Bella szemsz�ge

- Eml�keztek, hogy mit mondtam mindig is az �desap�tokr�l? – Ez el�g h�lye k�rd�s. F�lig v�mp�rok az isten�rt! Mind a k�t l�nyom b�lintott, �n pedig folytattam. – Hazudtam – mondtam lehajtott fejjel. Ezek ut�n nem tudok a szem�kbe n�zni. – Az �desap�tok �l �s virul, �s ezen a f�nyk�pen is rajta van. Az � neve Edward Cullen…

M�r �t perce hal�los csendben �l�nk. Az�ta nem mertem feln�zni a l�nyaimra. vajon itt vannak m�g? V�g�l m�gis felemeltem a fejem, �s l�ttam, hogy a kez�k �ssze van fon�dva. teh�t kommunik�ltak. Tudom, el�g meglep� a dolog, de mivel ikrek, ez�rt van k�zt�k valamif�le kapcsolat. Ha �ssze�rintik b�rmely testr�sz�ket, akkor gondolatban tudnak kommunik�lni.  
Rosaline akkor is hallja a gondolatokat, amikor Renesmee nem fogja a kez�t, mert � az apj�hoz hasonl�an gondolatolvas�. Valami okn�l fogva rajtam is tudja haszn�lni a k�pess�g�t, de csak akkor, ha nagyon r�m van hangol�dva. Renesmee pedig �rz�keli, �s lem�solja m�sok k�pess�g�t. Teh�t ha a v�mp�r nem is tudja, hogy van neki k�pess�ge, � m�g is meg�rzi. Csak az az egy dolog a furcsa, hogy a testv�re k�pess�g�t nem tudja lem�solni. A gondolatolvas�s Renesmee-nek nem megy.  
M�r el�g hossz�ra ny�lt a csend, �n pedig nem b�rtam tov�bb. 
- L�nyok! K�rlek, mondjatok ak�rmit! De ez a csend nagyon nyomaszt�. V�gjatok a fejemhez ak�rmit, de v�gre sz�laljatok meg.  
Visszahajtottam a fejem, �s tov�bb fix�roztam a nadr�gom. �gy �rzem magam, mint egy tin�dzser, aki rossz f�t tett a t�zre. Hi�ba… ha az ember tizennyolc �ves marad �r�kre, a r�gi szok�sai megmaradnak.  
- Anya – kezdett bele Renesmee -, mi nem haragszunk r�d. Csak szeretn�nk meg�rteni, hogy mi�rt csak most mondtad el? 
Ez egy el�g j� k�rd�s. 
- Magam sem tudom. De ha visszaforgathatn�m az id�t, akkor mindent m�sk�pp csin�ln�k.  
- Hogy ismerted meg a Culleneket? – Tette fel a k�vetkez� k�rd�st Rosaline. 
- �h, az el�g furcsa volt. – mosolyodtam el az eml�kre. Eszembe jutott az els� nap az iskol�ban. Edward gyilkos pillant�sa. Akkor m�g nem hittem volna, hogy k�s�bb szerelmet fogok l�tni azokban a gy�ny�r� aranybarna szemekben. F�leg azt nem, hogy ez a szerelem r�m ir�nyul. 
- Igaz�b�l ap�ddal k�t k�l�n vil�g voltunk. Ember, v�mp�r. valahogy nem nagyon f�r �ssze ez a kett�. Eleinte alig besz�lt�nk egym�ssal. Ugyanis Edwardnak �nekelt a v�rem. Nehezen b�rt meglenni a k�zelemben. Azt�n egy nap megmentett egy fel�m sz�guld� aut�t�l. Minden egy csap�sra megv�ltozott. R�j�ttem a titk�ra, �s ut�na nem volt meg�ll�s. Ahogy kezdt�k egym�st egyre jobban megismerni, egyre jobban egym�sba szerett�nk. De mint minden kapcsolatban, a mi�nkben is voltak buktat�k. Egy nom�d v�mp�r elrabolt, de siker�lt megmenteni�k. A tizennyolcadik sz�let�snapomon, pedig majdnem meg�lt Jasper. Edwarddal szak�tottunk. Hossz� h�napok voltak azok. Alig b�rom elhinni, hogy most t�bb mint egy eg�sz �ven �t k�pes voltam elviselni a hi�ny�t. Azok alatt a h�napok alatt egy lelki roncs lettem. De tal�n most nektek k�sz�nhetem, hogy nem estem ugyan �gy sz�t, mint akkor. De t�rj�nk vissza… V�g�l m�gis egym�sra tal�ltunk, �s eld�nt�tt�k, hogy �tv�ltoztatnak majd. Ugyan is tal�lkoztunk a Volturival – a l�nyoknak itt egy pillanatra elkerekedett a szeme -, akik meg�g�rtett�k vel�nk, hogy �n v�mp�rr� v�ltozom min�l hamarabb. Edward sosem szerette volna ezt, de v�g�l beadta a derek�t. �gy volt, hogy a n�sz�t ut�n, de akkor j�ttetek ti r�mosolyogtam a l�nyaimra. - Igen, �k. Akik a Vil�gon a legnagyobb kincseim.  
- Anya, akkor ha j�l �rtem… neked van egy f�rjed? – k�rdezte megd�bbenten Renesmee.  
- Igen.  
- De mi�rt hagytad ott �ket? – k�rdezte m�sik l�nyom.  
Itt egy pillanatra elgondolkodtam. Elmondjam nekik, hogy az �desapjuk ki akarta �ket bel�lem oper�lni, csakhogy mentse az �n testi �ps�gemet? Feket�tsem be el�tt�k apjuk szem�ly�t, akit m�g nem is ismernek, �s ezek ut�na tal�n majd nem is akarnak megismerni? Ezt nem tehetem. Jobb, ha ink�bb nem mondom el nekik.  
- Ezt sajnos nem oszthatom meg veletek. De maradjunk annyiban, hogy volt r� okom, �s a sz�vem szakad meg. Ha tudtam volna azt, amit most tudok, akkor nem j�v�k el. 
- Mert most mit tudsz? 
Igaz a v�mp�rok nem tudnak s�rni, de ebben a pillanatban �gy �reztem, hogy �n m�gis k�pes lenn�k.  
- Azt, hogy van k�t gy�ny�r� l�nyom, akiket megfosztottam az �desapjukt�l. Nem l�thatta �ket feln�ni. B�r el�g gyorsan n�vekedtetek m�g sz�momra is, de �n szinte minden egyes mozzanatn�l itt voltam. �t pedig megfosztottam t�letek. – K�zelebb hajoltam, �s meg�leltem l�nyaimat, akik nem t�volodtak el t�lem, hanem m�g szorosabban �leltek magukhoz.  
- Egyszer mindent j�v� lehet tenni – suttogta  a f�lembe sejtelmesen Renesmee. 
- Ezt, hogy �rted?

Renesmee szemsz�ge

Nem tudom, meg merjem-e t�le k�rdezni. De mi�rt ne? � hajtogatja itt egyfolyt�ban, hogy b�rmit megtenne, amivel j�v�teheti. Most itt a lehet�s�g.   
- Utazzunk el Forksba. – Anya megmerevedett, �s nem mozdult. Hopp�… most mi t�rt�nt? 
- Anya, h� j�l vagy? – kezdtem el r�zni a v�ll�t. Eleinte m�g �res tekintettel b�logatott, majd �szhez t�rt. nem is kicsit… 
- M�gis, hogy gondolod ezt Renesmee?! – k�rdezte kiss� feld�ltan. – Oda�llok az ajt�juk el� �s mondom: „Hah�! Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem. de most itt vagyok, �s itt vannak a l�nyaim is! � Edward sajn�lom, hogy t�bb mint egy teljes �ven kereszt�l megfosztottalak a l�nyaidt�l, de most m�r itt vannak .” Szerintem egy kiss� kibukn�nak nem gondolod Renesmee? – A v�g�t m�r szinte kiab�lta.  
- Nem �n tehetek r�la, hogy elhagytam �ket! – Most adtam meg a kegyelemd�f�st. �, �n �s az a marha nagy sz�m! Anya elk�nzott arccal r�m n�zett, majd kiugrott az ablakon. �n meg csak �ltem ott, �s azt k�v�ntam b�rcsak valaki megpofozna, �s kider�lne, csak �lmodtam az eg�szet. De nem t�rt�nt semmi. R�n�ztem Rosaline-ra, aki d�ht�l izz� szemekkel meredt r�m. 
- Renesmee ezt nem kellett volna! – f�rmedt r�m. – Menj, �s keresd meg! 
Ez a parancsol� hangnem el�g furcsa volt a testv�rem sz�j�b�l, de �n, mint egy robot, engedelmeskedtem neki. Kiugrottam az ablakon, �s csak rohantam az erd�n kereszt�l, anya illat�t k�vetve. Hogy lehetek ekkora tusk�?! Hogy b�nthatom meg a saj�t sz�l� any�mat? Eg�sz �ton �gy marcangoltam magam, de meg�rdemeltem. V�g�l m�r anya illat�t egyre er�sebben �rz�keltem, �s ott �lltam Rose-�k ablaka alatt. Gondolhattam volna, hogy anya hozz� j�n el. Hallgat�zni kezdtem: 
- Rose… �n nem tudom, mit tegyek! Renesmee-nek teljesen igaza van. Az �n hib�m, hogy az apjukt�l elszakadtak. 
- Bella, abban a pillanatban ezt l�ttad a legjobb megold�snak. Ne okold magad miatta! Tudod, hogy Renesmee milyen forr�fej�. De ha m�r Renesmee-n�l tartunk – kuncogta el mag�t Rose. –, l�togat�nk van.  
H�t persze, hogy �szrevett. 
- Ezt, hogy �rted? 
- Bella dr�g�m… annyira bele vagy mer�lve az �nsanyargat�sba, hogy nem vetted �szre, amikor a l�nyod ide j�tt a h�zhoz? 
Cs�nd. V�g�l Rose megint megsz�lalt: 
- Menj ki hozz�. Besz�lgessetek. Az lesz most nektek a legjobb. �n meghallgatlak t�ged sz�vesen, de a probl�m�kat csak ti tudj�tok megoldani.  
Anya fel�llt, �s elindult a kij�rat fel�. �n odaszaladtam, �s meg�lltam a teraszon. Amint kil�pett az ajt�n, odarohantam hozz�, �s szorosan �t�leltem. 
- Anya sajn�lom. Annyira sajn�lom… - suttogtam bele a nyak�ba, �s el�rasztottak a k�nnyeim.  
- Csss, Renesmee. Semmi baj. Nem haragszom r�d. Ink�bb magamra.  
- De igen is baj! Ha abban a pillanatban azt l�ttad j�nak, hogy elhagyod �ket, akkor biztos nyom�s okod van r�.  
- Igen, de miut�n megsz�lettetek azonnal vissza kellett volna mennem. �gyhogy ha szeretn�tek megismerni az ap�tokat, neh�zsz�vvel b�r, de elengedlek benneteket.  
Alig hittem a f�lemnek. Anya, aki eddig nem engedett ki minket �v� „sz�rnyai” al�l, most m�gis felaj�nlja nek�nk, hogy utazzunk el?