Alkonyat van. Ez a kedvenc napszakom. Egy �ve �s h�rom h�napja nem telt el olyan nap, amikor ne figyeltem volna. A l�nyok m�r �gyban vannak, holnap pedig egy �ri�si besz�lget�s v�r minket. Megtal�lt�k a Cullenek k�p�t a ruh�im k�z�tt, �s k�rdez�sk�dni kezdtek. Hogy legyen egy kis gondolkod�si id�m, azt mondtam nekik, majd holnap mindent elmondok. De nem tudom, hogyan kezdjek bele. Nem tudom, mit fognak sz�lni… T�bb mint egy teljes �ven kereszt�l eltitkoltam az �desapjuk kil�t�t. Vagyis nem eltitkoltam, azt mondtam, hogy meghalt amikor terhes lettem vel�k. V�mp�r volt, �s az alakv�lt�kkal keveredett �sszet�z�sbe. Ez a fed� sztori. Ut�lok hazudni, de az igazat nem akartam nekik elmondani. Most m�gis k�nytelen leszek. Renesmee reakci�j�t�l m�r el�re f�lek. � olyan forr�fej�, mint az apja, Edward Cullen. Rosaline term�szetben r�m �t�tt, de ezt � sem fogja nekem egy k�nnyen megbocs�jtani.  
Nagyon f�lek, hogy ezek ut�n megvetnek �s elhagynak. Visszamennek Forksba megkeresni a Culleneket, engem pedig itt hagynak egyed�l. Azt nem �lem t�l. B�r v�mp�r vagyok, �s nem dobog a sz�vem, de ha ez bek�vetkezik az �n halott sz�vemnek is v�ge. A l�nyaimon k�v�l nincs senkim. Szerelmet nem keresek, hiszen azt m�r r�ges-r�g megtal�ltam, �s ott �rz�m a sz�vemben. Sosem felejtem el azt a napot, amikor ott hagytam mindent, �s elj�ttem ide Alaszk�ban a gyermekemmel, akir�l akkor m�g nem tudtam, hogy nem csak egy szem�ly. Elj�vetelem ut�n ikreknek adtam �letet: Renesmee Swan, �s Rosaline Swan. Mind a k�t l�nyom nev�t a sz�momra legkedvesebb emberekr�l neveztem el. B�r a Rosaline n�v el�g furcsa, de nekem akkor is tetszik, mert eml�keztet azokra a v�mp�rokra, akiket a legjobban szeretek l�nyaimon k�v�l a Vil�gon.  
Magamban m�r ezerszer megb�ntam, hogy akkor elj�ttem. De abban a pillanatban nem l�ttam r� m�s megold�st. Hagytam egy b�cs�levelet, de az abban bev�ltott �g�retemet m�g mindig nem tettem meg. Az�ta m�r azt hiszik biztos, hogy halott vagyok. Tudnak jobbat azut�n, hogy azt �rtam majd h�vom �ket �s nem tettem? Alice pedig nem l�tja a j�v�met att�l a pillanatt�l kezdve, ami�ta terhes lettem. Most, hogy a l�nyok pedig a k�zelemben vannak, pl�ne nem l�tja. Ahogy ezekre visszagondolok az a nap percre �s pillanatra pontosan felelevenedett bennem. Hi�ba… az emberi eml�keim megvannak m�g. F�leg a legfontosabbak, amelyeket a nap minden perc�ben lej�tszok magam el�tt. De ha alkonyat van, akkor az eml�kek szinte megelevenednek el�ttem…

T�bb, mint egy �vvel ezel�tt…

Reggel nagy f�jdalomra �bredtem. Megint mozgol�d�st �reztem a hasamban. Az �n kicsik�m napr�l-napra nagyobb lesz. Sz�pen megsimogattam a hasam. Ez a kicsi a legnagyobb aj�nd�k, amit valaha kaphattam az �lett�l, �s Edwardt�l. � pedig nem akarja… 
- L�tom fel�bredt�l – szak�totta f�lbe Rosalie hangja a gondolatmenetemet. �szre sem vettem, hogy itt van. 
- Igen Rosalie – mondtam f�lig elgy�t�rt hangom, ugyan is ak�rmennyire pr�b�ltam, a hangomban m�gis ki�rz�d�tt a f�jdalmam.  
- J�l vagy? – j�tt hozz�m k�zelebb Rose, de nem mert t�l k�zel j�nni hozz�m. M�skor pedig m�r azonnal ott van, �s a hasamra teszi a kez�t, hogy �rezhesse a bab�t. R�emelem a tekintetem �s megl�tom fekete �hes szemeit. 
- Rosalie! – ki�ltottam r�. – Mi�rt nem m�sz el vad�szni? A v�g�n m�g megt�madod a bab�t.  
- A t�bbiek most vannak vad�szni. Majd ha visszaj�nnek Em-nek mondom, hogy menjen vissza az erd�be, �s hozzon nekem haza egy szarvast. Akkor m�ris jobban leszek. Addig pedig ne agg�dj, tudom t�rt�ztetni magam. De megyek, csin�lok neked reggelit. Fel ne kelj! – Azt�n elviharzott.  
Rosalie nagyon kedves velem, mi�ta megtudta, hogy bab�t v�rok. Edward folyamatosan azt hajtogatja, hogy Rosalie csak a bab�t akarja, �s miattam nem agg�dik, de �n nem hiszek neki. Tudom, hogy Rose is �rz� l�ny, ha pedig t�nyleg csak a bab�t akarja, akkor is az �n javam szolg�lja. Legal�bb tudom, hogyha �n nem leszek, akkor lesz aki gondj�t viselje a bab�mnak. Ha siker�l megsz�ln�m. Edward �s Charlisle ki akarj�k bel�lem oper�lni. B�r most azt mutatj�k, hogy nem, de �n tudom, hogy Edward a lelke m�ly�n nem szeretn� a bennem n�vekv� gyermeket. � csak �gy h�vja „az”. � nem tudja, ezzel mekkora f�jdalmat okoz nekem. Vagy ha tudja is, nem veszi �szre sosem.  
Azt sem tudom Esme �s Alice ellen�ll�s�t is mikor siker�l megt�rni�k. Mert, hogy er�sen dolgozik rajta – f�leg Edward-, az is biztos. Esme b�rmennyire is szeretne egy unok�t, az �n testi �ps�gem m�gis mindenn�l fontosabb sz�m�ra. Alice is, az �n kis bar�tn�m… n�ha m�r benne is k�telkedek. A minap is besz�lgettem vele, �s megk�rdezte, t�nyleg ezt akarom-e? Az �n v�laszom pedig haboz�s n�lk�l az „igen” volt.  
Ha pedig mindenkinek siker�l az ellen�ll�s�t megt�rni, akkor csak Rosalie marad. vele pedig Emmett elb�r k�nnyed�n. Jasper elaltatja, egy id� ut�n pedig �gy is megb�k�l, mert nem b�r n�lk�le �lni. Az �n v�lem�nyem pedig nem sz�m�t. �n csak egy elvakult �s �nfej� ember vagyok, aki nem tudja, milyen vesz�lyt v�llalt fel m�r azzal is, hogy megismerkedett a v�mp�rok faj�val.  
Rosalie k�zben felj�tt a t�lc�val, �s megfogadtatta velem, hogy minden egyed dolgot, ami rajta van megeszek. Sz�p lassan el is kezdtem enni, azt�n cs�ngettek.  
- Aj, ki van m�r itt – puffogott Rose, majd lement ajt�t nyitni.  
Fel�lltam az �gyb�l, �s kimentem a folyos�ra, hogy meghallgassam ki �ll az ajt�ban. Charlie. Igen, hat�rozottan az � hangj�t hallottam.  
Gyors d�nt�s fogalmaz�dott meg bennem. Charlie-val el lesz Rose egy ideig, mert ha j�l gondolom, akkor miattam j�tt. Biztos l�tni akar. Ha pedig egy rossz dolog van, amit ap�mt�l �r�k�ltem, az a makacss�gom. Neki tripla annyi van bel�le. Lefogadom addig nem t�g�t, ameddig el nem �ri a c�lj�t. Az ajt� becsuk�dott, m�r nem hallottam a besz�lget�st. Teh�t az udvaron folytatj�k. Nem maradt vesztegetni val� id�m. B�r a sz�vem szakad meg, de el kell mennem a baba �rdek�ben.  
Gyorsan felkaptam magamra egy nadr�got, �s egy hosszabb k�t�tt tunik�t, majd egy pulcsit �s egy kab�tot. Annyi p�nzt, amennyit csak tudtam �sszeszedtem, �s a bankk�rty�mat is zsebre v�gtam. Elindultam lefel� a l�pcs�n, igaz a hasam miatt nehezen mozogtam. A nappaliban megtorpantam egy pillanatra, mert azt hittem Rosalie bej�n. de csak olyan hangosan veszekedett ap�mmal, aki – ahogy a besz�lget�sb�l kihallottam-, azonnal be akar j�nni �s l�tni akar engem. Rose pedig gy�zk�dte, hogy nagyon beteg vagyok, ez�rt vagyok karant�nban. Charlie erre azzal felelt, hogy �k m�gis egy h�zban vannak velem.  Ez hossz� besz�lget�snek �g�rkezik.  
A nappaliban egy kis asztalon megl�ttam egy k�teg pap�rt �s egy tollat. Mintha csak nekem k�sz�tett�k volna ki. Potyog� k�nnyek k�zepette a legrond�bb �r�sommal, meg�rtam a b�cs�levelemet:

Kedves Cullenek!

Ha ezt a levelet olvass�tok, az azt jelenti, hogy bev�lta tervem, �s siker�lt elsz�kn�m. Sajn�lom! �n…

Itt meg�lltam egy pillanatra. Mit �rjak? Megb�ntsam �ket?  
„Meg akart�tok �lni a kisbab�m, �s el kell mennem… „ 
Ez nem hangzana valami t�l j�l. V�g�l �sszeszedtem a gondolataimat, �s meg�rtam. Nem akartam �pket megb�ntani, de ha �szinte akarok lenni, akkor musz�j le�rnom, amit gondolok.

�n nem akarok a terhetekre lenni. �gy is el�g probl�m�t okoztam nektek, �s a bab�t sem szeretn�m,hogyha meg�ln�tek csak az�rt, hogy �n �letben maradjak. �gy jobbnak l�tom, ha elmegyek. K�rlek, legyetek boldogok. Az emberek mindig is j�nnek-mennek az �letetekben. Velem se tegyetek m�sk�nt. Felejtsetek el.  
Alice: K�rlek mindig maradj meg olyan vid�mnak, amilyen vagy. 
Jasper: �n hiszek benned, ahogy Alice. Ezt sose felejtsd el! 
Emmett: K�rlek tartsd meg ezt a j� humorod. Sz�ks�g lesz r�… 
Esme: Te vagy az �n m�sodik �des any�m. Vigy�zz a t�bbi „testv�remre”. 
Charlisle: Vigy�zz Esme-re, magadra �s az eg�sz csal�dra. Csak ennyit k�rek t�led… 
Rosalie: Sajn�lom… k�rlek, ne okold magad, ami�rt nem siker�lt megv�dened. Ez az �n d�nt�sem, k�rlek tarts�tok tiszteletben. Ne okold magad, �s ez most a t�bbieknek sz�l: ne okolj�tok Rosaliet. 
�s v�g�l… �letem egyetlen szerelme… Sosem felejtelek el! Sajn�lom... a sz�vem szakad meg.

Ne engedj�tek k�rlek, hogy Edward valami �r�lts�get csin�ljon!

Szeretlek benneteket! Majd felveszem veletek k�s�bb a kapcsolatot, ha tudom.

�lel benneteket: Bella.

A k�nnyeimmel �ztatott b�cs�levelet kett�hajtva r�tettem a zongor�ra, �s r��rtam: Cullen 
Jobbnak l�ttam a h�ts� ajt�n t�vozni, mivel a bej�rati ajt� fel�l el�g cifra szavak sz�r�dtek be. Nem tudtam, hogy Charlie k�pes ennyire kikelni mag�b�l. De h�t rend�r, mit v�rok t�le?

Az erd�n kereszt�l k�zel�tettem meg a f�utat. Csod�k csod�j�ra nem estem hasra egyszer sem. Szerencs�re egy �pp arra j�r� aut�s volt olyan kedves, �s elvitt Port Angeles-ig. Ott felsz�lltam a legels� Alaszk�ba tart� j�ratra, �s meg sem �lltam.  
Hogy mi�rt pont Alaszka? 
Hideg, szinte soha nem s�t a nap. Ide�lis hely v�mp�rok sz�m�ra. Rem�lem tal�lok ott seg�ts�get, aki ha a sz�l�s nem j�l s�lne el �tv�ltoztat, vagy vigy�z a kisbab�mra.

Alaszk�ba meg�rkezv�n a szerencse mell�m szeg�d�tt. Tal�lkoztam egy ott �l� v�mp�rcsal�ddal, akik �llatv�ren �ltek. A vezet�j�k Rose (Igen, Rosalie-nak h�vj�k. Micsoda v�letlen mi?), seg�tett a sz�l�sn�l. Emberi �let�ben sz�l�orvos volt, �gy tudta mit kell tennie. Neh�z sz�l�s volt. Nagyon sok v�rt vesz�tettem, ez�rt musz�j volt �tv�ltoztatnia. H�rom napon kereszt�l �gtem a pokol t�z�n. De meg�rte, mert l�ttam azt a k�t t�nem�nyt, akiket Renesmee-nek �s Rosaline-nek neveztem el. Renesmee tiszta apja, lesz�m�tva a csokol�d�barna szemeit, melyeket t�lem �r�k�lt. Rosaline pedig ink�bb r�m hasonl�t, kiv�ve a szeme sz�ne, ami �l�nkz�ld. Mind a k�t l�nyom k�pr�zatos volt kisbabak�nt. Feln�tt kin�zettel pedig egyszer�en gy�ny�r�.

H�t ennyi lenne az �n t�rt�netem. Ha megtehetn�m, minden eml�kez�s alkalm�val �gy s�rn�k, mint az elv�l�sunk napj�n. Legsz�vesebben felh�vn�m �ket, hogy �lek �s a l�nyok is. De nem teszem. F�lek a k�vetkezm�nyekt�l. Most pedig m�g jobban f�lhetek.  
H�, rendesen eltelt az �jszaka. M�r hajnalodik is. Ez az eml�kez�s el�g hossz�ra ny�lt. A l�nyok pedig mindig a nap els� sugaraival �brednek. Hogy mi�rt, azt nem tudom. Tal�n… ber�gz�d�s. Napkeltekor sz�lettek.

- J� reggelt anya! – ki�ltott m�g�ttem Renesmee, �s a nyakamba ugrott. Ak�rmennyire n�z ki tizennyolc �vesnek, �s ak�rmennyire nagy a tud�sa, a lelke m�ly�n m�g mindig egy �ves gyerek. Akinek eredetileg lennie kellene.  
- Neked is j� reggelt kicsim – pusziltam meg az arc�t. – Rosaline hol van? 
- Itt vagyok – t�ncik�lt be az ajt�n az eml�tett szem�ly. Im�dta a balettot. Vajon kire hasonl�tott?  Ezen mindig mosolyognom kellett. B�r nem ismert�k a Culleneket, mintha m�gis… Mind a ketten megr�gz�tt v�s�rl�s m�ni�sok voltak. Volt is mib�l, ugyan is felvettek egy j�l men� c�ghez munkat�rsk�nt.  Az emberi v�rrel sosem volt gondom, ez�rt is mertem elmenni dolgozni.  
- Anya… khm… – n�zett r�m f�l�s arccal Renesmee. Tudtam mit akar. Hogyne tudtam volna? M�ly leveg�t vettem. J�jj�n, aminek j�nnie kell. Lehet, hogy egy �letre meg fognak ut�lni.   
- Rendben van. De el�tte k�rlek, �ljetek le.  
Le is �ltek, ahogy mondtam. Letettem az eddig a kezemben l�v� f�nyk�pet, amin a Cullen csal�d �s �n Edward karjaiban „p�zoltunk”. M�lyen �s elmerengve n�ztem, majd minden b�tors�gom �sszeszedve belekezdtem: 
- Eml�keztek, hogy mit mondtam mindig is az �desap�tokr�l? – Ez el�g h�lye k�rd�s. F�lig v�mp�rok az isten�rt! Mind a k�t l�nyom b�lintott, �n pedig folytattam. – Hazudtam – mondtam lehajtott fejjel. Ezek ut�n nem tudok a szem�kbe n�zni. – Az �desap�tok �l �s virul, �s ezen a f�nyk�pen is rajta van. Az � neve Edward Cullen…