Bella szemsz�ge

�n magam sem hittem el, hogy ezt mondtam. De m�gis. B�r f�ltettem a l�nyokat, de ha ez minden v�gyuk, �n nem �llok az �tjukba. �n tehetek r�la, hogy nem ismerhetik az apjukat. Akkor megadom a lehet�s�get, hogyha akarj�k m�gis megtudj�k ismerni.

Rose-nak igaza van, a probl�m�kat csak Renesmee-�kkel tudom megoldani. �t szeretem a legjobban az alaszkai kl�nb�l. � mindig meg�rt engem. T�bb mint a legjobb bar�tn�m. � a „bizalmasom”. Mindenben seg�t, �s mindig j� tan�csokat tud osztani. � m�r r�gebben tudja a t�rt�netemet, de nem r�tt meg �rte. Mellettem �llt mindv�gig. �s a t�bbiek is. A f�rje Robert is nagyon kedves volt mindig vel�nk. A l�nyok is szerett�k �ket, hiszen sokat tanultak t�l�k, �s az els� h�rom napot ameddig az �tv�ltoz�som tartott vel�k t�lt�tt�k. Szerett�k volna, ha csatlakozunk hozz�juk, de �n nem akartam. Nem az�rt mert nem szerettem �ket, csak egyszer�en nem.

Renesmee-vel gyorsan haza�rt�nk. nagyon izgatott volt, hogy t�nyleg megengedem nekik, de err�l Roseline-t is meg kellett k�rdezn�nk, hogy beleegyezik-e. Egyed�l nem engedem el �ket. Vagy egy�tt mennek, vagy sehogy. Eg�sz j�l kieg�sz�tik ugyan is egym�st. Renesmee mindig is forr�fej� volt, de � tal�n az er�sebb testv�r. Rosaline pedig miel�tt cselekszik mindig gondolkozik.  
Amint be�rt�nk az ajt�n, Rosaline is a nyakamba ugrott, �s �gy �lltunk ott �ssze�lelkezve mind a h�rman. 
- L�nyok, akkor besz�ln�nk kellene… 
El is engedtek engem, �s bement�nk a konyh�ba. Erre a helys�gre is sz�ks�g�nk volt, hiszen a l�nyok emberi �telt is ettek. Ilyenkor j�l j�tt az emberi �letemben is megl�v� f�z�tudom�nyom. B�r v�mp�rk�nt nem �rzem az �telek �z�t, a l�nyok szerint �gy is remek�l f�z�m. Viszont ezeken k�v�l v�rre is sz�ks�g�k van, ez�rt k�t hetente mindig megejt�nk egy�tt egy vad�szatot.  
- Mir�l van sz�? – k�rdezte Rosaline. 
- Arr�l, hogy anya megengedi nek�nk, hogy elmenj�nk megismerni a Cullen csal�dot – mondta Renesmee izgatottan. Rosaline-nek szinte a sz�ja is t�tva maradt a meglepet�st�l, de azt�n az � arc�n is megjelent egy �ri�si mosoly, �s meg�lelt. 
- Anya ez komoly? 
- Igen, de ne k�rdezz�tek meg m�g ilyen sokszor, mert a v�g�n nem engedlek el benneteket. Tudj�tok milyen neh�z m�r �gy is, hogy m�g nem mentetek el? M�r most hi�nyoztok! 
- K�sz�nj�k anya – mondt�k egyszerre a l�nyok. 
- De nem biztos, hogy sikerrel j�rtok. A Cullenek lehet, hogy m�r elk�lt�ztek Forsk-b�l.  
- Anya, mikor indulhatunk? – k�rdezi izgatottan Renesmee. M�g meg sem besz�lt�nk mindent, de � m�r menni akar. Ez egy kicsit rosszul esett. El hiszem, hogy l�tni akarj�k az �desapjukat, de nekem ez akkor is f�j, mert engem itt hagynak egy kis id�re egyed�l. 
- Ha akarj�tok, akkor ma megveszem a jegyeket, �s holnap m�r rep�lhettek is. �gy hamarabb hazaj�hettek – mondtam kicsit szomor�an. Rosaline odaj�tt hozz�m, �s meg�lelt. L�tta, hogy milyen szomor� vagyok, �s pr�b�lt vigasztalni. 
- Nyugi anya. Visszaj�v�nk. Nem maradunk sok�ig, maximum egy h�napig. De ha akarsz, akkor majd ut�nunk j�ssz. 
- Nem hiszem, hogy ez meg fog t�rt�nni. De arra k�rlek benneteket, hogy nagyon vigy�zzatok magatokra. Alig m�ltatok el egy �vesek. Tudom, �gy n�ztek m�r ki, mint egy feln�tt, de akkor is f�ltelek benneteket. Alaszk�n k�v�l m�g sosem mentetek messzebbre.  
- Vigy�zni fogunk egym�sra, ne agg�dj – nyugtatott Rosaline. Ehhez mindig is �rtett. Ak�rmilyen rossz a helyzet, � k�pes megnyugtani. 
- L�nyok, akkor ne h�zzuk az id�t. Felh�vom a repteret �s foglalok nektek helyet egy Port Angelesbe tart� j�ratra. Addig ti pakoljatok be. 
A l�nyok m�g egyszer meg�leltek, �s izgatottan felrohantak az emeletre.

�ppen t�rcs�ztam a repteret, amikor elfogott a p�nik. Mit m�velek? Elengedek a l�nyaimat csak �gy egy kis kiruccan�sra. Minden sarkon vesz�lyek vannak. �s ha �sszetal�lkoznak egy p�r nom�d v�mp�rral? J�, hogy �k is f�lig v�mp�rok, de akkor is. Nem engedhetem el �ket…  
Jaj Bella. Gondolkozz m�r! Ha most visszavonod, akkor megut�lnak. Joguk van az apjukhoz. 
De ha f�ltem �ket… 
K�t �nem �gy viaskodott bennem. A bel�t� anya, aki elengedi a gyerekeit, �s az agg�d� sz�l�, aki nem szeretn� elengedni �ket. De ha most nem mennek el, akkor soha. Tudom, mert nem engedn�m el �ket. 
K�zben valaki felvette a telefont, �s egy j� ideje m�r „hal�”-zott, amikor feleszm�ltem. 
- J� napot! K�t jegyet szeretn�k egy Port Angelesbe tart� j�ratra. 
- Rendben. K�rem egy pillanat – hallottam, ahogy bep�ty�g valamit a billenty�zeten - Ma este h�t �rakor indul egy. Megfelel? 
- K�s�bbi j�rat nincs? – Csak legyen. Nem akarom ilyen hamar elengedni a l�nyaimat.  
- Sajn�lom, de a holnapi j�ratot t�r�lt�k bizonyos okokb�l. Csak a j�v� h�ten lesz legk�zelebbi j�rat. 
A bel�t� anya �nem gy�z�tt. Aki elengedi a l�nyait.  
- Akkor a ma esti j�ratra k�rek k�t jegyet. Els� oszt�ly, �s ha lehet akkor egym�s mell�. 
- Egy pillanat… megvan. Rendben, lefoglaltam a helyeket.  
- K�sz�n�m! Tov�bbi j� napot. 
- Sz�vesen, �nnek is.

Uhh… nah akkor nagy �lel�s, �s este h�tig nem engedem el a l�nyokat itthonr�l. Nem tudom, hogy fogom kib�rni. Szerintem az idegeikre fogok menni. Ahogy magam ismerem, minden �r�ban minimum k�tszer felh�vom �ket. 
- L�nyok! – kiab�ltam fel az emeletre – Lefoglaltam a helyeket! 
Mind a k�t l�ny lerohantak hozz�m. Nem v�ghattam valami boldog arcot, mert mind a ketten odaj�ttek hozz�m, �s v�gasztaltak. 
- A rep�l�… ma este indul. H�t �rakor. A legk�zelebbi j�rat k�t nap m�lva indul – mondtam csal�dottan.  
- Anya… k�sz�nj�k! – mondta Renesmee, �s megint a nyakamba borult. 
- Akkor k�sz�nj, ha nem foglak zaklatni �r�nk�nt – nevettem el magam. – De valahogy majd meg kell �llnom, hogy csak reggel �s este vagy �pp csak reggel h�vjalak fel benneteket. 
Hirtelen k�nnyek n�lk�li zokog�sban t�rtem ki. A l�nyaim elmennek. M�g sosem t�lt�tt�nk egym�st�l t�volabb egy �r�t. Teljesen sz�t fogok esni.  
V�g�l m�r a l�nyok is s�rtak. Ott �lt�nk a l�pcs� alj�ban, m�g egy j� �r�n �t, v�g�l mindannyian abbahagytuk a s�r�st.

Renesmee szemsz�g

El sem tudom k�pzelni, hogy m�r a rept�ren vagyunk. Alig p�r �r�val k�s�bb m�g a l�pcs�  alj�n s�rtunk. nagyon neh�z any�t�l elszakadni. nekem nem is annyira, de Rosaline… M�r t�z perce �lelgetik egym�st, a g�p pedig mindj�rt elmegy. nem mondom, hogy �n nem szeretem any�t, �s nem neh�z az elv�l�s, de ezt az�rt m�gsem kellene csin�lni. V�gre Rosaline elengedte any�t, most pedig �n �leltem meg m�g utolj�ra.  
- Anya, k�rlek vigy�zz magadra, �s az alaszkai bar�tainkra is. – Nem mondtam neki, de Rosalie-nak �rtam egy sms-t, hogy nagyon vigy�zzanak any�ra. Az alaszkai kl�n innen jobban tud r� figyelni, mint mi Forks-b�l. R�nk pedig nem nagyon kell majd vigy�zni, hiszen ott lesz�nk egym�snak. �s persze majd a Cullenek is.  
„K�rj�k az utasakat, hogy sz�lljanak fel a Port Angelesbe tart� j�ratra. K�rj�k az utasokat… „ 
- L�nyok, ez a ti�tek – szipogta anya, �s m�g egyszer meg�lelt minket. K�t oldalr�l megpusziltuk az arc�t Rosaline-nel, �s m�r indultunk is a rep�l� fel�.

A felsz�ll�s �s minden m�s is sim�n ment. Lassan meg�rkez�nk Port Angeles-be, ott pedig k�lcs�nz�nk egy kocsit. Anya szerint ott is sz�lljunk meg egy sz�llod�ban, de nekem jobb �tletem t�madt. El�sz�r elmegy�nk Forks-ba, �s ott meg�rdekl�dj�k valahol, hogy nincs-e kiad� lak�s.  
Rosaline-nel is megosztottam ezt a lesz�ll�s befejezt�vel, � pedig k�zzel-l�bbal ellenkezett. Sosem szeretett elt�rni semmilyen tervt�l.  
- Renesmee ez h�lyes�g! 
- Nyugi… ha nem tal�lunk kiad� lak�st, akkor visszaj�v�nk ide �s kivesz�nk egy szob�t. nem nagy �gy. Egy kicsit laz�ts. Nem otthon vagyunk, ahol anya figyeli minden mozdulatunk. 
- Te egy kicsit t�l j�l �rzed magad. Tudod mit! Csak miattad j�ttem el, mert any�t nem akartam ott hagyni. De l�ttam, hogy te mennyire ide akarsz j�nni, ez�rt is egyeztem bele. De most m�r kezdem megb�nni. 
- Bocsi. Tudom, igazad van. nekem is rossz volt otthon hagyni any�t, de szeretn�m megismerni a Culleneket. �s min�l k�zelebb akarom magam tudni hozz�juk. Sajn�lom, de tudod milyen vagyok… 
- Tudom – mosolyodott el Rosaline -, de pont ez�rt szeretlek. 
Nevetve meg�lelt�k egym�st, �s elindultunk az aut�k�lcs�nz� fel�, ahonnan p�r perccel k�s�bb egy Volvo �l�s�n t�voztunk. Mind a ketten letett�k a jogsit, de �n jobban tudok vezetni, mint dr�ga tes�k�m. Im�dok sz�guldani. Az �n temp�mmal alig f�l �ra alatt be�rt�nk Forks-ba. A vezet�si st�lusom ak�r egy aut�versenyz� is megirigyelhetn�.  
„Isten hozott Forks-ban” 
Ez a t�bla jelentette jelen pillanatban a mindenem. A Cullen csal�dot, �s f�leg Edwardot, az ap�nkat. 
- V�gre, meg�rkezt�nk – sz�lalt meg mellettem Rosaline nem kis izgalommal a hangj�ban.