Charlie szemsz�ge

Munka ut�n gondoltam ben�zek, hogy haladnak az �j lak�k. Abban a l�nyban aki bej�tt, volt valami… Bell�s. Tal�n a csoki barna szemek miatt, nem tudom. A h�zat semmik�ppen sem szerettem volna kiadni, de neki m�gis kiadtam. Valami �rthetetlen okb�l. K�r, hogy a testv�r�vel nem ismerkedhettem meg. �s a vezet�knev�t sem tudom. teljesen elk�pr�ztatott. Igen, azt hiszem ez a megfelel� sz�. �ppen bekanyarodok az utc�ra, �s l�tom, hogy a h�z nappalij�ban �g a villany. 
Leparkolok a felhajt�n �ll� Volvo mell�, majd becs�ngetek a h�zba. Ez az�rt el�g vicces. A saj�t h�zamba csengetek. Erre a gondolatra elmosolyodtam, de tov�bb m�r nem volt id�m ezen mulatni, mert kiny�lt az ajt�. A sz�m szinte t�tva maradt a meglepet�st�l. Ez a l�ny… kik�p�tt Bella. A z�ld szemeit lesz�m�tva. Ennyire meg�r�ltem volna a l�nyom elveszt�s�t�l? 
- J� est�t – k�sz�n illedelmesen a l�ny. M�g a hangja is hasonl�tott Bell��ra. �n t�nyleg meg�r�ltem. Nem gondoltam, hogy hossz� l�togat�s lesz, de azt hiszem m�g ann�l is r�videbb l�togat�s lesz, mint gondoltam.  
- Szia! Renesmee itthon van? – k�rdezem a l�nyt�l, aki el�g furcsa arcot v�gott. Mintha f�lne.  
- Jaj, �n lenne Charlie? Vagyis bocs�nat, Swan rend�rf�n�k? 
- Igen, de nyugodtan h�vhatsz Charlie-nak. 
- �n pedig Rosaline vagyok. Rosaline S… tuart. – El�sz�r azt hittem, hogy Swant akar mondani. Akkor azt�n t�nyleg kirohantam volna a h�zb�l, �s elmegyek a legk�zelebbi elmegy�gyint�zetbe. Renesmee �s Rosaline… a nev�k el�g furcsa, m�gis ismer�s. De hirtelen nem tudom hova tenni.  
- Nem szeretne bej�nni? – k�rdezi hirtelen a l�ny. 
- Nem, k�sz�n�m. csak meg akartam tudni, hogy rendesen elhelyezkedtetek-e, �s hogy megfelel�-e a lak�s. 
- Igen, minden t�k�letes. Nagyon k�sz�nj�k – mosolyodott el. Elb�v�l� a mosolya. 
- H�t akkor �n… megyek is. J� �jt. 
- J� �jt Charlie.

A La Push-ba vezet� �ton v�gig a k�t l�nyon agyaltam. Mind a ketten annyira hasonl�tanak Bell�ra. �s a nev�k… m�g mindig nem tudtam hova tenni. Folyamatosan ism�teltem, de nem jutott eszembe semmi. Tal�n valamelyik rend�rs�gi nyilv�ntart�sban l�ttam. De azt nem hiszem… nem �gy n�znek ki, mint a b�n�z�k. �s am�gy is… k�t b�n�z�pal�nt�nak kiadtam volna a h�zamat?! Az�rt a szimatom sosem csal… Itt valami m�sr�l lehet sz�. �n pedig r fogok j�nni.  
Otthon Sue-nak is elmondtam, hogy kiadtam a h�zat. Mondjuk neki azt kihagytam, hogy mik az �szrev�teleim a l�nyokkal kapcsolatban. Mi�rt izgassam fel vele: �t is el�gg� megr�zta Bella hal�la. Miut�n Bells meghalt, ut�na h�zasodtunk �ssze nem sokkal. Egyed�l maradtam, ut�na pedig egyre t�bb id�t t�lt�tt�nk egy�tt. K�t gy�szol� feln�tt. Egym�sba szerett�nk, �s �sszeh�zasodtunk- Leah �s Seth j�l fogadt�k a dolgot, m�g azt is, hogy oda k�lt�z�m. Leah-nak bar�tja is van m�r. 
- Dr�g�m – sz�lt Sue a konyh�b�l. �n a nappaliban �ltem, �s meccset n�ztem. Vagyis csak n�ztem volna, mert folyamatosan gondolkodtam. Ilyen sem t�rt�nt meg m�g, hogy Charlie Swan a meccs helyett gondolkodott.  
- Igen Sue? 
- Csak azt akartam k�rdezni, hogy nem gondolod Cullen-�knek nem kellene sz�lni, hogy kiadtad a h�zat? tudom, hogy semmi k�z�k hozz�, de �k �gy tudj�k, hogy itt �lsz a La Push-ban, �s a h�z �res. 
- Igazad van.  
Odamentem a teleon mell�, �s t�rcs�ztam a sz�mot. Csak ne Edward vegye fel… csak ne Edward vegye fel… Ink�bb besz�lek Charlisle-val. Nem haragszom Edwardra, de akkor sem szeretn�k vele besz�lni.  
- Charlisle Cullen – sz�lt bele a telefonba. H�la az �gnek. 
- Szia. Itt Charlie. Csak gondoltam sz�lok, hogy a h�zat kiadtam k�t l�nynak.  
- Jah oh… szia. �s k�sz�nj�k, hogy sz�lt�l. 
Cs�nd. V�g�l Charlisle ism�t belesz�l a kagyl�ba: 
- Sajn�lom, de most le kell tennem. �jszak�s vagyok a k�rh�zban.  
- Igen, meg�rtem. Szia. 
El�g furcsa volt �gy besz�lni Dr. Cullennel, de egy ideje m�r tegez�d�nk. Vagyis… Charlisle-val. Sosem fogom megszokni. De tal�n nem is kell. Amilyen sokszor besz�lek vele.  
V�g�l el�lmosodtam �s Sue-val befek�dt�nk az �gyba. Elteszem magam holnapra. Mennyi pap�rmunka v�r m�g r�m…

Renesmee szemsz�ge

Egyre bentebb haladtam, majd meg�reztem egy �llat v�r�nek m�mor�t�  illat�t. Azonnal elindultam, amerre sejtettem. Mikor c�lba �rtem, megl�ttam kiszemeltemet. Az �ldozatom egy nagy, v�r�sesbarna farkas volt.

 
Lassan elindultam fel� a bokrok k�z�tt, de azt�n rosszul l�ptem �s egy fa�g megreccsent a l�bam alatt. Fel�m n�zett �s morogni kezdett, azt�n egyre jobban al�bb hagyott a morg�sa. V�g�l csak bamb�n b�multuk egym�st. A farkas gy�ny�r� volt. M�g sosem �reztem ilyet. Mintha… tetszene nekem. Hirtelen olyan melegs�g �radt sz�t a testemben, amit nem tudok szavakba �nteni. Csak elm�lyedtem barna szemeibe, melyb�l �rtelem sug�rzott. K�zeledem fel�, a k�vetkez� pillanatban pedig elt�nt a szemem el�l. Beb�jt egy fa m�g�. Nem tudom mit csin�lhatott, de �n jobbnak l�ttam menni.  
Hazafel� gyorsan elfogyasztottam egy szarvast, de mindek�zben nem figyeltem �s a ruh�m v�res lett. M�g mindig a farkason gondolkoztam. Mi t�rt�nhetett velem, ami ennyire megfogott benne? Amikor megl�ttam, a legels� gondolatom az volt, hogy gy�ny�r�. Egy t�pl�l�knak sz�nt farkas gy�ny�r�… ez… abszurd. K�ptelens�g. �s meg akartam simogatni. J�, hogy v�mp�r vagyok, de mi van, ha megharap? Nem vagyok annyira sebezhetetlen, mint a t�bbi v�mp�r. Ha megs�r�l�k, a s�r�l�s nagys�g�t�l f�gg�en, egy bizonyos id� alatt meggy�gyulok. Az apr�bb hegeim legal�bbis �gy t�ntek el. Kisebb koromban nagyon sokszor elest�nk Rosaline-nel. Egyszer egy t�ske felkarcolta a l�bamat, ami f�l �ra alatt gy�gyult be. A kisebb v�g�soknak pedig alig kellett �t perc. 
Otthon Rosaline a kanap�n �lt, �s �gy l�tszik engem v�rt.  
- H�t v�gre megj�tt�l. Volt itt Charlie… - mondja azonnal. 
- Nyugi. El�sz�r lezuhanyzom, �t�lt�z�m, azt�n nekem eshetsz. 
- De nem Renesmee! Te nem hallottad a gondolatait! Gyanakodni kezd – �v�lti a k�pembe. – Nem kellett volna idej�nni! Ja, �s csak hogy tudd: a nev�nk Stuart. �s nem Swan. Szeg�ny azt hitte, hogy be van csavarodva, amikor megl�tott. Nem tehetj�k ezt nagyap�val! Nem mondhatjuk meg neki, hogy mi vagyunk az unok�i. Ez pedig nem j�, hogy itt vagyunk. 
- Nem megy�nk innen sehov�! – kiab�ltam r� �n is Rosaline-re. Nem el�g, hogy ott volt az erd�ben az a farkas, m�g � is felideges�tett… 
- Most m�r nem is. T�lzottan gyan�s lenne. De akkor is… olyan �r�lt �tleteid vannak.  
- Rendben, de most m�r hagyjuk abba. �gy is el�g bajom van, ne vessz�nk �ssze m�g mi is. 
- Mert mi t�rt�nt? 
- H�t… elmentem vad�szni. �s az erd�ben megl�ttam egy farkast. Olyan volt mintha… mintha… beleszerettem volna. Az els� gondolatom nem az volt, hogy hogyan cserk�sszem be, hanem az, hogy gy�ny�r�. 
- Nem lehet, hogy egy alakv�lt� volt? Tudod, amikor kiskurunkban mes�lt anya az alakv�lt�kr�l, mondott valami a bev�s�d�sr�l is.  
- Mondta volna, hogyha errefel� alakv�lt�k �lnek… 
- H�vd fel. Te �gysem besz�lt�l vele m�g ma. 
- Ezt most komolyan mondod? 
- A legkomolyabban. Am�gy is, a lecsesz�st �n kaptam meg helyetted. Teh�t h�vd fel – vigyorodik el Rosaline. 
- L�tom szereted, ha anya cseszeget.  
- Mindig olyan muris arcokat tudsz v�rni k�zben – vigyorog m�g mindig. 
- H�� – �s hozz�v�gtam egy kanap�n l�v� p�rn�t. Most az � arckifejez�s�t�l j�tt r�m egy r�h�g� g�rcs. 
- Grimaszokban te sem panaszkodhatsz – mondom k�t nevet�hull�m k�z�tt. Erre � is beledob egy p�rn�t a k�pembe.  Egy j� kis p�rnacsata alakul ki k�z�tt�nk, de azt�n �szbe kapok. A ruh�m m�g mindig v�res. 
- Felmegyek lezuhanyzok. Tiszta v�r a p�l�m.  
- Nem tiszta v�r, csak van rajta egy t�z centis cs�k. Am�gy meg nem �szod meg. Any�val akkor is besz�lned kell. 
- Rendben – s�hajtottam, �s a telefon�rt ny�ltam.

Alig cs�rrent kett�t, m�ris belesz�lt a telefonba anya. 
- Renesmee te vagy az? 
- Igen anya, �n vagyok. 
- Rem�ltem is, hogy felh�vsz – mondta m�rges hangon. – Mi�rt kellett neked Forks-ba kivenni egy h�zat? �s r�ad�sul a nagyap�d h�z�t?! 
- Anya, m�r Rosaline-t�l megkaptam a lecsesz�st. De k�rdezni szeretn�k �n is valamit. Itt �lnek alakv�lt�k? 
- Nos… �hm… igen. Sajn�lom, hogy nem sz�ltam. De azt hittem Port Angeles-ben sz�ltok meg.  
Ledermedtem. Azt sem tudom kibe, de bev�s�dtem volna? 
- Renesmee ott vagy? Mi�rt k�rdezed?  
- Anya, azt hiszem bel�m v�s�d�tt egy farkas. De azt sem tudom, hogy kicsoda. 
- Hogy n�zett ki? 
- Nagy, v�r�sesbarna. S�t�tbarna szemekkel.  
- Az nem lehet – suttogja anya a telefonba.  
- Anya, te ismered? 
- Igen, ismerem az �sszes Forks mellett lak� alakv�lt�t. �k a La Push-ban �lnek. 
- Akkor tudod ki az, akibe lehet, hogy bev�s�dtem? 
- Igen. De nem akarom elhinni.  
- Anya, el�ruln�d v�gre? 
- Igen a neve… - hirtelen pittyeg� hangot hallottam, �s megszakadt a vonal.  
- A francba – kiab�ltam el magam. – Mi�rt pont most kell annak a …. – enyh�n cifr�n elk�romkodtam magam – telefonnak most lemer�lnie?! 
- Sajn�lom Renesmee. Ilyen az �let. 
- Holnap el megy�nk a La Push-ba.  
- Hogy mi?! Meg vagy hibbanva? Teljesen elvette az a farkas a j�zan eszed? 
- Tal�n.  
Nem hallgattam tov�bb Rosaline szentbesz�d�t. Ha nem akar, nem j�n velem. De �n akkor is meg akarom tudni, hogy ki az. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet, �s eltettem magam holnapra. Hossz� napunk lesz. El kell menn�nk a La Push-ba, �s meg kell keresni a Culleneket. Hossz� nap lesz, az biztos…