Edward szemsz�ge

Telnek a napok, az �r�k a percek… �n pedig egyre nagyobb lelki roncs leszek. Min�l hosszabb id�re ny�l a hi�nya, �n egyre rosszabbul vagyok. Minden percben R� gondolok, �s minden percben �rzem, m�r nem dobog� sz�vemben azt a bizonyos sajg�st. A hi�nya lassacsk�n elviselhetetlen. �n tehetek mindenr�l. Ha nem akarom t�le elvenni a kisbab�t, akkor m�g mindig vel�nk lenne. Rosalie egy id�ben gondolatban minden nap a fejemhez v�gta, de m�r nem teszi. Tudom, csak az�rt mondogatta nekem, hogy �nmag�n k�v�l tal�ljon egy jobb b�nbakot. �s, mint egy j� b�nbakhoz illik, �n felv�llaltam. Mert tudom, igaza volt. 
- Edward told le a segged, vagy �n rugdoslak ki abb�l a rohadt szob�b�l! Jaspert m�r megint az �r�letbe kergeted! A v�g�n m�g el fog k�lt�zni – kiab�lt fel Rosalie a nappalib�l. Nem lett volna r� sz�ks�ge, de szereti felemelni a hangj�t… 
- Nem megyek le. J� itt nekem. �s ha �gy van, majd �n elk�lt�z�m.  
De ha hagyt�k volna, hogy egy �vvel ezel�tt elmenjek a Volturi-hoz, akkor ezzel most nem lenne probl�m�juk. Ink�bb lenn�k halott, minthogy itt �ljek ebben a f�ldi pokolban.  
De nem. Nekem m�g azt sem engedt�k meg, hogy a saj�t �letem fel�l d�ntsek. El�sz�r amikor Charlisle �tv�ltoztatott, �s most, amikor nem engedt�k, hogy elmenjek a Volturi-hoz. Igaz, az �tv�ltoz�st nem b�ntam meg, mert ha nem t�rt�nik meg, akkor sosem tal�lkozom Bell�val. De tal�n jobb is lett volna. Akkor nem lenne most � is halott! 
D�h�mben fel�lltam a kanap�r�l, �s lesodortam az �sszes cd-met a polcr�l. R�gen nem romboltam, de most is elj�tt ez a pillanat. Kiugrottam az ablakon, �s elmentem a r�tre. A fut�st nem �lveztem m�r �gy, mint r�gen. Bell�val egy�tt minden �r�m�m elsz�llt.

„Az oroszl�n beleszeretett a b�r�nyba…” visszhangzottak a szavak a fejemben, mik�zben a r�t k�zep�n �lltam. Itt l�tott el�sz�r csillogni. Itt vallottam neki szerelmet, �s � is nekem. Ez a hely annyi boldogs�got jelent sz�momra, de k�zben annyi f�jdalmat is. Bella „s�rja” is itt volt. B�r Charlie eltemettette a temet�be, mi itt is �ll�tottunk neki egy eml�ket. Az emberi csal�dja ott, mi itt gy�szolunk. Igaz, mi tudjuk csak, hogy a m�sik s�rban sincs semmi.  
Let�rdeltem a s�r el�, �s csak n�ztem a nev�t, �s a d�tumot. Ennyi volt, egy l�ny �lete. Tizennyolc �v. �s �n tettem t�nkre. Miattam ment el. Nem b�rtam tov�bb n�zni a „s�rt”, ez�rt tov�bb mentem. Nem tudtam merre, csak vitt a l�bam. Egyre ritkult az erd�, �s megl�ttam Bell��k h�z�t. A szob�j�ba is mindig bej�rtam. Ott m�g �rezni lehet az illat�t. Minden este elmentem hozz�, befek�dtem az �gy�ba, fejemet pedig a p�rn�j�ba f�rtam. Most itt sem b�rtam sok�ig. Mi van velem? Tal�n a mai nap az, amikor megadom magam a f�jdalomnak, �s hagyom, hogy v�gleg felem�sszen?

Visszamentem a h�zba, ami �resen �llt. A nappaliban a tekintetem a zongor�ra siklott, �s beugrott az a k�p, amit Rosalie fej�ben l�ttam. A lev�l, rajta a Cullen n�vvel.  
Le�ltem a zongor�hoz, �s v�gigsim�tottam a fel�let�n. De r�gen is volt az, amikor itt j�tszottam. Att�l a napt�l fogva nem �ltem ide. Ma m�gis megtettem.  
Ahogy gondolkoztam, egy ismer�s, m�gis sz�momra f�jdalmas dallam k�szott be gondolataim k�z�. Bella altat�ja… 
Alig vettem r�la tudom�st, hogy mit teszek. A kezemmel felnyitottam a zongorabillenty�ket takar� fedelet, �s j�tszani kezdtem. Csak j�tszottam, �s j�tszottam. K�zben pedig Bell�ra gondoltam, ahogy alszik. A selymes, puha b�r�re, a mindig eper illat� haj�ra, �s arra a m�mor�t� illatra, ami azon k�v�l belengte az eg�sz test�t. V�gig gondoltam mindent, a legels� napt�l fogva. Gondolataim menete eljutott eg�szen az Esme-szigeten t�rt�ntekig. Azt�n a bejelent�sre… Bella terhes. 
Hirtelen elvesz�tettem a dallam menet�t, �s egy billenty�t f�lre nyomtam. Megpr�b�ltam kijav�tani, de csak m�g rosszabb lett. Elrontottam Bella altat�dal�t, ahogy az �let�t is. R�csaptam a zongor�ra, ami kezem alatt megrepedt. V�g�l r�borultam, �s k�nny n�lk�li zokog�sba kezdtem. Azt hiszem egy �v ut�n, ma tudatosult bennem el�sz�r, hogy elvesz�tettem �r�kre. Eddig is tudtam, de ott pisl�kolt bennem a rem�ny egy szikr�ja, hogy tal�n nem.

Alice szemsz�g

F�jt �gy l�tni Edwardot. Csak szenved, �s sanyargatja �nmag�t. 
- Alice vigy�zz! – hallottam magam m�g�tt Jasper ki�lt�s�t. Nem vettem �szre, �s a szarvas elsz�k�tt, a ruh�m pedig egy t�skebokornak k�sz�nhet�en �ssze-vissza szabdal�dott.  
- Kicsim, j�l vagy? – J�tt oda hozz�m szerelmem, �s a k�t keze k�z� vette arcom.  
- Igen csak… F�j �gy l�tni Edwardot. � a m�sodik szem�ly, aki a legk�zelebb �ll hozz�m.  
- Tudom, de ne agg�dj. Egyszer t�l kell rajta jutnia… 
Jasper hangj�t m�r csak t�volr�l hallottam, mert l�tom�som lett. Edward �l a zongor�n�l, �s s�r. Azt�n egy m�sik l�tom�s: Edward �ppen Charlisle-nak mondja el, hogy k�szen �ll az elk�lt�z�sre.  
Hirtelen azt sem tudtam hova kapjam a fejem. Jasper folyamatosan simogatott, �s k�rdezgette, hogy mit l�ttam. M�g �n magam sem tudom hova tenni. A lelkem hossz� id� ut�n el�sz�r felragyogott. Teh�t tov�bb l�p. De most, haza kell mennem, �s megvigasztalni. 
- Most mennem kell. Edwardnak sz�ks�ge van r�m. De arra k�rlek titeket, hogy ameddig nem h�vlak, ne gyertek haza. M�g csak a h�z k�zel�be se gyertek. – Meg sem v�rva a v�laszukat rohanni kezdtem haza.

A h�z k�zel�be �rve meghallottam Bella altat�j�t. Azt�n egy csattan�s, �s v�g�l Edward s�r�s�t. Lassan bementem az ajt�n. M�g� l�ptem, �s h�tulr�l �t�leltem a derek�t. Mikor �szrevette, hogy ott vagyok, egy kicsit alr�bb cs�szott a sz�ken, hogy le tudjak mell� �lni. Feln�zett r�m. Az arc�n f�jdalom t�kr�z�d�tt. M�g j�, hogy Jasper nincs a k�zelben. Szerintem kimenek�lne a vil�gb�l Edward �rz�seit�l.  
Hirtelen �t�lelt, �s a v�llamba f�rta az arc�t. Csak �lt�nk egym�s mellett, �n pedig lassan ringatni kezdtem magunkat. H�tha �gy k�nnyebben megnyugszik. 
- K�sz�n Alice, hogy itt vagy velem – suttogta rekedtes hangon. 
- A testv�rek az�rt vannak, hogy veled legyenek.

Rosaline szemsz�g

M�r egy ideje szlalomoztunk a h�zak k�z�tt, h�tha tal�lunk valami ki�r�st, hogy kiad�  h�z. De sehol.  
- Renesmee, �n megmondtam, hogy ez nem j� �tlet! 
- Jaj ne idegeskedj m�r. Bemegy�nk ebbe a vend�gl�be, �s megk�rdezz�k. – Kimutatott az ablakon, �s t�nyleg ott volt a vend�gl�.  
Renesmee leparkolt, majd kisz�lltunk. K�r�l�tt�nk, mintha meg�llt volna az �let. Nem tudtam mire v�lni, �gy egy p�r ember gondolataiba beleolvastam: 
„Milyen j� kiscsajok. Azt a barn�t �gy elh�vn�m egy randira.” – gondolta vigyorogva egy sr�c, mik�zben szemtelen�l m�regetett. 
„Gy�ny�r�.” 
„Tiszt�ra, mint Cullen-�k.”  
Teh�t akkor m�g itt �lnek. Megfogtam Renesmee kez�t, �s gondolatban �zentem neki. 
„M�g mindig itt �lnek Forks-ban.” 
„Komolyan?” –hallom testv�rem meglep�d�tt hangj�t a fejemben. 
„Igen. Legal�bbis az egyik j�r�kel� hozz�juk hasonl�tott minket.”  
- Szuper! – mondta ki ezt m�r hangosan.

Renesmee szemsz�g

 
Mikor bel�pt�nk az �tterembe, akkor is nagy csend lett. Remek. Mostant�l mindenhol ez lesz a reakci�? M�g j�, hogy anya nem ragaszkodott ahhoz, hogy suliba is j�rjunk. Akkor tal�n az �r�k se lettek volna megtartva, mert a tan�r n�mas�gi fogadalmat tenne az �r�inkon.  
Odament�nk a pulthoz. R�gt�n odaj�tt hozz�nk a leszolg�l� l�ny, �s udvariasan megk�rdezte: 
- Mit adhatok?  
- Igaz�b�l nem enni j�tt�nk, csak �rdekl�dni szeretn�nk, hogy van-e kiad� h�z vagy szoba a k�zelben. Mert sehol sem l�ttunk erre utal� ki�r�st. 
- Ez nem v�letlen. Itt nincsenek se hotelek, sem kiad� szob�k. De most szerencs�tek van. A rend�r�nk �pp most k�lt�z�tt a feles�g�hez. Tudj�tok nemr�g volt az esk�v�je �s �sszek�lt�ztek. Az a l�nyeg, hogy a La Push-ba k�lt�z�tt. Szerintem n�la pr�b�lkozzatok, mert neki a h�za egyed�l �ll. Mi�ta szeg�ny kis Bella meghalt… 
Bella?! Teh�t mindenki azt hiszi, hogy anya halott. 
- K�sz�nj�k – mondta Rosaline. – �s hol tal�ljuk meg ezt a f�rfit? 
- Swan rend�rf�n�k�t keress�tek. A rend�rs�g pedig k�t utc�val jobbra van. 
- K�sz�nj�k . 
Kiment�nk az �tterem fel�. A l�ny, aki seg�tett nek�nk, v�gig figyelt benn�nket. Be�lt�nk a kocsiba, �s elment�nk a rend�r�rs fel�.

A rend�rs�g �p�let�t nem tehetett elt�veszteni.  
- Ha nem gond, �n kint maradok a kocsiban. Felh�vom any�t. El�gg� agg�dhat m�r �gy is. �s meg�g�rt�k neki, hogy felh�vjuk amint meg�rkezt�nk. 
- Rendben. Ha k�rdezi hol vagyunk, mond meg neki az igazat. �s azt is, hogy �pp most tal�lkozom nagyap�val.  
- Ok�s – mosolygott r�m, �s m�r t�rcs�zta is a sz�mot.  
�n pedig elindultam az �veg ajt� fel�. Bel�ptem az �rsre. nem sok ember dolgozik itt, ahogy eln�zem. Csak egy p�r f�rfi �s n� j�rk�lt egyik helys�gb�l a m�sikba. Pont el�ttem ment el egy n�. Megb�ktem a v�ll�t, �s sz�v�lyesen r�mosolyodtam.  
- J� napot. Megszeretn�m k�rdezni, hogy hol tal�lom Swan rend�rf�n�k�t? 
A n� egy ideig bamb�n n�zett r�m, azt�n �sszeszedte mag�t �s megsz�lalt: 
- Jobbra a m�sodik ajt�. 
- K�sz�n�m. – Kedvesen r�mosolyogtam, �s elindultam az el�bb eml�tett ir�nyba. 
Amikor az ajt�hoz �rtem illedelmesen bekopogtam. Hiszen senkire sem szabad ajt�st�l r�rontani. Miut�n bentr�l egy „szabad” hangzott el, benyitottam az ajt�n. A bent �l� f�rfin m�r megl�tszott az id�. N�hol a fekete hajba �szes hajsz�lak is vegy�ltek, de ez nem sz�m�tott annyira. Igen, � az �n nagyap�m: Charlie.  
- J� napot – sz�laltam meg v�g�l, m�g mindig mosolyogva - hiszen a h�z�t akarom elk�rni. A mosoly minimum j�r. -  Hallottam, hogy a h�za �resen �ll. Szeretn�m megvenni, vagy ha nem is megvenni, de kiadhatn� nekem arra az id�re, ameddig itt maradok �n �s a testv�rem. – M�g mindig mosolyogtam r�, Charlie pedig v�gre �sszeszedte mag�t, �s levakarta az arc�r�l azt az id�tlen kifejez�st, ami a meglep�d�tts�g miatt rajzol�dott ki rajta. Amikor jobban megn�zett �s a pillant�sunk is tal�lkozott, egy kicsit megint meglep�d�tt. H�t igen… anya csoki barna szemeit �r�k�ltem. Azt�n egy pillanatra eltorzult az arca, de v�g�l megsz�lalt: 
- H�t nem terveztem, de �nnek sz�vesen kiadom. Mennyi id�r�l lenne sz�? 
- Igaz�b�l magam sem tudom, de maximum egy h�nap.  
- Rendben, lehet r�la sz�. 
- �s akkor mennyi lenne a b�rleti d�j? 
- Nem kell semmi ilyesmi – mondta hat�rozottan. – Az a h�z m�r egy j� ideje �resen �ll. Csak annyi kell, hogy a sz�ml�kat ti fizetetitek, hiszen ti fogtok ott lakni. �n nem k�rek �rte b�rleti d�jat. 
Azt hiszem m�r is megszerettem Charlie-t. Nem akar az emberekb�l hasznot h�zni. Ez a mai vil�gban ritkas�g. Manaps�g mindenki mindenben a p�nzt l�tja. De azt hiszem Forks tartogat m�g sz�momra meglepet�seket.

�s j�l is hittem, de err�l majd k�s�bb.

�tadta nekem a kulcsokat, �s mondta, hogy majd munka ut�n ben�z hozz�nk. A b�torokat �s minden h�ztart�si cuccot haszn�lhattunk.  
Charlie – mert megengedte, hogy tegezzem – elmagyar�zta merre tal�ljuk a h�zat. Pont j�, mert az erd� k�zel�ben van. �gy nem kell messzire menni, ha vad�szni akarunk. Ha m�r itt tartunk… azt hiszem ma este meg k�ne ejteni egy vad�szatot.

Ki�rtem a kocsiba, �s elmes�ltem mindent Rosaline-nak. Vele pedig elment�nk �jdons�lt h�zunkba. Legels�  �llom�sunk: anya szob�ja.  
- Ez nagyon sz�p. 
- Ja. Am anya mit mondott neked? 
- Tudod, hogy nem szokott rajongani az �tleteid�rt. Ezt sem d�jazta. De nehezen elfogadta. Meg nagyap�r�l k�rdezgetett, de ezekre majd csak te tudsz v�laszolni. �gyhogy azt aj�nlom, h�vd majd fel.  
- Ok�, de el�tte �n elmegyek vad�szni, ha nem gond. Te nem j�ssz velem? 
- Most nem. Majd k�s�bb elmegyek �n is, de szeretn�k k�rbe n�zni a h�zban. 
- Fel�lem… 
Kivett�k a csomagokat a kocsib�l, �s felvitt�k a szob�kba. �n azonnal lestoppoltam anya szob�j�t, �gy Rosaline-nek a m�sik szoba maradt. Gyorsan �t�lt�ztem meleg�t�be, majd felv�ve a fut�cip�m �tnak indultam.  
Nagyon j� �rz�s volt, ahogy az esti h�s sz�l belekap hossz�, g�nd�r, bronzv�r�s f�rtjeimbe. Egyre bentebb haladtam, majd meg�reztem egy �llat v�r�nek m�mor�t� illat�t. Azonnal elindultam, amerre sejtettem. Mikor c�lba �rtem, megl�ttam kiszemeltemet. Az �ldozatom egy nagy, v�r�sesbarna farkas volt.