szeretlek…- s�gtam oda neki, �jra meg �jra. V�rtam, hogy v�laszoljon, de nem sz�lt. Arra gondoltam tal�n alszik. Pr�b�ltam fel�breszteni, de nem v�laszolt.

Visszafektettem az asztalra, �s lementem Carlisle-hoz.

- Carlisle! Bella folyton alszik, nem lehet fel�breszteni, nem lehet, hogy valami baja van? – Nevel�ap�m furcs�n n�zett r�m, ahogyan a t�bbi csal�dtagom is.

- Edward – sz�l�tott meg – J�l vagy? – Felnevettem.

- Persze, hogy j�l vagyok, Bell�nak kell a seg�ts�g nem nekem.

- Edward, Bella halott – mondta �vatosan Esme. �jra felnevettem.

- Ne viccelj, nem halt meg, csak pihen egy kicsit! Csak f�radt, �lmos, az�rt alszik ilyen sokat, de majd Carlisle valamilyen gy�gyszerrel fel�breszti, igaz Carlisle?

- Nem, Edward. M�r nem tudom fel�breszteni, � m�r soha nem fog felkelni – mondta fak� hangon.

- Mi�rt csin�lj�tok ezt?! – �v�lt�ttem – � nem halt meg csak alszik, mert f�radt, �lmos egy kicsit, �s csak pihen. Bella csak alszik… alszik. � csak f�radt, �s alszik. Nem halt meg csak alszik, nem �rtitek? Mindj�rt felkel, �s � mondja el nektek! – ord�tottam, �s csapkodtam. Nem hiszik el, hogy a dr�ga Bell�m csak alszik, mert f�radt, �s �lmos. Felnevettem �jra, �s �jra l�tv�n az arcukat. Tomp�n n�ztek r�m.

- Mi�rt nem nevettek, ti is? – kiab�ltam r�juk- Nevessetek velem ez m�k�s! – Emmett odaj�tt hozz�m, �s le�ltetett a kanap�ra.

- J�l van, �csi!  Ez m�k�s, igazad van. De nekik, – a v�lla f�l� mutatott – nincs humoruk – �gy besz�lt hozz�m, mint egy haldokl�hoz, vagy. Mint egy s�lyos beteghez, nem �rtettem mi�rt. Megr�ztam a fejem.

- H�t, ha nem seg�tesz Carlisle, akkor ne seg�ts! Megoldom �n, �s majd felkeltem Bell�t! – azzal felmentem az emeletre.

(Alice szemsz�ge)

- Mi t�rt�nt vele? – k�rdeztem, t�zperc s�ri cs�nd ut�n.

- A gy�szt�l, meg�r�lt, nem hajland� befogadni az elm�je, hogy Bella meghalt. A tudatalattija �gy �rzi � tehet r�la, �s nem hajland� ezt a borzalmas f�jdalmat befogadni, ink�bb egy maga kre�lt, -szerinte- l�tez� val�s�gba menek�lt. – mondta Carlisle

- Mi lesz most vele?- k�rdezte Esme remeg� hangon.

- Vigy�zunk r�, �s valahogy visszafogjuk hozni �t! – felelte Carlisle, �s megszor�totta Esme kez�t.

100 �v m�lva

Edward m�g mindig abban a sarokban �l, ahova egy �vsz�zada letelepedett, mi�ta elvett�k t�le Bella test�t. Pr�b�ltuk elh�vni onnan, elcsalogatni, mindent �g�rt�nk neki, de nem mozdult. Nem pislog, nem vesz leveg�t, csak n�z. M�r sz�z �ve. Az elej�n motyogott, mintha Bell�val besz�lne, de azt�n az is megsz�nt. Felv�ltva vigy�ztuk r�, a csal�ddal. Most �n voltam a soros. Egy k�nyvvel a kezembe �ltem mell� a f�ldre, �s megfogtam az �l�be ejtett kezeit. M�r k�t �r�ja olvastam, amikor egyszer csak azt �reztem, hogy Edward megszor�totta a kezem.

- Alice – suttogta er�tlen hangon – seg�ts, nekem…

- Edward… – �n is er�tlen voltam, el�nt�tt a boldogs�g, �s a b�ty�m visszat�r�se letagl�zott – b�rmit megteszek. – Hirtelen fel�m ford�totta fej�t, szem�ben, m�g ott volt az �r�let szikr�ja, de l�ttam benne a r�gi Edwardot is.

- �lj meg… - suttogta – v�gezz velem Alice, hogy ne legyek t�bb� nyomor�k – M�lyen a szem�be n�ztem, �s tudtam, hogy t�nyleg akarja. Egy �vsz�da most el�sz�r, van v�gre itt, tudtam, hogy ezt nem az elmebaj mondatja vele, hanem t�nyleg meg akar halni – B�lintottam. Seg�teni akartam neki b�rmi �ron.

- Szeretlek Edward! Ne haragudj r�m! – fel�lltam, megfogtam a fej�t, �s egy gyors mozdulattal let�ptem a nyak�r�l…

(Bella szemsz�ge)

- H�t ide�rt�l! – mondtam Edwardnak, aki �pp a var�zslatos feh�r f�nyb�l s�t�lt fel�m. – M�r v�rtalak! – odasuhantam, hozz�, �s magamhoz �leltem. Sz�z �ve v�rok r�, �s hogy most v�gre egy�tt lehet�nk, boldogabb� tett, mint valaha hittem volna.

- Szeretlek! – mondtuk egyszerre. Felnevett�nk, �s egy m�s kez�t megfogva elsuhantunk az �r�kk� val�s�gunk fel�…

V�ge